Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)

1994-08-08 / 217. szám

10 aj Dunántúli napló Magazin 1994. augusztus 8., hétfő Katasztrófa fenyegeti a világot? Villám az Antarktisz alatt Tudósok megállapították: el­képesztő méretű árhullám ve­szélyezteti a világot. Az Antark­tisz mintegy 2000-3000 méter vastag jégpáncélja akár rövid idő alatt a tengerbe csúszhat. Egy ilyen természeti katasztrófa drámaian megváltoztatná boly­gónk arculatát. Lassan és föltartóztathatatla­nul legalább egy métert emel­kedik a világtengerek szintje a következő 75 esztendőben. Az ok: az egyelőre megállíthatatlan üvegházhatás, az általános föl­melegedés, amely olvasztja a sarki jeget. Az érintettek, a leg­inkább veszélyeztetettek azok a tengerparti sávok, amelyeken már ma egymilliárd ember él és próbálja megtermelni a min­dennapi betevő falatját. Csak­hogy ez még mind „semmi” ah­hoz képest, ami elméletileg be­következhet: egy 60 méteres ár­hullám, ha a keleti Antarktisz Amerikánál nagyobb területű, két-háromezer méter vastag jégpáncélja megmozdul és a tengerbe csusszan. Emberek százmilliói vesznének oda, hal­nának éhen vagy pusztulnának el a kitörő járványok következ­tében. Az életben maradottak élelemért marakodnának, a civi­lizáció korszakokkal esnék vissza ebben a világméretű zűr­zavarban. Európát tenger vá­lasztaná el Ázsiától, Délke- let-Ázsia, Északnyugat-Afrika jórésze eltűnnék, a nyugat-eu­rópai nagyvárosokból legföl­jebb a felhőkarcolók és a temp­lomtornyok csúcsa látszanék ki a mindent beborító tengervízből Gleccserkutatók nemrégiben óriási vulkánra bukkantak a nyugati Antarktisz alatt. A tűz­hányó melege állandóan ol­vasztja az alsó jégrétegeket. A csúszó jégpáncélt egyelőre visszafogja ugyan az a vastag jégréteg, amely alatt nincs vul­kán, tehát stabilan áll. De med­dig képes ellenállni az irdatlan elemi nyomásnak? Mekkora lesz évek múltán az üvegházha­tás? Douglas MacAyeal, a Chica­gói Egyetem jégtudósa (glacio- lógusa) a Nyugat-Antarktisszal kapcsolatos összes, fontosnak vélt adatot (jeges áramlatok száma, gyorsasága, földi éghaj­lati változások, a jég teljes föl­olvadásának időtartama, stb.) betáplálta a számítógépébe. A többszörös ellenőrzés után is azt állapította meg a komputer, hogy a déli kontinens jege csú­szik. Az életveszélyesen kriti­kus övezet a jeges áramlatok alja; viszonylag enyhe fölmele­gedésük világkatasztrófát elői­déző, föltartóztathatatlan görge- teges lavinát indítana útjára. És ilyenre már többször is sor került Földünkön, legutóbb 120 ezer esztendővel ezelőtt. Akkor öt méterrel emelkedett meg a vi­lágtengerek vízszintje. Azt egyelőre még nem sike­rült földeríteni, hogy a keleti Antarktisz jege alatt ugyan­olyan veszély lapul-e, mint a nyugati oldalon. Az biztos, hogy mintegy hárommillió év­vel ezelőtt egyszer már az is megindult, 60 méterrel megnö­velve a tengerek szintjét. Az új jugoszláv húszdináros bankjegy, amelyet augusztus 2-án bocsátott ki a Belgrádi Nemzeti Bank. Az áprilisban bevezetett inflációellenes intézkedések óta ez az első új bankjegy. Valaha a Stasi is bedolgozott Irán és Eszak-Korea dollárt hamisít! Madonna magánya A milliós közönségét szaba­dos viselkedésével nem egyszer sokkoló világhírű popsztár, Madonna saját bevallása szerint „leírhatatlanul magányos”. Az Esquire brit magazinban megje­lent interjúban, amelyet a 36 éves díva az ismért amerikai írónak, Norman Mailemek adott, Madonna arra panaszko­dott, hogy főleg a hangverse­nyek után érzi magát Istentől és a világtól elhagyottnak. „Képtelen vagy az utcára ki­lépni anélkül, hogy emberek sokasága - de legkevesebb húsz testőr - a nyomodba ne szegőd­nék. Inkább a szobádban ma­radsz tehát, miközben odakünn mindenki más szórakozik” - panaszolta el bánatát a mű­vésznő. Az elképzelhető legna­gyobb iróniája a sorsnak - foly­tatta -, hogy őt mindenki tisz­teli, ő maga azonban úgy érzi, hogy „valahogy el van zárva az egész emberiségtől”. Ellopták Jefferson legelső portréját Egy bostoni műteremből, ahol másolatot készítettek volna róla, ellopták Thomas Jeffer- sonnak, az amerikai Független­ségi Nyilatkozat szerzőjének, az Egyesült Államok 3. elnökének első ismert portréját. A Jeffersonról 43 éves korá­ban, 1786-ban készült portrét Mather Brown festette. Charles Francis Adamsnak, John Adams, az USA 2. elnöke köz­vetlen leszármazottjának a tu­lajdona volt, aki a félmillió dol­lárra biztosított festményre megrendelést adott. A felbecsülhetetlen értékű portrét abból a műteremből lop­ták el, amelyben ritka festmé­nyekről másolatot készítenek. A rendőrség közleménye szerint a riasztóberendezéssel nem bizto­sított, betonból és fémből ké­szült láda feltörésével jutott hozzá a rabló (rablók) a mű­kincshez. Macao kínai portugál gyar­maton néhány napja letartóztat­ták Pák Ja Bjong és Kim Szók Csil észak-koreai állampolgá­rokat, akik az ottani Asia Delta Bankban 180 ezer hamis dollárt próbáltak igazira váltani. A két úr zsebében diplomata-útlevél lapult és mindketten azt állítot­ták: azért jöttek Phenjanból Macaoba, mert „üzleti ügyeket” kellett intézniök az itt működő Zokwang Trading Company nevű céggel. A két úr lebukása nyomán ti­zenkét macaoi elegáns lakásban tartottak házkutatást. Az ezek­ben talált hamisítványok nyo­mán az immár az Interpol bevo­násával kiszélesített nemzetközi akció további hamis dollár-szá­zezreket foglalt le Hongkong­ban és Japán egyik meg nem nevezett tartományában. A szakemberek valamennyi­ről megállapították, hogy rend­kívül magas színvonalú munka. Feltételezhető, hogy milliós nagyságrendről van szó - hang­súlyozza az Interpol közlemé­nye - méghozzá „olyan szu­per-bankjegyek millióiról, ame­lyeknél mind a bankjegypapír minősége és vízjele, mind a nyomóklisé kivitele szinte töké­letes, tehát a hamis és az eredeti bankjegyek közötti különbség csak nagyon beható és nagyon szakszerű vizsgálattal ézékel- hető.” CIA-körökben kétségbe von­ják, hogy csak milliókról lenne szó, szerintük mintegy tízmilli- árd ilyen hamis dollárbankjegy kering már a világban. Á nyomdagépek - mondják a az amerikai hírszerzés központjá­ban - az Egyesült Államokból származnak, még a hetvenes években az iráni sah rendszere importálta azokat. A mesterien elkészített klisék a rossz emlékű NDK-titkosz- szolgálat, a Stasi műhelyeiben készültek, s „a hamisítók ren­delkezésére áll Irán és Észak-Korea egész állami és technikai gépezete.” Vagyis - a nagy lebukás elle­nére - folytatódik a hamisítás? így van ez, amikor egy sztármodell, a még csak 14 éves magyar Tóth Melinda a legszebb mosolyát mutatja be. ő a nemzetközi modellverseny, a Look of The Year magyar győztese és egyike a Düsseldorfban fellépő modelleknek. MTI FOTÓ „Carlos” emlékiratain dolgozik A leginkább „Carlos, álnéven ismert terrorista - valódi nevén Dich Ramirez Sanchez - akinek több véres merényletet tulajdo­nítanak számos európai ország­ban, az emlékiratain dolgozik Skóciában. Az AFP hírügynök­ség jelentése szerint legalábbis ezt erősítette meg az Editoria Universitaria velencei kiadó. Az AFP-hez eljuttatott köz­leményében a kiadó forrásként egy Omar Vidolbo álnéven pub­likáló venezuelai származású angol írót jelölt meg, aki együtt dolgozik „Carlos„-szal az em­lékiratok szerkesztésén. Cá­folva azokat a híreszteléseket, amelyek szerint „Carlos” jelen­leg Bejrútban tartózkodik, az Editoria Universitaria 1995. februárt jelölte meg az emlék­iratok valószínű megjelenése időpontjaként. Azt is tudatta, hogy az olasz nyelvű kiadást vállalta. Végül a kiadó elzárkózott to­vábbi részletek ismertetésétől az emlékiratokkal kapcsolatban. A negyvenes éveiben járó „Carlos„-t, egy venezuelai ügyvéd fiát, akit a szabadlábon levő legveszélyesebb terroristák egyikének tartanak, az Interpol jelenleg is körözi. Felesége, Magdalena Kopp a Vörös Had­sereg Frakció nevű terrorszer­vezet tagja volt. „Carlos” nevét legutóbb az 1982-ben a Toulouse és Párizs közt közlekedő „Le Capitole” expressz ellen elkövetett me­rénylettel hozták összefüg­gésbe, amely öt halálos áldoza­tot követelt. A merénylet célpontja állító­lag Jacques Chirac párizsi pol­gármester volt. Egy házasság sok balszerencsével Nem kezdődött igazán felhőt­lenül annak a brit párnak a kö­zös élete, akiket esküvőjük alatt és után többszörös pechsorozat tett próbára. Most a nászúton pihenik ki a házasélet kezdeté­nek megpróbáltatásait. A menyasszony fivére az es- ketési ceremónia alatt elájult a hőségtől, az újdonsült asz- szonyka pedig a szállodába visszaérve asztmás rohamot ka­pott a kezében tartott virágok­tól. Méghozzá úgy, hogy kór­házba kellett szállítani - írta a Reuter. Másnap a férj családján volt a sor: fivérének, aki a párt a repü­lőtérre szállította volna a Ka­nári-szigeteki nyaraláshoz, ki­gyulladt a kocsija. A tüzet végül is üdítőitalokkal oltották el. Szovjet szuperkém Dmitrij Poljakov, a szovjet hadsereg hírszerzésének néhai tábornoka felbecsülhetetlen ér­tékű doukumentumokat juttatott el a CIA-nak, és ezzel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a hi­degháborúból a Nyugat került ki győztesen -^jelentette ki a Time című amerikai hetilapnak James Woolsey, a CIA igazga­tója. Woolsey elmondta, hogy a szovjet szuperkémet a február­ban életfogytiglani börtönbün­tetésre ítélt Aldrich Ames adta fel a moszkvai titkosszolgálat­nak. Poljakovot hazaárulás vád­jával kivégezték. A CIA-főnök az interjúban beszámolt Poljakov legjelentő­sebb fogásairól. A hatvanas évek elején a szovjet katonai hírszerzés (GRU) tisztjeként Rangoonban teljesített szolgála­ton, ahol megszerezte a viet­nami és a kínai hadseregre vo­natkozó szovjet dokumentumo­kat. Később a GRU kínai osztá­lyának vezetőjeként lefényké­pezte mindazokat a dokumen­tumokat, amelyek a kínai-szov­jet viszony romlását fedték fel. Woolsey szerint a Poljakov-féle anyag hatalmas segítség volt az Egyesült Államoknak, hogy nyisson a Kínai Népköztársaság felé, és Richard Nixon akkori elnök 1972-es pekingi látogatá­sát az amerikai fél a szovjet kém által küldött dokumentu­mok alapján készítette elő. Poljakovot 1974-ben tábor­nokká léptették elő, és így hoz­zájuthatott a szovjet hadsereg fegyverzetére vonatkozó ada­tokhoz is. Megszerezte például a szov­jet harckocsi-elhárító rakéták technikai leírását, amely nagy segítségére volt az amerikai haderőnek az Öböl-háborúban. Rendkívüli fontosságú volt az a szigorúan titkos havonként megjelent napló is, amely a leg­felsőbb szintű szovjet katonai vezetés tanácskozásain elhang­zottakat rögzítette. Washing­tonban Poljakov eme „szerze­ményéből” tudhatták meg, hogy Moszkva nem bízik nukleáris háború megnyerésében. A kémet 1980 júniusában külföldről hazarendelték, majd eltűnt. A Pravda 1990 januáijá- ban számolt be arról, hogy Pol­jakovot 1988. március 15-én kivégezték. Wooslay szavai szerint a szovjet kém által küldött doku­mentumhalmaz 25 asztalfiókot tölt meg. A CIA főnöke úgy tartja, hogy az amerikai hírszer­zés sok tehetséges szovjet kémmel dolgozott, de Dmitrij Poljakov mindegyikük fölé nőtt. Mint ahogy Woosley fo­galmazott: ő volt az ékszer a ko­ronán. A Poitou községben élő szamarakat a kihalás veszélye fenyegette. A faluban lévő különleges tí­pusú szamarakat megőrizték, és most már szaporodásnak is indultak. MTI FOTÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom