Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)

1994-07-20 / 198. szám

1994. július 20., szerda Oktatás - Kultúra üj Dunántúli napló 7 Emlékkönyv a pécs-baranyai zsidóság deportálásának 50. évfordulójára Emlékezz! (Pécs, 1944-1994) A miről nem beszélünk, az nincs is! Ez volt az elmúlt negyven év egyik politikai el­mélete, és ezért akadályozta meg a rendszer hatalmi eszkö­zökkel is, hogy egyes - alapjai­ban a rendszer ideológiájába nem illő történésekről, esemé­nyekről - beszéljenek. így és ezért van az, hogy az elmúlt év­tizedek iskoláiból kikerültek vajmi keveset tudnak a történe­lemről, annak mozgató erőiről, vagy ha tudnak is róla, az csak az egyoldalúan hangoztatott in­ternacionalizmus szellemében, általában az egyoldalú bűnös­ség, a bűnös nemzet flagelláns szemléletében ismert előttük. Ötven év, fél évszázad telt el azóta, hogy Pécs város történe­tének egyik legszégyenletesebb, legborzalmasabb eseménysora lezajlott. 1944. júliusában indult meg a többnyire beteg, öreg, munkaképtelen emberek, kis­gyerekek halálmenete a vago­nok felé, amely őket a testi megsemmisítés felé vitte. A fér­fiak többsége munkaszolgálatot teljesített, és így azok ettől a borzalomtól megmenekültek. Nekik megadatott, hogy „em­beribb” formában pusztuljanak el, de a munkaképtelen nyomo­rultak, a még anyaölben vitt csecsemők elpusztítása már nem tűri az „emberi” jelzőt. Július 2-án tudományos em­lékülés volt a városháza nagy­termében. Ezen Ormos Mária akadémikus-történész: Az End- lösung világnézeti alapja és po­litikai funkciója címen a német nemzetiszocializmus, a hitleri démoni ideológia eredetét és fejlődését mutatta be eddig még nálunk nem tárgyalt mélysé­gekben. Szita Szabolcs: A vi­déki zsidóság deportálása törté­netéhez c. tanulmánya az ese­mények összefüggéseit ismer­tette. Több esetet mutatott be, amelyek azt bizonyítják, hogy nálunk is voltak olyanok, akik emberek tudtak maradni az em­bertelenségben és próbáltak menteni valamit. Az ifjú jogtörténész - dr. Schweitzer Gábor - „Hitköz­ségi elit-városi elit” címen a két világháború közti Pécsnek nagyon érdekes társadalomraj­zát mutatta be. Dr. Krassó Sán­dor pedig a statisztikai számok kemény szárazságával adott adatokat a pécsi, de az egész or­szág zsidóságának pusztulásá­ról. Ezeket az előadásokat tartal­mazza az „Emlékezz!” címen kiadott könyv, amely a címének megfelelően, „Visszaemlékezé­sek” címen személyes emléke­ket is közöl. A szóban elmon­dott, így rögzített visszaemlé­kezések igen értékes forrásai egy korszak történészeinek. így dr. Krassó Sándor: „Emlékek”, Garai András: „Az ördög vi­gyorgott a lángokból”, Wich- temé Steller Éva: „Deportálá­som története” és Sándor (Ro­senberg) Ernő: „Visszaemléke­zésem a munkaszolgálatra, a pécsi gettóra, a haláltáborokra, a mártírokra” című írásai szív- szorítóan izgalmasak, a kort át­élt embert újra és újra lelkiisme- retvizsgálatra kényszerítő ese­ményeket mutatnak, idéznek fel. „Főhajtás” címen dr. Vargha Dezső levéltáros az 1945-1993. közti pécsi Holoca­ust-megemlékezéseket ismer­teti. A könyvhöz a tudós országos főrabbi, a pécsi hitközségnek 32 éven keresztüli rabbija, abban az élet újraindítója, dr. Schweit­zer József írt bevezető köszön­tőt. Ezenkívül Csordás Gábor: „Ha csak egy is” címen írt, és 1994. április 25-én a Pécsi Nemzeti Színházban elmondott beszédét is bevezetésként ol­vashatjuk. A kortárs recenzor a könyv olvasása után újra és újra át­gondolja a történteket. Onmar- cangolóan keres választ egy csomó felmerülő kérdésre. Elég csak emlékezni? Vagy le kell vonni a megfelelő következteté­seket? Akkor és ott a maga ré­széről megtett-e mindent, amit megtehetett? És nemzete való­ban „bűnös