Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)
1994-09-13 / 252. szám
6 üj Dunántúli napló Magazin 1994. szeptember 13., kedd A A boldogság Ázsiában A régi mondás, miszerint a pénz nem boldogít, Ázsiában különösen igaz. Egy felmérés szerint ugyanis a japánok a legboldogtalanabbak Ázsiában, míg a földrész délkeleti, gazdaságilag fejletlenebb országaiban sókkal többet mosolyognak az emberek. Egy hongkongi kutatócsoport vizsgálata alapján a térségben a trópusi Thaiföld, Malajzia, Indonézia és Fülöp-szigetek „boldogság-indexe” a legmagasabb, míg Japán a legboldogtalanabb országnak bizonyult. Japánban a megkérdezettek 27 százaléka nevezte magát boldogtalannak, és 6 százalékuk egyenesen szerencsétlennek tartja magát. Érdekes módon a legtöbb boldogtalan ember Japán után Ázsia másik két leggazdagabb országában, Tajvanon és Dél-Koreában él. Mindazonáltal a megkérdezettek általában elégedettek az életükkel. Japánt kivéve a többi országban tíz emberből nyolc elég boldognak, vagy nagyon boldognak tartja magát.- Egyes országokban az emberek egyszerűen nem optimisták, vagy úgy is mondhatnám, hogy több pragmatizmus szorult beléjük - mondta Peter Weldon, a kutatócsoport vezetője. - Tudjuk, hogy ez a különböző népek közötti nagy kulturális eltéréssel magyarázható. Azt gondolom, hogy néhány ország egyszerűen optimistább, mint a többi. Weldon szerint a japánok tartózkodóbbak, ritkán fejezik ki érzelmeiket. Igaz, hogy az utóbbi két-három év nem volt könnyű Japánban, ezért nem is várható, hogy hirtelen javuljon lakosainak közérzete. Ezzel szemben Indonézia a boldog emberek világa: a megkérdezettek 95 százaléka vallotta magát igen elégedettnek, sőt boldognak. Hatalmasat nőtt az elégedettség Malajziában, ahol az idén 42 százalék - tavaly csupán 32 - jelentette ki magáról, hogy boldog. Itt az életnek leginkább a 20-30 éves, legalább középfokú iskolai végzettséggel és közepes keresettel rendelkezők örülnek. A bizonytalan politikai jövőjű Hongkongban a lakosság 89%-a most még boldog. A hongkongiak számára a család fenntartása és az egészség megőrzése a legfontosabb, amely Hongkongban erősen anyagiak függvénye. Egy korábbi felmérés szerint Hongkongban a lakosság mindössze 1,6%-a tartja úgy, hogy a boldogság a legfontosabb az életben. Ugyanennyien tették a sze- retetet az első helyre. A Hongkonghoz gyakran hasonlított Szingapúrban valamivel több öröm jutott a lakosoknak: a megkérdezettek 91%-a boldog, bár ez tavalyhoz képest egy százalékkal kevesebb. Az idén a szingapúriak 23%-a nyilatkozta azt, hogy szinte úszik a boldogságban, míg tavaly 35%-uk volt feltűnően elégedett az élettel. Weldon szerint a szingapúri „örömmámor” visszaesését okozhatta az, hogy a kormány tavaly adót vetett ki az árukra és a szolgáltatásokra. így Szingapúrban is drágább lett az élet. Mesterszakács a fejadagokról Konyhai mértékegységek Gyakorlott háziasszonyoknak is sokszor gondot okoz, hogy miből mennyit készítsen kosztosainak. Az alulméretezés fölöttébb kellemetlen, hiszen könnyen megeshet, hogy éhen maradnak a családtagok vagy a vendégek. De a túlméretezést is jobb elkerülni, mert napokig élhet maradékokon a család vagy pedig a kukába kerül a fölösleges étel. Liszcsinszky Béla mesterszakács ezért olyan konyhai mértékegységeket