Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)
1994-06-04 / 152. szám
1994. június 4., szombat Közélet üj Dunántúli napló 7 A hagyományok értékesebbek a jelennél Szétbomló családok? * Az ENSZ állásfoglalása nyomán az 1994-es esztendőt a tagállamok, így hazánk is Nemzetközi Családévnek nyilvánították s ennek megfelelő nemzeti programok kidolgozására vállaltak kötelezettséget. Hazánkban is elkészült egy szinte az egész országot átfogó, sokszínű és gazdag eseménysorozat terve. A cél a mai magyar családok és mindennapjaik bemutatása azért, hogy valós helyzetüknek, szerepüknek megfelelő figyelmet, támogatást kapjanak a társadalomtól. Erről beszélgettünk a család- terápiával foglalkozó, neves pszichológussal, dr. Kapusi Gyulával.-Sajnos, sem a figyelemből, sem a támogatásból nem jut annyi a magyar családoknak, amennyi a mai viszonyok között stabillá tenné helyzetüket. Egyre több család súlyos szociális és érzelmi veszélynek van kitéve, válságos periódusba került mondja dr. Kapusi Gyula. - Már azt is sikernek minősíteném, ha a mostani kedvezőtlen folyamatokat megállíthatnánk, anyagi és lélektani értelemben is stabilizálódást érnénk el. így megvethetnénk a családok életfeltételeihez a látható, az érezhető alapot. Ha a Nemzetközi Családév törekvései valóban átfogják az egész országot, akkor máris előbbre jutottunk.- Mint gazdag hazai és nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező „lélekgyógyász”, aki a közelmúltban egy évig az USA-ban is megfordult, minek tulajdonítja a családoknál tapasztalható, erőteljes negatív tendenciákat? A rendszerváltás „begyűrűzése”?-A család bonyolult társadalmi képződmény, ezért a kedvezőtlen tendenciáknak is sokféle eredője van. Közülük csak néhányat említhetek meg és fűzhetek hozzájuk némi magyarázatot. Első helyen szereplő okok között kell említeni az országban zajló politikai, társadalmi változásokat és ezek gazdasági következményeit. Köztudott, hogy gyors tempóban drágul az élet, a családok bevételi forrásai nem, vagy alig követik a költségek növekedését. Mind többe kerül a gyermekek eltartása, nevelése, iskoláztatása, miközben az állam egyre kisebb arányban vállalja át ezeket a terheket. Az elődök, a nyugdíjas szülők is támogatásra szorulnak, olyan alacsony a legtöbbjük jövedelme és kialakul az a kettős szorítás, amely az egyébként kiegyensúlyozott mikroközösségekben is konfliktusokat szül. A gyengébb erejű családoknál ezek a körülmények válságos helyzethez vezetnek. A családok férfi tagjainál nőtt a halandósági ráta és tragikus szintet ért el a korai rokkantság, a szív és érrendszer megbetegedések, a daganatos betegek aránya. A gazdasági, az egészségügyi, a pszichés feszültségek mellett sajátos jelensége a mai életnek az is, hogy a gyermekek tovább vannak együtt a szülőkkel, mint amennyire az utódok, illetve az apa, az anya érdekei ezt szükségessé tennék. Ezáltal sérül a gyermek önállósági törekvése, nehezen állnak meg a saját lábukon, a szülők pedig később élhetnek autonom életet, romlanak az életlehetőségeik. Ez gyakran érzelmi összeütközésekhez vezet, olykor súlyos konfliktusok forrásává fajul. A fejlett országokban időben felfigyeltek erre a tendenciára és a bajok megelőzésére, illetve a veszélyek elhárítására többek között sajátos oktatási rendszert dolgoztak ki. Ennek révén lehetőség teremtődik a fiatalok önállósági törekvéseinek a megvalósítására, erejük kipróbálására a meghosszabbított iskolai időszak, az intemátusi keretek szélesítése révén. Az állam tehát nemcsak a terheket, hanem a felelősséget is átvállalja jelentős részben a családoktól, és egyúttal megkönnyíti a fiatalok munkához jutását, önálló életük indulását. Megszívlelendőnek tartom az USA-ban, pedagógiai és pszichológiai megfontolásokból követett gyakorlatot: az állam bizonyos munkahelyeken kötelezővé teszi a nyári időszakban a 8-14 éves fiatalok foglalkoztatását, ilyenek a nagy bevásárló központok, ahol fizikai munkát végeznek. Megtanulják a munkát és az érte járó pénzt becsülni s kiegészítik a család, vagy a saját .jövedelmüket”. E helyeken már hagyomány ez a fajta munka és tilos felnőtteket ilyen státuszban foglalkoztatni. Kell a klasszikus családmodell- A családok érzelmi életében milyen tényezők játszanak szerepet?-A családok stabilitásában, összetartó erejükben fontos szerepet játszanak a hagyományok. Ezek olyan belső szabályozó rendszert alkotnak, amelynek keretében mindenki, a nagypapától az unokáig ismeri, elfogadja és be is tartja az előírásait. Ez nagyon segítheti a család funkcióinak ellátását. Szívesen látnám, ha visszanyúlnánk sok esetben már elfeledett hagyományok feltárásához, ezeket nemcsak tovább őriznénk, hanem újakkal is gyarapítanánk. A falvakban ilyen szempontból sokkal jobb a helyzet, mint a városokban, még sok olyan hagyományt is megőriztek, amik az idősek tiszteletét, a bajbajutottak megsegítését, az elesettek támogatását a mindennapok kötelességévé teszik függetlenül attól, rokonról, vagy ismerősről van szó. A nálunk most szerveződő civil egyesületek, társaságok, csoportok tudatosan építhetnének ezekre a hagyományokra, nemcsak a falun élők körében.- Többször szóba hozta a civil szerveződések szerepét a családok védelmében. Ennyire fontosnak tartja ezeket az „önkéntes csapatokat” ?-Olyan új erők „bevetésére” van szükség, amelyek eddig a társadalom tartalékait képezték és nem mozgósították őket e nemes célok szolgálatára. Ezek a különféle szövetségek, társaságok, csoportok és a civil kezdeményezések más formái. Az USA-ban erre nézve igen pozitív példákat láttam és azt tapasztaltam, hogy a civil szervezetek bensőséges viszonyt teremtenek és igazi összetartó erőt jelentenek a családoknak, támaszt az arra rászorulóknak. Sok család széthullását sikerült meggátol- niok, megfogni a „lezuhanok kezét”. Különösen rokonszenvesnek tartom az amerikai egyházak családsegítő szolgálatát, amely érzelmileg is közel tud kerülni a hozzá fordulókhoz, vonzó módon képes segíteni az embereknek. Maris János A kicsik mosolya sokszor segít a nehéz pillanatokban Egy ötgyerekes pécsi család. A gyerekek eltartása, felnevelése mind többe kerül. Fotók: Szundi György Követelmény a törvényesség, a biztonság és a gyorsaság Módosult a határátléptetés rendszere A korábbi határátléptetési rendszer az utazási szokások változásával és a forgalom rohamos növekedésével elavulttá vált, ezért könnyíteni kellett az ellenőrzési rendszeren. Ezt indokolja a '96-os Expóra várható óriási forgalom is. Fehér János alezredes, a Pécsi Határőr Igazgatóság határ- forgalmi osztályvezetője elmondta, március 1-jétől vezették be a könnyített határátlépési és ellenőrzési rendszert, szem előtt tartva a határforgalmi ellenőrzés hármas követelményét: a törvényességet, a szükséges biztonságot és a gyorsaságot. Ez alapján a személyek és a járművek ellenőrzésének olyan optimális módszereit dolgozták ki, amelyek igazodnak az előbbi elvekhez. Különböző ellenőrzési kategóriákat vezettek be az utasok állampolgársága, az utazás célja, iránya és a járműkategória függvényében.- A magyar állampolgárok kedvezően fogadták a változásokat, például útiokmányaikat sem a ki-, sem a beutazáskor nem pecsételik le. Természetesen külön kérésre, vagy egyéb okokból (egyes határszakaszokon elrendelhetik a pecsételést) minden további nélkül beütik a pecsétet az útlevélbe. Horvát állampolgárok esetében visszafelé nem kezelik az útleveleket, ezt szintén kedvezően fogadták az utasok. A nagyobb határátkelőknél létezik a zöldfolyosó - a pécsi igazgatóság területén nincs ilyen -, ezt a vízummentes utasok, illetve azok vehetik igénybe, akiknek nincs elvá- molnivalójuk. Gyorsított ütemben zajlik itt az útlevélkezelés, illetve szúrópróbaszerű ellenőrzéseket végeznek a határőrök és a vámosok együtt. Május 1-jétől újabb jogköröket kapott a határőrség az idegenrendészeti törvény életbe lépésével, ez alapján idegenrendészeti hatóság lett a fegyveres testület. A törvény értelmében a határforgalmi kirendeltségeknek például joguk van vízumot kiadni különböző méltányos- sági esetekben. Kijelölt tartózkodási helyet állapíthatnak meg külföldi állampolgároknak, élhetnek a visszairányítással amennyiben az utas beutazási tilalom alatt áll, nincs megfelelő anyagi fedezete az itt tartózkodáshoz, nem megfelelő az útlevele, nincs vízuma, nem megfelelő a gépjármű műszaki állapota, a gépkocsi jogszerű használatát nem tudja igazolni, illetve ha nincs meg a kötelező felelősségbiztosítási kártya. A határőrségnek joga van idegen- rendészeti őrizetbe vételre, illetve a külföldiek tartózkodási idejét csökkenteni.- Két éve hivatásos állomány teljesít szolgálatot a határátkelőkön (Barcs, Drávaszabolcs, Mohács), ezzel kapcsolatban csak kedvező tapasztalatokról számolhatok be. Míg a sorállománynak problémát okozott a különböző hamis iratok kiszűrése - a viszonylag sűrű állományváltás miatt -, addig a hivatásos határőröknek van idejük megismerni, illetve felismerni a hamisított iratokat. Az utasokkal való bánásmód terén is kedvezők a tapasztalatok, illetve a hivatásos állomány magabiztosabban intézkedik, reagál a különböző eseményekre. H. Zs. Mi történt Magyarországon? Hogyan látja a világ? A megnyert csata után megnyert háború. A szocialisták egyértelmű, gátszakadásszerű győzelme. A magyar választók tömeges átlendülése a jobbközépről a balközépre. Ilyen és ehhez hasonló címekkel számolt be a világsajtó a magyarországi választások végeredményéről. Más tudósítások a távozásra kényszerült kabinet szemszögéből követték a fejleményeket - ez persze mit sem változtatott az egybehangzó értékelésen, legfeljebb a megfogalmazás volt többé (az MDF „megszégyenítő veresége”) vagy kevésbé drasztikus (a magyar jobboldal "túl széttagolt és huza- kodó" volt ahhoz, hogy feltartóztassa a szocialista, illetve liberális előretörést). Meglepetés, az MSZP győzelmére való sokkszerű rá- csodálkozás a legkevésbé sem volt kiolvasható, kihallható a külhoni beszámolókból. Ami persze - különösen a litván és lengyel példa után - nem is csoda, hisz az első forduló részeredményei nagy- jából-egészéből jól jelezték a magyar társadalomban érzékelhető hangulat- és véleményváltást is. Más kérdés persze, miként reagál egyik vagy másik külföldi elemzés a történtekre, mennyire tekinti elkerülhetetlennek vagy sajnálatosnak a választási inga mostani, netán túlzott „átlendülését”. Az ugyanis tény,hogy a legtöbb nyugati analízisben szó esik a szocialista-szabaddemokrata együttműködés előnyeiről,a koalíció által kínált szélesebb tömegbázis és politikai önmérséklet üdvös hatásáról. Aggodalom és visszafogottság? Természetesen ilyen reakciókkal is lehet találkozni, például a környező országok egyes magyar kisebbségi szervezetei részéről, amelyek az MDF-koalíciót tekintették volna „természetes szövetségesüknek”. Más nyugati körök részéről is tapasztalható bizonyos „kivárás”. Ám ez nem annyira a bizalmatlanság jele, mint inkább a várakozásé: milyen konkrét programmal, gyakorlati lépésekkel lép elő az új budapesti vezetés, nem lassul-e le a privatizáció üteme, nem kell-e tartani - mint azzal jó néhányan riogattak a kampány során - politikai és gazdasági „visszarendeződéstől”? Az összkép azonban félreérthetetlenül jelzi, hogy a külföldi partnerek előítéletek nélkül várják az átállást, és sem tartalmi, sem stílusbeli változást nem terveznek a kétoldalú viszonyban. Illetve ahol várnak, mondjuk a magyar kisebbségek jogvédelmének „szónokias, diplomá- ciailag mind beszűkültebb” képviselete terén, ott a várakozás inkább pozitív értelmű. Akárcsak az európai integrációs szándék megerősítésével, a piacgazdasági reformfolyamat továbbvitelével kapcsolatban: e szférákra, a megtett lépések folytatására külföldön különösen figyelnek. Hogy lát minket a világ? Talán a legjellemzőbb erre az osztrák kancellár első nyilatkozata, amelyben Vranitzky már a jövő feladatait hangsúlyozta, mondván, hogy az új kormányzati erő számára a neheze csak most, a választási győzelem után várható. Ezzel valószínűleg a dobogó tetejére került MSZP vezetői is tisztában vannak. Sz. G. Újra rettegni kell . . . Nálunk is vannak már emberevő baktériumok? A különböző híradásokból ismert: „emberevő” baktérium tartja rettegésben Angliát, az Egyesült Államokat és néhány európai államot. A streptococcus baktériumok népes családjának ez az „A” változata, amely a híradások szerint a betegről lerágja a bőrt, majd a húst, felfalja a zsír- és izomszöveteket is. Fenyegetheti-e járvány a kontinenst? Találtak-e már nálunk is ilyen betegeket? - kérdeztük a fertőző megbetegedésekre specializálódott budapesti Szent László Kórház osztályvezető főorvosát, dr. Szálka Andrást.-A híradásokban „emberevőnek” nevezett baktérium-variánst a hetvenes évek második fele óta ismeri az orvostudomány. Valóban szörnyű pusztítást tud végezni, de ismereteink szerint antibiotikumokkal, elsősorban penicillinnel megfékezhető. A kórokozó baktérium felismerése hosszadalmas, hazái adottságaink között 24-48 órát is igénybe vehet.- Pontosan meg nem állapítható kórban szepvedő, magas lázzal és bőrfertőzéssel küszködő betegeket már mi is kezeltünk, s azokat, akik idejében kerültek osztályunkra, sikerült meggyógyítani. Sajnos a súlyos, elhanyagolt állapotban lévőkön már nem tudtunk mi sem segíteni.- Ezek a betegek netán a most jelzett kórban szenvedtek?- Elképzelhető. Ami az Angliából érkező híreket illeti, nagyon remélem, hogy nem járványról, hanem egymástól független, de halmozottan jelentkező megbetegedésekről van szó. A Péterffy Sándor Kórház osztályvezető főorvosa, dr. Ludwig Endre kandidátus az emberevő baktériumokkal kapcsolatos kérdésre nem tud egyértelmű választ adni:- Valóban súlyos helyzetről szólnak az angliai híradások, de ezeket újságírók készítették. Magam csak akkor tudok érdemben véleményt mondani, ha orvosi szaklapban olvasok róla. A streptococcus toxikus shock szindróma néven ismert betegséget az orvostudomány másfél évtizede ismeri.- A külföldi híradások szerint a gyógyszeres kezelések hatástalanok. Miért?- A baktériumok hozzászoknak az antibiotikumhoz, és orvosi szakkifejezéssel mondva, rezisztenssé válnak, vagyis megtanulják, hogy kell küzdeni a gyógyszer ellen. Erre az ellenállóképességre maguk az emberek készítették fel a baktériumokat egyszerűen azzal, hogy torokfájásra, náthára is azonnal bekaptak néhányat az előző betegségből megmaradt antibiotikumokból. Ezeknek a gyógyszereknek a fölösleges és túlzott szedése a civilizált országok mindegyikére jellemző, Magyarországon sajnos kiemelkedően sok fogy belőlük. A britek által bemutatott megbetegedésekhez hasonlót már mi is észleltünk, de a bakteriológiai vizsgálatok nem igazolták a gyanúnkat, miszerint valami új és legyőzhetetlen kórral állnánk szemben. Jól kiválasztott és megfelelően adagolt gyógyszeres kezelés hatására a betegek rendbe jöttek. (szabó)
