Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)

1994-08-08 / 217. szám

1994. augusztus 8., hétfő Külföld üj Dunántúli napló 11 Mit keres Franciaország Algériában? A szerdai algériai merénylet tragikus mérlege, öt francia ha­lála ismét rádöbbentette a fran­cia közvéleményt azokra a ve­szélyekre, amelyeket Párizs al­gériai politikája, s egyáltalán: az afrikai országban való fran­cia jelenlét előidéz. Tavaly szeptember óta 56 külföldit gyilkoltak meg az afrikai or­szágban, s közöttük a franciák képezik a legnagyobb csoportot - annak ellenére, hogy a párizsi vezetés az elmúlt hónapokban többször is Algéria elhagyására kérte azon állampolgárait, akik­nek munkája „nem létfontos­ságú”, s hogy a merényletektől tartva három nagy hullámban (mindenszentekkor, karácsony­kor és az idei nyári szünidő kezdetekor) valóban ezrek tele­pültek haza az afrikai ország­ból. A francia közösség amiatt vált az iszlám szélsőségesek első számú célpontjává, mert Párizs az elmúlt években gyö­keresen módosított az algériai vezetéssel kapcsolatos politiká­ján. Míg Mitterrand államfő 1991 végén, a muzulmán híve­ket tömörítő Iszlám Üdvfront választási győzelmének meg­akadályozásakor helytelenítette az algériai hatóságok lépését, s a „demokratikus folyamathoz való gyors visszatérést” sür­gette, addig a tavaly tavasszal hatalomra került jobboldali francia vezetés jelentős gazda­sági támogatást (idén például 6 milliárd frankot) ad a lényegé­ben puccsal hatalomrajutott rendszernek. Párizs abból indul ki, hogy az Iszlám algériai hata- lomrakerülése mindenképpen ellentétes lenne a francia érde­kekkel, hiszen destabilizálná az egész Maghreb-térséget, újabb menekülthullámot indítana el Franciaország felé, s a jelentős algériai francia gazdasági érde­keltségeket is károsítaná. (Fran­ciaország ugyanis Algéria első számú hitelezője, hatalmas be­fektetései vannak az afrikai or­szágban, s egyben az ottani termékek legnagyobb vásárló­jának számít.) Párizs azért nyúlt a gazdasági támogatás módsze­réhez, s azért sürgeti az algériai kormányzatot a reformok to­vábbvitelére, mert úgy véli, hogy az Iszlám térhódítása a társadalom szegénységéből és a hatalmas munkanélküliségből fakad. Egyelőre azonban sem a gazdasági reformok, sem a francia vezetés által sürgetett nyitás nem hozott eredményt, s így - mint a Libération című te­kintélyes francia lap írta - „kér­déses, hogy az algériai francia jelenlét mindenáron való fenn­tartása nem jelent-e rövidlátó politikát?” S. Tóth László Francia csendőrök tisztelegnek meggyilkolt három társuk és két konzulátusi dolgozó koporsója előtt az algériai repülőtéren MTI FOTÓ Jordániái munkások villanyoszlopot állítanak fel az új út mentén, amely a dél-jordániai városo­kat köti össze Izrael Vörös-tenger mentén fekvő városával, Eilattal. A háttérben izraeli és jordá- niai munkások utat építenek. Ez lesz az átkelőhely a turisták számára. MTI FOTÓ Az iker-Leonyid A lassú reformok híve A pápa Horvátországba látogat A pápa horvátországi útjának időpontját már rögzítették, a szarajevói látogatás bizonyta­lan, a belgrádi út pedig egyelőre biztosan elmarad - közölte Joa­quin Navarro Valis, a Vatikán sajtóosztályának vezetője. II. János Pál szeptember 9-11. kö­zött látogat el Horvátországba, ezen belül Zágrábba - mondta a szóvivő. A hőn vágyott szaraje­vói út, amely szeptember 8-án lenne, egyelőre bizonytalan, megvalósulása a boszniai hábo­rús helyzettől függ. Csak 2000 katona kellett volna Kétezer fős külföldi katonai alakulat bevetése Ruandában megakadályozhatta volna a vé­rengzések megkezdődését - vé­lekedett a Newsweek magazin számára adott interjújában az Orvosok Határok Nélkül nevű szervezet főtitkára. A válság kezdetén egy gyors katonai be­avatkozás a kórházak, a temp­lomok és néhány körzet védel­mével meggátolta volna az előre megtervezett, szervezett és módszeresen végrehajtott népirtást az afrikai országban. Rablás Több mint 540 millió jen készpénzt rabolt el két férfi pén­teken, a Japán nyugati részében lévő Kobe kikötővárosban egy pénzszállító járműből. A rend­őrség szerint ez volt a legna­gyobb összeg, amit valaha is el­raboltak egy pénzintézettől Ja­pánban. A rablók a Fukutoku bank helyi kirendeltségének parkolójában támadtak rá a pénzszállító járműre, amelyből három alkalmazott éppen meg­kezdte a bankjegyeket tartal­mazó fémkazetták kirakodását. Ausztria és Olaszország sok évtizedes viszály után rendezte az úgynevezett dél-tiroli pak­tummal az egykor a monarchiá­hoz tartozó területen élő néme­tajkú kisebbség helyzetét - s ezt a modellt ma európaszerte min­tának tekintik. Andreas Khol, az Osztrák Néppárt külpolitikai szóvivője, Alois Mock külügy­miniszter közvetlen munkatársa a kérdés szakértője az MTI tu­dósítójának nyilatkozva ele­mezte a magyar gyakorlatban is hasznosítható tapasztalatokat. A paktum néhány vonatko­zása jól alkalmazható a határon túl élő magyarságra is, például ami a nyelvhasználatot illeti. A monarchia széthullása óta Olaszországhoz tartozó Dél-Ti- rol németajkú lakossága anya­nyelvi oktatásban részesül, né­metül beszélhet a hivatalokban. Ugyanígy, a paktum kétnyelvű­séget ír elő a bíróságokon. Dél-Tirol számára Olaszország teljes autonómiát biztosít, a tar­„Űgy tűnik, hogy már megint Leonyid Kravcsukot választot­tuk meg” - állapította meg a Ki- jevszkije Vedomosztyi című orosznyelvű lap minapi száma Leonyid Kucsmáról, Ukrajna nemrég beiktatott új elnökéről. Kucsmát a hatalom terhe a jelek szerint némi nézetmódosításra késztette, hiszen már nem em­legeti oly sokat azt a bizonyos ,jobb életet”, amit választási kampányában ígért az ukrajnai választóknak. A mérnökből lett politikust még az előző államfő, az Oroszországtól való eltávolo­dást szorgalmazó és az ukrán ál­lamiságot mindenáron védel­mezni akaró Leonyid Kravcsuk emelte maga mellé miniszterel­nöknek, ám 1993-ban távoznia kellett. Beiktatása óta viszont megfi­gyelők sok hasonlóságot vélnek felfedezni Kravcsuk és Kucsma között. Azt persze nem lehet ál­lítani, hogy az új Leonyid elődje pontos mása, de ikertest­vérének elmegy. Már ha kétpe- téjű ikrekről van szó. Mert Kravcsuk anyanyelve az ukrán, míg Kucsmáé az orosz. Krav­csuk pedig inkább úszni és sak­kozni szeret, míg Kucsma hob­bija a futás, a tenisz és a foci, de ezt most inkább ne boncolgas­suk. Ami viszont mindenkinek feltűnt, az az, hogy már Kucsma elnök is többnyire ukránul be­szél a nyilvánosság előtt, s sza­vai között egyre gyakrabban emlegeti az ukrán államiság megőrzését. A korábban az Oroszországgal való gazdasági szövetség megteremtését szor­galmazó Kucsma ma így fo­galmaz: „Oroszországi kapcso­lataink stratégiai fontosságúak, de nem szabad megengedni, hogy azok a többi országgal fenntartott viszony rovására menjenek.” Míg kampányában Kucsma az ukrajnai nukleáris fegyverek feladásának újragon­dolását helyezte kilátásba, most azt hangoztatja, hogy Ukrajná­nak teljesítenie kell leszerelési kötelezettségeit, mert ez szol­gálja a nemzet biztonságának érdekeit. Az azonban továbbra is tény, hogy Kucsma erősen támogatja az országban élő oro­szokat és a lassú- reformok híve maradt. Sokak szerint, ha Kucsma nem is tudja hamar megoldani Ukrajna gazdasági bajait, képes lesz megtalálni az egyensúlyt az ukrán naciona­listák és az oroszbarát tábor kö­zött. A nemzeti kisebbségek modellje Dél-Tirol tománynak, amelynek 450 ezer körüli lakosából több mint há­romszázezer a németajkú, saját törvényhozása, helyi önkor­mányzata van. Tény azonban, hogy Dél-Tirol igen gazdag tar­tomány, Olaszországtól külön­leges anyagi támogatásban ré­szesül - mondotta Andreas Khol, s hozzátette: nagy türe­lemmel és jó pszichológiai ér­zékkel sikerült mindezt a dél-ti­roli ügyben elérni. A magyar-szlovák analóg helyzetre utalva megjegyezte: Ausztriának könnyebb helyzete volt, mint Magyarországnak, hiszen Olaszország erősebb és nagyobb nála. Nemcsak a szük­séges kiemelt támogatást tudta könnyedén megadni, de emel­lett számára nem jelent presz­tízsveszteséget teljesíteni az osztrák elvárásokat Dél-Tirol ügyében. A magyaroknak nagyon kö- rültekintőeknek kell lenniök, nem kérhetnek olyat, amit Szlovákia nem tud teljesíteni. Mégis, sok tekintetben alkal­mazható az osztrák módszer, ami sok évtizedes feszültség után alig két éve eredményre vezetett. Ennek központi eleme volt a kitartás és a következe­tesség. Ausztria világosan ér­tésre adta, hogy az olasz-oszt­rák kapcsolatok csak akkor ren- dezhetőek és fűzhetőek szoro­sabbra, ha a dél-tiroli kérdésben sikerül megegyezni. Andreas Khol véleménye szerint mindent meg kell tenni a feszültségek oldásáért. Ha ezt szerződésbe foglalt kötelezett­ségvállalások, garanciák segítik elő, akkor ez a helyes megoldás. Diplomáciára, sok pszichológi­ára van szükség - s igen ártal­mas a túl hangos politizálás. A kérdésre, miként befolyá­solja az új olasz kormány a dél-tiroli helyzetet, Andreas Khol elmondta: az aggodalma­kat eddig semmi nem igazolta. Kétségtelen, hogy a dél-tiroliak , tartanak a Berlusconi kormány­tól, s egyes szélsőséges politikai megnyilvánulásokból veszélyes fejleményeket gyanítanak, ame­lyekről azonnal értesítik a pak­tum felett védnökséget vállaló Ausztriát. Ezek szerencsére csak aggályok - mondotta Khol, aki azt is megjegyezte, hogy Ausztria megbízhatóan képviseli a dél-tiroliak érdekeit, s e szerepét Rómában és Bo- zenben éppúgy tiszteletben tart­ják, mint a bécsi koalíció par­lamenti ellenzéke. Szászi Júlia Ex-Jugoszlávia Van, ami még menthető? Az „Europa Nostra” című fo­lyóirat félelmetes cikket közölt arról, hogy a néhai Jugoszláviá­ban a nemzetközi közösség által mélységesen elítélt „etnikai tisztogatás” velejárója a „kultu­rális tisztogatás” is. Az egykori Jugoszlávia párat­lanul gazdag kulturális örök­séggel rendelkezett, amire szá­mos európai civilizáció és há­rom nagy vallás (katolikus, or­todox és mohamedán) nyomta rá a bélyegét. A kulturális együttélés évszázadaira tett pontot az ország különböző ré­szein a nacionalista és önkényu­ralmi vezetőknek az a törek­vése, hogy erőszakos eszkö­zökkel „etnikailag tiszta” mini-államokat teremtenek. A nemzetközi közvéleményt Dubrovnik városának bombá­zása és a plitvicai tavakat körül­ölelő nemzeti park (mindkettő az UNESCO világörökségének része) döbbentette rá a közelgő kulturális katasztrófára. A pusz­tulások listáját csakhamar to­vább gyarapította a vegyes hor- vát-szerb lakosságú Vukovar, valamint a mohamedán-otto- mán múlttal rendelkező Szara­jevó és Mosztar rommá válása. A tévénézők százmilliói figyel­ték döbbenten a híres mosztari hídnak, a város egysége jelké­pének módszeres pusztítását. Számos nemzetközi szervezet, így az UNESCO és az Európa Tanács élesen elítélte és az em­beriség ellen elkövetett bűntet­teknek minősítette ezt a rombo­lást. A felelősök előbb-utóbb a Hágai Nemzetközi Bíróság elé kerülnek és ott kell majd felel- niök a néhai Jugoszlávia terüle­tén elkövetett bűnökért. Az Európa Tanács addig is széleskörű programot indított azzal a céllal, hogy a helyi ható­ságok és intézmények, valamint a nemzetközi szakértők bevoná­sával felméije a tényleges káro­kat. A Tanács ugyanakkor fel­hívással fordult nemzetközi és nemzeti kormányközi és nem kormányközi szervezetekhez is, amelyek a kulturális örökség őrzésére hivatottak, hogy koor­dinálják a tevékenységüket. Máris szép számmal akadnak olyan szervezetek, amelyek a cselekvő szolidaritás jegyében szakértőket küldenek, pénzügyi segítséget nyújtanak, testvérvá­rosi támogatást adnak a lerom­bolt településeknek. A segély­nyújtók közé tartozik a többi között a Soros-alapítvány (Sza­rajevó), a Bosznia-Hercegovi- nai Örökséget Védő Angol Tár­saság (London), a Humanitárius Segélynyújtás és Dubrovnik Védelme Francia Bizottsága. Ex-Jugoszlávia örökségének legalább részleges újjáélesztése óriási és sokoldalú külföldi se­gítséget igényel. Ez. Európa számára is létfontosságú, hisz az egész kontinens szegényebb lenne e csodás értékek nélkül. Makai György Egy cigányasszony kisbabájával a náci koncentrációs táborban Auschwitzban, a krematórium kéménye mellett. Sinti és roma cigányok százai jöttek itt össze augusztus 3-án, az ötvenedik év­fordulón, hogy népük meggyilkolt ezreire emlékezzenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom