Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)
1994-07-28 / 206. szám
8 uj Dunántúli napló Riport 1994. július 28., csütörtök Az egykori kastély épületében a tervek szerint könyvtárt és múzeumot rendeznek be, ahol komolyzenei koncerteket is rendezhetnek majd; a felújításhoz a megmaradt kövekből is készítettek pótlásokat a kőfaragók Läufer László felvételei Szászváron folytatódnak idén az ásatások Bertalan püspök kastélya E gyéves kényszerű szünet után Szászváron folytatódnak idén azok az ásatások, amelyek az 1230-as években épült, Bertalan pécsi püspök alapította, megerősített kastélyt tárják fel. A szükséges anyagi eszközöket idén az Országos Műemlékvédelmi Hivatal biztosította. Sándor Mária és Gerő Győző régészek elmondták, hogy a területnek mintegy 80%-át tárták fel az elmúlt években. A pécsi püspök annak idején valószínűleg azért építtette ide a megerősített kastélyt, mert birtokai itt csoportosultak. Magyarországon egyedülálló példa ez arra, hogy a püspöki székhelyen kívül ilyen erős építményt emeljenek. Az épületnek harcászati jelentősége nem lehetett, a pihenését töltő püspököt és annak tulajdonát védelmezte. A török támadás ellen ugyan megerősítették, de nem sok sikerrel. 1543-ban a megerősített kastély elesett. A hódoltság ideje alatt a törökök bővítették, kisebb mértékben átépítették. Fallal és bástyákkal vették körül. Ezek közül egy még ma is látható. A fal egy része pedig ma is kerítésként szolgál. 1686-ban sikerült innen elűzni a törököt, ekkor azonban az egész épület leégett. A kastélyt nem állították helyre, a barokk kor ízlése szerint máshova telepítettek püspöki nyaralókat. Például Mecseknádasdra és Püspökszentlászlóra építettek. A főszámyból a XVIII. században plébániát alakítottak ki. Előtte az egész területet körülbelül 2 méter magasan törmelékkel feltöltötték, így az eredeti épület földszintje a plébánia pincéjévé vált. Itt mindig is látni lehetett befalazott ablakokat, középkori kőfaragványo- kat. Ez a helyi legendák kialakulásához jó alapot nyújtott. Az eddigi ásatások számos meglepő eredménnyel szolgáltak. A plébánia északi homlokzatán két nagy méretű, keresztosztásos, gótikus ablaknyílás maradványai kerültek elő az első és a második emeleten is. A 13. századból egy szegmentíves ajtónyílás maradt meg a földszinten. Az ajtó a nyugati toronyba vezetett. A torony déli falán megtalált szép lábazati rész egy zárt erkély egykori jelenlétére utal. Középkori helyiségeket, falifülkéket és boltívindításokat fedeztek fel itt. Az igazi szenzációt az a föld alatti rész jelenti, amely egy egy emeletes, támpillérekkel megerősített szárny középkori létéről árulkodik. Ebből az északi szárnyból több helyiség nyílik. A szárny egy díszudvart zár le, amelynek eredeti kövezete megmaradt. Itt egy díszkút maradványait is megtalálták. Kiderült, hogy a vár bejáratának Zsigmond korában egy nagy méretű, a budai vár kaputornyaihoz hasonló torony szolgált. Az ásatásokra úgy kerülhetett sor, hogy a plébániát egy korszerű, az egyház igényeinek megfelelő épületbe helyezték át. Mivel igen értékes történelmi emlékről van szó, ezért a kastélyt kiemelt műemlékké nyilvánították, kincstári tulajdonba került, elidegeníteni nem lehet. Ennek ellenére, a nagyközség vállalta szakszerű fenntartását. Minthogy a korábbi években Püski Mátyás polgár- mester közreműködésével sokat áldoztak a kutatások sikeréért, ötven évig térítés mentesen használhatják az ingatlant. Az épületben a korábbi megegyezések szerint könyvtárt és helytörténeti múzeumot rendeznek be. Komolyzenei koncerteket rendeznek meg majd itt, lemeztárat helyeznek el, és énekórákat tartanak. Erre a községnek szüksége és igénye is van. Szeretnék, ha ez a hely idővel a környék kulturális központjává válhatna. U. G. Az ásatási munkák ezekben a napokban is folytatódnak; a kastély termeinek mennyezete már barokk stílusban készült Bomba-üzlet? Erősödik körülöttünk az erőszak A Mátyás-templomnál szombat hajnalban felrobbantott szerkezet több mint 30 milliós kárt okozott, s a merénylet nyomait az egyház önerőből nem tudja eltüntetni. A hívők és a segítőkész nem hívők adakozásából azonban remélhetően hamarosan begyógyíthatók a patinás templom sérülései. Súlyosabb a seb, amelyet a várbeli robbantás állampolgári biztonságérzetünkön ejtett. Még nincs nagy baj? Ezzel nem nyugtathatjuk magunkat. , Még akkor sem, ha hál istennek nem folyt vér, nincs emberáldozat. Ha úgy tudni is, hogy a szerkezet gyilkos ereje fékezett, beállítása néptelen hajnalra időzített volt. Csakhogy minden jel szerint valamilyen agyakban, valamilyen célból megkomponált sorozatról van szó. A (a szabadkaival iker) szegedi, a parlamenti, s most a Szentháromság téri detonáció időbeli közelsége sem engedi, hogy egyedi pokoli tréfára gondoljunk. S valódi veszély, hogy nem tudni, a sorozat mikor, hol folytatódik. Bomba üzlet? Biztonságérzetünk megingásának másik oka, hogy az elmúlt időszak hasonló jellegű bűncselekményei kivétel nélkül felderítetlenek maradtak. Pedig nemtörődömséggel, szakszerűtlenséggel biztonsági szerveink nem vádolhatok. De vajon a felszereltség, a bűnüldözés modem eszköztára elegendő-e az alvilággal folytatott verseny megnyeréséhez? Nem inkább haladéktalanul többlet-forrásokat kellene keresni e terület számára, mint a nyomravezetői díjtételek „bomba-üzletével” próbálkozni? Erősödik körülöttünk a terrorizmus, az ideologikus erőszak fertőzése. A vámegyedbeli pokolgép robbanása újabb riadójelzés: mi sem vagyunk védettek ellene. De a megelőzésért semmi nem lehet drága. Bajnok Zsolt Hogyan telefonáljunk más számlájára? Titkos kódszámok eladók Az ingyen-interurbán Magyarországon sem ismeretlen fogalom. Mindenki hallott már olyan telefonfülkékről, amikből valamilyen műszaki hiba miatt néhány forint ellenében akár órákon át lehet csevegni mondjuk Ausztráliával. A minap indult vizsgálat egy vállalatnál, ahol kiderült, hogy a munkaidő után, hála a porta figyelmetlenségének, valakik rendszeresen beülhettek az irodahelyiségekbe és a cég költségén bonyolították le tengerentúli hívásaikat. Fejlettebb országokban ezeknél sokkal fejlettebb-kifi- nomultabb módon történik az ingyen, pontosabban más számlájára foganatosított telefonálgatás. A németországi Freiburgban az Omega nevű nagy komputer-cég illetékesei észrevették, hogy a vállalat telefonszámlája elképesztően és érthetetlenül magas. Kiderült, hogy számos illetéktelen megszerezte azt a számkombinációt, amely - bár- honnét érkezzék is a hívás - a költségeket automatikusan az Omegának számlázza ... Még nagyobb az un. Calling Cardokkal /hívókártyákkal/ visszaélők száma. E módszer lényege: a hívó felhív egy központi telefonszámot, a Calling Card „agyközpontját”, annak bemondja a saját kártyájának természetesen szigorúan titkos kódszámát. Ebben az esetben a beszélgetés árát a szám tulajdonosa fizeti. Ez eddig rendben is volna. Hiszen a módszer előnye éppen az, hogy a hívó készpénz nélkül is, bankszámlája terhére, bárhonnét akár maratoni távbeszélgetéseket is lebonyolíthat. Csakhogy a Németországban most megkezdődött széleskörű vizsgálat máris bebizonyította, hogy mintegy százezer Calling Card kódszámát adták el valakik valahol illetékteleneknek. A világ legnagyobb telefontársasága, az amerikai ATT szakértői szerint a cég vesztesége az illegális telefonok miatt eléri az évi három milliárd/!/ dollárt. Stephan Hoursch, az ATT németországi szóvivője szerint „ma ez nemcsak az ATT, de az egész ágazat egyik legnagyobb problémája, aminek a megoldásán már a legjobb elmék dolgoznak.” Egy illegálisan megszerzett kódszám ára mindössze 50-100 márka Németországban. A vásárlók, - mondja Hoursch, - gyakran fiatalok, akik így viszonylag fillérekért naponta órákon át hallgathatják az un. party-lineokat, az erotikus telefon-műsorokat. Gyakran a Távol-Keletről, vagy éppen a Bahama-szigetek- ről és nem ritka, hogy egyetlen este kétezer márkát is „eltelefonálnak”. A minap a nagy japán autóvállalat, a Mitsubishi egyik németországi kirendeltsége 430 ezer dolláros telefonszámlát kapott az ATT-től. Kiderült, hogy pakisztáni vendégmunkások népes csoportja szerezte meg a titkos kódszámokat és beszélt naponta többször is a távoli családdal. 4. A politikai válság kialakulásához a nemzetközi helyzet is hozzájárult. A KGST és Gorbacsov politikájának átformálódása, a tábor belső problémái éreztették hatásukat a magyar politikában is. Lazult a politikai és gazdasági szövetség. Gorbacsov politikájában a kelet-európai térség elveszítette korábbi jelentőségét, az önállósulási törekvéseket nem fogta vissza. A KGST - a közös értékek hiánya miatt - szerepet vesztett. A számunkra oly fontos óriási szovjet piac beszűkült, a dollár elszámolásra való áttérés után ez a piac már nem „húzta” a magyar gazdaságot. Egyre nagyobb értékben szállítottunk olyan árut a Szovjetunióba, amelyért kevesebb árut hoztunk be onnan. Egyfelől nőtt a Szovjetunió adóssága velünk szemben, másfelől nekünk is sok pénzünk ment el a külföldön vállalt beruházásokra. Amikor a szocialista piac beszűkülése miatt lecsökkent a magyar vállalatok támogatása, megnőtt veszteségük. A veszteséges gazdálkodók száma, 1986-88 között megkétszereződött, veszteségük közeledett a 173 milliárd forinthoz. A gazdaságirányítás túl gyakran nyúlt a gazdálkodás-szabályozás változtatásához. A Nyugat eleinte érdeklődéssel és szimpátiával figyelte a magyar gazdasági törekvéseket, a reform újraéledését. Pénzügyi segítsége - a 80-as évek közepéig - a jó adósnak szólt. Eztán már - hitelképességünk gyengülése miatt - egyre jobban úgy táncoltunk, ahogyan a Nemzetközi Valutalap fütyült. Újabb hitel- felvételeink már nem a mi igényeinktől, hanem a nemzetközi pénzvilág készségétől függtek. A hitelező már nemcsak hitelt adott - ha adott -, hanem beleszólt belső dolgainkba is. A kelepce már nem engedett. A magyar pénzügyi kormányzat számára mind fontosabbá vált az idegenforgalomból megszerezhető devizabevétel. (A legválságosabb időben a kézivezérlésű gazdaság már közvetlen a pénzváltóhelyekről próbált devizabevételhez jutni.) Az idegenforgalomból származó devizabevételek 1980-ban 10.2, 1985-ben 25.2, 1988-ban 46.0 milliárd forintot tettek ki. A hazánkba érkező külföldiek száma 1988-ban meghaladta a 17 millió főt. Bizonyára ez az örvendetes folyamat nyitott országkaput a kiutazók előtt is. Az országkapu nyitogatása aztán egyszerre túl szélesre sikeredett. A kirajzó magyar állampolgárok 1988-ban az előző évek 7-9 milliárd forint értékű devizakivitelével szemben 37.4 milliárd forint értékű devizát vándoroltat- tak ki és költöttek el. Ez a nagyvonalúság túl nagy veszteséggel járt. Az ország szinte rohant egy nagy társadalmi robbanás felé. A 80-as évek vége tájt az eddig hatalmon lévő vezetés konzervatívvá merevedett. Nagy része már a veszélyhelyzetet sem észlelte. Kádár János sem ismerte fel a válsághelyzetet, sőt tagadta azt. Pedig akkor már a kontra elit nemcsak ellenzéki póluson, hanem az MSZMP-én belül is csoportosult. A párt re- formszámya belülről kezdte döntögetni a falakat. Ez a dön- tögetés 1988 májusában néhány fal leomlásához vezetett. 1988 május 20-22 közt ülésezett az MSZMP Országos Értekezlete. Már előkészítése során is érződött, hogy nem szokványos munkaértekezletre kerül sor. Bennünket, küldötteket is azzal bocsátottak útra az alapszervezetek, hogy éljük el: legyen demokratikusabb a rendszer, a helyzetből kivezető utat találó párt, és megújult a vezetés. A pártértekezlet drámai döntéseket hozott. Ezek jelentős változásokat indítottak a hatalom gyakorlásában, a reformok kibontásában, a vezetésben. Főként a személyi változások jelezték a fordulatra törekvést. A pártértekezlet nem választotta újra a Központi Bizottságba Lázár Györgyöt, Gáspár Sándort, Havasi Ferencet, Németh Károlyt és Óvári Miklóst. Elvesztette politikai bizottsági tagságát Aczél György és Maróthy László is. Új politikusok kerültek a centrumba: Grósz Károly, Be- recz János, Csehák Judit, Hámori Csaba, Iványi Pál, Lukács János, Németh Miklós, Nyers Rezső, Pozsgay Imre, Tatai Ilona. Grósz Károly lett az új első titkár, a párt elnöke Kádár János. A küldöttek, köztük én is, kemény viták alapján jutottunk el ezekig a döntésekig. Akkor úgy véltük, hogy indítói lettünk a demokratikusabb párt és rendszer felé vezető folyamatoknak. Csak később derült ki, hogy belevágtunk a párt szövetébe is, és ezzel közelebb hoztuk a szövet szakadását. Horváth Lajos
