Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)
1994-07-27 / 205. szám
10 aj Dunántúli napló Politikai vitafórum 1994. július 27., szerda Történt-e törvénysértés? Kényszerpályára szorítva „Történt-e törvénysértés tegnap a Parlamentben?” címszóval érdekes gondolatfuttatás jelent meg az Új Dunántúli Napló 1994 július 16-i számában dr. Zeller Gyula neves közgazdásztól. A szeptembertől esedékes 8%-os nyugdíjemeléssel kapcsolatos parlamenti határozatról van szó, amely - és ezzel egyetértek - a nyugdíjasokat érinti hátrányosan, de ugyanakkor kényszerpályára szorítja nemcsak az újonnan megválasztott parlamenti képviselőket, de a kormány- koalíciót is. Magyarán és világosan, mert mind a miniszterelnök úr expozéjából, mind dr. Zeller Gyula elemzéséből egyértelműen az olvasható ki, hogy hiába rendelkezik a törvény kötelező érvénnyel a mindenkori nyugdíjak automatikus emeléséről, pénzalapok hiányában erre nem képes! Dr. Zeller Gyula megállapítja - és ez megfelelhet az igazságnak -, hogy a januárig visszamenőlegesen kifizetendő és a törvény által járó nyugdíjemeléshez 32 milliárd forintra volna szüksége a nemzetgazdaságnak, ezzel szemben a kongó államkasz- szában jelenleg mindössze 1 milliárd forint áll rendelkezésre - mondhatnám ennyit örökölt az újonnan kormányzati pozícióba került koalíció az előző rezsimtől! Ez a valóság, és ettől nem rugaszkodhat el a józanul gondolkodó egyetlen felelős tényező sem, de ezt kell tudniuk - bármily fájdalmas és indulatokat kavaró is - a közvetlen érintetteknek is! Nem az újonnan kormányzó koalíció hibája, túlköltekezése, rossz pénzügyi politikája teremtette meg ezt a helyzetet, hanem az a miniszterelnöki expozéban elhangzott tény - tényekkel pedig nem célszerű vitába szállni, - mely szerint „az előző kormány már elköltötte az idei költségvetés tartalékalapját.” Ez a ténymegállapítás nem tartozik a bűnbakkeresés, az egymásra mutogatás kategóriájába, csak egyszerű, nyers igazság. A hiányt a maximális költségvetési hiánnyal küzdő államkasszából nem lehet pótolni, mert a semmiből nem lehet elvenni! Dr. Zeller Gyula törvény- sértésként aposztrofálja a tegnapi parlamenti döntést. Formailag, és átmenetileg nem vitatom, de vajon nem volt-e ugyanilyen és folyamatosan elkövetett törvény- sértés az e célra biztosítandó pénzalapok elköltése, és az ódium örökül hagyása az új kormányzatra? Mit tehet a kényszerpályára szorított törvényhozó és kormányzat ebben az örökölt helyzetben. Egyértelmű választ nem adott dr. Zeller Gyula, de kézenfekvő mégis a válasz. Két alternatíva közül választhat: módosítja a törvényt - számolva az előd hibájából rázúduló társadalmi elégedetlenséggel -, vagy a nem kívánt költségvetést kisegítő kölcsönfelvételi utat választja, amely a kamatterheket, adósság-törlesztő kötelmeket is figyelembe véve továbbnyújtja a gazdasági krízis állapotot. Más lehetőség pillanatnyilag nincs, s ha netán van, minden bizonnyal a kormány jó szívvel fogadná a megoldást segítő használható javaslatokat. Dr. Hegedűs Sándor Pécs, Mária u. 16. Új médiaháború? Veszedelmes viszonyok Az MDF szélsőjobboldalának amputálása óta kevesebb szidalom éri a sajtót. Nem mintha most már minden .íróember tisztában volna azzal, hogy mit bír el a nyomdafesték. A „Nemere-ügy”, melyben egy közkedvelt szerző nem tartotta szükségesnek megkülönböztetni a fantáziát a valóságtól, valamint a mértani haladvány szerint szaporodó sajtóperek arra vallanak, hogy szakmai-morális tekintetben épp elég még a ta- nulnivaló. Ha a magyar sajtót most újabb válság fenyegeti, annak mégsem elsősorban szakmai, sokkal inkább politikai és főként gazdasági okai vannak. A Nemere-ügy (Magyarország a H-napon című dokumentumregényét a szerző hónapokig igaz történetként próbálta eladni) annak a kényszernek is a jele, hogy az irodalmi és sajtótermékeket a szerzőknek és kiadóknak egy erősen túlzsúfolt piacon kell eladnia. Ebből a sajtóban sok baj nem származik, amíg a bulvár-újságírás, mely a szórakoztató ipar része, s a politikai újságírás, mely viszont sokkal inkább a tömegtájékoztatás része, elkülönül egymástól. De származik akkor, amikor szerkesztők versengve keresik az „igazi” szenzációkat, miközben a szórakoztatás, illetve a meghökkentés érdekében lemondanak a hírek eredetének, hitelességének és elfogulatlanságának kötelező ellenőrzéséről. Noha a politikai sajtóban már rég ki kellett volna alakulnia úgynevezett „fővonalbeli” lapoknak, a hazai sajtó egyelőre képtelen ilyeneket produkálni. A legtöbbször politikai érdek- csoportok által sugalmazott kommentárok - tisztelet a kivételnek - szellemesek, de nem elemzőek, szenvedélyesek, de nem elfogulatlanok. Mi több, sokszor - bevallom - elfogultak. Kibírható lenne ez, ha legalább egymással szemben álló elfogultságokat lehetne olvasni egy és ugyanaz hasábokon. De nem. Itt még mindig minden szerkesztő harcol, s ha a politikai harcról egy pillanatra megfeledkezne, kezdheti vívni az egzisztenciálisat. Ez az oka, hogy a választások utáni látszólagos nyugalom, s egy politikai irányzat látszólagos abszolút fölénye ellenére a politológus (Tamás Pál) új médiumháborút jövendöl. Képtelen a magyar média megbarátkozni az „iparág” azon alapszabályával is, hogy a reklám nem keveredhet a hírszolgáltatással és a kommentárral. Csakhogy ha „megkapjuk” a dolgot, ennek nem szakmai, hanem politikai és egzisztenciális oka van. A kispéldányszámú újságok egytől-egyig hirdetési osztályaik rabjai, amelyek álA gazdasági stratégia évtizedek óta tartó folyamata a belső fogyasztás mérséklése. Hibás logikai következtetés a folyamatos elvonási igyekezet. A vállalatoktól kiáramló bérek korlátozása érthető volt akkor, amikor az állami tulajdon volt az egyeduralkodó az országban. Az állami vállalat nyeresége nagyobbnak tűnt, ha kevesebb bért fizettek és a nyereségkivonás természetes volt a tulajdonos részéről. Akkor sem volt ez igazán hatásos, mert az egyszeri mondás szerint „nagy pénz nagy foci, kis pénz kis foci.” Azaz a rosszul fizetett munka- vállaló kevesebb hasznot termel, még akkor is, ha látszólag teljes erőbedobással dolgozik (aki tette, tudja, hogyan). Márpedig a GDP (nemzeti jövedelem) csak a több, gazdaságosabb termeléstől nő. Van olyan aktív vállalkozó is, aki elfogadja a régi szemlélelandó nyomás alatt tartják a szerkesztőséget, hogy teljesítsék hirdetőik kívánságait. A lapok, s még inkább a televízió szórakoztató műsorai emiatt tömve vannak rosszul bújtatott reklámokkal, úgynevezett PR-anyagon a hazai szerkesztőségekben sajnos a reklámjelzés (X) nélkül megjelenő reklámcikkeket értik. Amikor például egy szálloda neve már harmadszor fordul elő egy cikkben, mely állítólag húsz sorban lenne hivatott bemutatni egy jobb sorsra érdemes festőművész életművét, attól egyszerre szenved az „építészet” és a „képzőművészet” és az olvasó. Az anyagi megbecsülés hiánya sehol nem teremt olyan veszedelmes viszonyokat, mint az egészségügyben és a sajtóban. A honoráriumok az elmúlt négy évben alig változtak. Egy kapós újságírónak egy gépelt oldalért legfeljebb kétezer forintot fizetnek. Nagy-Britanniában a „flekk-honorárium” a száz fontot is elérheti. Az újságíró, az élvonalbeli is, hacsak nem vállalkozó is egy személyben, közepes vagy rosszabb anyagi viszonyok között él. A reklámbüdzsével rosszul ellátott cégek skrupulusok nélkül kihasználják. Idézet egy sajtótájékoztatóra szóló meghívóból: „Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy gyár referencia-ajándékát csak a sajtótájékoztatón személyesen megjelenő T. Munkatársaknak van lehetőségünk átadni”. Ez a fajta kapcsolat az üzleti élet és a sajtó között a sajtó korrumpálásának és a közönség félrevezetésének kimeríthetetlen forrása. * A piacon kitűnően megférni látszik egymással a (napi) Világgazdaság és a Napi (világ- gazdaság), az Elite társasági magazin és az „igazi” Elit matet, hogy több jut fejlesztésre, ha kevesebbet fizet az alkalmazottaknak. Pedig hiába a beruházás fejlesztésre, ha a meglévő lehetőséget sem használja ki a kedvetlen munkás, mert ráfizetést és így bukást eredményez. A pénzügyminiszter pedig indokolatlanul állítja, hogy a magasabb béreket csak további külföldi kölcsönökből lehet fedezni (Kinn pádon: június 28), hiszen a béreket már nem az állam, hanem' a magánkézben levő vállalat fizeti a saját kockázatára. A bérkorlátozás csak akkor lehet indokolt, ha a béreknek megfelelő hányadot az állam el akarja vonni a magánszférától is, ám ekkor a gazgazin, amelybe megjelenik legalább négy bűnügyi, s legalább féltucat női hetilap. Budapesten nyolc napilap jelenik meg, s e tekintetben a fejlett országok közül is legfeljebb Nagy-Britannia versenyezhet velük. A lapok jelentékeny része (néhány női lap, egy-két hetilap és egy országos napilap kivételével) azonban deficites, s ezek még ma is pártoknak és politikai érdekcsoportoknak, jó esetben a sajtótól távol álló üzleti érdekeknek köszönhetik létüket. A piac tehát erősen manipulált és túlterhelt: ennyi lapot nem fog tudni eltartani. Az egzisztenciális alapú új médium- háború tehát elkerülhetetlen, de ennek eredménye minden kétséget kizáróan egy gazdaságosabb és színvonalasabb írott és elektronikus sajtó lesz, az írott oldalon kevesebb címmel, nagyobb példányszámokkal, s remélhetőleg néhány olyan újsággal, melyből az olvasót érdeklő kérdésekről nemcsak az egyik fél véleménye tudható meg. * ' A megyei lapokra most különleges szerep vár. Ezek megvívták a maguk egzisztenciális harcait az új próbálkozókkal szemben, de az első médiumháborúból lényegében kimaradtak. A pártok helyett kénytelenek voltak új tulajdonosaikkal és olvasóikkal törődni, csekély terjedelmük miatt a híreket részesítették előnyben az odamondo- gatás helyett. Eközben, szinte észrevétlenül, jó néhány központi lapot leköröztek gazdasági bázis, technikai háttér és példányszám tekintetében. Némelyiküknek most esélye van arra, hogy országos lappá váljék. Bokor Pál daságban okoz kárt, mert erőszakkal senkit nem lehet gazdaságtalan vállalkozásra kényszeríteni, és újból csak a leépülés lesz a következmény. Ha a gazdasági tevékenység irányítása nem felel meg a logikának, nem lehet semmiféle elmélettel igazolni a helyességét. Az érdeme szerint megfizetett munkavállaló jobb kedvvel, eredményesebben dolgozik a magasabb bérért. Az meg a legkevésbé sem igaz, hogy a magasabb belföldi fogyasztás fékezné a fejlődést, sőt serkenti a gazdaságot, magasabb termelési szintet gerjeszt. A visszafogás pedig egy lefelé ható spirális mentén Határozzák meg az állam által elkölthető pénzt! Hibás logika Elkerülhető egy új médiaháború? Fotó: Müller Andrea Hiteles emberek 1994. július 23-án ülésezett a Kereszténydemokrata Néppárt Intéző Bizottsága, ahol az alábbi nyilatkozatot fogadták el: A helyi közösségek és ezáltal a nemzet sorsát az elkövetkezendő önkormányzati választások határozzák meg. Ezért minden választási cselekvési programnak a nemzet javát kell szolgálnia. A Kereszténydemokrata Néppárt ezzel a felelősséggel vesz részt a választásokon. Meggyőződésünk, hogy a nemzet a szabad és nagykorú állampolgárok által teremtett helyi közösségek együttese, és nem irányított egyének tömege. Az állampolgári közösségteremtés biztosítéka a helyi önkormányzásjoga és lehetősége! Éppen ezért a Kereszténydemokrata Néppárt túllépve a pártpolitika határain, az önkormányzati választásokra tekintettel olyan választási együttműködésben érdekelt, amellyel hiteles emberek kerülhetnek be a képviselőtestületekbe! Ezért: 1. Önálló jelölteket és listát ott kívánunk állítani, ahol e céloknak a saját jelöltjeink felelnek meg a leginkább. 2. Választási szövetséget ott kötünk, ahol az alapvető cél közös kinyilvánításában más pártokkal meg tudunk állapodni, és olyan közös jelöltet indítani, akinek személye biztosíték mindennek az érvényre-juttatá- sára. 3. Ahol nincs saját vagy közösjelöltünk, de más párt jelöltjének személye biztosíték arra, hogy a helyi lakosság érdekei a legmegfelelőbben lesznek képviselve, ott azt a jelöltet támogatjuk. Perényi József KDNP megyei titkár Az új házszabály - szájkosár az ellenzékre? Az Országgyűlés házszabálya - ez már a múlt ciklusban bebizonyosodott - reformra szorul. Megújításának tervezete a ciklus-zárás előtt elkészült, de előterjesztésére nem volt idő. A napokban ismét a parlamenti hatok asztalára került a reformterv. Ám már az egyeztetés kezdetén megfogalmazódott az ellenzék ítélete: a koalíció házszabály-tervezete az Ország- gyűlés plénumán és a bizottságokban leszűkíti a kisebbség véleménynyilvánítási, szólási lehetőségeit. Ezek után váratlanul hatott a bejelentés, hogy megszületett a konszenzus:' az Országgyűlés működési rendjét meghatározó dokumentum még a szeptemberi ülésszak előtt törvényerőre emelkedhet.- Mi történt? Alaptalanul minősültek politikai szájkosárnak a koalíciós elképzelések vagy érdemben változtak a javaslatok? A kérdésre Hack Pétertől, az alkotmányügyi, törvényelőkészítő, igazságügyi és ügyrendi bizottság SZDSZ-es elnökétől kértünk választ.-Három napon át tárgyaltunk, s már az első fordulóban megegyeztünk mindenben, amit az ellenzék lényegesnek tartott. Azután pedig jószerével minden technikai és egyéb kérdésben egyetértésre jutottunk.- Mi változott az önök eredeti javaslatához képest?- Előrebocsátom: semmiféle tervezetünk nem kívánta korlátozni a frakciókat, az egyes képviselőket, hogy a plénumon kifejthessék véleményüket. Eredetileg optimális ellenzéki létszámmal kalkulálva hol egyharmados, hol kétötödös jogosítványt javasoltunk a bizottságokban az ellenzéknek. Időközben a bizottságok összetétele úgy módosult, hogy egyes testületekben egyharmados jelenléte sincs. Ezért elfogadtuk azt a módosítást, hogy parlamenti vizsgáló bizottság felállításának kezdeményezéséhez és a döntéshez elég a szavazatok egyötöde. Sőt azt is, hogy ha a bizottság a kormány vagy valamely kormányzati szerv tevékenységét vizsgálja, akkor annak csak ellenzéki képviselő lehet az elnöke.- Eddig a bizottságokon belüli kisebbségi vélemények csak a testület egyharmadának egyetértésével hangozhattak el a parlamentben. Az új házszabályban, most az szerepel, hogy a kisebbség, függedenül a támogatottság arányától, előadót állíthat a plénumon. Koós Tamás MIÉP elnökségi ülés Soha nem volt akkora szükség a ,jobbik” oldal segítő és igazságkereső politizálására, mint ma - hangzott el a MIÉP országos elnökségének kihelyezett ülését követő sajtótájékoztatón. A testület debreceni tanácskozásán Deme Zoltán protestáns lelkész az ellenzék összefogásának szükségességéről beszélt, mert szétzilálódtak a nemzeti erők, a négy éven át építgetett sikerek veszni látszanak. Szabó Lukács a nyugdíjak reálértékének emelése helyetti várható csökkenésre hívta fel a figyelmet, s felszólította a kormányt a törvényesség betartására. Csurka István, a MIÉP társelnöke a gyakorlatias politizálást említette. csökkenti az ország teljesítményét. Az adók emelése mindig visszájára üt, ha túlmegy a tűréshatáron, mert elkezdődik a kijátszása és az mindig többet visz el, mint az elhárítására hozott intézkedések költsége. Magasabb állami bevételt ezen az úton sem lehet kipréselni az országból. Nem helyes, ha mindig a költségvetés igényeiből akarják megszabni a fogyasztást, jobb, ha a lehetőségeket figyelembe véve határozzák meg az állam által elkölthető pénzt. Tudomásul kell venni, hogy a teljesítményünk 3 500 milliárd forint és ezt kell beosztani, illetve ebből az állam csak annyit akarjon elvenni, hogy jusson a fejlesztésnek és a lakosságnak is elegendő. Végső fokon az ő jólétük a cél! Székely Sándor Az első nagy próbakő A kisebbségi törvény első nagy próbaköve az őszi önkormányzati választás lesz, amikor sor kerülhet kisebbségi önkormányzatok létrehozására is - hangsúlyozta Tabajdi Csaba a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára sajtótájékoztatón miután találkozott a hazai kisebbségek szervezeteinek képviselőivel Az államtitkár leszögezte: az önkormányzati választásokig számos, az önkormányzati és a kisebbségi törvény között meglévő joghézagot kell megszüntetni. A konzultáción a kisebbségek hangsúlyozták: a jövőben egyeztetni kívánnak az új kormányzattal a médiatörvény megalkotásáról és a kisebbségi ombudsman személyének kiválasztásáról.
