Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)

1994-07-16 / 194. szám

2 1994. július 16., szombat Santer a nyertes Jacques Santer luxemburgi miniszterelnököt jelölték az Eu­rópai Unió állam- és kormányfői brüsszeli rendkívüli találkozóju­kon az EK Bizottság élére - de­rült ki egyelőre nem hivatalos forrásból az ülfs helyszínén. A Korfun még vétózó brit diplo­mácia képviselői azzal magya­rázták, hogy ezúttal támogatták Santer nevezését, hogy esetében garantáltnak látják a nemzeti identitás tiszteletben tartását. A versenyből csak az utolsó perc­ben kiszállt belga miniszterelnök részéről szóvivők azzal indokol­ták Santer támogatását, hogy Belgium több mit harminc éven át nem élt vétójogával, hát a belga vezetésnek nem állt szán­dékában éppen most „bevetni” ezt a végső eszközt. Perry a Balkánon A tartós boszniai béke megte­remtésének lehetőségeiről, az új kelet-európai demokráciáknak nyújtandó segítségről folytat majd tárgyalásokat szombaton kezdődő balkáni körútja során William Perry védelmi minisz­ter. Az egyhetes látogatás a ro­mán fővárosban kezdődik. Bu­karesti, szófiai és tiranai tárgya­lásai során Perry bátorítani akarja az egykori kommunista országokat, hogy folytassák a demokratikus átalakítás folya­matát. Elítélő duma Az orosz parlament alsóházá­nak, a dumának a képviselői pén­teken nyilatkozatban ítélték el az amerikai szenátus azon határoza­tát, amelynek értelmében felfüg­gesztik az Oroszországnak szánt gazdasági segélyek folyósítását, ha Moszkva augusztus 31-ig nem vonja ki csapatait Észtor­szágból. A nagy többséggel el­fogadott nyilatkozat szerint a szenátus Jépése gátolja Oroszor­szág és Észtország között a jó­szomszédi kapcsolatokat. Az Országgyűlés önkor­mányzati bizottsága korábbi elnökének személyes felkéré­sére vállalt szerepet a koalíciós tárgyalásokon az MTA Du­nántúli Tudományos Intézeté­nek ügyvezető igazgatója, dr. Csefkó Ferenc. Az Uj Dunán­túli Napló vele készített inter­júja nem csupán az írás cím­ében jelzett vélt vagy valós „kulisszatitkokra” kíváncsi, de valamelyest túlmutat az azóta napvilágot látott megállapodá­son is.- Ha nem az SZDSZ kérte volna föl erre, akkor is elvégezte volna a munkát?- Ugyanilyen alapon az MSZP is fölkérhetett volna. Az elmúlt négy évben ennek a két pártnak dolgoztam szakértőként. Sok kérdésben ez egyes törvény- tervezetekkel kapcsolatos véle­ményekben öltött testet, más­részt az MSZP önkormányzati programjának egy részét magam dolgoztam ki, illetőleg ugyan­csak az MSZP fölkérésére még tavaly év végén írtam tanul­mányt a kormányzati struktúrá­val, a koalíciós tárgyalásokkal kapcsolatban. Ebből a szem­pontból tehát teljesen mindegy volt, hogy melyik csapatban fog­lalok helyet. De érdekességként például hadd említsem, hogy ve­lem szemben a tanszéki főnö­köm ült a JPTE-ről... Igazából a szakértők szintjén nem volt je­lentősége annak, hogy ki melyik oldalon érvelt, mert az ember ugyanazt tudta mondani mindkét pártnak.- Mi az, amit kiemelne a koa­líciós tárgyalások eredménye­ként megszületett, önkormány­zatokat is érintő megállapodá­sokból? Másrészt ehhez kapcso­lódik: mekkora csata volt ez, be- szélhetünk-e egyáltalán harc­ról?-Az utóbbival kezdem. Va­lóban nem „szöveg” volt csak, hogy koalícióra törekednek. Eleve azzal ült le mindenki, hogy meg kell egyezni. Mindkét 24 óra a nagyvilágban Elfogadták a kormányprogramot Nyugdíjemelés: szeptembertől 8 százalék Történt-e törvénysértés tegnap a parlamentben? dr. Zeller Gyula véleménye (Folytatás az 1. oldalról) A kormányfőjelölt hangoz­tatta, hogy kabinetje gyarló em­berekből áll majd, így nem lehet kizárni jövőbeni tévedéseiket. Lehet, hogy bizonyos esetekben a rossz úton indulnak majd el, de ha ez megtörténik, nem fog­nak ragaszkodni a hibákhoz. Az új kormány tud majd bo­csánatot kérni, hibáival elszá­molni. Horn Gyula ezután meg­erősítette, hogy nem járul hozzá olyan tervekhez, amelyek az ál­dozatvállalást csak azoktól ké­rik, akik eddig is cipelték a ter­heket. A társadalom minden ré­tegének részt kell vennie abban a munkában, ami az ország fel- emelkedéséhez szükséges. Ez­után ismét cáfolta, hogy a koa­líció visszaél majd 75 százalé­kos többségével. A diktatúrától való félelmet indokolatlanná te­szi az is, hogy az ellenzéki pár­tok számarányukat meghaladó számú helyet kaptak a parla­menti bizottságokban, így min­den javaslatuk a plénum elé ke­rülhet. A leendő kormányfő végül arról beszélt, hogy miért lépett az MSZP koalícióra az SZDSZ-szel. Az együttes szerepvállalást szavai szerint az indokolja, hogy a két párt felfogása a sza­badságjogokról, a modernizá­cióról és a humán értékekről csaknem azonos. A koalíció be­bizonyíthatja azt is, hogy a múltbeli ellentétek ellenére is Szili Katalin környezetvédelmi államtitkár Az Országház Nándorfe- hérvár-termében a miniszté­riumok politikai államtitká­rai és a címzetes államtitká­rok is letették a köztársasági elnök és a miniszterelnök jelenlétében a hivatali es­küt. Péntektől Világosi Gá­bor a belügyi, Kis Zoltán a földművelésügyi, Tóth And­rás a honvédelmi, Csiha Judit az igazságügyi, Soós Károly Attila az ipari és ke­reskedelmi, Szili Katalin a környezetvédelmi, Kovács Kálmán az infrastrukturális, Szent-lványi István a kül­ügyi, Héthy Lajos a munka­ügyi, Jánosi György a mű­velődésügyi, Kökény Mi­hály a népjóléti, Akar László a pénzügyi tárca, Tabajdi Csaba pedig a Mi­niszterelnöki Hivatal politi­kai államtitkára. Az új cím­zetes államtitkárok is letet­ték a hivatali esküt: Apró Piroska, Juhász Endre, Pick Róbert és Szunyogh Károly. van lehetőség az összefogásra. Horn Gyula végül leszögezte: nincs száz százalékos garancia arra, hogy a programban sze­replő összes elképzelés megva­lósul. A felszólalást követően felolvasták Göncz Árpád előter­jesztését, amelyben az államfő Horn Gyulát bízta meg a kor­mányalakítással. Az Ország- gyűlés ezután egyszerre szava­zott a miniszterelnök személyé­ről és a kormányprogramról. A szavazás és Horn Gyula esküté­tele után elsőként Göncz Árpád köztársasági elnök és Boross Péter volt kormányfő, majd a parlamenti pártok vezetői gratu­láltak az új miniszterelnöknek. A csaknem kétórás szünet után a Ház a délutáni órákban folytatta munkáját. Elsőként együttes szavazással személyi kérdésekben határoztak a kép­viselők. Ezután a Ház 289 szavazattal egy ellenében elfogadta a ma­gyar-brit közös kiképzésről és gyakorlatról szóló országgyű­lési határozati javaslatot. Ezzel a Parlament áldását adta arra, hogy szeptember 6-a és 24-e között a brit Goldstream gárda­ezred 7. százada közös kiképzé­sen és gyakorlaton vegyen részt Magyarország területén. Az Országgyűlés 6 órakor napirendjére vette a Házszabály tervezetének új, hatpárti kon­szenzus alapján benyújtott vál­tozatát, majd befejezte munká­ját. A képviselők megkezdik nyári szabadságukat, a követ­kező bizottsági ülés augusztus 22-én, a plenáris tanácskozás augusztus 29-én lesz. A parlament tegnapi rend­kívüli ülésén szeptembertől szóló 8 százalékos nyugdíj- emelésről döntött - október 15-éig bezárólag azonban ar­ról is határoznak a képvise­lők, hogy januárig visszame­nőlegesen megkapják-e, pon­tosabban milyen forrásból kapják meg a nyugdíjasok a nekik - törvény szerint is - járó pénzt. Dr. Zeller Gyula közgaz­dászt, egyetemi oktatót, a Nyugdíjbiztosítási Önkormány­zat pécsi tagját arról kérdeztük, hogyan vélekedik á történtek­ről?-Elöljáróban: az 1975. évi második törvény 44. paragra­fusa szerint a nyugdíjemelés alapja a tárgyévre várható nettó átlagkereset növekedésé­nek értéke. A törvény előírja, azt is, hogy minden év márciu­sában és szeptemberében a nyugdíjakat ennek megfelelően emelni kell. Júniusban az ön- kormányzati közgyűlés 8 száza­lékos emelést tartott indokolt­nak, amit minden számítás reá­lisnak ítélt. Azóta viszont kiderült, még­sem olyan egyszerű a dolog. A szociálliberális koalíció pénz­ügyminisztere, Békési László már az elmúlt hetekben bejelen­tette, hogy az előirányzott eme­lésre nincs meg a szükséges pénz, Nagy Sándor (MSZP), az MSZOSZ elnöke pedig rákont­rázott erre egy adattal: a januá­rig visszamenőlegesen járó 8 százalékhoz nemzetgazdasági szinten 32 milliárdra lenne szükség, ezzel szemben csak 1 milliárd az, ami jelenleg ren­delkezésre áll. Ennek alapján nem lehetett meglepő, hogy hiábavaló volt tegnap a parlamentben az ellen­zék hangos tiltakozása (leglát­ványosabban dr. Torgyán Jó­zsef kardoskodott a 8 százalék visszamenőleges megadása mellett). A hatalmas többséggel rendelkező koalíció megsza­vazta a Kovács Pál népjóléti miniszter és Nagy Sándor bi­zottsági elnök által benyújtott határozati javaslatot.- Hiába érvelnek azzal a kor­mánypártiak, hogy a Nyugdíjbiz­tosítási Önkormányzat kasszájá­ban nincs az emelésre fedezet, hiszen a törvény szerint ebben az esetben a költségvetésből kell biztosítani rá a pénzt. - mondja dr. Zeller. - Ez pedig a források átcsoportosításán múlik, hiszen az állam számára a 32 milliárd nem jelenthet igazi gondot. An­nál is inkább nem, mert a költ­ségvetés évente 1300 milliárdból gazdálkodik A közgazdász szerint, ha az ál­lam (a tényszerűség kedvéért: Békesiék még csak 1 napja van­nak kormányon, tehát nem róluk van szó) túlköltekezett, azt nem a nyugdíjasokkal kell megfizet­tetni.- Véleményem szerint, ha a tegnapi döntést nem változtatják meg szeptemberig, akkor tör­vénysértésről beszélhetünk - vé­lekedik. - A nemzetgazdaság helyzetétől függővé tenni a nyugdíj visszamenőleges emelé­sét mindenestre ellentétben áll a törvény szövegével, ez nem lehet kétséges. A helyzetet egyetlen módon lehet áthidalni, nevezete­sen törvénymódosítással, de azt hiszem, azt még nagyobb felzú­dulás követné. Magam is kíván­csian várom a további fejlemé­nyeket. Pauska Zsolt Hétfőtől gyógyszeráremelés Július 18-tól, hétfőtől átlago­san 4,6 százalékkal többet kell fizetnünk jónéhány import- gyógyszerért, erősítette meg az MTI által korábban már hírül adott információt pénteken az Országos Egészségbiztosítási Pénztár illetékese. Az intézkedés okát a távirati a forintleértékelé­sekben jelölte meg, amit sem a gyártók, sem a nagykereskedők, sem pedig az Országos Egész­ségbiztosítási Pénztár nem haj­landó, illetve nem képes kom­penzálni. Hozzátette azonban, hogy most először akadhat arra is példa, hogy amíg a települések és a patikák nagy részében drá­gábbak lesznek a gyógyszerek, néhány helyen az eredeti áron juthatnak a készítményekhez a betegek. Hétfőtől 1042 féle im­port gyógyszerből 239, kizárólag a kórházakban alkalmazott ké­szítmény, továbbá 515, gyógy­szertári forgalomban is kapható patikaszer ára emelkedik. Ami a kulisszák mögött történt Pécsi résztvevő a koalíciós tárgyalásokról felet szinte minden kérdésben az vezérelte, hogy adott egy ügy, nektek ez a véleményetek, ne­künk az, keressünk olyan komp­romisszumokat, amiket mindket­ten el tudunk fogadni. Ez abban nyilvánult meg példának okáért, hogy a napi sajtónyilatkozatok­ban is csak arról számoltak be, amiben konszenzusra jutottak . Teljesen gördülékenyen dolgoz­tunk, reggeltől néha hajnalig.-Az SZDSZ-en belül még a koalíciós tárgyalások idején is volt egy mag, amelyik teljes mértékben elvetette az egyezsé­get. Befolyásolta ez a szakértői munkát?- Úgy érzem, hogy nem. Akik a bizottságban részt vettek mindkét párt részéről, azok akar­ták a koalíciót. Hozzátartozik, hogy legalábbis abban a csapat­ban, ahol én dolgoztam - és ezen mindkét felet értem - szinte mindannyian régóta ismeijük egymást. Kicsi ez az ország, és gondolom, hogy a többi bizott­ságnál is így voltak. Majdnem végig mintha egy szakmai kere- kasztal-beszélgetésen vettünk volna részt. Azt azért hadd te­gyem hozzá, hogy nagyon érde­kes volt a szakmának és a politi­kának a találkozása. A jövő szempontjából nagyon fontos jelzéseket adhat a pártprogramok problémája. A politikus ott nem tehetett mást, ha a választóval szemben tisztességes akart lenni, minthogy kötnie kellett magát a pártprogramhoz. Mert elvileg a párt a programjával nyerte a vá­lasztásokat, és neki a programjá­val kell elszámolnia a választók­kal szemben is. Az egyik alap­vető kérdés - és talán a legjob­ban itt csaptak össze a vélemé­nyek - a megyék szerepének meghatározása volt. A két párt programja között ugyanis itt volt a legnagyobb különbség. Míg az MSZP egy viszonylag erős, a mostanihoz képest mindenkép­pen stabilabb, több hatás- és fel­adatkörrel rendelkező megyei önkormányzatot képzelt el, ad­dig az SZDSZ szükségszerűen elfogadta ugyan a megyének a létét, de elsősorban az önkéntes társulásokra helyezte volna a hangsúlyt. Végül is a megálla­podásba egy kistérségi listás és kompenzációs választási rend­szer került, ami továbbra is lehe­tővé teszi a pártoknak és a civil szervezeteknek is, hogy indulja­nak, és bízzunk abban - ez töb­bünk javaslata volt -, hogy a kis­térségi jellegű választási rend­szer meg tudja jeleníteni majd a megyén belül a kistérségek sajá­tos érdekeit.- Más az önkéntes társulás, és más a kényszertársulás. Gondolom, ezt nem véletlenül hangsúlyozta.- Korábban, még belügymi­nisztériumi szakmai berkekben, továbbá néhány pártnál is szere­pelt a kényszertársulás. Ennek rendkívül negatív a csengése. Kollégáim közül sokan azt mondják, hogy a nyugati orszá­gokban is működik ez a rend­szer, és igazából van ebben is ésszerűség. Abban a tekintetben, hogyha például egy szennyvíz tisztító rendszer, egy vízműháló­zat üzemeltetéséről, egy normá­lis iskolarendszer működtetésé­ről van szó. Tény, hogy a mai szétaprózott önkormányzati rendszerben az önkormányzatok nem szeretnek társulni, és ebből fakad az is, hogy szétforgácso- lódtak az anyagi források is. Eb­ből fakadt az is például, hogy egymás mellett fekvő ötszáz-, ezer fős falvak is tartanak fent iskolákat. Ha ebből a szempont­ból nézzük, valóban vannak olyan szolgáltatások, amelyeket célszerűbb lenne valóban ilyen­fajta körzetekben ellátni. Na­gyon rossz a kifejezés, de bizo­nyos kényszer jelleggel.- De ezt csak eszközök birto­kában lehet megtenni...- Amikor ebben nagy vitáink vannak, azt szoktam mondani, hogy gondoljunk vissza a hatva­nas évek végére, a hetvenes évekre - amikor az egész közös tanácsi rendszer kényszerházasí- tásoknak a rendszere -, hogy az milyen indíttatásokkal született. Megnéztem jó egynéhány akkori pártdokumentumot, kormány­rendeletet. Döbbenetes módon hasonlóak a a mostani érvekhez, és ugyanazokat mondják: ahol a szolgáltatások rendszere ezt in­dokolttá teszi, ahol ez, ahol az.. . Azért nem tudom ma ezt támo­gatni és elfogadni, mert enged­jük azt meg a településeknek, hogy éljenek a szabadság első éveivel. Az állam viszont segít­sen abban, hogy valamilyen mó­don működjenek együtt mond­juk, egy vízmű üzemeltetésében, mert ezzel olcsóbb lesz a víz. Ez viszont föltételezi, hogy normá­lis együttműködési készség ala­kul ki a települések, egyáltalán a polgármesterek között, meg­szűnnek a korábbi féltékenysé­gek, csökkennek az előítéletek. A koalíciós tárgyalásokon tehát az került elő, hogy pénzügyi, gazdasági és egyéb eszközökkel ösztönözni kell a településeket, hogy próbáljanak az önkor­mányzatok a józan ész diktálta ügyek mellé állni.- Nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy vannak óri­ási pénzekkel rendelkező állami alapok. Szerepel a koalíciós megállapodásban, hogy ennek az egész rendszerét felül kell vizs­gálni, újra kell gondolni, és ezt követően kell dönteni arról, hogy milyen lesz az elbírálás módja, és így tovább. A következő na­gyon fontos kérdés - és a koalí­ciós megállapodásokban is nagy hangsúlyt kapott - hogy az egész dekoncentrált szervezeti rend­szert felül kellene vizsgálni, ész- szerűsíteni, leépíteni vagy csök­kenteni a számukat. Ez óriási pénzeket jelent. Nagyon nehéz lesz végrehajtani, mert ezek a szervezetek szinte tálcán hozzák majd, hogy milyen fantasztiku­san fontosak, milyen fantaszti­kusan sok feladatot lámák el. Nem arról van szó, hogy az itt alkalmazottak lebzselnének. Ám a kérdést úgy kell fölvetni, hogy ebben a jogállamban, ebben a szociális piacgazdaságban és ilyenfajta állami és önkormány­zati szerepvállalás mellett szük­ség van-e egy adott feladat - például a sport szervezésének - az önkormányzati módon való kezelésére, vagy sem?- Körvonalazódott-e a tárgya­lások során, hogy milyen lesz az új kormányzati munkastílus?-Nem, és most sem látom igazából. Még ott fölvetettem, hogy az önkormányzati szféra, de más, civil szerveződések számára is hogyan lehetne a ma­inál érdemibb részvételi lehető­séget biztosítani a döntések elő­készítésében? Mert bármilyen kormányzati döntés születik, an­nak mindenképpen lesz valami­lyen térségi, megyei, helyi ha­tása.- Optimalizáljuk a feltétele­ket. Mennyi idő kell ahhoz, hogy a jól megfogalmazott elvek a gyakorlatban is gyökeret ver­jenek?- Kis nagyképűséggel én ezt viszonylag gyorsan és hatéko­nyan meg tudnám oldani. A kormányprogram országgyűlési elfogadtatása után, mielőtt kiad­nám törvényelőkészítésre az ap­parátusnak az egyes részeket, fölkérném az adott programok­ban érintett érdekvédelmi szer­vezeteket - a témánál maradva az önkormányzatokat - mond­ván: ide figyeljetek, fiúk, ezt vé­leményezzétek! Nem egy napot adnék rá, hanem mondjuk két he­tet. Jöjjetek össze, vitázzatok róla!- S amennyiben olyan új ész­revételek születnek az érdekszö­vetségek részéről, amelyek való­ban megfontolandók, akkor ne szégyellje egyik koalíciós part­ner sem, hogy újból leül a tárgya­lóasztalhoz, és módosítja azt, amit egy vagy két hónappal ko­rábban elfogadtak. Tehát ne presztízskérdést csináljanak egy korábbi megállapodásból, ha­nem vegyék figyelembe a társa­dalom jelzéseit is! Sőt, én úgy gondolom, ha a két párt erre iga­zából képes lesz, ezzel bizonyítja azt, hogy valóban másként akar kormányozni, valóban számít a társadalom őket támogató legi­timáló erejére. Balogh Z. Újra megnyílt a belváros egyik leghangulatosabb zenés, táncos sörkertje a H0FBRÄU SÖRKERT Király u. 13. FÉK udvar Nyitva: minden nap 16-24 Zene: Pepita Band Nyitó buli 16-án 17.00 Mindenkit szeretettel várunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom