Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)
1994-10-08 / 277. szám
10 aj Dunántúli napló Irodalom - Művészet 1994. október 8., szombat Böröndi Lajos Semmit sem tudunk Mindent tudunk, ülünk némán, beszédesebb a csönd közöttünk. Akár a súlyos, nagy kövek a folyómeder kiszáradt alapján. Csak lélegzésünket hallani. Sejtjük, helyrehozhatatlan minden. Elrontottunk mindent, amit el lehet rontani. Jövőnk és múltunk egyremegy. Mint valamikor a szirmokat: szeret, nem szeret, szeret számlálgatjuk a perceket. S konokul szívjuk cigarettánkat, és kezünk néha megremeg. A művészi szemlélet t emberközpontú Beszélgetés dr. Ujfalussy József akadémikussal Kinek az érdeke? Indulatok a Pécsi Kisszínház és a Harmadik Színház házassága körül Jelenet a Pécsi Egyetemi Színpad: Mockinpott úr kínjai és meggvógyíttatása című előadásából, amelyet szintén a pécsi Harmadik Színház működtet Fotó: Müller Andrea A zenei világnap alkalmával Pécsett tartott előadást Bárdos Lajosról, a tudós tanárról dr. Ujfalussy József akadémikus, zenetudós.-Soha nem voltam Bárdos Lajos tanítványa, de tanártársa igen! - kezdi a beszélgetést Ujfalussy professzor úr - Bárdos Lajos zenepedagógiai munkásságának egyik pillére a legendás tanár, Kodály Zoltán szemlélete, amely szerint Magyarországon sok a szegény gyerek, a torkukban van a hangszerük. Ezt kell művelni. A másik tényező Bárdos Lajos akusztikai s prozódiai ismerete. Nézetem szerint ennek köszönhető, hogy Bárdos kórusműveit élvezetes énekelni - mondja a professzor.- Előadásában számos érdekességet hallottunk a nagy elődök tevékenységéről, a zenei nevelés hőskoráról. Milyennek látja a zenei nevelés jelenlegi helyzetét?-Véleményem szerint a kisgyerekeknek az óvodában a zenével való kapcsolata egészen kiváló, mert ösztönösen élnek együtt a zenével és a játékkal. Nem külön-külön, alkalomszerűen foglalkoznak vele. Később az iskola ebből a szempontból egyfajta törést jelent a kisdiák számára. Én személy szerint ismerek olyan kiváló pedagógusokat, akik alsó tagozatban megpróbálták a matematikát és a zenét összehangolni - meglepőn jó eredménnyel. Svédországban például láttam, hogy a tanítónő és énektanár közösen tartanak órát. Nálunk ez bizarr és szokatlan, de érdemes elgondolkodni rajta. Én magam a játékosságot és ösztönösséget hiányolom.- A korszerű oktatás és művészi nevelés kis anyagi áldozatot kíván...- Ez pontosan így van. Három évvel ezelőtt a Magyar Tudományos Akadémia kulturális küldöttségével Délkelet Ázsiában jártam. Többek között Szöulban és Hongkongban tapasztaltam, milyen fontos az oktatásba anyagi erőket fektetni. Ahogy a növényeknek is folyamatosan szükségük van vízre, úgy az oktatás, a művészet is folyamatos anyagi ráfordítást igényel, mert csak így képes talpon maradni, megtérülni, hasznot hozni.-Professzor úr mivel foglalkozik mostanában?- Továbbra is tanítok a Zene- akadémián. Emellett minden héten van egy állandó műsorom a Bartók Rádióban. Megpróbálom a véleményemet elmondani különböző zeneművekkel kapcsolatban. Fontos ez nekem, mivel én sohasem választottam el a tudományos munkát a tudomány átadásának, ismertetésének a feladatáról. Régi, dédelgetett álmom még, hogy az 50-es években Debussy- ről írott könyvemet - amely eléggé elavult - újraírjam és újabb kutatási anyaggal bővítsem. Ez most a legnagyobb kihívás számomra. Törtely Zsuzsa A Pécsi Kisszínházban az elmúlt időszakban sok minden történt, amely nem feltétlenül tartozik egy színház működési körébe. Áz intézmény vezetőinek szakmai és személyes vitája egy időre lehetetlenné tette a normális működést. Most a Pécsi Kisszínház és a Ságvári Művelődési Házban működő Harmadik Színház fúziójának terve szította fel az indulatokat. Mikuli János, a Kisszínház és Vincze János, a Harmadik Színház vezetője nyújtott be a nyár folyamán tervezetet a két intézmény összevonására, melynek következtében létrejött előterjesztés ügyében a közgyűlés nemrégiben foglalt állást. Ennek értelmében felkérte a kulturális bizottságot, hogy szakmailag munkálja ki, és november 15-i határidővel teijessze a közgyűlés elé azt a javaslatot, melynek lényege, hogy a két, egymáshoz közel eső arculatú intézményből egy színház alakulna, amely működtetné az Egyetemi Színpadot, az Ércbányász Fúvószenekart, a Művész Örökmozgót, s befogadó színházként működve lehetőséget adna különböző színházi csoportoknak. Vincze Jánost és Mikuli Jánost is nyilatkozatra kértük ebben az ügyben, ám ők nem éltek a lehetőséggel, úgy vélték, hogy elképzeléseiket részletesen tartalmazza az általuk készített tervezet. Tervezetükben abból indulnak ki, hogy nem szerencsés, ha egy kétszázezres városban a színházi életet csak egyetlen hivatásos társulat képviseli, „a” színház. Ebből a szempontból Pécs szerencsés helyzetben van, hiszen a Nemzeti Színház mellett működik a Kisszínház és a Harmadik Színház is. Az elmúlt időszak eseményei azonban bizonytalanná tették az utóbbi két intézmény működését és létét, ezért javaslatot tesznek e két színház megújítására. Az így létrejött új intézmény, Pécsi Harmadik Színház névvel, egy társulat nélküli, alternatív színházi központ lenne, amely biztosítja a színházi műhelymunka lehetőségeit produkcióra szerveződő művészi alkotóközösségek számára. Működteti a Pécsi Egyetemi Színpadot, befogadószínházként működve pedig próba- és bemutatkozási lehetőséget nyújt pécsi amatőr és alternatív színházi csoportoknak, megszervezi a hazai és külföldi hivatásos, alternatív és amatőr színházak produkcióinak vendégjátékát. Utazó Publikum elnevezéssel buszokat indít kiemelkedő színvonalú fővárosi és vidéki színházak előadásaira, vállalja az egyetemi szintű színházi képzés (,,C”-szak) gyakorlati foglalkozásainak megtartását, segíti a dráma-pedagógiai műhelyek megszervezését. Törzsasztal sorozatával találkozókat szervez a magyar szellemi élet jelentős személyiségeivel, működteti a Művész Örökmozgót és az Ércbányász Fúvószenekart. Bagossy László, a Pécsi Kisszínház rendezője és dramaturgja ellenzi a fúziót.- Felmerül a kérdés - mondta -, kinek áll érdekében a fúzió? A közgyűlésnek, illetve az önkormányzatnak? Elvileg igen, ha így akarja megoldani az egy éve húzódó kisszínházi válságot. Ha arra gondol, hogy egy költségvetési intézmény odatelepítésével könnyebben összejön a Ságvári megvásárlásához szükséges ösz- szeg. Gyakorlatilag azonban nem áll érdekében, mert ezzel elszegényíti a város színházi felépítését, megrövidíti az állampolgárt. Márpedig, mint tudjuk, ez nem állhat érdekében. Az sem állhat érdekében, hogy a két színház összevonásával megnövekedjenek a fenntartási költségei, hiszen ha egy intézmény több pénzt kap, akkor több előadást tart, több tehát a villany- számla, a vízdíj satöbbi.- Ha az önkormányzatnak nem érdeke, akkor kinek?