Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)

1994-06-04 / 152. szám

6 üj Dunántúli napló Kultúra 1994. június 4., szombat A pécsváradi apát aranymiséje Mott János misézik a Nagyboidogasszony templomban. Taizé Pécsett Öt éve történt. Hirtelen jött az eső, a hideg, meg a szél. A közös imádságok csendjét gyakran szakították meg kü­lönféle nemzetiségű köhögé­sek, tüsszentések,,hogy aztán több ezer torokból egyszerre zendüljön föl az ének: „Chris­tus resurrexit, Alleluja!” Taizé találkozó volt Pé­csett. Elsőként Közép-Ke- let-Európában! Ki tudja hány és hány tárgyalás, kérlelés, meggyőzés, hány visszautasí­tás, hideg zuhany és falba üt­közés állt e mögött a néhány nap mögött?! De a városba érkező huszezemyi fiatal egymásra találása, a pécsi, baranyai otthonok kapuinak szélesre támlása túlcsorduló mértékkel viszonozta mind­ezt. Sokat lehetne mesélni. A vendégekről, a zsúfolásig megtels sportcsarnokról, amely akkor az imádságé volt, a közös beszélgetések­ről, a nyelvi zűrzavarról és persze magunkról. Arról, hogy mi is megismerhettük egymást. A szemben lakó szomszédot, a környékünkön lévő kedves kis falvakat, vagy éppen a különböző isko­lák, üzemek, vállalatok veze­tőit. Öt éve volt. Sok minden történt azóta. Azok az embe­rek, akik a találkozó szerve­zésében, létrehozásában így vagy úgy, nevükkel, tekinté­lyükkel, személyiségükkel, emberségükkel, lelkesedé­sükkel és ötleteikkel segítet­tek, talán már nagyon messze vannak. Testben. De a rájuk bízott rengeteg apró mag be­került a földbe. Esőt kapott. Igaz, hogy tövisből is jutott bőven . De reméljük, hogy az nem tud megölni mindent. Mert hinnünk kell benne, hogy ha fölfelé is tudunk nézni, akkor majd kevésbé fog zavarni az út pora. Akkor Európa is közeleb lesz. Weiling Zsolt Dénes A Vatikán cáfol A jeruzsálemi rádió szenzá­cióként repítette világgá, a Va­tikán hűvösen cáfolta, hogy a Szentszék olyan dokumentumot készít elő, amelyben a katolikus egyház - története során először - elismerné, hogy „közös fel­elősség” terhelné a holocaus­tért, mert a zsidókkal szembeni ellenséges magatartása törté­nelmileg előkészítette a zsidók üldöztetéséhez és a zsidó nép kiirtására tett náci kísérlethez vezető utat. Ötven éve szentelték pappá Mott János plébánost, címzetes pécsváradi apátot, aki Június 5-én, vasárnap 16 órakor tartja aranymiséjét Pécsváradon, s ez alkalomból kértük, idézze fel pályája főbb állomásait: A magvető- A hagyományos népi vallá­sosságban nevelkedtem Féke­den, a szülőfalumban, amely hat papot adott a katolikus egyház­nak. Galambos Kálmán plébá­nos volt a magvető, aki 1924-től három évig szolgált Fekeden. Olvasókört alakított, megnyi­totta a világot az addig teljes el­zártságban élő kis falu előtt, ahonnan addig senki sem került felsőbb iskolákba. Az első ér­telmiségiek papok voltak: Fo­dor (Fischer) Jánost, Arató (Auth) Józsefe*. 1934-ben Scheich Jánost 1937-ben szen­telték. Aztán 1939-ben Albert János, 1944-ben jómagam és 1954-ben Barát (Bareith) József indult el Fékedről a papi pályán.-Feked német község - ez mit jelentett apát úr idejében ?- 1736-tól Hímesházán majd 1855-től helyben van a fekediek anyakönyve, mely szerint elő­deink Stift Fulda, azaz a fuldai apátság környékéről jöttek, s ezért is hívnak bennünket "sti- fulder"-nek. A családom neve ma is él azon a vidéken, Motten István király trónralépése előtt pécsváradi udvarházát, két temp­lomot és 40 falut adományozott kedves egyházi emberének Aszt- riknak, fontos diplomáciai szol­gálataiért. A koronát hozó Aszt- rik, a Szent Benedek és Szűz Má­ria tiszteletére emelt pécsváradi monostor első apátja majd Kalo­csa érseke. Az apátság közvetlenül az esz­tergomi érsek fennhatósága alá tartozott. Kapcsolatban állt az Árpád-ház többi tagjával is, falai helynév őrzi a Mottok emlékét, akiknek az 1500-as években címerük is volt.- Gyermekkoromban persze mindenki németül beszélt, és tanítóink, Bóna Ernő, aki 40 évet szolgált a faluban, vala­mint Hesz Mária tanítottak elő­ször a magyar nyelvre.-Melyek a legmaradandóbb ifjúkori élményei?- Otthon tanultam meg, hogy a munka, a kötelesség minden­nél előrébb való. Öten voltunk testvérek, édesanyám egyedül küszködte végig a gyerekekkel az első világháborút, s később is be kellett segíteni a gazdaságba. Megtanultuk észrevenni a mun­kát, és derűsen, örömmel elvé­gezni azt. Mélyen vallásos csa­ládban nőttem fel. Az ünnepna­pokon, vasárnap reggelre min­den kitakarítva állt, s a ház népe ünneplőben indult a szentmi­sére. Mély benyomást tett rám a kék reverendás fiatal teológu­sok, a fekedi fiúk példája, akii* nek a csoportja fogalom volt, mikor én a jezsuiták Pius Gim­náziumába kerültem 1932-ben, ahol összesen 10 fekedi fiatal­ember végzett.-A papi hivatást 1935-ben választottam. Nagyon boldogok voltak a kisszemináriumban és a teológián töltött évek. A Szé­kesegyház altemplomában szenteltek hetünket, mert félő volt, hogy légiriadó zavarhatja közt megfordultak a magyar kirá­lyok, gyarapították szent István adományait. Vak Béla Ár­pád-házi herceget e monostor fa­lai között rejtik el, míg El. Béla néven trónra léphet. A bencés monostorok re­formja idején, 1215-től pápai megbízatásokat teljesít a pécsvá­radi apát, ami a Szentszékkel való élénk kapcsolatra, és a pél­dás szerzetesi életre utal. 1252-ben választják apátjukká a pannonhalmi szerzetesek Favus meg a szertartást — hiszen 1944 június 3-át írtunk akkor. Újmise Fekeden- Milyen volt az az ötven év­vel ezelőtti nagy nap?- Szentelésem másnapján, június 4-én volt Fekeden az új­misém. A szülői házban öltöt­tem fel a papi ruhát, Dubniczky László plébános búcsúztatott a szüleimtől, és a család valamint a falu népe körmenetben, éne­kelve kísért a templomba. Scheich János prédikált, akit előttem szenteltek pappá. Szentháromság vasárnapja volt, Feked búcsúja. Utána követke­zett az újmisés áldás a papok, szülők, tanítók számára, majd odahaza az ünnepi ebéd az ud­varon felállított sátorban.-A háború miként befolyá­solta pályakezdését?- Mecseknádasdon szolgál­tam 44 nyarán, és mivel a fér­fiak mind a fronton voltak, fel­szentelt papként is segítettem otthon a betakarításban. Püs­pöklakon voltam az oroszok be­jövetelekor. A németek agitál­tak, hagyjuk itt a falut, mivel az oroszok a papok életére törnek. Mi azonban maradtunk a híve­ink mellett. Marázán éltem vé­gig a németek kitelepítését - közben odahaza a szüléimét is kidobták a házukból. Noha ma­gyar nemzetiségűnek vallották pécsváradi apátot, aki a tatárjárás idején állt a monostor élén. Utódja Beatus idejéből maradtak fenn a monostor káptalani mű­ködésének adatai és a szerzetesek névsora. A török hódoltság kez­detén Martinuzzi Fráter György Pécsvárad javadalmas apátja. Á török közeledtére leromboltatja a monostort. A török után Jany Ferenc apát kezdi meg a birtok helyreállítását és 1689-ben a németek betelepí­tését, az elsők között Magyaror­szágban. Zinzendorff Fülöp apát építteti újjá az apátsági épületet és Eltz Károly apát a 10 falu templomának épített egykori Szent Péter templom helyén a Nagyboldogasszony templomot - homlokzatán az apáti címerrel. Eltz lemondása után Mária Teré­zia 1778 márciusában a budai egyetem fenntartására rendeli Pécsvárad birtokát. A király adományozta ezután a pécsváradi apáti címet az 1918-as egyházi törvény megje­lenésig, amely a pécsi püspökre bízta az adományozás jogát. A Szent Benedekről nevezett cím­zetes pécsváradi apát 1984 óta Mott János. magukat, mindenüket elvesz­tették.- 1945 márciusában egy évre Pécsváradra kerültem, majd tíz és fél éven át Tolna, kilenc évig Szigetvár következett, és mikor 1966 májusában megürült a pécsváradi plébános helye, visszatértem.- Gyermekkoromban nekünk Pécsvárad jelentette a várost, a járási székhelyet, ahol ügyes-bajos dolgainkat intéz­hettük. Rokonok és sok ismerős várt itt, nagy szeretettel fogad­tak. Úgy éreztem hazatértem.- 1984-ben a pécsi püspök a pécsváradi apáti címet adomá­nyozta Önnek. Hogyan fogadta ezt az eseményt?- Elismerését jelentette mun­kámnak. Tizennyolcadik éve voltam plébános, és miután e cím addigi viselője, Pintz Bálint sombereki apát elhalálozott, a püspök úr engem részesített e megtiszteltetésben. Tizenként helység- Melyek ma a pécsváradi apát mindennapi tennivalói?- Nagypall és Zengővárkony ősi filiálék mellett a lelkipászto­rok elhalálozása után Pécsvárad- hoz került Erzsébet, Feked, Er­dősmecske, Kékesd, Szellő , Apátvarasd, Pusztakisfalu, Lo- vászhetény: 12 helység, 8 temp­lom hívei, és öt plébánia anya­könyvei. Vasárnap reggel nyolc­kor és 11-kor van Pécsváradon a szentmise, közben Nagypall, Er- dősmecske és Feked templomá­ban misézek. Minden vasárnap fél 3-kor várnak az erzsébeti hí­vek, bejönnek Kékesd, Szellői la­kói is. Straub Mihály kántor van a segítségemre nemcsak a szertar­tásokon, hanem azzal is, hogy ilyenkor ő vezeti az autót. Az utóbbi években a Kanadából ha­zatért jezsuita atya, Molnár Mik­lós is tart nálunk szentmiséket, ez­zel is könnyítve a szolgálatomon. Az istentisztelek, az erre való fel­készülés az első feladatom, a szentségek kiszolgáltatása, a je­gyesek oktatása, a beteglátogatás, és mire a végére érek, lejárt a nap 24 órája.-Hálát adok Istennek, hogy megérhettem az aranymisémet. Kitűnő helyeim voltak, és mindig szerettem a híveimet. Szívesen vagyok közöttük ünnepeiken, hétköznapjaikban. Tudom, hogy nem volt hibátlan a munkám, de mindig jó lélekkel tettem, amit tettem. Az arany középúton, az emberek iránti szeretetben. Gállos Orsolya Asztrik utódai Eltz Károly apát címere Mit rejt a felsőoktatás csendje? Gyökeres megújulás, színvonalemelés Kevés szó esik mostanában a közéleti fórumokon és a sajtó­ban a felsőoktatási intézmények életéről, gondjairól; az átalaku­lás kezdeti szakaszának viharai elültek. Az 1993-as felsőokta­tási törvény hatálybalépése óta szinte teljes csend honol az egyetemek és a főiskolák háza táján, ezt észleli a külső szem­lélő. Egységes képzési követelmények Pedig bent, a felsőfokú tanin­tézetekben hónapok óta másmi­lyen munka is folyik, mint a hallgatók képzése. Az újszerű, érdekes és nagy felelősséggel járó feladat nem más, mint az egységes felsőoktatási (az in­tézmény profiljának és fokoza­tának megfelelő) képzési köve­telmények kidolgozása, ami nélkül nem képzelhető el gyö­keres megújulás, színvonaleme­lés egyetlen főiskolán és egye­temen sem. Szembetűnő vonása a magyar felsőoktatásnak, hogy rendkívül széttagolt intézményhálózattal rendelkezik. A több mint nyolcvan tanintézet java részét az állam tartja fenn, de vannak egyházi, magán- és alapítványi egyetemek, főiskolák is. A szétdaraboltság - mely az utóbbi négy évtized oktatáspoli­tikájának a következménye, amikor is egyetemeket osztottak részekre, illetve szakegyeteme­ket, -főiskolákat hoztak létre - oly mérvű, hogy akadályozója a tudományos színvonal emelé­sének. A jövő útja világszerte az univerzitások kialakítása felé vezet, de addig is lehet előbbre lépni, például az egységes köve­telmények meghatározásával. Kulcskérdés a minőségi fejlesztés Napjainkban az intézményi autonómia megteremtésén kívül mindenekelőtt a minőségi fej­lesztés a felsőoktatás kulcskér­dése. Ennek elősegítésére hozta létre a kormány - az új felsőok­tatási törvény alapján - az Or­szágos Akkreditációs Bizottsá­got, amely figyelemmel kíséri a felsőoktatási intézményekben folyó tevékenységet, vélemé­nyez és állást foglal szakmai kérdésekben, s a jövőt illetően a most készülő egységes köve­telményekhez igazodva hozza meg javaslatait. Ha például va­lamely szakon nem találja meg­felelőnek a képzés színvonalát, akkor javaslatot tehet a minisz­ternek, hogy ott függessze fel az oklevélkiadás jogát, az egysé­ges követelmények súlyos meg­sértése esetén pedig az ország- gyűléshez fordulhat a bizottság az intézmény megszűntetésére vonatkozó előteqesztésével. Képesítési előírások Voltaképpen milyen konkrét elemeket tartalmaznak ezek a követelmények? Kérdésemre a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztériumban Szövényi Zsolt főosztályvezető így válaszolt: „A közalkalmazotti törvény végrehajtási utasítása pontosan leírja a követelmények egy ré­szét. Például azt, hogy mitől ta­nár a tanár, mitől docens a do­cens. Egyebek közt munkakö­rük betöltéséhez idegen nyelve­ket kell ismerniük, és nemcsak előadói és kutatói kötelességeik vannak, hanem fontos teendők hárulnak rájuk az utánpótlás nevelésében is. Sarkalatos pont­jai az új követelményrendszer­nek a képesítési előírások is, amelyak minden intézmény számára megszabják, hogy mi­től jogász a jogász, mitől orvos az orvos stb. Ez estben az a leg­kisebb közös többszörös van előírva, amely minden intézet­ben azonos.” De nem áll-e fenn az unifor­mizálás veszélye a szigorúan egységes követelmények érvé­nyesülése esetén? A főosztály- vezető szerint nem, mert a kre- diteket cizellálhatják az egyes intézmények. Fura egy szakszó a kredit; ez esetben nincsen köze a pénzvi­lághoz. A felsőoktatás „tolvaj­nyelvében” olyan gyűjtőnév, amelyben „kifejeződik egy kép­zési rendszeren vagy szakon be-. lül valamely tantárgy vagy kur­zus helye, szakmai súlya, kép­zési időpontja és időtartama”. Egyik egyetemről a másikra a kredit alapján kerülhetnek át a hallgatók, mert a kredit ekviva­lenciát, azaz kölcsönös megfe­lelést, egyenértékűséget biztosít az intézmények között. A kre- dittől azt várják a szakemberek, hogy közelebb hozza egymás­hoz az intézményeket, és a mos­taninál nagyobb mobilitást kínál a hallgatóknak. Hazai követelmény, európai kredit Az új idők jele, hogy az egységes követelmények nem központilag, nem a miniszté­riumban készülnek, hanem maguk az érintett felsőokta­tási dolgozók fogalmazzák meg őket. (Ezt a munkát rejti el a felsőoktatás csendje.) A minisztérium a csaknem há­romszáz felsőoktatási szakot tizenegy csoportra bontotta, és az idevágó törvény értelme­zése után megbízta a csoport­elnököket, hogy válasszák ki a szakma azon képviselőit, akikkel együtt szeretnének dolgozni. Csákvári Éva, az Országos Akkreditációs Bizottság veze­tője elmondta, hogy a bizott­ságokban képviselve van minden szak, és jelenleg a munka utolsó harmadánál tar­tanak. Néhány intézménytípus (az óvónő-, a tanító- és a konduk­torképzők) bizottságai már kidolgozták a maguk elaborá- tumait, sőt a minisztériumban már az ezek nyomán készült rendelettervezetek is készen állnak az államigazgatási egyeztetésre. Az európai együttműködés jegyében az egyetemi-főisko­lai bizottságok igyekeznek összehangolni a hazai köve­telményeket a nyugati felső- oktatási intézmények kreditje- ivel. Nem is sikertelenül, ám még nem tartunk ott, hogy tényként szólhatnánk a képzés és a diplomák nemzetközi egyenértékűségéről. Egyelőre csupán arról van szó, hogy a magyar hallgatóknak a Tem­pus program keretében a nyu­gat-európai egyetemeken foly­tatott tanulmányai beilleszthe­tők lesznek a hazai felsőokta­tási rendszerbe a kreditrend­szer alapján. P. Kovács Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom