Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)
1994-09-17 / 256. szám
10 aj Dunántúli napló Irodalom - Művészet 1994. szeptember 17., szombat KUNKOR IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A szeptemberi szám tartalmából A Pécsett szerkesztett Jelenkor szeptemberi száma Pákolitz István hetvenötödik születésnapja alkalmából a költő vesei mellett N. Horváth Béla és Bécsy Tamás Pákolitz-ta- nulmányaival köszönti a folyóirat régi és megbecsült munkatársát. A szépirodalmi rovatban Tolnai Ottó, Rába György, Berta Péter és Kovács András Ferenc Tompa Gáborral közösen írt versei olvashatók. Itt kapott helyett tovább Mészöly Miklós Labirintusok (Ciprusi törmelék) című esszéje, valamint Karátson Endre Lélekvándorlás és Dalos Margit Az út című elbeszélése. A tavasszal fiatal közép-európai írók részvételével rendezett Szabadság és irodalom című konferencián hangzott el a lengyel Jerzy Sosnowski esszéje és a cseh PetrA. Bilek tanulmánya, melyek Boros Gábor Spinoza-esszéjével és Dévény István A költő és a filozófus (Pilinszky és Kierkegaard) című tanulmányával együtt olvashatók a folyóirat elméleti blokkjában. E rovat színvonalas írása közül is érdemes felhívni a figyelmet egy rendkívüli publikációra: Ludwig Wittgenstein a huszadik század egyik legjelentősebb filozófusának Előadások a vallásos hitről címen közreadott szövegére, amely Somos Róbert fordításában olvasható először magyarul, a fordító tanulmányával együtt. A kritika-rovatban Tolnai Ottó két verseskötetéről is olvashatunk: Mikola Gönyi a Wilhelm-dalokról és Magyar Zoltán az Árvacsáth című kötetről szóló írását. H. Nagy Péter a Dialógus sorozat legújabb könyveiről, Jász Attila Mezei Árpád Mikrokozmoszok és értelmezések című kötetéről írt bírálatot. A lap Pákolitz István hetvenötödik születésnapja mellet két másik évfordulóról is megemlékezik: a hatvanéves Ilia Mihály, a Tiszatáj főszerkesztőjének irodalomszervező tevékenységét méltatja. Az első olvasó című írásban Mészáros Sándor, s neki ajánlja versét Bállá Zsófia, illetve dra- molettjét Márton László; Martos Gábor pedig a fiatalon lehunyt, hányatott sorsú erdélyi költő. Sütő István alakját és költészetét eleveníti fel, aki negyvenöt éves lenne ebben az évben. Pákolitz István Jelbeszéd Akár a nyögvenyelő tévé-műsort, kikapcsoljuk a külvilági zsibvásárt; szavaink zárójelbe némulnak, nem zavarják a félhomály csöndjét; félévszázadnyi próbaidőnk mérlege: minden körülményben számíthattunk egymásra; nekünk már elegendő az elfojtott sóhaj, az aggódó-reménykedő szempillantás, reszkető kezünk féltő-segítő mozdulata; köhintéskor megrebben a tekintet, vibrál a fürkésző-kutakodó gondolat, fojtogat a prófétai intelem: nem tudjátok sem a napot, sem az órát; számlálgatjuk a kihagyó szívdobogást, a beletörődő, öreges-fáradt mosolyt, a mors bona, nihil aliud torokszorítását. Szeretet-ábécéből igéződik jelbeszédünk a csillaghullásos, végső alkonyatig. Vénember Folyton csöpörészget az orra sose találja papírkeszkenőjét letrotlizza az abroszt röstelli a hangedlit napra-nap leeszi az ingét - szilárd halmazállapota hovatovább cseppfolyóssá válik mielőtt kibotorkálna az illemhelyre - fölíiják neki mit vásároljon de pápaszemét rendre otthon felejti nem képes kiókumlálni a krikszkrakszokat az eladónak nincs ideje ilyesmire dolgavégezetlen csámborog haza letolják: hát mikor lesz itt délebéd - krákog a vígjáték jobb poénjeinél orrát fújva beletrombitál Gilda áriájába szunyókájából föl-fölneszelve lesilányolja a tévé-műsort Pedig megvan benne az igyekezet hogy valamelyest hasznosítsa magát de mindig fonákra fordul a szín noha úgy szomjúhozza az elismerést az icipicire zsugorodott sikert akár a kiérdemesült teátrista vagy a kiscsoportos óvodásgyerek Képünk a júniusban rendezett pécsi Zenei Fesztiválon készült, ahol Nicolas Pasquet vezényelte a zenekart Fotó: Läufer László Koncertek, lemezfelvételek, turnék A Pécsi Szimfonikus Zenekar idei terveiről A rendkívül nehéz gazdasági helyzet ellenére nagy elvárásokkal néz az idei évad elé a Pécsi Szimfonikus Zenekar. Az igazgató, Szkladányi Péter nem szeret sokat beszélni a bajokról, azt mondta el, hogy muszáj lesz majd „előre menekülniük”. Az értelmes, jó munka anyagi sikerré is válhat. Ma még inkább, mint régebben, minden művészeti ágban tevékenykedő alkotót feszítő gondok foglalkoztatnak a tekintetben, hogy vajon „megéri-e” az árát egy-egy produkció, „behozza-e a ráfordítást” legalább. A financiális szemlélet eluralkodása ellenére mégsem szabad elfelednünk, hogy a művészet nem kalmárkodás, bizonyos értékei nem hogy nem adhatók el, de pénzben meg sem mérhetők. Az érték itt mást jelent: színvonalas teljesítményt, szigorú munkát, és persze a szükséges cseppnyit a tehetségből. A Pécsi Szimfonikus Zenekar mindenesetre gazdag tervvel jelentkezik az idén. Először szeptember 21-én játszanak a Pécsi Napok keretében, amikor a Pécsi Nemzeti Színházban Dohnányi, Franz Schmidt és Dvorak darabokat adnak elő, a régi nagy karmestergeneráció egyik utolsó jelentős karnagya, a 88 éves szlovákiai Rajter Lajos vezényletével. A hangversenysorozat egyik érdekessége lesz az október 1-jei koncert is, a zenei világnap alkalmából. Ezen a nyár végén tartott osztrák -magyar karmesterkurzus legjobbja vezényel majd. „Kiengedjük a palackból a szellemet, aztán meglátjuk, a szezon végére sikerül-e visszavarázsolni” mondta az igazgató a bérletsorozat ismertetésekor. Októberben Dukas, Debussy és Franck műveket mutatnak be, ritkán hallható darabokat, a németországi szaxofonművész, Günther Priesner, és a hárfán játszó Maros Éva közreműködésével. Vezényel a zenekar vezető karmestere, Nicolas Pasquet. Ugyancsak ő a karnagy a decemberi két bérleti hangversenyen is, Mozart és Berg műveket játszanak. Alban Berg 1935-ben komponált hegedűversenye Pécsett először szólal majd meg. Szólót játszik a német Amiram Ganz. Egy héttel később Anton Bruckner osztrák zeneszerző 7. szimfóniáját mutatják be, ez az alkalom egyben nyilvános CD-felvétel is lesz. Januárban Kodály és Beethoven művei mellett Bizet Car- men-szvitjének Rogyion Scsed- rin által átdolgozott, és ütőhangszerekkel kibővített változata is hallható lesz, ugyancsak az uruguayi származású vezető karmester vezényletével. Közreműködik majd a németországi Cabaza ütőegyüttes, és Szabó Ferenc. Februárban egy vendégkoncertre visszatér Howard Williams, aki most a zenekar állandó vendégkarmestere. Beethoven és Sibelius egy-egy műve után Wagner Siegfried-idillje, és a Walkür című opera I. felvonása hangzik fel. Ez a nap egyébként a Richard Wagner halálának is évfordulója. Márciusban ugyancsak Wagner lesz soron, Bruch és Schumann mellett. Max Bruchtól, a századforduló ritkán hallott német zeneszerzőjétől a Skót fantázia című hegedűversenyt választották. Hegedűn Szabadi Vilmos működik közre. Két héttel később Chopin és Dvorak művek hangzanak fel, két népszerű romantikus slágerdarab, Falvay Sándor zongoraművészszel. A zenekart Lukács Ervin vezényli, aki 9 év után lesz újra a pécsi szimfonikusok vendége. Áprilisban Debussy Tavasz című műve, Bartók 2. zongora- versenye, és Berlioz Harold Itáliában című szimfóniája van a bérleti hangverseny műsorán. Ez alkalommal a pécsi származású karnagy, Ligeti András dirigál majd, Jand rí Jenő zongorán, Bársony László mélyhegedűn játszik. Az „A” bérleti sort az Amerika-est zárja. Pasquet karnagy úr vezényletével Bernstein, Eduardo Fabini, Villa-Lobos és Copland-művek hangzanak fel. Idén kifejezetten sok lemez- felvételen dolgozik majd a zenekar. Szkladányi Péter büszke erre, hiszen úgy látja, hogy jó lemezek nélkül nem lehet igazi presztízst elérni. Folytatódik Lajtha László összes szimfonikus művének CD-felvétele a hongkongi Naxos lemezkiadó cég számára. A Nemzeti Kulturális Alaptól is sikerült egymillió forintos támogatást nyerni ehhez a munkához. Különlegesség lesz a Pécsett a múlt században működött Lickl György F-dúr miséjének, valamint c-moll Requiem és Libera című darabjának CD-felvétele is. A egykori Haydn-tanít- ványnak 147 művét őrzik itt. Ezúttal a ritkaságokat felkutató Koch International lemezkiadó számára rögzítik a zenedarabokat. A tervnél már több, hogy a francia Accord lemezkiadó is foglalkoztatja a zenekart. Chab- rier Gwendolin című operáját veszik fel, Jean-Paul Penin karnaggyal. Közreműködik a Debreceni Kodály Kórus, és több francia énekművész. A tervek között szerepel egy, a Williams karnagy úr vezényletével és az Egyesült Álla- mok-beli Rejtő Péter gordonkás közreműködésével készülő CD is. Ezen Rózsa Miklós és Gerard Schumann gordonkahangversenyei lesznek hallhatók. A külföldi vendégszereplések hozzátartoznak egy zenekari társulat életéhez. Egy-egy meghívás, sőt visszahívás már siker, presztízs, elismertség, mely nemcsak a zenekar, de Pécs városának hírét is öregbíti. Idén Olaszországba, Svájcba, Németországba és már-már hagyományosan Franciaországba készül az együttes. Itthon a Budapesti Tavaszi Fesztivál mellett Nagykanizsán, Veszprémben és Békéscsabán is vendégszerepeinek. Természetes, hogy folytatódik az általános iskolai bérlet, a Baranya megyei ifjúsági sorozat, a középiskolai sorozat. Ugyancsak magától értetődik, hogy a zenekar játszik a Pécsi Nemzeti Színházban is Jacobi Sybilljét adják elő, Mascagni Parasztbecsület és Leoncavallo Bajazzók" című operáját, valamint Rossini Sevillai borbélyát. Az igazgató fölhívta a figyelmet az olyan különlegességekre is, mint az ausztriai Me- inhart Niedermayr fuvolakurzusának nyitóhangversenye, melyen Mozart és Brahms darabokat vezényel az osztrák Bern- hard Schneider. A Lickl György darabjait bemutató CD anyaga februárban a pécsi bazilikában is hallható lesz, ugyanígy Chabrier Gwendolinja, melyet a Pécsi Nemzeti Színházban mutatnának be. Fontos koncert lesz a március 8-ai is, ekkor ugyanis a Pécsi Nemzeti Színházban jótékony- sági hangversenyre kerül sor, a pécsi Normandia-Lions Clubbal közösen a Pécsi Orvostudományi Egyetem Alapítványa és a Pécsi Szimfonikusok Gyermán Alapítványa javára. Elhangzik Smetana, Schubert és Rimsz- kij-Korszakov egy-egy műve. Ezt a nagyon dús programot éppen elég lesz teljesíteni, minden zenekedvelő örömére. De nekik nyilván az is jó hír, hogy töretlenül folytatódik a nemzetközi zenei fesztiválok sora is, jövőre tehát már az ötödiket köszönthetjük itt Pécsett. E hatalmas munkában új tagok is segítik a majd 90 tagú zenekart: Rajky Krisztina, Oborzil Adél, Udvardy Gizella, Pétersz Árpád és Bokomé Gáspár Emese. Hodnik I. Gy. A mikor a társaság már kifogyott a nyári játékokból - kártyatrükkök és gyufaszálakból illeszthető római számok talányai vitték a prímet egy ideig - no, amikor nem akadt több ötlet, egyszer csak előállt valaki ezzel a micsodával. Ezzel a játékkal. Nulla struktúrának én neveztem el. Az illető fogott egy ceruzát, s a papír közepére nyomtatott betűkkel ennyit írt fel: OLGA. S kérdezte: mi ez. No, hát egy női név. Nem - felelte ő. Ugyanis játék van benne. No de milyen? Ezt kell kitalálni? Hát, igen, de éppen ez a lényeg - mondta. Különös, különös .. Végeredményben tehát ez az OLGA nem OLGA, hanem valami más, és indokolni kell, hogy miért az? - próbálkoztunk, hogy közelebb jussunk a rejtélyhez. A feladvány szerzője mosolygott, jó a megközelítés. S még annyit tett hozzá, hogy a megoldás szellemes, humoros. Nem tudtunk rájönni sehogyan. Maga oldotta fel a feszültséget. No, nézzétek, ez az OLGA tulajdonképpen VOLGA. Persze, nem VOLGA, mert nincsen benne V, ugye. Ha V nélkül Konczek József Olga ártatlansága van, akkor ugye vé-tlen. Vagyis vétlen. Ez tehát vétlen Volga.. . Amikor felcsattant a nevetés, én - magamnak is váratlanul - hirtelen a játék döbbenetes igazságára jöttem rá. Mint valami megvilágosodás, úgy ért a dolog. Arról van szó, hogy a megoldás a közreadott szóhoz történő hozzáillesztés- sel, s annak azonnali - hogy úgy mondjam - „hatálytalanításával” jött létre. Odatettük a V-t majd el is vettük - „vétle- nítettük” - nem avatkoztunk bele az alapszóba - OLGA -, de amikor kimondtuk, ezt a játékot hoztuk létre, ezt, ami egyúttal a megoldás. Az jutott eszembe, hogy ilyen szerkezetű, struktúrájú az, hogy milyennek látunk valamit. Szokták mondani például, hogy nemcsak az ember olvassa a verset, hanem a vers is olvassa az embert. Azt értik rajta, hogy nemcsak a verstől függ, ki mit lát, érez benne, hanem attól is, aki lélekkel olvassa, attól is, aki lélek nélkül olvassa. Vagyis látja és érzi-e benne azt, ami nincsen odaírva, képes-e beléérezni a mögöttes tartalomba, a sejtetések, a sugallások, az elhallgatások következtében létrejött titokba. Ráhangolódik-e? Valahogyan így van ez. S nemcsak a verssel. Minden, ami a szemünk elé kerül, önmagában kevés a teljességhez. Kellünk hozzá mi magunk is, akik megfejtjük az értelmét. A megfejtésben mi magunk tárulunk el. Egyébként az, hogy a Volga miért vétlen, a játék szempontjából nem is fontos, úgy gondolom, talán azért - mint más folyók is -, hogy nem tehet róla, ha szennyezik a vizét. Ami miatt nekem érdekes ez a játék, mondom, a nulla-struktúra. A rejtőzködő struktúra, amit csak mi fedhetünk fel. Többnyire a játékosság, a játékszeretete a titka ennek is, mint annyi másnak. S az is természetes, hogy Olga a legártatlanabb ebben az egész ügyben.