ajánl, amelyekkel mind a hiány, mind a bőség zavarát elkerülhetjük. Egy-egy személy átlagos készétel-fejadagja: levesből 2,5-3 deci, mártásból 1 deci, főzelékből 2,5 deci, húsból 2 szelet, s például palacsintából 3—4 darab. Nyersanyagokban számolva a következők az egy kosztosra számítható mennyiségek: Csont nélküli húsból 10-15 deka Csontos húsból 15-20 deka Hús gulyásleveshez, fasírthoz 8-10 deka Csirkéből 20-25 deka Burgonyából 20-25 deka Rizs- vagy tarhonyaköretből 5-8 deka Párolt zöldségés főzelék-köretből 15-20 deka Kifőzött száraztésztából 10-12 deka Bab-, lencse, borsófőzelékből .10-12 deka Zöldségekből, főzeléknek 20-25 deka Levesbetét száraztésztából, rizsből 1,5 deka. Nyugdíjba vonulnak a katonai delfinek Az első, katonai kiképzésben részesült delfineket az amerikai haditengerészet nyugállományba helyezte. Mint közölték, ez részét alkotja a hidegháború utáni haderőcsökkentésnek. Az Atlanti-óceánban szolgálatot teljesített két delfin a kaliforniai San Diegóban állomásozott, egy 125 főnyi tengeri állatokból álló „flotta” tagjaiként. Kenneth Ross, az amerikai haditengerészet szóvivője elmondta a Reuter brit hírügynökség tudósítójának, hogy csökkentik a hadiszolgálatot teljesítő tengeri állatok számát. Minden delfin, oroszlánfóka és beluga bálna eltartása 15-20 ezer dollárba kerül. „25-tel több delfinünk van, mint amennyire a haditengerészetnek szüksége lehet” - jelentette ki a szóvivő. Hozzáfűzte, hogy 70 delfin teljesít továbbra is aktív szolgálatot. Feladatuk: tengeralattjáró-felderítés, hajók figyelése és víz alatti tárgyak kimentése. A haditengerészet Floridában talált új lakóhelyet a nyugdíjas delfineknek. Mint mondták, nem lehet őket szabadon engedni, mert elvesztették azt a képességüket, hogy önállóan gondoskodjanak életben maradásukról. Hívja az anyagcsere rendőreit Négy jó tanács a megfázás, a nátha, a köhögés megelőzésére A hűvösebb, szelesebb időjárással menetrendszerűen megérkeznek az ősz hívatlan vendégei: a náthás, hűléses megbetegedések, a torok- és végtagfájások. Elkerülésükre nincs garancia, de négy jó tanács megszívlelésével számottevően javíthatjuk esélyeinket. Az első: ne engedjük, hogy szervezetünk vitamintartalékai kimerüljenek - étrendünkbe lehetőleg minél több főzeléket, friss gyümölcsöt iktassunk be. Részesítsük előnyben a kivit, a zöldpaprikát, a káposztát, a burgonyát, a petrezselymet, a homoktövist és a csipkebogyót - átlagon felüli C-vitamin tartalmuk miatt. Tudnivaló, hogy ez a vitamin valóságos rendőre az anyagcserének: védi a többi vitamint és egyben fokozza a szervezet védekezőképességét. A második: ne feledkezzünk el a házi Jégoltalomról”: szellőztessünk rendszeresen, mert az oxigénhiány csökkenti az ellenállókészséget, megkönnyíti a baktériumok, fertőző vírusok dolgát. További „légügyi” követelmény, hogy ügyeljünk a páratartalomra és arra, hogy 22 foknál ne legyen melegebb a lakásban. A harmadik: vállaljuk a kezdeti „borzongást”: reggelenként tusoljunk úgy, hogy a melegcsapot lassan, fokozatosan elzárjuk. Bőrünk, szervezetünk hamarosan megszokja a hideg zuhanyt, amely nemcsak frissít, hanem edz is. Fontos, hogy a tusolást alapos törülközés kövesse; frottírral dörzsöljük le testünket, a lábujjaktól fölfelé haladva. Végül a negyedik tanács: ne teljen el nap legalább 10-20 perces testmozgás nélkül. A nyitott ablak előtti torna épp úgy megfelel a célnak, mint egy hosszabb séta, kocogás, esetleg biciklizés vagy úszás. Ne sajnáljuk rá az időt, mert ha elspóroljuk, könnyen lehet, hogy „megtakarításért” betegágyban töltött napokkal kell fizetnünk. Mit kínál a zöld tea? A zöld tea különösen népszerű ital, mert nemcsak ízletes, hanem rendkívül gazdag vitaminokban. A legkülönfélébb illatokat áraszthatja: mézre, virágokra, mangóra, őszibarackra, citromra, de más délszaki növényekre is emlékeztethet. A zöld tea az ínyencek itala, és nem csak a Távol-Keleten - állítják a tea értő szakemberei. A zöld teafajtákat főleg Kínában, Japánban és Tajvanon termesztik. Érdekessége, hogy ezt a fajta gyógyitalt is ugyanazokból a növényekből nyerik, amelyekből a fekete teát előállítják. Á különbség annyi, hogy a zöld teának szánt meny- nyiséget rövid ideig fermentálják, azaz erjesztik és füllesztik, majd a gőzölést követően megszárítják. A zöld tea rengeteg vitamint és ásványi anyagot tartalmaz. Erőteljes vérnyomás- és koleszterincsökkentő hatású. Még a fogszuvasodás veszélyét is csökkenti, sőt, rendszeres fogyasztása gátlóan hat a daganatos betegségek kialakulására is. Az igazi zöld tea valódi gyümölcshöz vagy virághoz hasonló illatot áraszt. Ilyenek például a Gyokuro, a Kukicha, a Sencha és a Po Li Chung. Más fajtáknál ezt a kellemes aromát kortyolgatás közben alig érezzük, helyette viszont olyan érzésünk támad, mintha szénaboglyába dugtuk volna az orrunkat. Aki igazi teaínyenc, arra is figyel, mikor szűri le az értékes nedűt. A legfinomabb zöld teát akkor nyerjük, ha főzés után másfél-három percig várunk. A királynő háztartása Kétszáz főnyi személyzet Fél évezrede tart a pompa imádata Albionban. Már az 1491 és 1547 közötti évek reneszánsz királyát, VIII. Henriket is pompakedvelőként emlegetik a történelemkönyvek. A hagyományokhoz és a külsőségekhez ragaszkodó udvartartás tömérdek pénzt emésztett fel évszázadok alatt. A brit uralkodók alattvalóinak mostanáig csupán ködös fogalmuk lehetett a részletekről. A minap derült csak ki a londoni Daily Mail című lap udvari tudósítójának beszámolójából, hogy a királynő rendelkezésére álló, összesen mintegy 200 főnyi házi személyzet tartása évente 435 millió forintnak megfelelő összegbe kerül. Az udvari nép talán legnagyobb kiváltsággal rendelkező tagja a 38 éves Brian MacRae. Ő a „Duda őrnagya” (ez a hivatalos címe), aki mindennap reggel kilenckor megjelenik a királynő ablaka alatt, hogy 15 percen át skót népdalokkal szórakoztassa az uralkodót. Ha II. Erzsébet éppen windsori, balmorali vagy holyroodhouse-i kastélyában időzik, az udvari dudás együtt utazik a kísérettel. A kiváló művész, aki persze skót népviseletben fújja a szerszámát, még az uralkodó kü- lönvonatán is teljesíti a kötelességét, természetesen greenwichi idő szerint reggel kilenctől ne- gyéd tízig. A királyokról szóló mesékbe illő személyiségek között fontos szerep jut a metszett-csiszolt poharak felügyelőjének (pohárnok) és annak a hölgynek, aki a kávészalonban szolgálja föl a hagyományos ötórai teát. Különösen fárasztó beosztása van a Royal Flagman-nek, a királyi zászló szolgájának, Stephen Smith úrnak. Az ő dolga az, hogy mindennap fölvonja a királynői lobogót a Bucking- ham-palota ormára (feltéve, ha az uralkodó otthon tartózkodik), és ő gondoskodik a zászló tisztításáról. A cikk írója szerint csupán a londoni Buckingham-pa- lotában 17 szakács, 27 felszolgáló és 4 „apród” áll a Windsor család rendelkezésére. Interjú a gyermeknevelés apostolával Dr. Benjamin Spock szomorúsága Dr. Benjamin Spock immár 91 esztendős, és - nem érzi jól magát. De nem a kora („két évvel ezelőttig azt sem tudtam, mi az öregség ...”), nem családi problémák miatt (boldog házasságban él negyven évvel fiatalabb feleségével), és anyagi gondjai sincsenek (csecsemőápolásról, gyermeknevelésről szóló könyvét még mindig évente félmillió példányban veszik meg). Dr. Benjamin Spock azért nem érzi jól magát, mert úgy gondolja, hogy Amerika gyermekei rosszabb körülmények között élnek, áldatlanabb viszonyok között nőnek fel ma, mint évtizedekkel ezelőtt, amikor sajátosan apostoli munkásságát elkezdte. Hát minden hiábavaló volt? - kérdi rezignáltan az idős professzor. „Nem vagyok afféle vaskalapos konzervatív, aki csak azt szeretné, ha azok a régi szép idők visszatérnének. Nem, nem. Van szemem ahhoz, hogy az életem során lezajlott jó változásokat is észrevegyem.” Ám Spock professzort elkeseríti, hogy a mai gyermekeket sokkal lélektelenebb, zordabb környezet veszi körül, mint régebben. Vége a család szentségének, a házasság intézménye teljességgel bizonytalanná vált, a kegyetlen és állandó hajsza, ami az iskolában kezdődik és a munkahelyeken már-már elviselhetetlen, igen megviseli korunk fiataljait. Az őket is körülvevő erőszak növekszik, és az olyan oktatási rendszerek, amelyek nem adnak életcélokat, és nem készítik fel őket egy termékeny, megelégedett életformára, Spock víziója szerint apokaliptikus következményekkel fenyegetnek. A legfőbb baj: nem örökítjük gyermekeinkre az általános etikai értékeket, spirituálisán nem törődünk utódainkkal, akikből következésképpen érzelmileg sivár felnőttek lesznek. „Mindent egybevéve egy szociálisan és lelkileg szakadék felé közelítő társadalom képét regisztrálhatjuk” - kesereg a gyereknevelés világhíres professzora. Gondolatai összefoglalójának, egyszersmind figyelmeztetésnek szánja az idős tudós legújabb könyvét, amely Egy jobb világot gyermekeinknek címmel ezekben a napokban a New York-i könyvpiac szenzációja. Új kötetében nem tetszeleg azzal, hogy a „hogyarí’-ra tudná a választ. Már csak azért sem, mert az ilyen kérdések egy részét még saját életében is csak nehezen tudta megoldani. Amikor 48 évi házasság után - 20 éve - otthagyta feleségét egy nála 40 évvel fiatalabb, harcos feminista hölgy kedvéért, aki az új házasságba akkor tinikorba lévő lányát hozta hozományképpen, a gyereknevelés világszerte elismert apostola saját bevallása szerint tanácstalanul állt mostohalányának ridegségével, idegenkedésével szemben. „Borzasztó volt, évek alatt sikerült csak „kiegyenesíteni” kettőnk dolgát.” Ha időm engedné, a „mostoha szülőknek külön kötetet szentelnék. Ez a legnehezebb mindazon dolgok közül, amelyeket valaha is megtapasztaltam.” Az interjú végén, amelyet egy amerikai újságírónak adott, a 91 éves dr. Benjamin Spock megjegyzi: „El kell ismernem: megöregedtem. De senki ne mondja, hogy ezt a tényt még szeretnem is kellene .. I I i I | I
