Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)

1994-07-12 / 190. szám

8 Magazin 1994. július 12., kedd Az „egyetemesség” csak nemzetközi kapcsolatokkal garantálható Egyetemek egymás között Dr. Török Béla professzor, a Pécsi Orvostudományi Egye­tem volt külügyi rektorhelyet­tese sokat tett az utóbbi tíz év­ben azért, hogy a POTE-t in­tézményesen is bekapcsolja a nemzetközi tudományos-okta­tói élet vérkeringésébe. Ezért ta­lán nem is meglepő, hogy épp őt hívták meg egy tübingeni kere- kasztal-beszélgetésre, melyet a Südwestfunk rádió szervezett, és témája az egyetemek közötti nemzetközi kapcsolatok, a part­nerség kilátásai voltak.- A beszélgetésen Adolf Teis, a Tübingeni Egyetem elnöke, két német és két amerikai pro­fesszor vett részt és jómagam - mondta Török professzor. - Tudott dolog, hogy a 9 fakul- tású Tübingeni Egyetem száz külföldi kapcsolata közül a POTE az egyik. De miért is van minderre szükség? A 70-es évek elején az illetékesek előtt egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a német tudomány kezd elma­radni a világ élvonalától. Ezért vált elsődleges fontosságúvá, hogy professzorok, assziszten­sek, sőt hallgatók is lehetőség szerint minél nagyobb számban ellátogathassanak a tudomány fellegváraiba továbbképzésre, amik már akkoriban is főképp Amerikában és Japánban vol­tak. Ez a képzési, együttműkö­dési módszer lassan gyakorlattá vált, s ma már szinte természe­tes, ám hangsúlyozni kell, hogy mindez mintegy két évtizedes szervezett munkának köszön­hető!- Mi volt a helyzet az egykori szocialista országokban?- Ezt ott is megkérdezték, és azt kellett válaszolnom, hogy szerződéses nyugati kapcsolat nem volt, inkább csak egyéni ismeretségekre, szakmai barát­ságokra támaszkodó együttmű­ködés. 56 előtt egyáltalán nem lehetett utazni sehova, és 58 után is inkább azok a személyes kötődések éledtek fel újra, amik még idősebb kollégák által a két világháború között köttettek. Érdekes viszont, hogy ennek el­lenére az úgynevezett „baráti országokkal” sem törekedtünk magas szintű kooperációra. A helyzet persze, fokozatosan ja­vult, engedtek a gyeplőn. 1980-ban egy pécsi radiológiai kongresszus alkalmával - előze­tes levelezés, egyeztetés után - fél óra alatt elhatároztuk Frommhold professzorral a Tü­bingeni Egyetemmel való hiva­talos kapcsolatfelvételt, ám a bürokratikus útvesztő miatt erre csak két év múlva kerülhetett sor! De ez is nagyon nagy szó volt, és már már több mint 150 ember járt Németországban (kezdetben hallgatók nem me­hettek) információ- és tapaszta­latcserén.-Milyen egyéb érdekes té­mák vetődtek fel?-Számomra rendkívül érde­kes volt, amit egy atomfizikus mesélt. Nevezetesen az, hogy az ő intézetének nemzetközi kap­csolatai a közös projektek vé­gett oly széleskörűek, hogy már otthon, Németországban is a munkaidő 80 százalékában an­golul beszélnek, mert csak így lehetséges az együttműködés. Tübingenben egyébként senki sem lehet professzor anélkül, hogy tökéletesen ne uralna lega­lább két idegen nyelvet!-A rádióműsoron túli sze­mélyes beszélgetésben az is tisztázódott, hogy bár a DAAD (Német akadémiai Cserekap­csolatok Intézete) megvonta Tübingentől a „központi” tá­mogatást, és ezért az egyetem­nek némileg le kell építenie kapcsolatait, ez Pécsre nem vonatkozik, tovább is az eddigi formában folyik majd az együttműködés. M. K. 1996-ban ezeréves lesz a Pannonhalmi Főapátság A világ elől remeteségbe me­nekülő norsiai Benedek tanítvá­nyai kis kolostorokban teleped­tek le, ahol imádságban és munkában találták meg az élet értelmét. Az első bencés szerze­teseket Géza fejedelem „invi­tálta” hazánkba 996-ban, ők Pannóniában Szent-Márton he­gyén telepedtek le. A legenda szerint miután a dombtetőn ki­tűzték a templom oltárát jelző keresztet, hozzákezdtek a kis missziós kápolna és a földbe vájt, agyagba rakott kövekkel falazott szerzetesi cellák meg­építéséhez ... Hogy valójában milyen is volt a majd ezer évvel ezelőtti monostor, azt ma már nehéz el­képzelni. A szerzetesek életét a Szent Benedek által megfogal­mazott Regula szabályozta. A bencés kolostorokban elenged­hetetlen volt a könyv, a köny­vek írása, az írás tanítása, a könyvtár használata. Ma 340 gimnazista, 55 szer­zetes, 20 novicius él, tanul, dol­gozik a pannonhalmi apátság fa­lai között. A szerzetesek 5 óra 4o perckor kelnek, imádkoznak, misét hallgatnak. Fél hétkor kel­tik a gimnazista diákokat a kol­légiumban, akiknek az ima, il­letve a reggeli után 5-6 órájuk van. Ez alól csak a vasárnap a kivétel. Ebéd után 2-től fél 4-ig szabadidős foglalkozások kö­vetkeznek, majd 7-ig tanulás. A vacsora után tévézhetnek, fil­meket nézhetnek a házi mozi­ban. A szerzetesek élete abban különbözik a diákokétól, hogy a munka, a tanítás mellett több időt töltenek imádkozással. Az ódon műemlékfalak kö­zött ma nagyon jól megfér egymással az ősi hagyomány Kétmilliárd kellene a felújításhoz szellemének a tisztelete és a modem technika: a XVI. szá­zadi antik bútorok között a tele­fon, a telefax, a számítógép, a televízió... A normatív állami támoga­tásból és a havi 3000 forintos szülői hozzájárulásból megél az iskola, de felesleges bevételük, amelyből fejleszthetnének, amit visszaforgathatnák az okta­tásba, sehonnan sem származik. Az anyagiakat illetően az apát­ság sem mentes a gondoktól. Pedig az iskolára ráférne a fel­újítás, kellene egy új tornacsar­nok. Csak a 350 ezer kötetes könyvtár felújítása 170 millió forintba kerülne.-A Szent Márton kolostor alapításának ezredik évforduló­jára készülünk. Az 1996-ra ter­vezett ünnepségsorozat sikere azon áll vagy bukik, hogy meg- lesznek-e hozzá az anyagi felté­telek - mondja Dr. Várszegi Asztrik főapát. - Ahhoz, hogy az ország egyik legnagyobb műemlék épület-együttese meg­felelő állapotba kerülhessen, komoly állami támogatásra lenne szükség. Elkészült a ren­dezési, fejlesztési terv, jelenlegi számításaink szerint 2 milliárd forintra lenne szükségünk, de az Országgyűlés számunkra csu­pán évi 100 millió forintot ha­gyott jóvá. Dr. Várszegi Asztrik nem kis büszkeséggel beszél az apátság­ban folyó kutatási és feltárási munkákról. Februárban a Bazi­lika tornya alatt közel ezer esz­tendős kőfalra leltek. Ez a felfe­dezés arra utal, hogy a dombte­tőn már a XI. században is ko­moly kőépület állhatott. A Má­tyás kori kerengő legfrissebb fel­fedezése egy freskó, amely a ma 800 éves templomépület külső falát díszítette egykor. A feltárás jelenlegi állapotában még csak következtetni lehet a kép mére­tére, témájára, de remélik, hogy az ezeréves ünnepség szerves ré­szét alkothatja majd e műemlé­kek bemutatása. (újvári) Idegenforgalmi remények Szlovákiában Három-tíznapos körutak Szlovákiában az ország gaz­daságához hasonlóan az idegen- forgalom is válsághelyzetben van. Bár a jól jövedelmező tu­rizmus megteremtésének adottak a feltételei, mégis az ágazat visz- szaeséséről beszélnek. Amint azt Pavol Weiss, a po­zsonyi Idegenforgalmi Intézet igazgatója elmondta, a rendszer- váltás utáni négy év nem volt elegendő arra, hogy az idegen- forgalom új programja elkészül­jön. Tisztázatlan az idegenforga­lom intézményeinek helyzete, az államigazgatás részéről csupán másodrangú ágazatként kezelik, a gazdasági minisztérium egyik osztálya foglalkozik csupán a tu­rizmus problémáival. Feloldot­ták ugyan a vízumkényszert, a kötelező minimális valutabevál­tást is eltörölték, ezen túlmenően azonban komolyabb ösztönző lépéseket nem tettek az idegen- forgalom fellendítésének érde­kében. Sőt, az Idegenforgalmi Alap helyett létrehozták az Ide­genforgalom Támogatási Prog­ramját és a vállalkozásokat meg­terhelték a rendkívül magas álta­lános forgalmi adóval. Az Idegenforgalmi Intézet adatai szerint ebben a válság- helyzetben is megközelítőleg 65 ezer embert foglalkoztat Szlová­kiában az idegenforgalom. A tu­rizmushoz kapcsolódó szolgálta­tásokat is beleszámítva az ágazat több mint 100 ezer embernek nyújt közvetlen vagy közvetett megélhetést. Ezért nem lehet kö­zömbös az állam számára sem az a tény, hogy 1992-höz viszo­nyítva tavaly a beutazó turisták száma 2,8 millióval csökkent. A legnagyobb visszaesést a lengyel vendégek elmaradása okozta, de számottevően csökkent a Né­metországból és Magyarország­ról érkezők száma is. Az Idegenforgalmi Intézet, amely az égető problémákra fo­lyamatosan figyelmezteti a kor­mányt, az ATC osztrák tanács­adó céggel közösen elemezte a szlovákiai idegenforgalom hely­zetét és kidolgozta új, rövidlejá­ratú marketing koncepcióját. Azért döntöttek a rövidlejáratú tervezet mellett, mert nyilván­való, hogy a szlovákiai idegen- forgalom a közeljövőben nem remélhet jelentősebb beruházá­sokat. A meglevő kapacitások minél hatékonyabb kihaszná­lásra kell a figyelmet összponto­sítani. Az osztrák szövetségi kancellári hivatal finanszírozta tervezet részletesen feltérképezte a külföldi piacot, összegezte a nemzetközi tapasztalatokat. A tanulmány 25 olyan szállodát is kiválasztott, amelyek szolgálta­tásai megfelelnek az európai színvonalnak. Ezekre az objek­tumokra építve három-tíz napos körutak szervezését ajánlották a szlovák szerveknek. A szlovák idegenforgalom vezetői most komoly reménye­ket fűznek az ausztriai kapcso­lathoz. Az osztrák fél ugyanis felajánlotta, hogy újabb tanul­mányokat készít a szlovákiai idegenforgalom támogatására. Mint megtudtuk, a szlovák ol­dalon nagy figyelmet fordítanak a magyarországi idegenforgalmi kapcsolatok ápolására is, a köl­csönösen hasznos együttműkö­désben látnák a továbblépés le­hetőségeit. Pavol Weiss szerint már több magyarországi intéz­ménnyel tárgyaltak kapcsolataik bővítésének lehetőségeiről, hi­szen a 1996-os budapesti EXPO a szlovák idegenforgalom szá­mára is nagy esélyt jelent, ame­lyet szeretnének minél jobban lehasználni. Mázsár László A Mátyás-szobor előtti szabadteret teljesen megtöltő, Kolozs­vár román és magyar polgárait egyaránt magába foglaló soka­ság tiltakozott június 24-én ökumenikus istentiszteleten a szo­borkompozíció eltávolítása és a Fő tér feldúlása ellen. Kolozsvári ásatások A világ legtöbb városában jó­indulatú helyeslést vált ki, ha az ősi múlt feltárására indulnak ásatások. Kolozsvárott nyugta­lanságot, feszültséget, politikai konfliktust. Az ok az elmúlt két év vitái nyomán jól ismert. Az ásatásokra kiszemelt téren áll Fadrusz János szoborcsoportja, amely az igazságos Mátyást áb­rázolja lóháton. Ez a szobor szálka a város ultranacionalista, magyarellenes érzelmeit nem titkoló polgármestere, Ghe- orghe Funar szemében, mert a magyar múltra emlékeztet. A Funar pártjához tartozó Medrea alpolgármester kifecsegte: az ásatások végcélja római kori romokat bemutató szabadtéri múzeum létesítése a Fő téren, ahol azonban nem lenne helye a középkori magyar uralkodónak. Fadrusz János idetervezett mű­vét tehát át kell majd helyezni, egy egységpárti városatya már javasolta is hová: Vajdahu- nyadra. De mi a régészeti érvelés? Gheorghe Lazarovici, az erdélyi történeti múzeum igazgatója úgy vélekedett, hogy a jelenlegi Fő tér - amelyet egyébként most Unirii térnek, az Egyesü­lés terének neveznek, ami Er­dély és az addigi Románia 1918-as egyesülésére utal - Na- poca római kori település köz­pontja is volt. Napoca először katonai központként volt isme­retes, majd Hadrianus császár idején municípium lett, később coloniának minősítették. A mu­nicípium rangot Kr. u. 124-ben 1870 éve kapta meg a település és Lazarovic professzor szerint a régészek nem mehetnek el tét­lenül az ilyen évfordulók mel­lett. Hogy miért éppen az 1870. a jelentős, arról nem adott bő­vebb magyarázatot. Ezért az er­délyi történeti múzeum elhatá­rozta, hogy az idei erdélyi ása­tási keret egyötödével ásatáso­kat kezd. (Ez mellesleg igen szerény összeg: 10 millió lej, ami 70 ezer forintnak felel meg.) A múzeum igazgató érvelése azon alapszik, hogy a Fő téren 1821 óta több ókori leletet talál­tak különböző földmunkák so­rán: római pénzeket, szobrocs­kákat, kandeláberkart, lámpát, oszlopokat, falmaradványokat. A magyarok is végeztek ásatá­sokat, 1940-ben, csak nekünk románoknak lenne tilos? - teszi fel a kérdést. Másfelől 12 római város volt Erdély területén, s ezek feltételezett fóruma min­denütt beépített terület, itt vi­szont Lazarovici szerint ilyen akadály nincs, a egyedülálló esélyt nem szabad elszalasztani. Egyelőre talajvizsgálati próbaá­sásokra kértek engedélyt, s mi­vel a keret kevés, a városi ta­nácstól vártak 30 millió lejes kiegészítést - amit az nem adott meg. Remélik, a döntés még változik vagy alapítványi támo­gatást sikerül szerezni a terv­hez, amely mindenképpen töb­béves, esetleg több évtizedes munkát jelent. Ez tehát a Funar polgármes­ter támogatását elnyert régészeti terv. Ferenczi István kolozsvári régészprofesszor tudományos érvei viszont nyomós ellensúlyt képeznek. Véleménye szerint ugyanis éppen a Fő téren 1921 és 1943 között végzett feltárá­sok amelyekre különböző épít­kezések alkalmával került sor - bizonyítják, hogy nem itt volt a római Napoca központja, ha­nem a Szent Mihály templom­tól, tehát a Fő tértől északra. Hi­szen az ásatások során feltárt le­letanyag igen szegény. Ezen a területen elsősorban 11-12. szá­zadi magyar középkori temető sírjait találhatják meg, ha leás­nak. Baracs Dénes Quelle Nyugat-Európa egyik legna­gyobb csomagküldő szolgálata, a Quelle csoport az 1993-94-es üzleti évben jó eredményt könyvelhet el. 15,14 milliárd márkás összegű bruttó összfor­galom elérésével sikerült piaci pozícióját erősítenie, fő üzleti területein - csomagküldés és kiskereskedelem - pedig for­galmát 600 millió márka fölé emelnie. Amint dr. Klaus Man­gold, a Quelle elnöke a július hatodikai nürnbergi mérlegért­ékelő sajtókonferencián el­mondta, az 1993-94-es üzleti évben a csoport 120 millió már­kás mérlegeredményt tudott felmutatni és bár a megelőző üzleti évben 146 millió márka volt az aktívum, az 1993-as re­cesszió körülményei között az idei mégis egészen különleges teljesítménynek számít.

Next

/
Oldalképek
Tartalom