Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)
1994-07-09 / 187. szám
6 üj Dunántúli napló Riport 1994. július 9., szombat „Az embereket be kell engedni az erdőbe! 9* . — A bükkfák örök ereje A nap aranyló koronája, elő-előbukkan a fák mögül a kisújbányai dombokon Nem tudtam, hogy a Mecsek ennyire szép! Pedig régi erdőbujár vagyok - ahogy öreg vadászbarátom mondaná szerte-széjjel jártam már a hegy ösvényeit - ide azonban még nem jutottam el. A Cigány-hegyre, mindjárt Kis- újbánya felett. A tegnapi esőtől párás levegő puha messzeségeiben mind homályosabb színeikkel sorakoznak egymás mögé a Mecsek vonulatai. Ebben a távolságtorzító zöldes-kékségben a Hármashegy közeli, sötét tömbje zordonan nehezül a földre. Pompás panoráma. A kárászi erdészet igazgatója, Szőnyi János azonban a lába elé néz és számomra meghökkentő elégedettséggel mondja:- Lám, csináltak még egy tűzrakóhelyet. . . Van egy kirakott kőkör, de ezt a másikat azért csinálták, mert egyszerre két kiránduló társaság nem fért ugyanahhoz a tűzhöz. Véltem: egy erdész - ráadásul a természetszerű erdő- gazdálkodás híve - a fejét csóválná: idejönnek, szemetelnek, tüzet raknak..! Szőnyi János azonban azt mondja:- Nem az a lényege az erdőnek, hogy fa van benne és tilos valamit csinálni! A közeljövőtől megnyitja az erdészet a Magyaregregyet Pusztabányával összekötő, onnan Zobák és Pécsvárad felé kettéágazó, eddig csak korlátozottan járható erdei aszfaltútját. A belépést azonban meg kell fizetni - mondhatjuk: az első olyan útja lesz ez a Mecseknek, amelyen csak díj fejében lehet majd autózni. A teljes hossza az Y-nak közel 30 kilométer. Amikor a cigányhegyi kilátó felső teraszáról körbenézve azt találtam mondani: a Bükkre emlékeztet a látvány, Szőnyi úr kijavított:-Van olyan szép, valóban! Ott azonban soha sem autózhat 30 kilométert. Ez a része a Mecseknek nagyobb a Bükk-fennsíknál ! A Vár-völgyben, Máré vára alatt léptünk a sorompó mögé. A hegytetőn a legendákat szülő rom - durván mondva inkább gond, mint öröm az igazgatónak: a kárászi erdészet vezetője hivatalból „kapitánya” a várnak. Azzal együtt, hogy a központi költségvetésből évente kapnak a fenntartásra pénzt, idén 600 000 forintot. A Vár-völgyben egymást érik a források, az útszélén mindenütt a baracklevelű harangvirág vidámkék csengetyűi bókolnak. Az útnak ezt a szakaszát nehéz rendben tartani: a talaj nagyon köves, ha már mindenütt végeztek az erdészet emberei a padka kaszálásával, csak azt követően jönnek ide, mert itt holtbiztosán kicsorbul a szerszámuk. Lenézünk az úttól balra eső Németdöglésbe. Nem sokkal utána van a Bükkfa-forrás. Régebben egy ősöreg, sötétszürke dőgazdaság a közjóléti erdei létesítményekre, a forrásfoglalásokra, pihenők kialakítására - mondja Szőnyi János. - Ez volt a paradicsomi kor. Nézze meg ezt a hidat - mutat a Németdöglés felé, ahol egy turistaút siklik a fák között -: egy köbméter fa kellene a kicseréléséhez - de nem ennyi a költsége. Összesen 80-100 000 forintba kerülne. Nincs rá elég pénzünk. A Mecsek legnagyobb, ösz- szefüggő erdőségei itt vannak, a kárászi erdészetnél. Döntő részben bükk és tölgy. Csodaszép, egészséges - használjuk a szakemberek szavát - állomány. Egy farakás mellé guggolunk.- Ezen a vidéken nem a savas esők károsítanak, hanem az aszály. Az évgyűrűk pontosan mutatják - csúsztatja végig az ujját a fűrészelt felületen hogy az elmúlt tíz évben menynyivel kevesebbet fejlődtek a fák, mint csapadékosabb időszakban. Később, amikor egy bükkös mellett megyünk, felmutat:- Fantasztikus lesz idén a magtermés! Őrül az erdész szíve. A bükk periodikusan, általában hété- vente hoz bő termést, s ilyenkor A nagy hőségben üdít a friss forrásvíz törzsű bükkfának a köves talajba görcsösen kapaszkodó, vastag gyökerei közül bugyo- gott elő, ma már azonban engedett a vén fa egy erős szélnek. Tekintélyes törzse időtállón fekszik a forrás árka fölött.- 15-20 évvel ezelőtt meglehetősen sok pénzt kapott az erlehet számítani a természet- szerű erdőgazdálkodás egyik „kulcsfigurájára”, a természetes felújulásra. Az idei esztendő azonban nem a hetedik. Védekezik az aszállyal szemben a természet. Sok bükk felső ágain már ritka a levélzet, vagy nincs is lomb. A bükkfák „koronája” az erdő egyik legszebb ékszere Máré váráról gyönyörű panoráma nyílik a völgyre A vidék „bástyája” a cigányhegyi kilátó Kiszáradóban vannak. Ám a veszélyt érezve még egyszer összeszedik minden erejüket, s azt a jövőnek áldozzák: a pusztulás sötétedő alkonyában a utódlásról való gazdag gondoskodás a természet törvénye.- Ezt a rendet mi nem ismerjük - mondja csendesen a fiatal igazgató -, nem is fogjuk megismerni soha! De figyelünk és alkalmazkodunk hozzá. A Lackeri-fenyvesnél találkozunk az erdészet kövestetői kerületének vezetőjével, Vörös Sándorral. A birodalmon belül övé a legnagyobb tartomány, a 970 hektáros terület másfélszerese az átlagosnak. Azt mondja a markáns arcú férfi: nem tart attól, ha az utakat kinyitják, s bejönnek az emberek az erdeibe. A Mecseki Erdészeti Rt. szakemberei között immár elfogadott a nézet: a természetkedvelőket be kell engedni az erdőbe! Amihez Szőnyi úr hozzáteszi: ha a szépet látják, jobban meg is becsülik. A kerületvezető erdész háta mögött fatörzsre erősített tábla: Neuglashütte. Kisújbánya felé itt megy le az út, a német elnevezést egy, a közelben volt üveghuta magyarázza. Ez a tábla még megvan, de lejjebb, a Komlós-kanyarban lévőt ahonnan Réka-vár felé visz a turistaút - elvitték valakik. Alig egy-két éve a favázát újították fel, most készíthetik az újabb zománcozott Mecsek-térképet. Amíg el nem viszik ezt is.- Humánhatás... - mondja kesernyésen Szőnyi János. A Zengő oldalának egy része kopaszra vágva. Szőnyi János felvilágosít: az nem az erdészet területe - bár a kívülállók azt hiszik. Amúgy is észrevenni: más minőségben műveltek az Rt. erdei és egészen másként a szomszédosak. Nem válik az utóbbi gazdáinak díszére! Nem csak az ember pusztít. A Zengő északi oldalában lévő felnövekvő erdőt - sok-sok munka és pénz gyümölcsét - már átvette az erdőfelügyelőség. Rá két hétre leégett. Mindent lehet elölről kezdeni. * PR-helyeknek nevei az igazgató az utakat lezáró sorompókat. A cél: itt és innen ismerkedjenek meg az emberek - felnőttek és gyerekek egyaránt - az erdővel. Ezeken a belépőhelyeken kapják meg azokat az első információkat, amelyek alapján megtanulhatják szeretni és tisztelni a természetet. Mi több: jó értelemben használni.- Az a véleményem, hogy nem összeszednünk kell a kirándulók által szétdobált szemetet, hanem azt azoknak kell visszavinniük, akik ide hozták. Ahogy jövet belefért a zacskóba a keménytojás, hazafelé a héja is elfér benne. Időközben Pusztabányára érünk. Igen szépen felújított vadászház díszíti a tisztást, a mellette lévő fenyvesben egy komlói turistaegylet jópofa, „kanadai ízű” kis faháza bújik a fenyők közé. A vadászházat a közelmúltban feltörték. Kibontották a friss vakolatot, falat... Hajói tudom, egy gázpalackért. Pusztabánya az Y-út két szárának találkozóhelye. Amerre jártunk, már tisztítják az út két szélét a behajló ágaktól, fáktól: készül az erdészet a kirándulók fogadására. Az egyszeri belépő - a tervek szerint - 100 forint lesz. Az a híd, amit ki kellene cserélni, több tízezerbe kerül. És ez csak egy híd, de ott vannak még a rönkasztalok a padokkal, az esőbeállók, a kiépített források, az eligazító táblák - valamennyi kitéve „a humánhatásnak”. És mégis azt mondja az erdész-igazgató:-Az embereket be kell engedni az erdőbe! Megismerni, hogy megbecsüljék, megkíméljék. Talán ha az útra behajtók körbenéznek a Cigány-hegy kilátójáról, nem kell olyan nagyon aggódni. A szépnek van ereje. Talán. Mészáros Attila Ahogy a fák átölelik egymást Fotók: Müller Andrea
