Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)

1994-08-03 / 212. szám

1994. augusztus 3., szerda Kultúra új Dunántúli napló 7 A befektetés hosszú távon halmozottan megtérül Az angol-amerikai kultúráért Németh Balázs energikus és tehetséges fiatalember. Egye­temista és a pécsi Mária utcá­ban lévő Nemzetközi Angol Központ - amely eddigi mű­ködése során rendkívül gaz­dag, színvonalas programot va­lósított meg - társigazgatója.-1991 közepén néhány egyetemista barátommal, lévén angol szakosok, úgy láttuk, hogy szükség lenne egy olyan házra, amely az angolt külön­böző célra felhasználó embe­rek - angolok, amerikaiak, magyarok satöbbi - találkozó- helye lehet. Az elképzelés kez­detben csak az álom szintjén mozgott, félig a szerencsének köszönhető a megvalósítás, félig pedig kitartásnak.- Hogyan lehetett elindulni a semmiből? <,- Létrehoztuk az An­gol-Amerikai Kultúráért Ala­pítványt, olyan embereket nyertünk meg ebből a célból, akik sokat tettek a régió kultu­rális, tudományos fejlődéséért: édesapám, dr. Németh Árpád volt az egyik alapító, a másik Horányi Özséb, a bölcsészkar dékánja. Az alapítvánnyal az­tán megkerestük a brit és az amerikai nagykövetségeket, akiknek nagyon tetszett a do­log, megszereztük a hivatalos, támogató leveleket tőlük, és megnyertük az ügynek a ma­gyar külügyminisztériumot is.- Honnan lett épület?- Megtudtuk, hogy ezt az épületet hasznosítani szeret­nék, akkor elmentünk a város­házára, javasoltuk vegyék meg, s ugyanakkor a BAT Pécsi Do­hánygyár vezetőivel is tárgyal­tunk a felújításról, tizenötmil­lióval hozzá is járultak. Végül is az alapítvány a várostól ti­zenöt évre megkapta az épüle­tet, és tizenkilencmillió forin­tot adott a felújításhoz. A meg­nyitó óta eltelt időszakban, a szűkös anyagi keretek ellenére sikerült gazdag programot le­bonyolítanunk, s a működés során bebizonyosodott, hogy a város lakosságának komoly igénye van az angol-amerikai kultúra és tudomány megisme­résére.- Honnan van a háznak költ­ségvetése?- Évente megújításra kerülő szerződésben a Dohánygyár évi kétmillió forintot biztosít a működésre.- A gyár a pénz fejében be­leszól a programok kialakítá­sába ?- Nem, hiszen ő alapítványi adományozó.- Saját bevétel?-Van egy nyelviskolánk, ahonnan jön be valamennyi pénz, ezen kívül a konferencia- termet és az emeleti egyéb termeinket kiadjuk különböző rendezvények megtartásához. Az Amway-től kezdve a kö­zép-európai írótalálkozóig a legváltozatosabb célokra vet­ték igénybe eddig. És körülbe­lül másfélmillió forint bevéte­lünk van évente a nálunk terü­letet bérlő cégek jóvoltából.- Az intézmény vezetése társigazgatói rendszerrel mű­ködik. Ez így működőképes konstrukció? Meg lehet osztani a felelősséget?- Bizonyos értelemben igen, bizonyos értelemben nem. De- rényi András viszi az ügyek egyik részét, a másikat én. Problémák persze adódnak, mert amikor el kell dönteni va­lamit, akkor ez a rendszer nem mindig előnyös. Tulajdonkép­pen kettős funkciót látunk el, mert amellett, hogy az intéz­mény vezetői vagyunk, az ala­pítvány titkári pozícióját is be- töltjük, s beszámolási kötele­zettségünk van az alapítvány kuratóriuma felé. Azért műkö­dik ez a struktúra, mert jól is­merjük egymást és kompro­misszum-készek vagyunk mindketten.- Tulajdonképpen, ha jól tu­dom, te egyetemre jársz, mi­közben egy jól működő intéz­ményt vezetsz, munkabér vagy bármilyen anyagi juttatás nél­kül.-Ez furcsa megoldás való­ban. Angolból most végeztem, történelemből pedig van még vissza egy évem, de ezt a Kö- zép-Európa Egyetemen fogom elvégezni, Budapesten. Azt le­hetett látni már a megnyitás előtt, hogy itt biztosan nem te­lik arra, hogy nagy pénzeket lehessen keresni az intézmény vezetéséért. Elméletileg saját magunknak kellene biztosítani a fizetést a költségvetésből, de abból a portásokat, a könyvtá­rost, a titkárnőt és a takarítást tudjuk finanszírozni. Ha mi fi­zetést vennénk fel, el kellene küldeni valakit a felsoroltak közül, akkor pedig nem mű­ködne a ház.