Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)
1994-07-23 / 201. szám
6 uj Dunántúli napló Portré 1994. július 23., szombat A POTE Fül-Orr-Gége Klinikájának új igazgatója: Pytel József professzor Pytel József professzor a POTE Fül-Orr-Gége Klinikájának igazgatója Fotók: Müller Andrea A portán azt mondják: bent találom az ambulancián. Beteget vizsgál. Délután négy órára beszéltük meg a találkozót, s utólag bevallhatom, mindketten bizonyos várakozással néztünk e beszélgetés elé. Bár Pytel József profesz- szor, a POTE Fül-Orr-Gége Klinikájának a napokban kinevezett igazgatója, kifejezetten nem említette, tudom róla: alapos, mi több bizonyos dolgokban precíz ember lévén bizonyára a róla leírt szavak eseüeges pontatlanságaitól, túlzásaitól is tart. (Majd igyekszem mindezeket elkerülni.) Másrészt a régi ismeretségünk, mi több, barátságunk okán - ami számomra is előrevetítette arcéle megrajzolása nehézségeit -, mindketten tarthattunk e merőben új, riporteri és riportalanyi szereptől, a szemtől szembe kérdezés lehetőségétől. Az ilyen találkozók ritkák. Megisszuk a kávét, megbámulom a professzori szoba rendezetlenségét: Bauer Miklós, az előd és társprofesszor, a kipakolózás félidejében. Bár a kulcsátadás már megtörtént: Bauer Miklós jókora rézkulcsot csináltatott, s azt adta át utódjának. A belső pihenőben már ott van Pytel professzor számítógépe a kivetítővel, s a hétvégi nemzetközi szimpózionra való készülődés kellékeivel.- Mire e portré megjelenik, a szimpózion régen lezajlott. Mégis azt hiszem, érdekes volna felvillantam, hogy miről is vált szót itt Pécsett a szakma?- Az objektív hallásvizsgálatról. Arról, hogy miként lehet valakinek a hallási élességét megállapítani, a vizsgált személy közreműködése nélkül. Ma már több ilyen módszer ismeretes. A nemzetközi szimpózion témája az egyik legújabb objektív hallást vizsgáló módszer. Ezzel az új módszerrel a belső fülben lévő szőrsejtek működése közben keletkezett hangjelenségeket mérjük. Ez a „visszhang” olyan halk, hogy ezt magunk sem halljuk, de bonyolult technikával mérni tudjuk. Objektív, mert ezzel akkor is mérni tudjuk a hallást, ha a beteg alszik. Teljesen leegyszerűsítve a dolgot: az illető fülébe egy parányi mikrofont helyezünk el, hangimpulzusokat adunk, s a belsőfülben lévő szőrsejtek visszhangozzák azt. E visszasu- gárzott hang méréséből azután levonhatjuk a megfelelő következtetéseket. Főleg a csecsemők hallásszűrésénél nélkülözhetetlen módszer ez, de felnőttek esetében is igen hasznos.- Tudom, hogy e szimpózion az Európai Közösség egyik egészségügyi projektje. S nem véletlen, hogy te vagy a házigazda, hiszen e téma gyakorlati módszereinek kimunkálásában szaktekintélynek számítasz. Főleg ami vizsgálati módszer kom- puterizálását illeti.- Mi tagadás: a számítógép mindennapjaink időnként nélkülözhetetlen részévé vált. így van ez az egészségügyben is. A pécsi klinikán, a Bauer-Ke- lényi-Pytel hármas, tulajdonképpen 1979-ben kezdett bizonyos kérdésköröket a számítógépre vinni, megfogalmazni a programozás igen és nem nyelvezetén. Pytel-József már a kezdet kezdetén érezte azonban, hogy a gyorsabb előrehaladás és a pontosabb programok elkészítése érdekében a számítógéphez is értő szakemberré válva, saját magának kell bizonyos dolgokat megoldania.-Miért? ' - Két, egymástól merőben különböző szakma találkozott az együtt dolgozás során, különböző gondolkodású és képzettségű emberek is. Azonnal kiderült: nekem is el kell magyaráznom, hogy mit szeretnék, a programozónak is, hogy mit tud a gép, mit lehet tőle elvárni és mit nem. E munka közben óhatatlanok az elhallások, a félrehallá- sok, a meg nem értések. A következtetés: ha egy kézbe kerül a dolog, a hibalehetőségek csökkenthetők.- Ennek eredménye egy olyan program, a Pytel-software, amelynek már nemzetközi híre van. Több hazai és külföldi klinikán érdeklődnek utána, használják. S azt is tudom: időnként hitetlenkednek, időnként rácsodálkoznak a szakma legnagyobbjai: hát ezt is lehet?-Jelenleg 6491 beteg adatbázisából vonhatunk le gyors és egzakt következtetéseket. A professzor dolgozószobájában mindezt demonstrálja is. Grafikonok, ábrák jelennek meg kivetítve a falon, kezdek megismerkedni az egyébként nehezen elmagyarázható mozgó időablakos analízis lényegével. Megtudom, mit rajzol föl a komputer akkor, ha valakinek rossz a hallása, mit akkor, hajó, s mi történt bizonyos hallásjavító műtétek hatására. Most egy trendet vizsgálunk. Egy bizonyos, a klinikán elvégzett műtétfajta összes műtétének átlagolt hatása pozitív, tehát érdemes volt elvégezni őket. A számítógép tud minden fe lül vizsgálatról. A számítógép a beteg adatainak bevitele után, gombnyomásra zárójelentést ad ki, szép, a szakmát is tisztelő ízes nyelvezeten. (Ami nem a szakma: a monitor fejlécében mutatja a pontos dátumot és a naphoz kapcsolódó névnapot. S tudom: a professzor munkatársait névnapjukon a programba beírva, személyre szólóan köszönti.)- Számodra fontosak az emberi kapcsolatok, ugye?-Rendkívül. Nagy dolog a szeretet, a barátság, az egymás tisztelete. Sok megkapó kép él bennem, de talán az egyik legutóbbi: pont a kinevezésem napján, július 1-én köszöntöttük Flerkó professzor urat, köszöntötték régi és mai kollégái, professzortársai. Nagyszerű nap volt, s remélem, valamikor, majd hetven éves koromban hasonló körben, Duchon, Bauer, Pytel professzorok fognak majd anek- dotázni a múltról, szólni a barátságról, az élet nemes pillanatairól.-Kézenfekvő, hogy megkérdezzem: hogyan lettél fül-orr-gégész? A kérdésre nem egymondatos a válasz. Pytel József diákkorában ösztöndíjból élt, s mint eléggé szegénysorsú, megannyi munkát vállalt (pl. vagonkirakás), hogy kiegészítse a forintokat. Akkoriban különböző pályázatokat is kiírt az egyetem, s a tudományos diákköri munka egy jó pályamű esetén anyagilag is jól jött. A mandulaműtétekkel kapcsolatos témát könnyűnek és kézenfekvőnek találta, belevágott, s az anyaggyűjtés során sokszor és sokakkal kellett konzultálnia, mígnem kezdte jól érezni magát e közegben. Később jelentkezett Alföldi professzornál, aki azonban állás híján nem biztatta.-Aztán szeptemberben véletlenül mégis megüresedett egy hely, s ma már ennek 26 éve.- Valahogy így.- Emlékszel az első műtétedre?- Egyfajta műtét-számba menő nyelőcső tükrözést végeztem el. Duchon tanár úr fogta a kezem. A beteg nevét ma is tudom.-A fül-orr-gége szakma sokféle irányba viheti az embert. Te mire specializálódtál?- Szeretem a fül-orr-gégésze- tet úgy ahogy van. Szeretem a gégeműtéteket, a gége daganatsebészetet, az orrplasztikát, a hallásjavító műtéteket és még hosszasan folytathatnám a sort. Sokszínű és sokféle munka ez, s az intézményen belül is az a vágyam, hogy ne igen legyen olyan részterülete szakmánknak, amihez nem értünk, vagy amit nem tudunk megcsinálni.- Ma van ilyen?-Akad néhány. Például hallásjavító készülékeknek a fülbe ültetése még nem a profilunk, sok minden miatt. Drága, nem preferálja még a műtétet mindenütt a társadalombiztosítás, többféle utókezelésre, logopédusra van szüksége annak, aki ilyen készüléket kap.- Fontos a pénz?- Már hogyne volna fontos. A klinika önfenntartó, ahogy dolgoznak az orvosok, ahogy gazdálkodunk, úgy futja felújításokra, gépekre, műszerekre, egyébre. Mondjuk külföldi tanulmányútra. Pytel József 49 éves. Apja lengyel származású, valamikor az első világháború idején keveredtek Magyarországra a nagyszülők. A család Krakkó környékén élt. Ott vannak ma is rokonai, akiket az asztalfiókban meglelt, származásigazolási anyakönyvi kivonat nyomán kutatott fel, s akikkel azóta is tartja a kapcsolatokat.- Kalapács, üllő, kengyel...- Édesapám kovács volt, sokszor fogtam mellette a nagykalapácsot. Az otthoni első „diplomamunkaként” patkószöget készítettem. Persze tudom mire célzol: kalapács, üllő a fülben is van. S utóbbi, apróbbakról sokszor eszembe jut a múlt. Dal- mandon laktunk, Dombóváron érettségiztem, s két unokatestvérem hatására - akik már az orvosira jártak - jelentkeztem én is Pécsre ... Rém büszke voltam, hogy megtanultam tőlük a szív részeit latinul kisiskolás koromban. Sejtem: Pytel professzor számára fontosak a gyökerek. Tudom: fontos a család. Felesége szintén orvos, fia az ötöd évet fejezte be az orvosin. Pytel Józsefet egyhangúlag választották meg a professzorok sorába: a klinikán minden kollégája igennel voksolt rá.- Ha a saját munkatársaim körében csak egyetlen ellenszavazatot is kapok, nem vállalom - szögezi le határozottan.- Mi a célod?-Természetesen folytami azt a munkát, amit elődeim elkezdtek. A szakmán belül a Bauer professzor alapozta pécsi iskolának jó híre van külföldön is. Szeretném, ha kollégáim minél előbbre jutnának a medicina e részterületén: mind szakmai, mind tudományos sikereket érve el, bejárván Európa s a nagyvilág egyetemeit, megismerve a külhoni klinikákat.- Tehát konkurenciát szeretnél magad körül.- Igen. Kozma Ferenc A vizsgálat nem jár fájdalommal Ki megy először a magaslesre? „Jágerbőgés” Vajszlón Az agancsbírálat a vadászoktól nagy hozzáértést kíván Divatba jött kifejezéssel élve: igazolódott a Mecseki Erdészeti Rt. humánpolitikai gyakorlata. Amikor ugyanis kinevezték az egyes vadászterületek fővadászait, elsősorban a szakmai hozzáértésük és „még valami plusz” volt az előreléptetés motívuma. Ez a valami plusz lehetett például az, hogy kiváló vérebvezető az illető. A minap befejeződött, az Rt. valamennyi hivatásos vadászát érintő szakmai vetélkedőn a legjobbaknak a fővadászok bizonyultak. * A vadászat sohasem volt mentes a külsőségektől. Nem valamiféle hivalkodásra célzunk, ellenkezőleg, a nagyon is jó értelemben vett szokásokra. A töret szabályos átadásától a Hirschtod kürtszaváig, az elegáns társasági vadászöltözettől a jól elrendezett fácánterítékig. Mindezt csak azért említjük, mert a Vajszlón összegyűlő vadászoknak kürtszó jelezte a vetélkedő kezdetét és végét, s az egész verseny megszervezése, lebonyolítása kifejezetten ügyelt a „vadásziasságra”. A tartalomhoz igazították a keretet is. Mégpedig hagyományteremtő szándékkal, mert - sajnálattal kell mondanunk - az utóbbi években a vadászat szakmai és etikai színvonala némileg megkopott. Márpedig egy ilyen - és a környező megyék nagy vadgazdaságaitól is meghívott vendégek jelenlétében rendezett - vetélkedő, amelyet egyébként a szervezők já- gerbőgésnek kereszteltek el, kitűnő lehetőséget kínál az árnyékba szorított szép szokások újbóli felélesztésére is. Ez azonban csak az egyik oldal. A másik: a vadgazdálkodás. Messze nem azonos a vadászattal, s a vetélkedőn kötelezően résztvevőknek - kerületvezető és beosztott vadászoknak - igen sok oldalról kon számot adniuk mindazon ismereteikről, amelyek a jó vadgazdálkodáshoz nélkülözhetetlenek. Korántsem közömbös ugyanis, hogy ezek az ismeretek, a gyakorlati munka milyen színvonalon van. Buzgó József, a Mecseki Erdészeti Rt. vadgazdálkodási felügyelője kifejezetten kívánatosnak mondta, hogy az állami területeken legyen példamutató a vadgazdálkodási munka. A kérdések egyaránt felölelték a szakmai műveltséget és a gyakorlatot. Ennek köszönhetően már a felkészülés során azt tapasztalták a jágerbőgés szervezői, hogy újból előkerültek a szakkönyvek, s a vetélkedő során feltűnő olvasottságról adtak bizonyítékot aj ágerek. Mindent azonban nem lehet könyvből megtanulni. Ki hallott például a szórtérképről? Szőr- mintagyűjteménye van az Rt.nek, a vadászoknak ennek alapján meg kellett mondaniuk: lábon, nyakon, a hasi részen, vagy gerincnél érte a golyó az elugrott vadat. Mert nem mindegy: az után keresést ennek alapján kell eldönteni. Ugyancsak a vadbiológia körében fogalmazták meg a fogós feladványt: megkülönböztetni egymástól a nyuszt- és nyestkoponyát. Szinte semmi eltérés nincs a kettő között. Volt persze lóverseny is, fegyvertan - Mi a „choke”?, szólt az egyik kérdés, s a jágerek zöme kapásból jelezte: szűkített furat -, számos feladat a természetvédelem, a vadászati jog, a vadkárbecslés, az agancsbírálat köréből. És természetesen a vadászetika sem maradhatott ki. Példaként: ki megy fel először a magaslesre? Gondolhatnánk: az udvariasság azt kívánja, a vadászvendég. De mi van, ha fent egy lódarázsfészek van, s megtámadják a rovarok a felkászálódó vendéget, aki következményként gyógykezelésre szorulhat? Először tehát a kísérő vadász megy fel. A vetélkedő végeredménye: elégedettség. Az rt. vezetői meggyőződhettek arról, hogy hivatásos vadászaik szakmai és etikai oldalról egyaránt vállalhatják a kihívást: a magasabb színvonalú vadgazdálkodás megteremtését. Volt persze egyéni nyertes is: a sellyei erdészet fővadásza, Jung Jenő volt a legjobb, s lehet majd egyik utódja a legendás nevű elődöknek, mint amilyen volt például Vogl Henrik, aki mindent tudott az erdők-mezők vadjairól, a vadászatról, a vadgazdálkodásról. S volt csapatnyertes is, a pécs- váradi erdészet jágerei. Utóbbiak 100 000 forint jutalmat kaptak, Jung Jenő pedig egy szép muflonkost hozhat terítékre a Mátra erdeiben. De nem ez a fontos - ha megbocsátják véleményem a vetélkedő résztvevői. Inkább az: valami jó irányba elmozdult. A vadászkultúra felé. Ez a lényeg. Mészáros A.