nemzet” lenne? És ekkor azokra az emberekre gondol, akik a jog nevében, a nem állam által adott jog érvé­nyesüléséért követtek el „bűn- cselekményeket”, és mégsem érzik magukat bűnösöknek. Lá­tom azt a hadbírót, aki jogi csű- rés-csavarással ment fel halálra szánt munkaszolgálatost, azt az orvost, aki hamis orvosi jelenté­sekkel ment embereket, esetleg még felesleges műtéttel is, azt a hatósági személyt, aki az ok­irathamisításban lesz szakértő. De látom itt Pécsett az agg Vi­rág Ferenc püspököt, aki püs­pöki tekintélyével személyesen is küzd az emberség nevében. Látom Mirbach Júlia Sancta Maria Rk. gazdasági leányisko­láját, amelyben „irataikat el­vesztett, menekült apácák” él­nek, köztük az is, akihez a köl­tőnek a hitveshez írt levele az abdai tömegsírból került elő. Látom a ferences csuhába rejtett menekültet, vagy reverendában, plébánián élő üldözöttet. És a „bűnös nemzet” vádjára a nem­zete által jogtalan jogszabá­lyokkal kitagadott költő szavai jutnak eszembe: „Bűnösök va­gyunk mi, akár a többi nép! De tudjuk, miben vétkeztünk, mi­kor, hol és miképp ...” Mi tud­juk és vigyázzunk arra, hogy utódaink is így tudják! ... A szép kiállítású könyvet a Pécsi Izraelita Hitközség és a Jelenkor Kiadó Kft. adta ki. Felelős kiadója Csordás Gá­bor. Szerkesztette dr. Stark András és dr. Vargha Dezső. A borítót Gellér B. István tervezte. A dokumentumértékű fényké­pek Kürti Mihály fotóművész munkái. A nyomdatechnika Molnár Csaba nyomdájának munkáját dicséri. Dr. Rajczi Péter Hatvan éves a siófoki Meteorológiai Obszervatórium A balatoni viharjelzés meg­indításának 68. évfordulója al­kalmából felavatták Hille Alf­réd emléktábláját a siófoki Me­teorológiai Obszervatórium fa­lán. Az ünnepségen Bartha Imre az obszervatórium vezetője em­lékezett meg Hille Alfrédről a balatoni viharjelzés fontosságát hangoztató meteorológusról, aki repülőezredesként szolgált a magyar honvédségnél. Az ő kezdeményezésére indult meg 1938. július 8-án a balatoni vi- haijelzés, amely akkor elsősor­ban nem a fürdőzők, hanem a légierő pilótáinak és gépeinek biztonságát szolgálta. Később a háború után erőtel­jesen megnőtt a Balaton vonze­reje, és a vendégforgalom nö­vekedésével fokozatosan ala­kult, egyre korszerűbbé vált a viharjelzés. Az obszervatórium igazgatója szólt azokról az időkről is, amikor még telefo­non vagy rádión értesítették a jelzőhelyeket, és az ott több­nyire ellenszolgáltatás nélkül dolgozó őrök rakétákat lőttek ki, ezzel jelezve a vihar köze­ledtét. A 68-as évektől már hangszórókon figyelmeztetik a fürdőzőket, a vitorlázókat és szörfözőket a veszélyre, öt éve pedig Siófokon és Zamárdiban már fény- és hangjelzés egy­szerre inti óvatosságra a vendé­geket. Az európai nyelvek nem szegényednek el Magyarországon nem lesz nyelvi háború Májusban a francia nemzetgyűlés törvényjavaslatot fogadott el a francia nyelv közéleti használatának erősítése, a franciába is beszivárgott idegen, főleg angol szavak háttérbe szorítása vé­gett. A javaslat hatálybalépése esetén közterületeken nem lehet idegen nyelvű feliratot elhelyezni, ha arra van megfelelő francia kifejezés. Kötelező lesz a francia nyelv használata a reklámok­ban is. A jogszabály ezertől húszezer frankig terjedő pénzbír­sággal sújtja majd a vétkeseket.- És Magyarországon mi a helyzet? Válaszért az ELTE nyelvész- professzorához, Szathmári Ist­vánhoz fordultunk.-Lehet-e a nyelvhasználatot jogi előírásokkal szabályozni, irányítani?- Történelmi példák mutat­ják, hogy nem lehet, még a he­lyesírásban sem, jóllehet az írás „kézzelfoghatóbb” az élő be­szédnél. Például az ötvenes években Lőrincze Lajos erőtel­jesen kifogásolta az egyik pesti maszek cégtáblájának hibás fel­iratát, mely szerint az illető vá­gott baromfikereskedő. Mivel nem a kereskedő vágott, hanem csak a baromfi, ezért ezt a fog­lalkozást - a helyesírási mozgó­szabály értelmében - így kellett volna jelölni: vágottbaromfi- kereskedő. Lőrincze kritikájá­nak nem lett semmiféle foga­natja, még csak át sem festette a tulajdonos a cégtáblát, legfel­jebb jót nevettek a járókelők a cégtáblán, ha megértették, miről van szó. Én is csak mosolygok azon, hogy most éppen kilós ruhavásárt hirdetnek az utcánk­ban, holott kilósruhavásárt kel­lene. Nyelvhasználati kérdése­ket jogi eszközökkel nem lehet megoldani.- Egyáltalán: élő vagy mondvacsinált ez a probléma? Anglománia- Nagyon is élő s nem újke­letű kérdésről van szó, hiszen amióta nyelvművelés létezik, úgy jó négyszáz-ötszáz éve, azóta az emberek felfigyelnek erre a -problémakörre, mert az idegen szavak átvétele világje­lenség. Úgy látszik, legjobban az idegen szavak divatszerű el- teijedése elleni tiltakozással le­het az embereket fölrázni.- Ne hallgassuk el, hogy a francia nyelvművelők buzgal­mát a mostani „állami beavat­kozás” ellenére is rokonszenv kíséri Európa több országában, noha a korábbi francia nyelv­védő akciók sohasem vezettek eredményre!- A franciák nem először próbálják megállítani az angol hódítást. A századfordulón ál­lami reformbizottságokat hívtak életre; 1966-ban főhatóság ala­kult a nyelv védelmére, 1975-ben pedig megjelent az első nyelvtörvény, amely köte­lezővé tette a fogyasztók fran­ciául történő tájékoztatását.-.. amivel nem tudták visz- szaszorítani az angol „impor­tot”.- Megjósolhatjuk, hogy ezút­tal sem tudják. Most például nem volna szabad shuttle-nak hívni a csatomaalagút vasútját, melynek franciául navette a neve. S mit lát az ember a fran­cia televízióban, amikor bemu­tatják a vita tárgyát képező vo­natot? A franciák mégis az an­gol főnevet használják, igaz, francia névelővel ellátva: le shuttle. Nesze neked kormány- rendelet!-Nem tart attól, amitől so­kanfélnek, hogy az angol nyelv „agyonnyomja” az európai kis nyelveket?- Nem. Az európai nyelvek nem szegényednek el az angol divatja miatt. A magyarban az angol divatszavak zöme nem tud meggyökeresedni, igazi jö­vevényszóvá válni, vagyis hangtanilag is idomulni a befo­gadó nyelvhez. A hardver és a szoftver még mindig csak a szaknyelvben használatos, a köznyelv úgy lát­szik, nem fogadja be. Viszont a lízing szó gyökeret eresztett a magyarban, már egész szócsa­ládja van: lízing, lízingel, lízin­gelés, lízingszerződés stb.- El tudná ön képzelni, hogy a franciához hasonló javaslatot a magyar kormány a parlament elé terjesszen ?- Se elképzelni nem tudom, se pártolni. Ilyen lépésre nin­csen szükség, Magyarországon nem lesz nyelvi háború!- Tehát nem tartja aggasztó­nak az angol szavak és kifejezé­sek elburjánzását a mai magyar nyelvhasználatban ? Legyen közügy a nyelvművelés- De igen, főleg a kereskede­lem, a reklám, a gazdaság nyel­vében, ám én aggasztóbbnak tartom, hogy a nyelvi divattal együtt jár az amerikai életmód utánzása, egyfajta erkölcsi ha­nyatlás, igénytelenség, közöny, erőszak. A nyelvi problémák megoldását nem látványos kampányok megszervezésében látom, hanem egy olyan köz­szellem kialakulásában, amely a nyelvművelést nem a nyelvé­szek előjogának tekinti, hanem a szó nemes értelmében kö­zügynek.- Ez az állapot csak az ideák világában létezik.- Ennek eléréséhez az kell, hogy a család, az iskola, a tö­megtájékoztatás a feladata ma­gaslatán álljon. Nagy baj, hogy megfogyatkozott az igényes, magyaros beszédkultúra köze­gét megteremteni tudó családok száma, és az iskola sem tudja azt nyújtani a nyelvi műveltség elteijesztésében, ami feladata lenne. Sajnos, a sajtó, a rádió és a televízió napjainkban nyelvi szempontból a mélyponton van. A számtalan rossz élmény elle­nére is derűlátó vagyok a nyelvművelés jövőjét illetően, mert az egyetemen azt tapaszta­lom, hogy hallgatóim nyelv- használatában nincsen, illetve alig van nyoma a közélet, il­letve a sajtó nyelvi igénytelen­ségének. P. Kovács Imre Napjainkban egyre több angol kifejezéssel találkozunk, de ezek zöme nem tud meggyökeresedni nyelvünkben Fotó: Müller Május óta saját helyiségében tartja próbáit Lánycsókon a német nemzetiségi énekkar és foglal­kozásait az egyesület. Helyet kapott a bonni belügyminisztériumi támogatási program keretében berendezett helyiségben az idősek klubja is - természetesen nemzetiségi hovatartozás nélkül Több szintű kimenettel A Pollack és a JPTE együtt Szükségszerű lépések a főiskolán Egyesülni kíván a pécsi Janus Pannonius Tudomá­nyegyetem és a Pollack Mi­hály Műszaki Főiskola. Dr. Hámori József a JPTE rek­tora és Kistelegdi István, a fő­iskola főigazgatója már alá­írta azt a tervezetet, melyet a kormány elé terjesztenek. Eszerint január elsejével tör­ténik meg az integráció, melynek során a főiskola az egyetem karává válik. A ter­vezetet a parlamentnek jóvá kell még hagynia. Milyen előnyökhöz jut így a főiskola? - kérdeztük Te- legdy Istvánt. - A felsőokta­tásban megváltozott a piaci helyzet. Egyre kevesebben és egyre gyengébb képességek­kel rendelkező fiatalok je­lentkeznek a műszaki főisko­lákra. Ennek a legfőbb oka, hogy nem látnak jövőt a mér­nöki pályákon, hiszen Ma­gyarországon az ipar jelentős leépülésen esett át. De a kö­zépfokú képzés minősége sem a régi. A Pollack Mihály Műszaki Főiskolának lépnie kellett, hogy a leépülését el­kerülhesse, pozíciója mege­rősödjön. Olyan új lehetősé­geket kell kínálnia, amelyek vonzóvá teszik a pályaválasz­tók körében. Úgy gondoltuk, ezt csak a többszintű kimenettel ren­delkező képzés bevezetésé­vel tudjuk megvalósítani. Ha biztosítjuk, hogy a hallgató tanulmányai során eldöntheti, megelégszik-e a főiskolai diplomával, vagy egyetemit szerez. Az egyesülés legfőbb előnye, hogy azokon a sza­kokon, ahol a képzés minő­sége és az oktatók minősítése megfelelő, egyetemi végzett­séget adhatunk. Az integrációval lehetővé válik többféle szakpárosítás is. Képezhetünk például majd mérnök-közgazdászokat, műszaki menedzser szak in­dul a JPTE közgazdaság-tu­dományi Karával együttmű­ködve. Ugyanígy szerezhet valaki majd mérnök-jogász diplomát is az Állam- és Jog- tudományi Kar segítségével, vagy mérnök-tanári diplomát a Bölcsészkarral karöltve. Ezek a végzettségek kereset­tebbek a munkaerőpiacon. A JPTE és a főiskola kö­zött már évek óta létezik együttműködés. Már a ko­rábbi években is volt lehető­ség arra, hogy a hallgatók a másik intézmény előadásait, szemináriumait látogassák. Például az urbanisztika és az építész szak építészettörté­neti, műemlékvédelmi elő­adásait bölcsészek is figye­lemmel kísérték. De nemcsak a hallgatók, hanem az okta­tók is részt vettek a másik in­tézmény munkájában, az egyetem oktatói órákat adtak a főiskolások számára, és a főiskolai tanárok az egyete­mistáknak. Oktatóink számára új szakmai kapcsolatok kialakí­tására nyílik az integrációval lehetőség, amely munkájuk minőségében, tartalmában biztosan észlelhető lesz. A képzés tartalmának és minőségének javulása mellett az egyesüléstől azt váijuk, hogy egy racionálisabb, kor­szerűbb irányítási szervezet jön létre, hogy az infrastruk­turális fejlesztések közösen könnyebben mehetnek majd végbe. A város életében is sokat jelenthet az igazi Uni­versitas létrejötte. Egy nagy egyetem Pécs életében meg­határozó szerepet tölthet be. Újvári Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom