Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)

1994-07-29 / 207. szám

1994. július 29., péntek Városaink üj Dunántúli napló 7 Vizsgálják a magánforgalomban árusított paprikát „Mohácson csak magyar paprika kapható!” Mohácsi körkép Előbb lesz a vásár! Augusztusban a szokásos havi vásárt nem a harmadik va­sárnap tartják Mohácson, ha­nem egy héttel korábban, azaz augusztus 13-án, Ipoly napján! Orgonahangverseny Vasárnap, július 31-én dél­után 5 órakor a Fogadalmi Em­léktemplomban Székely Miklós orgonaművész ad hangversenyt a néhai dr. Taksony JózseJ apátplébános tiszteletére. Végre dolgoznak! A speciális technika, no meg a kedvező időjárás együttesen segítette a munkásokat, hogy a belváros hírhedté lett gödréből eltűnt a talajvíz és megkezdőd­hettek a munkálatok. Igaz, a posványból kimenekült békák ellepték a környéket, de annyi baj legyen, a lényeg: nap- ról-napra nő a szomszédos há­zaknak biztonságot adó támfal! MAYER NYOMDA Árok u. 17. Tel.: 69 / 31 1-047 ÁLOM Bt. Széchenyi tér 9. Tel.: 69 / 322-847 SPITCZ JÁNOSNÉ Dózsa Gy. u. 40. (Temető Iroda) Az oldalt összeállította: Berta Mária Hetek óta figyelmeztetnek a különböző hírközlő szervek, hogy hazánk több városában az egészséget jelentősen károsító, ólmot tartalmazó pirospaprikát árusítanak, vagy árusítottak a piacokon. A napokban értesül­hettünk arról, hogy megyénk is találtak ilyen terméket. Mohács piacán rendszeresen ott sorakoznak az őstermelők között a határ túloldaláról jött, zöldségféléket és törött paprikát kínálók. A rendszeres vásárlók már látásból ismerik őket, szí­vesen meg is veszik a portékái­kat, mert szép árut hoznak és ál­talában olcsóbban adják. Szer­dán délelőtt újra találkoztam néhányukkal, még pirospaprikát árusítóval is.- Kupuszináról és annak kör­nyékéről jövünk, mi is magya­rok vagyunk. Hónapok óta já­runk át a piacra, hát csak nem gondolja, ide mernénk jönni, ha Költözik a menekült misszió A Mohácson és térségében élő menekültek, csak úgy, mint a Horvátországból időnként erre járók, vagy a Krajinában mara­dottak jól tudták, hogy a Tompa Mihály utcában, a volt EP- SZÖV székházban rendszere­sen kaptak segélycsomagokat, ruhaneműt, néha bútort. Itt tele­pedett le több mint egy éve a Délvidéki Református Mene­kült Misszió és fogadta a kül­földi adományokat, majd hét- ről-hétre megszervezte a kiosz­tást. Miután az épület eladó, a segélyszervezetnek feltett szán­déka volt a vásárlás. Előlegnek 2,8 milliót, a Migrációs és Me­nekültügyi Hivataltól kapott pénzt már ki is fizették, csak a hiányzó milliókat nem sikerült előteremteniük, így a házat el kell hagyniuk. A költözködést mára befeje­zik. Átmenetileg a KEBAVIT város alatti telephelyén bérel­nek egy raktárhelyiséget, to­vábbá itt a töltés melletti beton placcon helyezik el a konténere­iket. A kiosztás rendje viszont egyelőre nem változik. Méltá­nyosságból az ÉPSZÖV fel­számolói lehetővé tették a szá­mukra, hogy a megszokott he­lyen, a belvárosban a garázst továbbra is használhatják. valami fertőzött árut hoznánk. Biztosak lehetnek benne, hogy Mohácson csak magyar paprika kapható! Reggel itt volt egy nő, összeszedte a magánkereske­dőktől a csomagokat. Én is ad­tam mintát. Vigyék csak, vizs­gálják, abba nem találnak ide­gen anyagot - mondja a közép­korú asszony. A beszélgetést hallva néhányan megállnak mellettünk, s az egyik kofa in­dulatosan ugyan, de nem har­sogva közli a véleményét:- Politika ez az egész fölhaj­tás. Azt akarják, hogy a masze­kok paprikáját ne vegyék meg, csak a gyárit. Na, meg is néz­heti, aki azzal főz! Se színe, se íze, csak jó drága! Egyetlen hamisítót se kaptak még el, hát akkor hogy van ez? Csak veszé­lyes áru van, árus meg nem? Különben a piaci kereskedőkkel szinte jót tettek. Nem fél itt vá­sárolni senki, akinek kell, meg­- Szegeden, a két héttel ez­előtt rendezett országos bajnok­ságon jó volt mohácsinak lenni - mondja Lakatos Tamás az MTE evezős szakosztályának edzője. - A hatszáz résztvevő között negyven versenyzőnk állt rajthoz és számos verseny­számban győztek, illetve elő­kelő dobogós helyezést értek el. Szám szerint kilenc aranyérmet, öt ezüstöt, hat bronzot kaptunk, kettő csapatunk negyedik, egy hatodik lett és mindössze két csapat nem jutott döntőbe. Büszkélkedve, szinte egy szuszra sorolja az újabb kima­gasló eredményeiket, miközben a szemét le sem veszi a Csó­nakház közelében a Dunán ép­pen edzést tartó lányokról, az­tán a közelünkben már percek óta álldogáló két bakfis felé sandít. Töpreng pár másodper­cet, majd kérdi, tudnak-e jönni holnap kilencre. A tüske frizu- rás lányok összenéznek, elége­detten kuncognak és helyeslik az időpontot. Gondolom, az edző tekintettel van a gyere­kekre, tudja, szeretnek aludni is.- Borzasztóan bánt, hogy nem tudom kellően jutalmazni a versenyzőink eredményeit. Itt nincs semmi külön juttatás az aranyérmekért. Ez még csak hagyj án. Ott tartunk, hogy már a versenyekre elutazni sem tu­dunk. A szegedi szereplésünk alapján az országos evezős szö­vetség főtitkárától meghívást kaptunk nemzetközi verse­nyekre. Augusztus 20-án me­hetnénk a csehekhez Pöscsénbe, 25-én pedig Bécsbe. Megtisztel­tetésnek vettünk az ajánlatot, veszi ugyan úgy mint korábban, csak több pénzért. Mert ezek is fölemelték az árát, 7-800 forin­tot kémek már kilójáért. A kis csoport tagjai a boltban kapható paprika minőségét, árát illetően helyeselnek. Akad, aki szintén úgy véli, hogy valójá­ban egyféle üzleti fogás lehet a vevők riogatása, de a nyilvá­nosságra hozott százalékos ará­nyok, melyek a veszélyes anyag mennyiségét jelzi az eddig megvizsgált termékekben, el­gondolkodtatja néhányukat. Amúgy a mohácsi piacon az árak vetekednek a pécsivel. A dinnye kilója 25-30 forint, a sárgáé 60, őszibarack 70-100 forint, a fejtett bab fél literje 40-50 forint. Főzni való kuko­ricát csövenként 6-8 forintért, az apró uborka kilóját 50-60-ért árulták. A fokhagyma kilója 140-160 forint, de egy-egy szép fejért 15 forintot is kértek. ám kettőt semmiképpen sem tu­dunk elfogadni. Bécsbe is csak abban az esetben utazhatunk, ha sikerül mondjuk a bajai egyesü­lettel kooperálni és közösen fo­gadunk egy mikrobuszt. Ne­künk a hajók szállítása miatt minimum ekkora járműre szük­ségünk van és annak a bérleti díja meghaladja az anyagi lehe­tőségeinket. Persze emellé még a versenyzők öltözékéről is gondoskodnunk kell, ami biztos megint a szülőkre hárul.- Keserves dolog a pénzte­lenség. Hiába szeretem annyira ezt a sportot, igyekszem min­dent megtenni mint edző, de a kéregetés nem megy. Pedig most kénytelen leszek néhány vállalkozót, céget, az evezős sportot kedvelő embereket megkeresni, mert egy újabb verseny előtt állunk. Az augusz­tus 20-21-én hagyományosan Mohácson megrendezendő Duna Kupára készülünk. Az eddigi jelzések alapján legkeve­sebb háromszáz versenyző jön a különböző egyesületektől és a leendő győzteseknek legalább némi emléktárgyat, a helyezet­teknek jutalmat illene adni, de nincs mit és nincs miből. Tehát pár forintot, vázákat, jutalom­nak való tárgyakat szeretnénk kapni. Arról biztosíthatok min­den adakozót, hogy a díjak java része itthon marad. Nagyon ké­szülünk a versenyre, szigorú edzésrendben dolgozunk, hi­szen a serleget is szeretnénk Mohácson tartani. Az 1977-óta vándorló kupát eddig már két­szer elnyertük, s ha most ismét sikerül, végleg a miénk lesz! Az autóbusz pályaudvar fedett várójának lezárásaként egy magánvállalkozó épít fagyizót. Fotók: Müller Andrea Fáradatlanul készül a csapat az újabb erőpróbára Szponzorokat keres az edző Újabb verseny előtt a mohácsi evezősök Félve teszik ki az árusok a paprikát, még akkor is, ha az jó mi­nőségű, magyar áru. Egy hajdani orvos szerepvállalásai Annak az ötven éve elhunyt dr. Rüll Jánosnak (1858-1944) alakját igyekszem ezúttal élet közeibe hozni, aki egyaránt ma­radandó érdemeket szerzett a sportélet, az egészségügy, a vá­rosiasodás elősegítése és a tár­sadalom rétegeinek egységbe kovácsolása terén. Az indulásá­ban minden bizonnyal meghatá­rozó szerepet játszó családi lég­körre jellemző, hogy apja, az idősebb Rüll János (1831-1886) részt vett 1863-ban a Mohácsi Dalárda megalapításában, öcs- cse, dr. Rüll Béla (1861-1926) jogász pedig 1888-ban az MTÉ jegyzője lett, 1896-ban a Mohá­csi Dalárda elnöke, 1911-ben két évre az iparoskor elnöke, majd 1923-ban a II. Lajos Mú­zeum Egyesület társelnöke. Mindezek mellett kitűnő zongo­rista. Ilyen családi háttérrel ért­hető, hogy ő maga is minden szépért, jóért lelkesedő lokál- patriótának bizonyult. Már harminc éves korában edzője lett a Mohácsi Torna Egyletnek. A mai kultúrházzal dél felől átellenes tornacsar­nokban hetente segítette a tor­nászifjúság szakszerű képzését. Oly népszerű, hogy 1981-ben őt választották meg az MTE elnö­kének. E tisztségét 31 éven át látta el töretlen lelkesedéssel. Orvosi tudása és lelkiismere­tessége akkor nyerte el méltó ju­talmát, amikor 1986-ban kine­vezték az újonnan felépült kór­ház első igazgatójának. Bara­nya Vármegye László Közkór­háza - eltérőleg egyes feltétele­zésektől - nem Szent Lászlóról kapta nevét, hanem arról a Szily László alispánról, akinek saj­tónk szerint döntő szerepe volt a létesítmény megszületésében. December 10-én, a kórházava­tás napján a Püspöktemplomban megtartott Te De um során a polgári iskola énekkarának köz­reműködése emelte a szentmise fényét. Utána a kórház lépcső­házában Szily Lászlótól vette át dr. Rüll János a 70 ágyas kórház vezetését. Az egyházi megál- dást P. Lipovcsevics Laurusz fe­rences házfőnök-plébános vé­gezte. Margitai Péter lapszer­kesztő ünnepi köszöntője és a Mohácsi Dalárda éneke járult még hozzá az ünnep színvona­lához. 20-án közölte a Mohács és Vidéke, hogy „az igaz­gató-főorvos mellett egy (!) al­orvos fogja a szaksegédi teen­dőket végezni, míg a betegek ápolása gyakorlott ápolónőkre van bízva ”. Nos, a létszámot il­letőleg marad bennünk egy-két kérdőjel... Rüll doktor a városkép alakí­tásához is jelentősen hozzájá­rult. 1901-ben, amikor gyógyít­hatatlannak vélt felesége visz- szanyerte egészségét, hálából 200 koronás alapítványt létesí­tett egy majdani fogadalmi em­léktemplom céljaira. 1907-ben helytörténeti cikksorozatot pub­likált, mely ma is megkönnyít­heti a kutató számára az egykori utcahálózat és településszerke­zet pontosítását. Ugyanebben az évben sajtópolémiába kevere­dett Varga Zsigmond reformá­tus lelkésszel a fölépítendő vá­rosháza helyének kijelölése kérdésében. 1929-ben aztán ő mondhatott ünnepi beszédet a városháza nagy pompával le­zajló avatási ceremóniáján. Kezdettől buzgón munkálko­dott az értelmiség és a kétkezi dolgozók kapcsolatának elmé­lyítésén. E cél érdekében évekig volt előadója a népművelési so­rozatoknak. 1930-ban szónokla­tával adott rangot a Sokac Kör 25 éves fennállási jubileumá­nak. Életútja főbb állomásaiból kitetszik, hogy dr. Rüll János közösségi embernek bizonyult, akit teljesítményével arányos tisztelet is övezett. Bojtár László Betegek a gesztenyefák Több olvasónk szóvá tette, hogy tönkre mennek a római ka­tolikus temetői hatalmas gesz- tenyefái. Bártfainé Kövesdi Katalin városi főkertésztől kapott in­formációk szerint a temetőben, továbbá a vasútállomás környé­kén a fákat egy Görögországból származó aknázó moly lepte el. E kártevők ellen a védekezés megoldhatatlan, nem csak azért, mert a növények hatalmas mé­rete miatt a permetezés gondot okozna, de nem is fémek hozzá­juk, ugyanis a levelek felső ré­tege alá rágják be magukat és így a vegyszer nem pusztítja el a molyokat. Bár nem a város a temető fenntartója, a sírkert gondnoka jelzésére mégis igye­keztek segíteni, ám a Pécsre vitt vizsgálati minta eredménye alapján mindössze a fent közöl­teket tudták továbbítani. A gesztenyefák ilyen jellegű fer- tőzöttségét egyébként a megye- székhelyen is tapasztalják. Félő, hogy előbb-utóbb a pusztítók a mohácsi Promenád fáit is meg­támadják. Mint mondta, az ak­názó molyok irtására egyetlen módszer kínálkozik: ősszel a lehullott avart gondosan össze kellene gyűjteni és biztonságos helyen elégetni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom