Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)

1994-07-28 / 206. szám

1994. július 28., csütörtök Gazdaság aj Dunántúli napló 7 A rijekai vasútállomástól percek alatt elérhető Opatija hangulatos tengerpartja Fotó: Läufer L. Az Adria-tengelyek nem csak történeti emlékek A MAY: arccal a tenger felé! Nagyobbak a lehetőségek déli irányba Két korszak határán Rendkívüli gesztus Mindig abban reményked­tem: ahhoz hasonló módon, mint ahogy a német-francia el­lenségeskedésen sikerült felül­kerekedni, meg lehet szüntetni a német-lengyel viszonyt terhelő negatív történelmi beidegződé­seket is - olvasható abban az in­terjúban, melyet Roman Herzog német államfő adott a lengyel Polityka című lapnak. Herzog a lengyel elnök rendkívüli gesz­tusának tartja a varsói felkelés 50. évfordulójára szóló meghí­vását. A felkínált lehetőséget nem csupán köszönettel, hanem őszinte meghatottsággal fogad­tam el - jelentette ki az államfő, majd hozzátette: annak a két korszak határán álló generáció­nak, melyhez én is tartozom, mindent el kell követnie egy békésebb jövő megteremtése érdekében. Az ÄVÜ vagyona Privatizáció Az Állami Vagyonügynök­ség összes bevétele júniusban meghaladta a 41 milliárd forin­tot, melyből 10,67 milliárd volt a készpénz-, 17,7 milliárd forint a hitel- és 13,42 milliárd forint a kárpótlási jegy. Ugyanakkor a szervezet kiadásai is 41 milliárd forint fölé emelkedtek, melyből 3,8 milliárd forintot fordítottak reorganizációra, 751 millió fo­rintot garanciális kiadásokra és több mint 17 milliárd forintot fizettek be az államadósság tör­lesztésére. Az Állami Vagyonügynök­séghez tartozó vagyon értéke I júniusban meghaladta a 315 : milliárd forintot. Szlovén-horvát határvita Határvita miatt elmarad Ja- nez Dmovsek szlovén és Nikica Valentic horvát miniszterelnök j tervezett találkozója. Mint Janez Dmovsek a ljubl­janai rádióban közölte, horvát hivatali kollégájával egy hosszú telefon-beszélgetés során arra a következtetésre jutottak, hogy a tárgyalások jelenlegi szakaszá­ban nincs szükség a találkozóra. A két szomszédos ország viszo­nyát elsősorban a Pirani-öböl hovatartozásával kapcsolatos területi vita terheli meg. Dmovsek elmondta: Ljublja­nában annak a lehetőségét vizs­gálják, hogy a határkérdést nemzetközi döntőbíróság elé vigyék. Horvátország a maga részéről már korábban ezt a megoldást szorgalmazta. Egy biztos: a fuvaroztatók, az utazók, s így érthetően a Ma­gyar Államvasutak Részvény- társaság (MÁV Rt.) nem hasz­nálja ki azokat a lehetőségeket, amiket az Adriai-tengerhez, a nagy kikötőkhöz sínen való el­jutás kínál. Busch Károly, a MÁV Rt. Pécsi Üzletigazgató­ságának igazgatója szerint so­kan a háborús helyzet miatt tar­tanak a vasúti utazástól, szállí­tástól, mások pedig nem isme­rik azokat a lehetőségeket, ami­ket a jól kiépített vasútvonalak kínálnak. Magyarország hagyományo­san kötődött az Adriához, ami érthető is, hiszen hazánkhoz ez a tenger van a legközelebb. Ép­pen ezért a vasútvonalak „oda- vezetéséhez”, a kikötők építé­séhez valós érdekek fűződtek. Talán csak a laikus számára meglepő, hogy a szakma négy Adria-vonallal, ha úgy tetszik, Adria-tengellyel számol, ame­lyek nagyobb része még a múlt században épült. (Busch Károly hozzátette, 20-25 évvel ezelőtt készült egy MÁV tanulmány ezek jobb kihasználásra, ez azonban megmaradt elméleti szinten, s most, a geopolitikai változások mindenképpen in­dokolják ennek felülvizsgálatát, korszerűsítését. Ettől függetle­nül ezek a vasútvonalak, ha nem is mindegyik teljes hosszú­ságban, de „élnek” ...) A legrégibb, a Buda- pest-Ljubljana-Trieszt tengely, amelynek építési munkálatai 1841-ben kezdődtek Bécs és Trieszt között, s ehhez a vonal­hoz csatlakozott 1861-ben Pest-Buda. Ma egy nagyon kor­szerű, nagy forgalmat „leve- zénylő”, mintegy 600 kilométer hosszú vasútvonal, amely ki­váló eljutást tesz lehetővé a leg­nagyobb olasz Adriai-kikötő­höz. A második - régiónkat ez érinti a leginkább -, a Buda- pest-Dombóvár-Zágráb-Karlo- vac-Rijeka tengely: ez a 590 ki­lométer hosszú vasútvonal első­sorban magyar döntés alapján jött létre, s 1865-től, 1882-ig különböző szakaszokban épült, legutoljára Budapest és Dom­bóvár között. Annak idején a teljes vasút­vonalat a magyarok rendezték be, s indították el a forgalmat: olyan, ma már ipartörténeti ér­téknek számító vontató eszkö­zök, mint a 601-es sorozatú gőzmozdonyok jártak, amelyek a múlt század második felében Európa legerősebb gőzösei vol­tak. A vonal ma is korszerű, igaz, Karlovac és Rijeka között 25-27 ezrelékes emelkedők „tarkítják”, de még inkább azzá válik, ha ebben az esztendőben Gyékényesig befejeződik a vil­lamosítás, ugyanis akkor jövőre Rijekáig villamos mozdonyok vontatta vonatok közlekedhet­nek. A harmadik Adria-tengely - ez Baranya szállítóinak, turistá­inak lenne a legvonzóbb -, a Budapest-Pécs-Osijek-Sara- jevo-Ploce közötti igazán fia­talnak számít, hiszen csak 1966-ban készült el. A háborús helyzet miatt most nem közle­kednek vonatok, de nem nehéz megjósolni, amennyiben meg­születik a nagyon várt béke, en­nek a vonalnak alaposan megnő a gazdasági szerepe. A negye­dik,, a Budapest-Kelebia-Belg- rád-Bar vasútvonal, ezen egye­lőre szintén nem lehet az Adri­ára jutni, mert a vonatok csak Belgrádik járnak. A vasútigazgató elmondta, a vasúti tranzit lehetőségei igen jók Magyarországon: Európa észak-nyugati és dél-keleti, dél-nyugati és észak-keleti, va­lamint észak-déli összekötteté­séhez ugyan a hazai feltételek még nem mindenben adottak, de komoly lépések, nagy beru­házások - külföldi tőke bevoná­sával is - történnek, hogy ezt az ország, a MÁV Rt. kihasznál­hassa. Az tény, hogy a piaci vi­szonyok uralkodókká váltak, de az is, hogy az Adriára „kijutás­ban”, a MÁV már most is ver­senyképes a többi közlekedési ággal, s ez az áruszállításra ép­pen úgy igaz, mint a személy- fuvarozásra. Csak az a baj, hogy a szállít­mányozók, s turisták sem isme­rik a magyar vasút által kínált lehetőségeket. Pedig érdemes lenne az ajánlatokat alaposan tanulmányozni. .. A működő Adria-vonalakon az elkövetkezendő években sze­rény növekedést prognosztizál­nak a szakemberek. Az azonban vitathatatlan: az ezredfordulót követően, az európai egység ki- szélesedésével, a gazdasági kapcsolatok élénkülésével nagy fellendülés várható. Roszprim Nándor Nekünk mit ér a dollár? Idén 50 éve, hogy a nemzet­közi pénzügyi intézmények lét­rejöttével az amerikai dollár hi­vatalosan is a tőkés világ vezető pénzneme lett és máig annak számít. De hát akkor mit kezd­jünk azzal, hogy árfolyama az idén jelentősen tovább csök­kent? Hogy a dollár 1945 óta nem tapasztalt mélyponton van például a két fő szövetséges, egyben gazdasági vetélytárs pénznemével, a japán jennel és a német márkával szemben? A dollárárfolyam zuhanása mögött az elmúlt hetekben sajá­tos játszmát játszottak Washing­tonban. Kinek higgyünk? A pénzügyminiszternek és a jegy­bank elnökének, akik nyilváno­san figyelmeztettek, hogy a dol­lár gyengülése Amerikát az inf­láció felpörgésével, a világgaz­daságot újabb gondokkal fe­nyegeti? Vagy Bili Clinton el­nöknek, aki a vezető nyugati or­szágok nápolyi csúcstalálkozó­ján kijelentette: nincs ok külö­nösebb figyelmet fordítani az árfolyamok napi alakulására. Vagy azoknak, akik szerint a legvalószínűbb, hogy elsősor­ban a Washington és Japán közti gazdasági harc újabb feje­zetéről van szó? Az USA és Japán kereske­delmében ugyanis állandó az óriási japán többlet, amely má­jusban például 9.13 milliárd dollár volt. Amerika szerint en­nek fő oka, hogy Japán elzárja piacait sok amerikai árú elől. Ezért az egyensúly megteremté­sének egyik eszköze lehet, hogy a dollár leértékelődésével ol­csóbbak, azaz exportképeseb­bek az amerikai áruk - egyúttal pedig lecsökken az egyre drá­gább külföldi termékek - s nem csak a japán import - amerikai behozatala. Ez pedig már világ- gazdaság, amely közvetlenül érint bennünket is, de nem fel­tétlenül csak hátrányosan. Mert kérdés, hogy ez a pénz­ügyi trükk meddig játszható, hi­szen az árfolyamcsökkenés nem csak előnyöket, hanem veszte­ségeket is jelent az amerikai gazdaságnak: az alacsony ka­matok miatt például külföldre áramlik a tőke - s jó lenne hinni, hogy Magyarországra is... Számunkra ugyanis a lé­nyeg nem lehet kérdéses: az USA változatlanul a világ lege­rősebb gazdasága, amely idén is növekszik. S nem csak a fizető- eszköze marad szilárd hosszú távon is. Heltai András Az Abaligeti Üdülők Egyesülete Visszaszerezni a vonzerőt! Amikor 1993. szeptember 11-én megalakult az Abaligeti Üdülők Érdekvédelmi Egyesü­lete alapszabályában a követ­kező célokat tűzte ki maga elé:-A község területén üdülő- ingatlannal rendelkező magán- és jogi személye üdülőhelyi ér­dekeinek képviselete, szerve­zett, szakszerű védelme. Az egyesület céljának tekinti támo­gatni Abaliget környezetvédel­mét, a kulturált üdülés kereske­delmi, egészségügyi és egyéb feltételeinek megteremtését. A cél elérése érdekében az egyesület eljár mindazon kérdé­sekben, amelyek az egyesület tagjainak érdekével összefügg­nek. Tagjait a célban megjelölt feladatok elérése érdekében szervezi és mozgósítja. Az egyesület önös érdekei és poli­tikai szervezetek céljainak ér­vényre juttatását nem támo­gatja. Áz egyesület célja megvaló­sítása érdekében keresi az együttműködést Abaliget ön- kormányzatával, a megyei ön­kormányzattal, az illetékes ál­lamigazgatási és társadalmi, szakmai szervezetekkel, intéz­ményekkel. Az egyesület vezetősége ezen célok megvalósítása érdekében folytatta tevékenységét. Szak­mai kapcsolatot épített ki a he­lyi önkormányzattal, amely mindig készségesen állott ren­delkezésre a fölmerült kérdések megvitatására. Természetesen tárgyaltunk a megyei önkor­mányzattal is, és dr. Szűcs Jó­zsef, a megyei közgyűlés el­nöke konstruktív együttműkö­dést ígért. Hasonló a helyzet a megyei idegenforgalmi hivatal és a Mecsektours illetékeseivel is. Mivel mindkét tó állapotát fokozott figyelemmel kísértük, az itt kialakult helyzetről ál­landó kapcsolatban voltunk Kiss József vállalkozóval. A fenti intézmények jelezték rész­vételüket a közgyűlésen. Jól tudjuk, milyen idegenfor­galmi vonzerővel bírt Abaliget és térsége a múltban, s mivel ezzel kapcsolatban most sok nehézség, visszaesés tapasztal­ható. Az itt üdülőt vásároltak számára közel sem mindegy, mikor oldódik meg ez a nehéz helyzet. Joggal tartanak attól, a területtel együtt ingatlanaik is leértékelődnek.. Egyesületünk szombaton, jú­lius 30-án, délelőtt 10 órai kez­dettel tartja közgyűlését az Aba­ligeti Művelődési Házban. Sze­retnénk, ha minél többen jönné­nek el. Dr. Vargha Dezső elnök A francia példa Csökkenthető-e a bérjellegű jövedelmek adója? Robbantgatunk, robbantgatunk Szigorúan ellenőrzött anyagok Nemcsak nálunk, hanem szinte a világon mindenütt nagy adó- és közterhek nyomják a bér-jövedelmeket. S mindenütt közös törekvése a munkaadók­nak és a munkavállalóknak, hogy megleljék azokat a bér- és jövedelemformákat, amelyek után kisebb adókötelezettség­nek kell eleget tenni. Természe­tes a "kiskapu-keresés", hiszen így a munkavállaló megnövel­heti tiszta keresetét, a munka­adó pedig kisebb adózási vesz­teséggel is jobb teljesítményre ösztönözheti alkalmazottait. Az efféle „adóelhárítási” ak­ciók ellen mindaddig senkinek nem lehet kifogása, amíg nem sértik a jogszabályokat - már­pedig erre az érintettek rendsze­rint nagyon ügyelnek. A folya­mat tehát a következő: az adóa­lany megkeresi, s ki is használja az adórendszer kisebb-nagyobb hézagait, amelyeket azután a hatóság szabálymódosításokkal befoltoz. A távolabbra tekintő pénz­ügyi vezetés azonban nem bo­nyolódik bele ebbe a fogócs­kába. Számos országban, ahol nyereségrészesedési rendszer működik, tehát egy-egy cég ve­zetői és alkalmazottai kedvez­ményesen juthatnak részvé­nyekhez, egyenesen pártfogol­ják a bérmegtakarítások említett formáit. Tudják ugyanis, hogy ezek révén gyorsul a tőkekép­ződés, méghozzá anélkül, hogy többlet-vásárlóerő vagy árfel­hajtó tényező jelentkezne a pia­con. A legjobb gyakorlati példa erre Franciaország, ahol az 500 főnél többet foglalkoztató cé­geknél kötelező a részesedési rendszer, amelynek összege a fél- és egyhavi bérhatárok kö­zött mozog. Csatlakoztatnak ehhez érdekeltségi rendszert is: a cég 3 évre szerződik munka- vállalóival és meghatározott fel­tételekkel (termelékenység, mi­nőség, stb.) prémiumot fizet, ami a bértömeg 20 százaléka lehet. Adókedvezmény akkor jár a munkavállalóknak, ha a ré­szesedési és érdekeltségi jöve­delmüket 5 évig a cégnél veze­tett, kamatozó számlán tartják, azaz megtakarítják. A tapaszta­latok szerint e megtakarítások utóbb nagyrészt befektetési alapként jelennek meg. Ä nagyvállalatoknak már csaknem 20 százaléka alkal­mazza ezt a formát, s mintegy 50 000 tisztviselő jutott így - az árfolyamnál 20 százalékkal ol­csóbban - részvényekhez. (A részvényárfolyam és a tényle­ges vételár különbözeiének 95 százalékát bérkiegészítésként adóztatják meg.) A vállalatok teljesítménye szempontjából meghatározó alkalmazotti kör tehát jelentős vagyonra tehet szert, s erősödik kötődésük munkahelyükhöz, cégükhöz. A francia példa már csak azért sem érdektelen szá­munkra, mert a Hom-kormány programjának része az adórend­szer korrekciója. A jó külföldi megoldásokat pedig érdemes itthon is haszno­sítani. Bácskai Tamás Az utóbbi időben elszaporod­tak a robbantásos bűnesetek. A tettesek ma még ismeretlenek, de a „másik félről”, a tűzszeré­szekről is viszonylag keveset tud a közvélemény. Milyen a jó tűzszerész? - kér­deztük Faa Józsefet, a Magyar Rendőrség Tűzszerészeti Osztá­lyának vezetőjét.- Nyugodt és körültekintő, megfontolt ember. Már a kivá­lasztásnál pszichológiai vizsgá­laton esik át minden jelölt, aki fennakad a rostán, a pálya köze­lébe sem kerülhet.- És milyenek az ellenfeleik?-Jó kérdés! A helyszínen nem vár meg minket senki és nem mondja: én telefonáltam, én hagytam itt a bombát. De legtöbbször az, aki robbantani akar, nem is telefonál, ezt bizo­nyítja az utóbbi idők három esete is. Valamennyi profi munka volt. Nem olyan ember csinálta, aki életében először lá­tott robbanóanyagot. Az igazi ellenfeleink többnyire ezek az emberek. A rendőrség tűzszerész alosz­tálya 1983-ban alakult. 1984-ben három alkalommal kellett akcióba lépniük. Idén már több mint tíz esetet regiszt­ráltak, de ebbe nem számították be a fenyegetéseket.- Honnan származnak a rob­banóanyagok?-Az esetek többségében ki­mutatható a külföldi hatás. Gyakori, hogy szabvány kato­nai eszközökkel követik el eze­ket a merényleteket.-Nem lehet, hogy a magyar honvédségtől származnak ezek az anyagok?- Előfordult olyan eset is, amikor a honvédségnél is rend­szeresített anyagot használtak, de olyat, ami kizárólag a ma­gyar honvédségnél fordul elő, még soha. Például a skóciai re­pülőgéprobbantásnál egyértel­műen kimutatták, hogy Cseh­szlovákiából származó Sentex robbanóanyaggal követték el a merényletet, de ez az anyag a világ számos országában hasz­nálatos.- Hogyan akadályozzák meg, hogy ezek az anyagok illegáli­san bejuthassanak az országba?- Felkészítettük a határőrsé­get, mik azok a jelek, amelyek egy-egy csomagot gyanússá te­hetnek. Ezen kívül vannak olyan kiképzett kutyáink, ame­lyek felismerik a robbanóanya­gok szagát.- Nem tűnik el robbanó­anyag?- A katonai célú szállítások­ból általában nem. Ezt katonák őrzik. De a civil szállítmányok­ból tűnt már el ipari robbanó­anyag. Ez általában kisebb ha­tásfokú, mint a katonai.-Egy ügyes amatőr besze­rezheti a szükséges alapanya­gokat, hogy otthon bombát bar­kácsoljon?- Ha elég ügyes, akkor igen. Olyan alapanyagokból is lehet robbanóanyagot kotyvasztani, amelyek minden korlátozás nélkül vásárolhatók. Persze nem azért, hogy bombát csinál­janak belőlük. (roóz)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom