Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)
1994-07-09 / 187. szám
1994. július 9., szombat Közélet üj Dunántúli napló 7 Az államháztartás reformja halaszthatatlan Egy ponton túl.. A várhatóan koalícióra lépő pártok mind* egyike elsőrendű feladatnak tartja az állam* háztartás megreformálását. Mit is kell valójában megreformálni? Rendszerelméleti megfogalmazással: az államháztartás egy nagy (gazdálkodási) rendszer, amely négy alrendszer összességéből áll. A törvény szerint ez a négy alrendszer: a központi kormányzati költség- vetés; az elkülönített állami pénzalapok; a helyi önkormányzatok és a társadalombiztosítási önkormányzatok költségvetése, vagyis bevételeik és kiadásaik együttese. 1994-ben e négy alrendszerben csaknem hárombillió (háromezer milliárd) forintot használnak fel. Megérkezett és üzembehelyezésre vár a SOMATIOM AR típusú számítógépes rétegvizsgáló Müller Andrea felvétele Elkészült a Pécsi Diagnosztikai Központ Csúcstechnika - világszínvonal Négy alrendszer A legtöbbet a központi költségvetés, illetőleg a több száz költségvetési szerv költi, az államháztartás összes kiadásainak majdnem a felét. Ide tartoznak a minisztériumok, a kormánytól független költségvetési fejezetek, mint például a Legfelsőbb Bíróság, a Legfőbb Ügyészség, az Állami Számvevőszék, más országos intézmények, főhatóságok, mint például a Központi Statisztikai Hivatal, továbbá több száz költségvetési szerv (köztük például a Magyar Televízió, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, a Nemzetbiztonsági Szolgálat, az APEH, a külképviseletek stb.). Az államháztartás pénzeszközeinek 8 százalékával gazdálkodnak az elkülönített állami pénzalapok. Számuk több mint harminc. Működésükről törvények rendelkeznek. Köztük van például az Útalap, amit a benzinárba épített fogyasztási adó táplál, a foglalkoztatási alap, amiből a munkanélküliség csökkentését szolgáló intézkedéseket finanszírozzák vagy a műszaki fejlesztési, a kereskedelemfejlesztési alap. Az államháztartás kiadásainak több mint egyötöde jut a helyi önkormányzatokra. Több mint háromezer önkormányzat használja fel az un. normatív állami hozzájárulásokat (általános iskolai oktatás, óvodai ellátás, helyi közművelődés stb.), a cél- és címzett támogatásokat, az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévőknek juttatott összegeket. Hasonló nagyság- rendű a társadalombiztosítási alapok (nyugdíjbiztosítási alap, egészségbiztosítási alap) éves pénzfelhasználása. Ha az állam kevesebbet költené Miért van égető szükség az államháztartás reformjára? Több okból is. Tisztázásra vár az állam szerepe a szociális piacgazdaságban. Milyen feladatokat kell állami szinten megoldani és melyek azok a teendők, amelyeket a kisközösségeknek, az állampolgároknak kell végezniük. A klasszikus állami feladatokat (honvédelem, igazságszolgáltatás, rendfenntartás stb.) nyilvánvalóan továbbra is központilag kell ellátni. Más, az előző rendszerben ugyancsak egyértelműen állami feladatok (oktatás, egészségügyi ellátás, hírközlés stb.) ellátásáról viták folynak. A reform célja általában az, hogy csökkentse az állam korábban meghatározó szerepét, mérsékelje az államháztartás, ezen belül a központi költségvetés kiadásait, hogy ezáltal csökkenthetők legyenek az adók és más állami elvonások, a vállalkozások, az állampolgárok javára változzanak a jövedelemelosztás arányai. Az állam ugyanis rossz gazda. Miután ő maga nem termel jövedelmet, el kell vennie (kérnie) attól, aki a jövedelmet megtermeli: a vállalkozásoktól, az állampolgároktól. Miután nem a sajátját költi, nem garantálható a hatékony gazdálkodás sem. Az államnak ezért csak azokat a feladatokat szabad magára vállalnia, amelyeket feltétlenül szükséges, viszont magasabb színvonalon kell a társadalom javára végeznie. A hiány évről évre nőtt A korábban szinte mindenható - és ma is túlsúlyos - állam erején felüli feladatokat vállalt. Rendszeresen többet költ, mint amennyi jövedelme van, tovább nyújtózkodik, mint ameddig a takarója ér. Ennek következtében évről évre nő a hiány, amit meg kell állítani, mert egy ponton túl összeomolhat az egész államháztartás. A központi költségvetés ösz- szes (bruttó) belföldi adóssága már elérte a hárombillió forintot! Vagyis annyi, mint az államháztartás 1994. évi összes kiadása. Más szóval ez azt jelenti, hogy minden magyar állampolgárra mintegy 300 ezer forint tartozás jut. (Ennek mintegy 40 százaléka a forint árfolyamveszteségéből adódik.) Mintha egy éven át csak hitelekből, kölcsönökből működne az államháztartás ... A legnagyobb tartozás a Magyar Nemzeti Bankkal szemben áll fenn (amely viszont a külföldi bankoknak tartozik), de egyre nő a kötvényeket, kincs- táijegyeket vásárló bankokkal, vállalkozásokkal, állampolgárokkal szembeni állami tartozás is. Az új kormánynak tehát felül kell vizsgálnia az állami feladatokat és csak azokat finanszírozhatja, amelyeket teljes mértékben (vagy részben), a jövőben is maga akar ellátni. Előbb-utóbb szakítania kell az intézményfinanszírozással és át kell térnie a feladatfinanszírozásra. Nem azért kell majd tehát egy költségvetési szerv számára támogatást biztosítani, mert benne van a költségvetési struktúrában, hanem mert nélkülözhetetlen, hasznos, közérdekű feladatokat lát el. Átértékelésre vár az eddigi mechanikus, bázis-elven alapuló költségvetési tervezés. Könnyen belátható, hogy változatlanul szükség lesz például határőrségre (állami feladat). Lehetséges viszont, hogy egyes határszakaszokon sűríteni vagy ritkítani célszerű a határátkelő helyeket, növelni vagy csökkenteni a létszámot, korszerűsíteni a technikát stb. Az új kormány felelőssége Az Állami Számvevőszék rendszeresen ellenőrzi az államháztartás egyes alrendszereit. Vizsgáló kapacitásának döntő részét erre fordítja. (Ezen belül pedig a helyi önkormányzatok gazdálkodásának ellenőrzésével foglalkozik az ÁSZ szakmai állományának csaknem a fele.) Rendszeresen készülő jelentéseiben az ÁSZ számos konkrét javaslatot tett a kormánynak, a minisztériumoknak, a vizsgált intézményeknek. Ezek közül többet megvalósítottak, de tény, hogy átütő erejű változtatásra még nem került sor államháztartás gazdálkodásában. E halaszthatatlan feladat megoldásához az új kormánynak kell elszánnia magát annak tudatában, hogy egy kormányzati ciklus nem is lesz elég az elvégzéséhez. Dr. Nyikos László az Állami Számvevőszék alelnöke Elkészült a Pécsi Diagnosztikai Központ. S bár az utolsó simításokat végezik még az épületen, a nagy értékű, a diagnosztikai technika csúcsberendezései már megérkeztek, és beszerelésüket a gyártó SIEMENS cég emberei el is kezdték. Neuro CT A Pécsi Diagnosztikai Központ megvalósulását lapunk már a kezdetektől figyelemmel kísérte. Szervezését az az igény indította el, hogy ekkora városhoz képest, ahol ráadásul a leendő orvosokat képző egyetem is működik, katasztrofálisan kevés korszerű diagnosztikai berendezés állt a betegek, orvosok szolgálatában. A hiány felszámolására központi pénzre várni teljesen reménytelennek tűnt, ezért az egyetem néhány orvosa és magánszemélyek elhatározták, más módon keresnek megoldást. A magánvállalkozás látszott járható útnak, létrehozták a Neuro CT. Kft.-t, amely a diagnosztikai központ létrehozója, tulajdonosa és működtetője, s amelynek 50 százalékban részese egyik alapítványával a POTE. A kezdeti, sokszor kudarccal fenyegető nehézségek után végül lám elkészült, s rövidesen már el is indulhat a munka. A diagnosztikai központ az Idegklinika udvarán épült, annak hátsó frontjához kapcsolódva. Az alapozást január végén kezdték s rekord gyorsasággal, hat hónap alatt készítette el a Komplex Kft. Az épület tetszetős, (tervezője: Som- lyódi Sándor). A múlt héten a takarítókat és szerelőket kerülgetve mutatták be a már kíváncsi orvosoknak és asszisztenseknek az épületet. Németh Béla a Neuro CT. Kft. ügyvezető igazgatója tájékoztatta őket arról, hogy hol, mi lesz. A földszinten kapott helyet a két nagy diagnosztikai berendezést befogadó terem, valamint azok a hozzá kapcsolódó helyiségek, ahová a kezelőpultok és értékelő berendezések kerülnek. Természetszerűleg itt van a várószoba, s a betegeket irányító személyzet elkülönített része. Ugyancsak a földszinten alakítottak ki egy kórtermet, a súlyos betegek, vagy sérültek számára, külön zuhanyozóval és WC-vel, itt ágyban fekve várakozhatnak a vizsgálatra. Az emeletre kerülnek az orvosi szobák, a nővérek, asszisztensek pihenő helyiségei, két vendégszoba s egy oktatóterem az orvostanhallgatóknak. Siemens S hogy milyen berendezések állnak majd itt a betegek rendelkezésére, azt dr. Vadon Gábor egyetemi tanártól, a Pécsi Diagnosztikai Központ orvosigazgatójától kérdeztük, aki elmondta, hogy a SIEMENS cég legújabban kifejlesztett, a világon jelenleg legmodernebb Computer Tomográfját (CT) és Mágneses Rezonanciás (MR) berendezését telepítették ide. A CT harántmetszeti képeket tud készíteni a vizsgált testrészről, szervekről, szövetekről, (mintegy milliméterenként „felszeleteli” a szerveket, s ezt képi formában egy képernyőn megjeleníti.) Kontraszt anyagok befecskendezésével jól lehet vizsgálni az ereket, a rosszindulatú daganatokat, azok kiteijedését és különösen nagy jelentőségű a koponyának, az agynak a vizsgálatában. Az MR még nagyobb hatásfokú a CT-nél, segítségével olyan területek is vizsgálhatók ami korábban elképzelhetetlen volt. Alkalmazási területe széles, - agy, gerinc és gerincvelő, erek, ízületek, stb. - s ez a legújabban kifejlesztett típus már emlővizsgálatra is alkalmas. Pécsett eddig a radiológiai klinikán működött az egyetlen CT. Az ilyen vizsgálatok iránti igény akkora, hogy bár 3 műszakban üzemel, a betegek mégis sokszor csak több hetes várakozás után kerültek sorra. Ha a régióban MR vizsgálatra volt szüksége valakinek, azt Kaposvárra utalták be, amire ugyancsak várakozni kellett. Az új pécsi gépek beindulásával a várakozási idő lerövidül, arról nem is beszélve, hogy egy-egy koponyasérülésnél a gyors diagnózis életet menthet. Kártyával Németh Béla nagy jelentőségűnek tartja, hogy ez a csúcs- technikával ellátott egészség- ügyi beruházás teljesen magyar magánvállalkozás, külföldi pénz nincs benne, (csak hitelek) s ugyanakkor az alapítványon keresztül az egyetem érdekeit is szolgálja, s ezzel egyedülálló és példaértékű az országban. (A bevételnek az alapítványra eső része visszaszáll az alapítványra, illetve az egyetemre.) Elmondta, menetközben felvetődött, hogy először próbáljanak szerényebb épülettel, olcsóbb, nem a legújabb csúcs- technikával kezdeni, s majd később fejleszteni. Végül úgy döntöttek, a végleges épülettel s a legmodernebb technikával indítanak, mert igazán ez szolgálja a betegek, az orvosok és az egyetemi oktatás célját, s ez hosszú távra szól. Sokan, ha meghallják, hogy egy egészségügyi beruházás magánkézben működik, arra gondolnak, hogy a szolgáltatás, amit itt kapnak, pénzbe kerül. A Pécsi Diagnosztikai Központ esetében a betegbiztosítási kártyával rendelkező betegeknek ingyenes, a Társadalombiztosítás téríti meg a vizsgálat költségeit a Kft. részére. Sarok Zsuzsa Az öntözésért fizetni kell Az Alföldön drágább az öntözés, mint a Dél-Dunántúlon. Ha másból nem is, abból mindenképpen következik, hogy ott elsősorban szolgáltató művek közreműködését igénylik, a mi területünkön azonban inkább a saját vízkivétellel üzemelő öntözés jellemző. Ami azt jelenti, hogy a vizet felhasználók maguk vásárolták meg a szivattyúkat, az öntöző berendezéseket. Ebben a tikkasztó kánikulában aktuális a kérdés: mekkora területet öntöznek a nagyüzemek Baranyában? Márk László, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vízgazdálkodási osztályvezető-helyettese:- A termelőszövetkezetek, mezőgazdasági nagyüzemek szétesésével az egy-egy tömbben megöntözött területek mérete jelentősen lecsökkent. Korábban a működési területünkön 12-14 000 hektárt öntöztek, általában 2-300 hektáros „darabokban”. Úgy lehet számolni, hogy egy idényben hektáronként átlag 1500-2000 köbméter vizet használtak fel erre a célra. A felhasználható mennyisége azonban függ a rendelkezésre álló víz mennyiségétől is. Az, hogy a mezőgazdasági kultúrának szerves része legyen az öntözés, többek között éppen a kevés víz is akadálya. Sőt: gyakorta ott nincs elég víz és akkor, ahol és amikor éppen nagy szükség lenne rá. Van olyan terület is - a Dráva-mellék -, ahol lenne elég, de az igény kicsi. Ehhez Márk László hozzáteszi: legalábbis egyelőre nincs igény. Vannak ugyanis olyan növények, kultúrák - mint például a burgonya -, amelyek kedvezőtlen csapadékviszonyok mellett csakis öntözés révén hozhatnak megfelelő termést. Nem tudni még azonban, hogy a Dráva-melléken a jövőben mekkora területen termesztenek majd burgonyát. Belső-B aranyában viszont kifejezetten szükség lenne a rendszeres öntözésre, ám a „szezonban” az itteni vízfolyások rendszerint nem rendelkeznek szabad vízkészlettel. A felhasznált vízért fizetni kell. A szokásosnak mondható kiskerti öntözési vízigény általában napi másfél köbméter. Ennél nagyobb mennyiség fel- használáshoz már vízjogi engedély kell. Ezt a Vízig adja ki, megfelelő terv benyújtása után. Kiadható az engedély gyakorlatilag meghatározatlan időre is, de eseti öntözéshez úgynevezett egynyári engedélyt kell kérni. A fizetendő díj a vízkészlet-járulék. Az összeg függ az adott körzet vízkészletétől, annak bőségétől, de attól is, hogy milyen fajta vizet használnak - felszínit, vagy felszín alattit - és természetesen az elöntözött mennyiségtől. Felszíni víz (rendszerint patakok) esetében akár jelképesnek is lehet mondani a díjat: köbméterenként a 10 fillért sem éri el. Jóval többe kerül, ha valaki talajvizet használ: akár három forintba is kerülhet köbmétere. Meg kell jegyezni: a Vízig ennek felhasználását amúgy is szigorúbb feltételekhez köti, a felszín alatti készletek védelme érdekében. A vízügyesek természetesen figyelemmel kísérik a felhasznált mennyiséget: az öntözőnek a naptári évet követő 15 napon belül adatlapon jeleznie kell a Vízig felé. Ha elmulasztja, szabálysértési eljárást kezdeményeznek ellene. A szankció a megállapított vízkészlet-járulék többszörösének megfizettetése is lehet. A díj egyébként a vízügyi alapot gyarapítja. Mészáros A.