- Végül is, a két intézmény- vezető, klasszikus kifejezéssel élve, társadalmi munkában dolgozik?- Igen, mindössze költségté­rítésünk van. Fordulhatnánk a kuratóriumhoz azért, hogy jut­tatásban részesüljünk, de mi tudjuk a legjobban, mik azok a költségkeretek, amelyek között működünk, ezért ezt nem tesz- szük.- Mióta is működik a ház?-Március 24-e óta. Az biz­tos, hogy én szeptember elseje után nem tudom ellátni ezt a feladatot, nem az előbbi okok, hanem a Közép-Európa Egye­tem miatt. Azt azért megemlí­tem, hogy szeretnék hosszú tá­von, valamilyen formában te­vékenykedni az Angol Köz­pontban, de ehhez fontosnak érzem a szakmai továbbképzé­semet.- Kialakultak-e már a ház őszi programjára vonatkozó elképzelések?- A Soros Alapítvány ide he­lyezi regionális irodáját, az Amerikai Felsőoktatási Szer­vezet is megjelenik, továbbá működni fog az Angolul Be­szélők Világszövetségének klubja, videoklubot indítunk az Amerikai Tájékoztatási Hiva­tal közreműködésével, a Nem­zetközi Bankárképző tart tan­folyamokat, kanadai fesztivált szervezünk és amerikai hetet. Szeretnénk a vállalkozókat is segíteni, remélhetőleg moz­gásba lendülnek gazdasági jel­legű kapcsolataink is, amelyek nagyon jók, mint például a wa­lesi herceg alapítványával kiala­kult kapcsolat. Mindehhez per­sze támogatók is kellenének és nem kevés pénz, de be kell látni, hogy a befektetés, hosszú távon, halmozottan megtérül. És na­gyon szeretném, ha a? város és a megye hathatósan támogatná az intézményt, mert óriási lehetőség rejlik benne. Ehhez azonban anyagilag stabillá kellene tenni. Cseri László Több mint 10 000 kötet várja a Nemzetközi Angol Központ könyvtárában az angol nyelv iránt érdeklődőket. Fotó: Müller Andrea Michael Hart: Száz híres ember A legbefolyásosabb személyiségek A szerző ma már ritka poli­hisztorok egyike - a legelőke­lőbb amerikai egyetemeken szerzett jogi, fizikusi, csillagá­szati diplomát, dolgozott a NASA űrközpontjában, volt meteorológus, csillagász, fog­lalkozik a földön kívüliek prob­lémájával, számos műszaki tár­gyú cikket írt tudományos kiad­ványokba. Könyve mintegy összegzése mindannak, amit változatos tudományos karrierje során az emberiség sorsát befo­lyásoló személyiségekről meg­ismert, és aminek alapján a rangsorolása kikristályosodott. 1978-ban, amikor Michael Hart nagy port felkavaró könyve, a Száz híres ember elő­ször megjelent, a kritikusok a szerző szemére vetették: nem elég, hogy kiválasztja azt a száz embert, aki szerinte a legna­gyobb befolyással volt a törté­nelemre, hanem még ráadásul - saját értékrendje szerint - fon­tossági sorrendbe is állítja őket. Mondanunk sem kell, hogy amit a kritikusok nehezményez­tek, azt az olvasók örömmel fo­gadták: a könyv azóta 60 000 példányban kelt el. Hart közben úgy gondolta, hogy az első kia­dás óta eltelt időszakban az ere­detileg kiválasztott személyisé­gek befolyása csökkent, vagy éppen növekedett, és hogy új nevek tűntek fel a világ színpa­dán. Ezért döntött úgy, hogy ja­vított, felfrissített változatban újra megjelentesse a Száz híres embert. A korábbi kiadáshoz hasonlóan Hart mércéje ezúttal is a befolyásosság: nem a leg­nagyobb, hanem a legbefolyá­sosabb személyeket választja ki. Azokat, akik embermilliók sorsát irányították, civilizációk felemelkedését vagy bukását idézték elő, és megváltoztatták a történelem menetét. Hart csí­pős hangú életrajzokban írja le a kiválasztott személyiségek kar­rierjét és munkásságát. Amikor megmagyarázza az általa felállí­tott rangsort, újszerű történe­lemszemléletet képvisel, ami­nek az a lényege, hogy össze­gyűjti a legfontosabb tényeket a világ legnagyobb vallási és poli­tikai vezetőiről, feltalálóiról, íróiról, filozófusairól, felfede­zőiről, művészeiről és újítóiról - Asóka királytól Zoroaszterig -, s mindezeket saját szempont­jai szerint értékeli. Nem vélet­len tehát, hogy sokan meglepő­nek találják majd Hart váloga­tási módszerét. A világ legbefo­lyásosabb személyiségének például nem Jézust vagy Mar­xot, hanem Mohamedet tartja. Lehet, hogy az író által felho­zott érvek egyesekben tiltako­zást ébresztenek, míg másokat talán meggyőznek; de akár egyetértünk Harttal, akár nem, rangsorolási módja mindenkép­pen informatív, eredeti és szó­rakoztató. A Száz híres ember kétségkí­vül monumentális mű, vitára és gondolatokra ébresztőnek és si­keresnek ígérkezik, érdekes ki­egészítője minden történelmi és filozófiai tárgyú gyűjtemény­nek. Tanulságos, érdekes, élveze­tes stílusban megírt, képekkel gazdagon illusztrált könyv. 384 oldalas. „A tenger volt az iskolám” „Moby Dick” „Moby Dick című művem­ben az évszázad evangéliumát írtam meg, mégis a csatornában fogom végezni.” - mondta ma­gáról Herman Melville, aki 175 évvel ezelőtt született. Melville keserű önfelisme­rése mutatja annak a korszak­nak a tragédiáját, amely még nem volt érett költői víziói be­fogadására. Meglátásának szimbolikus tartalmát kevesen értették meg, de ma már a legje­lentékenyebb prózaírók közé számít. Herman Melville 1819. au­gusztus 1-jén született New Yorkban. Tizennyolc éves ko­rában hajósinasnak állt be. „A tenger volt az iskolám” - mon­dotta később. Bejárta a világ­tengereket, szolgált a többi kö­zött egy bálnavadász hajón is. Több regényt írt, fő műve azonban az 1851-ben megjelent Moby Dick. Ez az alkotás miti­kus szenvedéllyel átitatott elbe­szélés egy bosszúvágytól eltelt kapitányról. A kapitány a le­gendás fehér bálna ellen harcol, amely belőle nyomorékot csi­nált, és legénységét is tönkre­tette. A kapitány, akit az az egyetlen kívánság vezérel, hogy bosszút álljon a fehér bálnán, voltaképpen az élet minden rej­tett démonja és gonosz szelleme ellen küzd. Filmszínházak csendes hanyatlása A megyében van jó példa is, de az igazi siker kevés Elmúltak azok a régi idők, amikor Rozikát még elcsábít­hatta az ismert sláger gavalléija abba a bizonyos csudamoziba. Az elmúlt években sok kiste­lepülésen megszűntek a játszó­helyek, s ahol valaha hetenként egy-egy előadásra még volt al­kalom, ma már a televízió, s fő­leg a videó vette át a főszerepet. Néhány nagyobb vidéki telepü­lésen azonban többféle módon próbálkoznak a filmszínházak működtetésére. Van, ahol az önkormányzat megtartotta a mozit, és külön munkatársat foglalkoztat, vagy vett fel, aki felelős érte. Máshol a művelődési házhoz került a játszóhely, és van, ahol pályázattal magánvállalkozó vette ki. Megyei körképünkben minden változat közül válogat­tunk. * Pécsváradon a művelődési ház igazgatója, Dretzki Katalin elmondta:- Alaposan megcsappant ná­lunk a mozilátogatók száma. Nem vonzó az épület, a környe­zet, a viszonylag elavult beren­dezés. A fiatalság, a diákok leg­nagyobb része Pécsett az első héten megnézi az új filmeket, de azok is oda járnak moziba, akik Pécsett dolgoznak. Jelenleg he­tenként kétszer vannak előadá­sok, és a 250férőhelyes nézőté­ren jó, ha 12-15 látogató van. A 4000 lakosú Pécsváradon a mozi veszteséges. Még az 50, il­letve csoport esetén a 30 forin­tos jegyár sem vonzó, persze az új filmeket is csak 1-2 hónap után kapják meg, az olyan sike­rekről meg egyenesen le is ma­radtak, mint a Schindler listája, pedig ez hozhatott volna némi pénzt a konyhára. Ettől függetlenül a tevékeny­séget semmiképpen nem akar­ják megszüntetni. Ha elkészül a művelődési központ átalakítása, a tervek szerint lesz hely majd a mozinak is. Addig azonban csak vegetálni tud a filmszín­ház. * Ugyancsak a művelődési központé a mozi Mohácson, ahol viszont sokkal vidámabb a helyzet. Kovács Sándor, a mozi vezetője abban látja ennek okát, hogy az átalakítással az épület sokkal szebb, vonzóbb lett, szí­vesebben jönnek az emberek. A mozi most már színházi funk­ciót is kielégít, kényelmesebb, kulturáltabb. Növeli az érdeklődést, hogy a környéken több kis mozi meg­szűnt, a közeli községekből is ide járnak be az emberek. Sok az iskolás, és az is döntő, hogy jó a propaganda.-A filmeket az InterComtól szerezzük be - egészítette ki az eddigieket beszélgetőtársam. - A volt moziüzemi vállalattal való jó személyes kapcsolat itt is megmaradt. Nálunk most 14-15 film van műsoron egy hó­napban, naponta két előadást tartunk a Kossuth filmszínház­ban, de spontán igényeket is ki tudunk elégíteni. A kertmoziban csak hetenként kétszer van vetí­tés. Oda kizárólag sikerfilmeket viszünk. A mozi 360, a kertmozi 700 fős, a kihasználtságuk egészen jó, magasabb az országos átlag­nál. Igaz, 15-18 000 potenciális látogató van Mohácson, és ked­vező a 60, 80, 100 forintos helyár is. Elhalt a mozi Sásdon. Kovács Sándomé polgármestertől meg­tudtam, mivel az intézmény évi 800 000 forintos veszteséget „termelt” volna, muszáj volt bezárni inkább. A testület azon­ban nem adta föl azt a tervét, hogy a későbbiekben mozi- és színháztermet építtet. Hogy ez nem a közeljövőben lesz, annak anyagi oka van: jelenleg 140 millió forintért a szennyvízhá­lózatot építik, készítik elő a gázt, s egy nagyarányú telefon­fejlesztést. Nincs pénz a mozira, amely persze rettenetesen leromlott ál­lapotban van, olyannyira, hogy nem volt pályázó, aki kivette volna, pedig még bérleti díjat se kértek. Régebben a 3870 lakos hetente kétszer járhatott mo­ziba, mostanra azonban a fiata­lok is inkább a művelődési ház klubszobájában videóznak. * Vállalkozóé lett a mozi vi­szont Szigetváron. Király Lajos igazán jó példával szolgál: ke­mény fél éves fölkészülés után megpályázta a mozi üzemelte­tését, és jelenleg félig-meddig családi vállalkozásban végzik a munkát.- Az önkormányzat segítsége nélkül azért nem lennénk meg - vallotta be. - Anyagi támoga­tást külön nem ad, de a felújí­tásba beszállnak, és ez nagyon sokat jelent. Nagyon komolyak a költségeink, így jelenleg ép­pen hogy csak nem veszteséges a vállalkozás. Magas a rezsi, a áramdíj, a víz, az olajfűtés. Mindezek mellett ma egy mozi a filmforgalmazó cégnek is fizet, ez itt például a forgalom 40 százaléka, meg még az az úgynevezett kulturális járadék, amit valaha egyszerűen csak giccsadónak neveztek. A for­galmazó amúgy minimum 1000 forintot akkor is elkér, ha nincs nagy bevétel, csak előadás. A jegyek itt 60-80-90 forintba ke­rülnek, s hetente négyszer van vetítés. A 12 000 lakosú város­ban 350 helyes a mozi.- A filmforgalmazó cégek megjelenésével új helyzet adó­dott - folytatta Király Lajos. - Jó, hogy egy erős és komoly cég szállt be az InterCommal, mert a mostani majd húszból csak két-három a nagyobb, megbíz­hatóbb. Itt tehát biztató a helyzet, sőt a vállalkozónak még arra is ki­terjed a figyelme, hogy augusz­tus 20-án valami filmcsemegé­vel megünnepelje a mozi fenn­állásának 30. évfordulóját. Harmadik típusú megoldást választottak Harkányban, ahol a mozi az önkormányzat kezé­ben maradt, és Simon Sándor munkatársként vezeti. El­mondta:-A mozi itt nem hoz nagy hasznot, de mert üdülőterületről van szó, a testület nem adja fel. Az állapota eléggé elhanyagolt, meghibásodnak a gépek, ma már csak egy tükör, egy égő cseréje 60 000forint. Itt amúgy jó filmeket láthat­nak a nézők, nem is kevesen, hiszen a 180 fős nézőtéren azért alkalmanként 40-50 látogató is van. Az 50 forintos hely ár kife­jezetten vonzó, két éve nem emelték. Jelenleg hetenként három­szor van előadás, ami azért messze van attól az aranykortól, amikor naponta 2 előadás is volt, néha éjszakai mozi és rendszeresen matiné, a népek meg messze kígyózó sorokban álltak a jegyekért... Persze, vannak, akik nem si­ratják a filmszínházakat. Azt mondják, a videó jobb, olcsóbb, kényelmesebb. Ez igaz is. De moziba menni, és szélesvásznon nézni az ügyeletes filmcsillagok csókjait mégis más, mint kigú- vadt szemekkel meredni otthon a tévére, félmeztelenre vet­kőzve, sört kortyolva. Hodnik I. Gy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom