Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)
1994-07-11 / 189. szám
1994. július 11., hétfő Gazdaság üj Dunántúli napló 9 / Érdekes, tanulságos és elgondolkodtató privatizáció Pécsett Mi lesz az Autófit Kft.-vel? Az egykori Pécsi Gépjárműjavító Kisvsjllalat (PGK) magánkézbe a^ása aligha szerepel az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) sikertörténetei között. Sőt, nem túlzás állítani, e cég privatizációja során szinte minden megtörtént, ami felejthető lett volna, s aminek köszönhetően több mint három esztendeig tartott ez a műveletet. Vannak, akik azt állítják, az ÁVÜ „bekeményített”, s a sok támadást kivédendő ebben az esetben bürokratikus aprólékossággal betartatta a rendelkezéseket, mások a vállalkozás vezetésének lassúságáról beszélnek, többen visszaélésekről pusmognak. Nézzünk bele az ügybe! A sokakban nem sok szép emléket felidéző Szigeti úti AFIT szerviz utódjaként jött létre a PGK, majd a rendszer- váltást követően az állami vállalatból korlátolt felelősségű társaságok alakultak. A „spontán privatizáció” eredményeként létrejött Autófit és Szigeti Kft.-kben az állam ugyan megtartotta többségi tulajdonát, de jelentős vagyonrész került magánkézbe. A magánosítás második lépéseként 1992. decemberében az ÁVÜ meghirdette az állami vagyon értékesítését, ezt a vagyonügynökség megbízásából a Kecskemét Vagyonkezelő Részvénytársaság szervezte. A versengők közül egy pécsi társaság lett a győztes - kiszivárgott hírek szerint majd 50 millió forintot ajánlottak -, ám 1993. májusban az ÁVÜ felfüggesztette a privatizációt - jogsértések miatt. Két hónappal később a cég államigazgatási felügyelet alá került, s az ÁVÜ úgy rendelkezett, az állami vagyont végelszámolás keretében megszünteti. Ezzel párhuzamosan végelszámoló biztost neveztek ki Fazekas Ede személyében, aki pályázatot hirdetett. ■Hs- Bár négyen vettek részt, a pályázat eredménytelennek bizonyult, mert egyik ajánlati összeg sem fedezte volna a hitelezői igényeket - állította Fazekas Ede. A végelszámoló biztos ezután újabb pályázatot hirdetett meg, amelyre már csak egy pályázó, Papp Ákos jelentkezett. Az ajánlott összeg ezúttal sem volt megfelelő, így az ÁVÜ ismét eredménytelennek nyilvánította a pályázatot. Ezek után az ÁVÜ azzal bízta meg Fazekas Edét, hogy pályázaton kívül tárgyaljon Papp Ákossal.- Ugyanakkor az elővásárlási joggal rendelkezőket is fel kellett hívnom, s megkérdeznem, élnek-e ezzel jogukkal.- Kiknek volt elővásárlási joguk?- Véleményem szerint ebben a helyzetben csak a kft.-knek, mint jogi személyeknek. Ennek alapján megkérdeztem az Autófit, illetve a Szigeti Kft. képviselőit, akik kinyilatkoztatták, nem élnek elővásárlási jogukkal.- Nem beszéltünk Zalai Györgyről, pedig úgy tudom, ő is szeretett volna az állami rész tulajdonosa lenni.-Zalai úrék azt tartják, ők belső tagok, ugyanolyan tagsági joggal rendelkeznek, mint Papp Ákos, s úgy ítélik meg, nekik is elővásárlási joguk van. Az én véleményem szerint Zalai úr valóban belső tag, de csak pályázat benyújtásával együtt kerülhetett volna Papp Ákossal azonos elbírálás alá.- Nem Zalai úrtól, mástól tudom, hogy ő többet ajánlott fel, mint a Papp Ákos. Igaz a hír?- Valóban többet ajánlott, de mert nem pályázott, azért nem lehetett elfogadni. Fazekas Ede szerint bármilyen döntés születik is a tulajdonlással kapcsolatban, a másik fél rosszallása elkerülhetetlen lesz, legyen bárki a „befutó”.-Az Autófit miért nem indult versenybe az állami tulajdonrészért? Kaponyi László az Autófit Kft. ügyvezetője tömören válaszolt: Egyszerűen nem látom a kibontakozás minimális lehetőségét sem. Az elhúzódó privatinem szállók, az igaz, hogy több vállalkozásban benne vagyok, de munkaviszonyom egyik helyen sincs. Lehangoló a kép a Szigeti úti szervizben, valaki meg is jegyezte, még a levegő is áporo- dott. Az udvaron alig néhány autó várakozik, a műhelyekben csupán kevés ember dolgozik, akit csak megkérdeztem, bizonytalan a jövőt illetően. Aki tehette, elment, akik maradtak továbbra is várnak. Mi lesz? Nem tudják, vannak olyan hangok, hogy még egy-két hónap és a Suzuki is „sátrat bont”. Az idei gazdasági eredmények nem kecsegtetnek sok jóval, már az Az Autófit Kft. Szigeti úti telepe záció tönkretette az üzletmenetet, egy év alatt több mint harminc ember elment, a gazdálkodást is kedvezőtlen hatások érték.-Legutóbb az Autó-Hungá- ria, a Skoda vezérképviselete vonult ki a Szigeti útról. Eny- nyire rosszul dolgoztak?- Nem erről volt szó, de jó, hogy szóba hozta. Az Autó-Hungária azért szüntette meg nálunk a márkakereskedését és szervizét, mert egy korábbi megállapodásunk ellenére sem tudtunk létrehozni a Suzukitől független gazdasági társaságot. Miért nem? Azért, mert a tulajdonviszonyok nem tisztázódtak, azaz elhúzódott a privatizáció.- Úgy hallottam, Ön is el akar menni, beszéltem szerelőkkel, akik azt mondták, a süly- lyedő hajóról egy másikra száll át.-Az igaz, hogy el akarok menni, a társaság közgyűlésének beadtam a felmondásomat, de májusban nem fogadták el, ennek ellenére határozott a szándékom; nem kívánok itt tovább dolgozni. Semmi nem tart vissza, amikor tenni akartam, a dolgozók nem álltak ki mellettem, ezért semmilyen erkölcsi terhet nem érzek. Másik hajóra Fotó: Löffler Gábor év első öt hónapjában jelentősek a veszteségek. Szerettem volna beszélgetni Zalai Györggyel, megkérdezni véleményét - mint érdekelmek - az üggyel kapcsolatban, ám felesége közölte, hogy újságírókkal nem- tárgyalnak, s hagyjam békén őket. * Hosszú-hosszú huzavona után néhány napja, június 21-én az Állami Vagyonügynökség döntött, s a két társaságban lévő állami tulajdonrészt megközelítőleg 22 millió forintért eladta Papp Ákosnak. Az új tulajdonoshoz az első kérdés kínálta magát.- Számít-e arra, hogy jogilag bárki megtámadja az AVU ön számára kedvező döntését?- Az előzményekkel kapcsolatban el kell, hogy mondjam, a cégbírósági végzés június 20-án jogilag tiszta helyzetet teremtett az Autófit és a Szigeti Kft.-kben is. Ennek alapján az ÁVÜ úgy döntött, hogy a másik fél, az én szemszögemből az ellenérdekű fél minden esetben késve és nem a vonatkozó jogszabályok alapján tette meg lépéseit, s a mi pályázatunkat fogadja el, amivel kapcsolatban ismereteim szerint fellebbezésnek nincs helye.- Papp úr! Az ön véleménye szerint milyen volt ezeknek a cégeknek a magánosítása?-Jó döntés született, de az ténys hogy az államnak a vagyonvédelemre létre kellene hozni egy szervezetet, mert akik a privatizációban érdekeltek voltak, az állami vagyonra figyeltek a legkevésbé.- Többségi tulajdonosként milyen tervei vannak a Szigeti úti autójavító bázissal?- Az biztos, hogy az autózáshoz kötődő szolgáltatási és kereskedelmi tevékenységet folytatni szeretnénk, például tovább építeni a Suzuki együttműködést, visszahozni a Skodát, kialakítani a haszongépjármű értékesítést, bővíteni a bizományosi használtautó forgalmazást... Vitathatatlan, a fejlesztések elkerülhetetlenek, de most az a legfőbb feladat, hogy áttekintsem a gazdálkodást.-Mi lesz a munkavállalókkal?- Tisztában vagyok azzal, hogy radikális intézkedések szükségesek, de abban állapodtunk meg a dolgozókkal, hogy közösen teszünk kísérletet a helyzet javítására. * Most, hogy befejeződött az egykori PGK magánkézbe adása, Fazekas Edét arra kértem, mondja el véleményét erről a folyamatról.- Ez a privatizáció türelemjáték volt! A privatizációt azért kedvelik külföldön, mert a vevő rendkívül gyorsan, rendkívül kedvező áron jut vagyonhoz, az új tulajdonos azonnal adózó polgárrá válik, s azonnal felelősséggel tud lépni a cége érdekében. Ez ebben az esetben nem így történt.-A PGK privatizációja úgy sikeredett, hogy tanítani lehetne, hogyan nem szabad ilyet csinálni. Ön szerint kit lehetne felelősségre vonni, ha ez egyáltalán szóba kerülne?- Senkit, mert véleményem szerint csak az történt, hogy az ÁVÜ ebben az esetben nagyon jogszerűen járt el. S ez bizony időbe telt.. .- Igen ám, de amíg telt, múlt az idő, a társaságok értéke rohamosan csökkent, piaci pozíciókat veszítettek, ha úgy tetszik az állam rosszul járt.- Ez kétségtelen, de csak ismételni tudom, nem személyek lassúságán múlott, hogy ilyen sokáig tartott a privatizáció, hanem ezért, mert a vonatkozó törvények, rendeletek, belső utasítások maradéktalan betartása ilyen csapdát rejtenek.- Ón mit tanácsolna az új tulajdonosnak?- Legyen kitartó, szorgalmas, legyen a vállalkozásához idege és pénze. Roszprim Nándor • • Üzem a végeken A történet úgy kezdődött, hogy egy baranyai öntöde üzemvezetőjét ötezer forintra büntették szabálysértés címén a munkavédelmi ellenőrök, miután ottjártuk- kor azt tapasztalták, hogy a munkások nem kapták meg az előírt védőfelszereléseket.- így igaz - bólint az Ócsárd melletti Vaskút-pusz- tán lévő üzem felelősségre vont vezetője, Demeter Dénes . - Nagyon jól tudom, hogy mi kellene az embereimnek: tűzálló ruha, bakancs, speciális védőkesztyű. Csak azt mondja meg valaki, hogy miből teremtsem elő. - tárja szét a karját. A Miskolcon végzett ko- hómémök egyébként egészen sajátos helyzetben van, ugyanis még munkaköri leírása sincs, mégis minden felelősség az övé. Az öntöde kft.-ként működik, de jóideje ügyvezető nélkül, miután az utóbbi négy évben kettőt is az utcára tett a külföldi tulajdonos. A céget egy fővárosi kft. felügyeli egy osztrák-német érdekeltségű holding részeként. Minden pénz a központba fut be, itt helyben „csupán” arról kell gondoskodni, hogy évente előállítsanak 120 tonnányi, hetvenmil- lió forint értékű precíziós alumínium öntvényt a nyugati piacra. A kilencven napos banki átfutási idő miatt elképzelhető, hogy mekkora manőverező képesség kell nap- ról-napra előteremteni az eszközöket, a gyártáshoz szükséges anyagokat. Az üzemvezető sem tudja, hogy termékeik mennyiért kelnek el a német piacon. A bérekbe nincs beleszólása. A tökéletes kiszolgáltatottság iskolapéldája a régi, használt német gépekkel fölszerelt mellé épített új csarnok, ami tizenöt millió forintjába került a tulajdonosnak. Ötszázezer forint kellene még gépekre, hogy dolgozni is lehessen benne, s ne csak raktárnak használhassák, ezzel újabb hat-hét munkahely teremtődne a meglévő negyven mellé. Gazdálkodjék ki! - szólt az ukáz. Talán sikerül is a jövő év végére .. . Nem csoda hát, ha nem jut több százezer forint egyéni védőeszközökre. Igaz, a múltkori ellenőrzés óta beszereztek egy-két pár bakancsot, kesztyűt, szert tettek egy speciális fülvédőre is; ezt az egyet használják az egymást három műszakban váltó öntők. De egyszerre mindent megvenni - az egyszerűen képtelenség. Még akkor is, ha újabb bírság lesz a dologból. Egy szimplának látszó szabálysértési ügy nyomába szegődik az újságíró, és megtapasztalja, hogyan működik a tőke a„végeken”. Balogh Z. Pillanatkép a mezőgazdaságról Újra terjed a barter Az előrejelzések alapján a tavalyihoz képest 3-4 százalékkal bővül a mezőgazdaság termelése, ám a pénzügyi helyzetben nem következett be számottevő változás. A folyó, napi termelés finanszírozása továbbra is nehéz, mivel a banki hitelek csak magas kamatokra vehetők fel. Az ágazatban pedig köztudottan alacsony a jövede- lemezőségi mutató. A megyei földművelésügyi hivatalok tapasztalatai szerint a tőkehiány miatt terjed a barter- üzleti kapcsolat. Több ipari terméket forgalmazó cég, szervezet mezőgazdasági terméket is elfogad fizetségül, ami egyértelműen korlátozza a gazdákat az értékesítésben. Az átalakulási folyamat még nem zárult le. A kárpótlási törvény végrehajtásának befejezését év végére prognosztizálják, de a földkiadás és a határozat- hozatal továbbra is vontatottan halad. Igaz, az önkormányzatok keresik a megoldást a munka befejezésére, de sok helyen újból össze kell hívni a már nem működő földkiadó bizottságokat. További nehézséget jelent az Alkotmánybíróság határozata, amely alkotmányellenesnek minősítette a szövetkezeti törvény azon rendelkezéseit, amelyek lehetővé teszik a védett természeti területek magánkézbe adását. (Ide sorolták a védett erdőségeket is.) Az érintett területek új tulajdonosainak többsége erdő részarány-tulajdonos. Az eredeti állapotok visszaállításához rövid a határidő (november 30.), s még ki sincs dolgozva a kártalanítás módja. A kárpótlás következtében kialakult törpebirtok-rendszer ma még nem látható. A tulajdonosok kezét köti az öt évre szóló művelési kötelezettség, a tulajdonosi kör és a birtoknagyság sem stabilizálódott. Jónéhány földtulajdonos, különösen a munkanélküliséggel sújtott régiókban kényszergazdálkodást folytat, vagyis nem árutermelő. Á mezőgazdasági szövetkezetekben pedig még nem zárult le a szétválás és a vagyonmegosztás folyamata. Az újjáalakult szövetkezeteken belül megjelentek az egyéni és csoportos vállalkozások, de a még működő szövetkezetek földterületei jelentősen összezsugorodtak. A gazdálkodást bérleti területeken folytatják, ami nem jelenti a biztos jövőt. H. Gy. Az MSZP és az SZDSZ koalíciós megállapodásban a közjogi törvénykezés került előtérbe, a gazdasági törvény- hozás egyelőre háttérbe szorult. A leendő kormány működése során azonban a gazdasági törvényalkotás vélhetően megkapja a fontosságának megfelelő helyet. Olyan jogalkotásra van szükség a gazdasági törvénykezésben, mely nagyfokú mozgásszabadságot enged a gazdálkodóknak, és az állam erőteljes szerepvállalását kiküszöböli a jövőben. Ezt hangsúlyozta Sárközy Tamás, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára egy gazdasági konferencián, mely a hazai pénzügyi és gazdasági folyamatokkal foglalkozott kedden Budapesten. Sárközy Tamás megítélése szerint a törvényalkotásban a jövőben úgy kell a törvényjavaslatokat a parlament elé vinni, hogy azok a költségkihatásokat is érzékeltessék. A törvény-előkészítő szakaszban pedig az érdekképviseletekkel és a szakmai körökkel is meg kell majd vitatni, és nem utolsósorban az ellenzék A gazdasági törvénykezés leendő feladatai Mozgásszabadságot a gazdálkodóknak! előtt sem szabad „titkolni” a törvénytervezet szövegét. Sárközy Tamás úgy véli, hogy a jövőben fel kell gyorsítani a Polgári törvény- könyv reformját. A professzor szerint az egyéni vállalkozásokról és a társasági jogokról szóló jogszabályok alapvetően rendben vannak, de kisebb változtatások szükségesek. így például a társasági törvény megalkotása óta a jelentős infláció miatt a kft.-k induló törzstőkéjét egymillió forintról 2 millió forintra kellene emelni. Ki kellene dolgozni a kisrészvényesek érdekeit védő jogi intézményeket. Emellett várható a hitelezők védelmének jogi rendezése is. A társasági törvény módosítása 1995. előtt vélhetően nem következik be. A neves jogász szerint a jelenleg érvényben lévő privatizációs törvények helyett egyetlen privatizációs jogszabályban kellene rendelkezni a privatizációs folyamatról. Célszerű lenne, hogy csak a közüzemek maradjanak tartós állami tulajdonban. Sárközy Tamás úgy ítéli meg, hogy a privatizációt egy-két éven belül be kell fejezni. A folyamat során az Állami Vagyonügynökséget és az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaságot össze kell vonni, mégpedig úgy, hogy az ÁVÜ-t, mint költségvetési intézményt meg kell szüntetni. Az ÁV Rt. alapító okiratát jó lenne újraszabályozni és ennek során elsődleges feladatául a vagyonértékesítést rögzíteni. így névváltoztatás is szükséges, és a holdingot Állami Vagyonértékesítő Rt.-re kellene átkeresztelni. Ezt az rt.-t összesen elegendő lenne 100 millió forintos alaptőkével létrehozni. Az rt. igazgatóságában csak szakemberek ülhetnének, a pártok képviselői csupán az rt. felügyelő bizottságában kaphatnak helyet. Megítélése szerint a felügyelő bizottságba a munkavállalói és munkáltatói szervezetek képviselőit is be kellene választani. A kincstári vagyont Sárközy Tamás szerint igen szűk területre kellene korlátozni és a mostani kincstári vagyon többségét gyorsan magánkézbe adni. Sárközy Tamás úgy véli, hogy a privatizációban ismét a decentralizált megoldásoknak kell előtérbe kerülni. így a legfeljebb 200 millió forintos alaptőkéjű cégeknél célszerű, ha a vezetés talál befektetőt. Ha az szakmai befektető, még prémium is megillethetné a menedzsmentet. A professzor úgy ítélte meg, hogy a gazdasági versenyről szóló törvény alapvetően jó, a banktörvényt és a jegy- banktörvényt azonban módosítani lehetne, mégpedig úgy, hogy a törvényváltoztatás kapcsán a bankfelügyeletet beolvasztanák a jegybank ellenőrző „részlegébe”.