-Vincze Jánosnak, aki gyakorlatilag hóhérnak szegődött az én ügyembe, ő azt mondhatja, hogy ha létrejön ez a házasság, akkor a Harmadik Színház költségvetési intézménnyé válik, ugyanis most nem az, fenntartásához úgy kell összelobbyzni a pénzeket. Tehát ha költségvetési intézménnyé válik, több pénzből gazdálkodhat, közelebb kerül ahhoz, hogy a házat megvásárolhassák, nem beszélve arról, hogy kibővül a színház személyi állománya, hiszen a Kisszínházból átmegy a műszak és az adminisztráció.- Mindezért Vincze János nem marasztalható el.-De igen, mert visszakövetkeztetve ebben az ügyben kiderül, hogy Vidákovics és az én kiszorításom a Kisszínházból azért vált annak idején szükségessé, hogy a két színház fuzionálhasson. Ugyanis mindezt nem lehetett volna véghezvinni, ha mi ketten hatalmi helyzetben vagyunk. Mikuli Jánosnak pedig az az érdeke, hogy megszabaduljon a Horvát Színházzal való igencsak terhes együttléttől, valamint átszervezés címén, s jogszerűen, néhány kellemetlen munkatársától, ugyanis minket feltehetően el fog küldeni. Kifizeti a végkielégítést, amelyet nem saját, hanem állami pénzből fog finanszírozni.- Mikuli Jánosnak hamarosan lejár a szerződése.- A februárban lejáró igazgatói szerződése ellenére is a színház állományában marad, s mert ebben a házasságban ő a menyasszony, a hierarchiában méltó helyre fog kerülni. Hacsak az új önkormányzat nem Vinczét, hanem mást akar kinevezni az igazgatói székbe. Ennyi kockázatot azonban vállalniuk kell, s egy kis ügyességgel meg lehet szervezni, hogy ők kapják a megbízást.- Van-e az önkormányzatnak felelőssége ebben a kérdésben?- Két-három ember nem tud egymással kijönni, s az önkormányzat nem hajlandó ezt tudomásul venni, egy egészen más konstrukciót próbál előkészíteni. Volt egy szituáció a parlamenti választások idején, amikor azt mondták az ellenzékben lévő pártok: a kormány tartózkodjon attól, hogy az utolsó egy-két hónapjában olyan intézkedéseket hozzon, amelyek a következő kormánynak nehézséget okoz. Most én is azt mondom, hogy az önkormányzat próbálja meg visszafogni magát ebben a kérdésben.- Pedig úgy tűnik, a fúzió létre fog jönni.- Nem fog, mert én a legvégsőkig elmegyek, hogy ne jöjjön létre. Mert ez a város kulturális, művészeti érdekeit sárba tipoija. Én üvöltözni fogok. Ahogy a költő mondja: „nem fogom be pörös számat”. Dr. Antalné Úz Évát, a kulturális bizottság elnökét kérdeztük, van-e már kialakult álláspontja a bizottságnak.- Annak idején ott követte el Bagossy László a hibát, hogy lemondott az igazgatói székről, s úgy gondolta, hogy egy volt tanítványa áll ugyan a továbbiakban a színház élén, de ő ugyanúgy vezetheti továbbra is családi vállalkozásban az intézményt, mint addig. S ez óriási tévedés volt részéről. Neki akkoriban megfelelt a színház igazgatói posztjára pályázó mindkét személy. A Kisszínház csodálatos színfoltja volt a városnak, de tevékenységének utóbbi másfél éve nem állt másból, mint botrányokból, bezárásból, a rendőrség kihívásából, ajtófeltörésből, díszletek lebontásából, amiért nem hiszem, hogy az önkormányzat lenne a felelős. Minden vezető ellen eljárás indult, most is folyamatban van néhányuk ellen. Bagossy ellen rendőrségi eljárás folyik, melyben vélhetően kiderül, hogy családi vállalkozássá és kocsmává alakította a színházat, és saját lányát utaztatta Japánba.- Ez, gondolom, még nem bizonyított.- Ismerve a körülményeket, ezek a vádak meg fognak állni a saját lábukon.- Mi a kulturális bizottság állásfoglalása az egyesülésről?- A jelenlegi körülmények között ez az egyetlen logikus lépés, de hangsúlyozom, ezt a Kisszínház és a Harmadik Színház vezetői kezdeményezték. A Ságvári Művelődési Ház épületének megvásárlása évek óta a közgyűlés napirendjén van, s egy épületcserével és 8 millió forinttal ez a kérdés megoldható. A Kisszínház épületének sorsa pedig bizonytalan, hiszen rajta van az egyház által visszakért épületek listáján. Cseri László ldikó a tornác lépcsőjén ült. Kis kosarában babszemeket kavargatott, azt nézte, hogyan válnak szét ujjai nyomán, s hogy futnak össze megint vidám tarkaságukban a lilák, sárgák, barnák, fehérek. A kamrapolcon sorakozó kis zsákokat dézsmálta meg, tudva, hogy tiltott dolgot cselekszik. Anyja rá is vert a kezére, de a kincset nem vette el. Talán azért nem, mert szívből örvendezett afölött, hogy a terítő hímzését, aminek színes fonalaival, Ildikó bárhogyan is vágyott rá, nem lehetett játszani - végre befejezte. Megmutatta neki, azután odaugrott a rácsos kis ágyhoz, amelyben a nyolchetes Józsika feküdt. „Alszol, Józsikám?” Alszol, gyönyörűm?” A hangja olvadékony volt, mint mindig, amikor a fiúcskához beszélt. Ildikó mint a legtöbbször, most is morcosán hallgatta a szobából kihangzó gügyögést, mert ez a hang kizárta őt abból a forró összetartozásból, amelyben az anyja együtt volt az öcsikével. Ha ilyenkor megrángatta a szoknyáját, hát félrecsapta a kezét, és rákiáltott:-Nyughass! Szégyeld el magad! Irigy vagy a testvéredre? Ildikó azután azt találta ki, hogy utánozta a csecsemőt, nyögdicsélt, cuppogott, de az anyja ahelyett, hogy ölbekapta volna, csak nevetett:- Nézzék csak, ez a négyéves nagylány hogy megjátssza magát! Olyan szeretne lenni, akár az öccse! Néha azért elérte, amit akart. Az anyja magához szorította, megsimogatta a haját, csókot adott neki. Ilyenkor Ildikó nagyon szerette Józsikát. A rácsokba fogózva elácsorgott az ágya mellett, hosszan és kíváncsian nézte, hogyan változik \z arca, amint rázendít a sírásra. Hogyan húzódik vissza kitátott szájába a követelő harag, a pillanatnyi szünet után, amíg úgy látszott, hogy lenyelte a mérget, s az valahol belészorult - hogy tör ki még hangosabban, és remeg- teti piros nyelvét. Ildikó nem egyszer benyúlt a rácsok között, hogy megsimogassa a magából kikelt kis arcot, de az anyja ijedten odébb tolta. Nehéz volt eligazodni azon, hogy mit mikor lehet tenni, ha az öccséről van szó. De akár nevette az anyja az ő féltékenységét, akár megszidta érte, akár arra késztette, hogy cirógassa, csókolja meg Józsikát, gyönyörködve mindkettőjükben, Ildikó úgy érezte, hogy elébe léptek, hátrébb szorították, s hiába erőlködik, nem tud korábbi helyére visszajutni, s ennek a testvérke az oka. Pedig eleinte örült neki, meg csodálta is, hogy milyen kicsi, akár egy bábu, de hogy az anyja ennyire törődik majd vele, arra nem számított. Anyja a terítővei a kezében kilépett a szobából a tornácra. - Játsszál csak szép csendesen tovább, úgy, ahogy eddig, fel ne ébreszd Józsikát. Én átszaladok Zsóka nénihez, mindjárt visszajövök. - Azzal már futott is a szomszédba, a barátnőjéhez, akivel versenyt hímezték a tarka virágokat az előnyomott vásznakra. Ildikó tapasztalatból már tudta, hogy a „mindjárt” elég sokáig szokott tartani. Hogy egyedül maradt, Ildikó előhozott kis játékedényeibe töltögette a fénylő szemeket. Azután a babáját kezdte etetni velük, hízelgő hangon kérte, hogy nyissa ki a száját, úgy, ahogy anyja kérlelte Józsikát, ha az nem akarta a mellét elfogadni.-Ha nem eszel, az orrodba dugom! - kiáltott rá a babára, s mindjárt a saját orrába dugott egy-egy babszemet, ami jó mulatság volt, mert elváltoztatta a hangját, mintha valaki más szidta volna a babát helyette. Amikor pedig nagyokat fújt, a félig kiálló szemek visszapotyogtak az ölébe. — Rossz vagy, most már nem is kapsz enni, mindent Józsikának adok! Ildikó ledobta a babát, fogta kis kosarát, és bement a szobába. A tiltás ugyan erős volt, hogy ne zavarja a testvérkét, ezért a küszöbön megtorpanva eleinte csak a nyakát nyújtogatta feléje, de azután óvatosan odalépett az ágyhoz, amelyben félrelibbent fejjel aludt az öcsike. Kisvártatva benyúlt a rácson, megfogta és megrántotta a kezét, hogy felébressze. Most, hogy nem volt itt az anyja, aki folytonosan ott hajlongott fölötte, s lágy hangon beszélt hozzá azokkal a szavakkal, amelyek úgy csurrantak ki a száján, mint a kis műanyagtubusból a méz az uzsonnakenyerére - most nem haragudott rá. Végre eleget akart tenni annak a kívánságnak, hogy játszón vele, mint egy olyan babával, amelyet unos-untalan mutogatnak neki, de nem adják a kezébe, s odébb tolják abba a bizonyos második sorba, ahonnan, mintha csak oda lenne béklyózva, nem tud előretörni. Még egyszer, már erősebben megrántotta a kis kezet, s a csecsemő felébredt. Először furcsán fintorgott, azután hüppögni, majd teljes hangerővel sími kezdett, s homlok, arca elvörösödött, mintha hirtelen festékes ecsetet húztak volna végig rajta.-Ne sírjál! Ne sírjál! - kiabálta Ildikó. Mérges lett, mert a kicsi nem értette meg, hogy nem rosszaságból költötte fel, hanem csak azért, mert játszani akar vele. A panaszos sírás szaggatott és követelő zokogássá nőtt. Ildikó bizonyos volt abban, hogy a kisfiú segítséget kér ő kellene, s ha a hangja áttör a szomszédba, és az anyja hazafut, akkor ő nagyon kikap, talán nemcsak szóval, hanem - mint már néhányszor megtörtént - a fenekét csípő ütésekkel is.-Ne sírjál! Látod, játszunk, játszunk! - A játékról Ildikónak eszébe jutott, hogy a babát nem tudta megetetni, mert nem nyitotta ki a száját. De a Józsika szája nyitva volt, s mindjárt bele is dobott néhány babszemet. - Egyél... egyél... - biztatta felvidulva, az anyja hangjával. Az orrába is dugott két babszemet. A sírás nyomban lehalkult, és különös bugyborékolássá változott, mintha vízzel gurgulázna.- Fújd ki az orrodból, fújd ki, úgy mint én, látod? - mondta Ildikó. - Fújd ki! - ismételte meg mérgesen, hogy az öccse nem fogad szót neki, nem akar vele játszani, s az anyját követeli, aki mindig az ő pártján áll. De azután elhallgatott, és csodálkozva nézte, milyen furcsán rángatózik Józsika, s hogy az arca lilásra sötétül. A bugyborékolás küszködő csuklásokká, szaggatott hörgéssé vált, s bár ez nem hatolhatott át a szomszédba, Ildikó mégis megijedt, nem is tudta, miért. Hátat fordított a kiságynak, kiszaladt a tornácra, s hogy maga mögött hagyta azt, amitől megijedt, és újra csend lett. Leült a lépcsőre, ölébe fogta a babát, s az anyja hangján kezdet gügyögni neki:- Aludjál, kicsi babám, aludjál... Bihari Klára A gyilkos 4 0 0 i
