Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)

1994-06-06 / 154. szám

10 aj Dunántúli napló Magazin 1994. június 6., hétfő Mit rejt e térkép? Bodza Virágzik a bodzabokor. Ne­kem azt jelenti, hogy újra itt a nyár. A vadvirágok többször váltottak a hóvirág óta és a gyermekláncfű is szélnek eresz­tette már magvait. A bodza szét­tárja ernyőjét, végein a fehér kü­lönös illatú apró virágok moza­ikja, mint tenyér fordul a nap felé, nyeli a fényt, kapja a föld erejét, kínálja mézét a szorgal­mas méheknek. Friss üde szörp készíthető be­lőle tele vitaminnal, vad erdei ízekkel. A Természet titkos re­ceptjéhez az embernek csak ke­veset kell tennie. Gyermekkorom kedvenc fája volt a bodza. Először ismertem meg a kert erdőbe vesző szélein. Puha fáját jól fogta a bicska, ké­szült bodzafapuska. Arasznyi hosszú darabból kipiszkáltuk a puha belét. Vékony, egyenes mogyoróvessző kellett a du­gattyúhoz, a végére kevés* kóc, hogy a csőhöz pontosan idomul­jon. Vidáman fröcsköltük vele egymást. Nézem a képet: szarajevói gyerekek játék-Kalacsnikovval háborusdiznak. Ha majd elbír­ják, valódi géppisztolyt kapnak. K. T. A. Az I. negyedév bűnügyei Az ismertté vált bűncselek­mények száma 1994 első ne­gyedévében - az előző időszak­ban tapasztalt tendenciának megfelelően - tovább csökkent. A Központi Statisztikai Hivatal tájékoztatója szerint az eltelt há­rom hónap alatt 96 600 bűncse­lekményt regisztráltak, ami 14 százalékkal (15 600-zal) keve­sebb az egy évvel korábbinál. A mérséklődés a fővárost és a me­gyék túlnyomó részét jelle­mezte, négy megyében azonban kisebb-nagyobb növekedés volt megfigyelhető: Győr-Mo­son-Sopron és Vas megyében, Csongrádban, Baranyában nőtt a bűncselekmények száma. Az általános csökkenéssel szemben 13 százalékkal emel­kedett a személy elleni bűncse­lekmények száma. Az első ne­gyedév során 65 emberölés vált ismertté, nyolc esettel több, mint 1993 hasonló időszakában. A legtöbb emberölést Pest me­gyében (12), valamint Budapes­ten (11) követték el. Az ismertté vált bűncselek­mények háromnegyede vagyon ellen irányult. A 72 500 bűnügy csaknem 20 ezerrel, (21 száza­lékkal) kevesebb a tavalyinál. A csökkenésben meghatározó sze­repe volt annak, hogy a csalá­sok száma 18 500-zal csökkent. Mérséklődött a lopás, a sikkasz­tás és a rablás eseteinek száma is. Ugyanakkor négy százalék­kal több betöréses lopás vált ismertté, míg a lakásbetörések száma 24 százalékkal, az üzleti betörések száma pedig 6 száza­lékkal emelkedett. Előttem a térkép, amelyről írni készülök. Szeretném, ha az újságolvasó is láthatna belőle egy részletet, mert ez „unikum”, a maga nemében ritkaságnak számít. A térképet ugyanis 1720 körül adta ki Johann Homann Nümbergben és a Duna víz­gyűjtő területének középső ré­szét mutatja be Linztől Vidinig; Magyarország, Szlavónia, Dalmácia, Bosznia és Szerbia területét, valamint a velük szomszédos országokat láthat­juk# amelyek „accurate descri- buntur” - magyarul akkurátu­sán, gondosan rajzoltattak le. A térképkészítés történetéhez annyi ismeretet kell önmagunk­ban felfrissítenünk, hogy II. Ramzesz fáraó korában (i.e. 1350 körül) a nubiai aranybá­nyák rajza már perspektiviku­san (távlati módon) készült, majd az ókori kínaiak, görögök, rómaiak „földkép”-én keresztül hosszú évszázadok múltak el, amíg az első fokhálós térképek megjelentek. Marco Polo utazá­sai nyomán Fra Mauro által szerkesztett világtérképen (1457) még a képzelet elemei keverednek a valósokkal. Münster térképészetének alapja a XVI. században a fa­metszet volt, sokszorosítása ne­hézkes. A rézmetszetekkel való sokszorosítást Homann kezdte. A XVII. század végétől már a fokmérés és a háromszögelés a térképkészítés alapja. Nálunk Marsigly 1726 körül készítette el a Duna első és pontos térké­pét 18 rézmetszetben. Később Mikovini Bél Mátyás Notitiájá- hoz 9 megyei térképet rajzolt. Ez a térkép, amiről írok azt a történelmi korszakot érzékel­teti, amelyik a karlócai (1699) és a pozseraváci (1718) béke között jellemezte Európa ezen részét. Érdekes rajta észrevenni azt a tényt, hogy Bosznia, Szer­bia, Albánia, Görögország, Ma­cedónia, valamint a Temes me­gyétől keletre és Transylvaniá- tól (Erdély) délre eső terület szandzsákság (sangiacatus), tö­rök hódoltsági terület. Herce­govina sive Dalmatia Ducatus, azaz Hercegovina vagy Dalmá­cia fejedelemség. A határvonal itt természetes jellegű és a he­gyek gerincét követi. De térjünk vissza hazánkhoz. E térkép szerint nyugatról az Alsó- és Felső Osztrák^ Fejede­lemség és az Osztrák Érsekség határolja. Északnyugatról Mor­vaország és Silézia egy része, északról és keletről Lengyelor­szág, Russia Rubra (Vörös Oroszország), valamint Transylvánia egy része, délről a Duna, Dráva és a Mura mint természetes határok illetve Szlavónia határolják. A térkép helyenként feltün­teti a domborzati elemeket, az erdőségeket, a folyókat és a ta­vakat, a püspöki és érseki szék­helyeket, falvakat, városias jel­legű településeket, városokat, az Akadémiák székhelyeit, a nevezetesebb városokat. Ez utóbbiak között a következők szerepelnek: Canischa (Nagy­kanizsa), Stulweissenburg (Székesfehérvár), Offen Buda és Pesth, Hermanstat (Nagysze­ben), Belgrad griechisch Weis- senburg és Wienn (Bécs). A mértékegységekre a követ­kező felvilágosítást találjuk: meghatározott távolságok jelzé­sével magyar és germán mér­föld, itáliai vagy geometrikus mérföld, frank mérföld vagy a gyalogláshoz szükséges idő. E térkép tényleges méretaránya három millió, vagyis 1 cm = 30 km. A térkép keretén a szélességi és hosszúsági jelzések is látha­tóak. A megyék úgy következ­nek egymás mellett, ahogy a történelmi térképeknél , meg­szokta a szemünk csak latin nyelven. A megyék között csak egy többlet van, ez is a Dunántúlon és ennek déli részén. A „Bala­ton Lac”-ból Kenező-nél kifo­lyó Sárviz a Duna felé veszi az irányt és azt Bathá-nál éri el. A Sárviz és a Duna között Pest és Tolna megye található. Fejér megyét kettébe szeli a Sárviz, amely olyan jelentős folyó, hogy a szigetein található Dombó, Ozora és Simontomya és Fejér megye szomszédságá­ban kettébe szeli Somogy me­gyét. Itt van egy új megye a Sige- tensis Comitatus, amelyik a Ba­laton déli partjától a Dráváig terjed, a Zala folyó és a Kani-_ zsát övező vizesárok rendszertől Baranya megyéig. Jelzett telepü­lései közül az ismert patak által képezett szigeten fekvő Sighet a legjelentősebb. Kisebb jellegű te­lepülései Babolcza, Kalamancz, Koppány és Thamasi a jelentő­sek, a többiek a falu jelzésnek megfelelőek. így aztán a térkép- készítő össze is 'szorítja a So- mogynál kisebb Baranyát, amelyben Zychlos és Bárány war a jelentősek. E térképet akkor élvezhetjük, ha egy kicsit elferdítjük-elfordít- juk. E térképen is, mint ahogy a hajózási térképeknél szokásos volt nagyon sok volt a település- név a kikötők körül. Ezen az 52 x 45 cm-es térképlapon is a sok név bizonyára csábította az újabbat, a még ismeretlent felfedezni vá­gyókat Európa e területén belül hazánk megismerésére. Jambrich Kázmér Mégis hazakerül a magyar bélyeg-műkincsek egy része? A Gary Ryan gyűjtemény Arra törekszünk, hogy haza­kerüljön azoknak a magyar bé­lyegritkaságoknak egy része, amelyeket a Chriestie's bocsát árverésre Zürichben június 15-én - jelentették be a Ma­gyar Posta képviselői Bécsben. Az egyik legrangosabb nem­zetközi aukció-cég az osztrák fővárosban magyar bélyegsza­kembereknek, filatelistáknak és újságíróknak bemutatta azt a 900 tételből álló összeállítást, amely a világ legnagyobb, ma­gánkézben lévő magyar bé- lyeggyűjteményének első rész­leteként kerül kalapács alá. A filatelisták által Gary Ryan gyűjteményként ismert, többmillió dollár értékű kol­lekciót az árverés előtt Bécsen kívül nagy érdeklődés mellett bemutatták Londonban is. S aki még kíváncsi rá, június 13-14-én, közvetlenül az auk­ció előtt, Zürichben is megte­kintheti a műkincsszámba menő parádés anyagot. Gary Ryannak, a 78 éves, Angliában élő nemzetközi hírű, magyar származású jo­gásznak a magyar posta törté­netét feldolgozó gyűjteménye ag. elmúlt évtizedekben 14 nagy aranyérmet nyert a kü­lönböző világkiállításokon, s azt két ízben - Bécsben és Amszterdamban - a nemzet­közi zsűri nagydíjjal is jutal­mazta. A mostani árverésen ritka­ságszámba menő múlt századi levelek sora szerepel. Köztük van egy 1868-ből származó le­vél, amelyet két 1867-es kia­dású 50 krajcáros és egy 25 krajcáros bélyeggel bérmente­sítettek Pozsonyban, s küldték Pálffy Jenő grófnak Párizsba. A levél az első qiagyar bélyeg­kiadás egyik legértékesebb postai dokumentumának szá­mít, amelynek mostani kikiál­tási ára 80 ezer svájci frank. Elárvereznek jó néhány más, a kiegyezés körüli időszakból való vagy régebbi, megközelí­tően hasonló értékű levelet is, amelyek közül jó lenne többet magyar kézben tudni. Ezért örvendetes, hogy - ha már széthullik az egységes Ryan-gyűjtemény -, a Posta megkísérli legalább az anyag néhány kiemelkedő részének a hazamentését. Több hazai és külföldön élő magyar bélyegy- gyűjtő és néhány magyar bé­lyegkereskedő is vételi szán­dékkal utazik az árverésre. Hí­rek szerint azonban a gyűjte­mény iránt mások is feltűnő érdeklődést mutatnak, s az is lehetséges, hogy a legnagyobb magyar bélyeggyűjtemény zöme a Távol-Keletre vándo­rol. De arra talán még jut némi idő és anyagi forrás, hogy az 1995-re tervezett újabb zürichi aukció előtt a gyűjtemény má­sodik részét, vagy legalább an­nak javát „hazamentsük”. Ebben - megfelelő körülmé­nyek mellett - minden valószí­nűség szerint a magyar filatéliát hagyományosan támogató Gary Ryan is szívesen közremű­ködne. Kocsis Tamás Drágul a kávé Ki főzi a „feketelevest”? Csaknem háromszorosára emelkedett 1993 ősze óta a kávé világpiaci ára. Ennek kö­vetkeztében előbb utóbb a ha­zai boltokban is jelentős ár­emelkedésre számíthatunk. A példátlan árrobbanás híre a new york-i és londoni kávépi­acról származik. Az emelkedő tendencia ma­gyarázata alapvetően a kereslet és a kínálat egyensúlyának megbomlásából adódik. 1989 óta az alacsony kávéárak miatt a felvásárló országokban ha­talmas árúkészleteket halmoz­tak fel. Nőtt ugyan a termelők exportja, ám az alacsony árak miatt megbomlott a pénzügyi egyensúly, s anyagiak hiányá­ban csökkent az ültetvények te­rülete. Ez az éves világtermelési adatokban is tükröződött. Míg korábban 100 millió zsák, azaz 6 millió tonnányi kávé termett egy év alatt, addig 1993-ban már csak 87 millió zsáknyit ta­karítottak be és az idén is leg­feljebb ennyire lehet számítani. Időközben magukban a kávé­termelő országokban is megnőtt a fogyasztás: 20-ról 23 millió zsákra emelkedett. A fogyasztó, importáló országok igénye 72-ről 74 millió zsákra nőtt. így ma a világszükséglet összesen 97 millió zsák, szemben várható 87 millió zsáknyi terméssel. A piaci szakértők véleménye szerint az ugrásszerű áremelke­dés hátterében spekulációs fel­vásárlások is meghúzódnak. Nem nagy bátorság tehát meg­jósolni, hogy a rendkívül magas piaci árak miatt napokon belül a magyarországi kávéárak is megugranak. A kérdés csupán az, hogy mikortól és milyen mértékű lesz ez az áremelke­dés? Persze a rossznyelvek sze­rint már egy ilyen hír felröppen- tése is a kereslet, illetve az árak felhajtását szolgálhatja. N. Zs. Illegális fegyverpiac Wartburgban utazott a puska Hihetetlenül hangzik, egy­szer Angliában mégis megtör­tént, hogy a bankrabló egy jól megteremtt uborkával zsákra való pénzt szerzett magának. A salátának valót a zsebkendője mögé rejtette, bedugta a pénztár ablakán, mintha pisztoly lenne, s követelte a napi bevételt. Megkapta. A második próbál­kozásnál azonban már lebukott, nem volt annyira ijedős a pénz­táros. A mai bankrablók sajnos nem uborkával próbálkoznak, hanem igazi fegyverrel, bár néha akad köztük, aki riasztó vagy gáz­pisztolyt szegez áldozatára. így van nálunk is, nemcsak Angliá­ban, mert bank-, posta- és ben­zinkút rablás tekintetében saj­nos elértük a világszínvonalat. Alig múlik el hét, hogy ne ér­kezne hír az ország valamelyik szegletéből fegyveres rablásról, s köztük olyan tragikus esemé­nyekről is, mint a közelmúltban, amikor egy kétgyermekes csa­ládapát lőtt agyon a benzinkút kifosztója. Senki nem tudja megmon­dani, hány fegyver van hazánk­ban illetéktelen kezekben. A rendőrségi nyilvántartás csak az engedéllyel tartott puskákról, pisztolyokról szól. A bajt azon­ban egy-két ritka kivételtől el­tekintve nem ezek a fegyverek okozzák, hanem azok, amelyek a bűnözők, az alvilági csopor- tulások tulajdonában vannak. Ők pedig soha nem kértek - s nem is fognak - hatósági enge­délyt a fegyvervásárláshoz, tar­táshoz. Miért is tennék, játszi könnyedséggel juthatnak hozzá bármilyen típushoz az illegális fegyverpiacon. Mert létezik ilyen, tudja ezt mindenki, a bűnözők, a becsüle­tes, törvénytisztelő és ugyanak­kor kiszolgáltatott állampolgá­rok éppen úgy, mint a rendőrség illetékesei. Az ország bármely részén működő úgynevezett KGST-piacon ott vannak a fegyverkereskedők is, s aki is­meri őket, vagy akivel ők szóba állnak, azok vásárolhatnak pisz­tolyt, puskát, gránátot, de ép­penséggel kézigránátot vagy robbanóanyagot is. Sajnos pél­dák bizonyítják az állítás való­diságát, lefülelt fegyverkeres­kedők, házkutatásoknál megta­lált lőfegyverek sokasága. Az is bebizonyosodott, hogy Magyarország nemcsak „fegy­ver fogyasztó” ország lett, ha­nem a nemzetközi fegyver- csempész útvonalak középpont­jába is került. A délszláv háború is oka lehet ennek. Nyugatról, keletről, északról áramlik abba az országba a fegyver, ahová ilyesmit az ENSZ embargó mi­att hivatalosan nem lehet szállí­tani. Jönnek a gyilkos szerszá­mok mindenfelől, és mennek is tovább, mert mint minden fajta kereskedelemi tevékenységben, a fegyverüzletben is az eladók és a vevők keresik és általában meg is találják egymást. Egy egészen friss eset: a ma­gyar-ukrán határhoz közel eső faluban lakó D. Zsolthoz házku­tatási paranccsal érkeztek a rendőrök. Az a gyanú merült fel, hogy a fiatalembernek köze van egy pénzhamisító bandá­hoz, s a nyomozók hamis dollá­rokat kerestek a lakásban. Amikor a rendőrök váratlanul betoppantak, ketten voltak a házban, D. Zsolt és az édes­anyja. A fiú készségesen mutat­kozott, köntörfalazás nélkül vá­laszolt a nyomozók kérdéseire, a mamának viszont „nagyon sürgős” tennivalói akadtak, el akarta hagyni a lakást. Később kiderült, alapos oka Jett volna rá, hogy eltűnjön. Éppen egy hatalmas pénzköteget számolt, 7666 dollár volt az asztalon. Ilyen sok külföldi valuta kiván­csivá tette a nyomozókat, érdek­lődni kezdtek az eredete felől, és a fiú elköpte: ukrán ismerő­söktől kapták 12 amerikai va­dászpuskáért. Tagadni kár lett volna, hiszen négy vadászpuska és egy csomó pisztoly ott volt még a lakásban, a ház lakói ezeket később adták volna át az ukrán fegyvercsempészeknek. A nyomozás során fény de­rült egy nemzetközi fegyverke­reskedő társaság tevékenysé­gére. Az észak-magyarországi illetőségű T. József, S. Ferenc, P. László, D. Zsolt valamint az édesanyja egy osztrák fegyver- kereskedővel, illete annak ma­gyar származású alkalmazotta­ival álltak kapcsolatban. Egy Wartburg gépkocsiban kiépített rejtekhelyen hozták Magyaror­szágra a puskákat, pisztolyokat, azokat ideiglenesen K.Dezső mosonmagyaróvári lakosnál he­lyezték el, majd onnan tovább vitték Záhony térségébe, s ott adták el az ukránoknak. Ki tudja, mióta működött már ez a tiltott fegyverkereskedelem? A lebukásig bizonyíthatóan 16 USA gyártmányú, Maverick tí­pusú 22/70-es kaliberű vadász­puskát (37 000 forintot ér da­rabja) és több ezer (!) különféle riasztó és gázpisztolyt csem­pésztek be az országba és érté­kesítettek itthon, vagy vitték to­vább külföldre. A fegyvercsempészek ter­mészetesen nem csak a ma­gyar, az osztrák törvényeket is kijátszották. Az osztrák fegy­vertörvény értelmében ugyanis a maroklőfegyverek kizárólag a ki-, illetve behozatali engedé­lyek együttes megléte esetén hozhatók forgalomba. A kis­puska forgalmazása nincs en­gedélyhez kötve, pusztán a fegyver paramétereit és a vá­sárló adatait köteles a keres­kedő nyilvántartó könyvbe rögzíteni. A kereskedőnek ugyanakkor nem érdeke és nem is kötelessége a vásárlók okmányainak ellenőrzése, így könnyen előfordulhat, hogy hamisított engedélyekkel il­letve okmányokkal éles lő­fegyverek kerülnek forgalom­ban. Ez történt P.László és D. Zsolt esetében is. Halász Kálmán k i i 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom