Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)

1994-06-28 / 176. szám

1994. június 28., kedd Közélet uj Dunántúli napló 9 A gyógyszerpiac új szemléletet követel A bőség zavara Önkormányzati törvény augusztusban? Az új önkormányzati tör­vényt még az ősszel esedékes választások előtt, legkésőbb au­gusztusban el kell fogadnia az Országgyűlésnek, de minde­nekelőtt e témakörben a pol­gármesterek összeférhetetlen­ségéről kell dönteni - mondta Verebélyi Imre, a Belügymi­nisztérium közigazgatási állam­titkára kaposvári tanácskozá­son. Ez fontos kérdés már csak azért is, mert ettől függ, hogy indulhatnak-e majd a most megválasztott képviselők az önkormányzati választásokon polgármesterjelöltként. Törvé­nyi tiltást erről nem tartana sem célszerűnek, sem szükségesnek, j mivel ezt szerinte nem jogi, in­kább politikai eszközökkel kell rendezni, mint ahogy az is poli­tikai, s nem pedig szakmai dön­tés kérdése, hogy egy- vagy két­fordulós legyen-e a választás, vagy hogy közvetlenül avagy közvetett úton válasszák-e a polgámestereket. Befejezés előtt a Nagyvásárcsarnok A jövő héten megkezdődik a Nagyvásárcsarnok műszaki át­adása. A 9300 négyzetméternyi hasznos alapterületű csarnok el­árusítóhelyeinek nagy része már elkelt a régi árusok között. A fennmaradókra június 30-ig még lehet pályázni. Július 15-ig pedig a Csarnok- és Piacigazga­tóság javaslata alapján a keres­kedelmi bizottság dönt az új árusokról, illetve arról, hogy a régiek milyen használatbavételi díj megfizetése után kerülhet­nek vissza. Az új csarnok be­üzemelési-engedélyezési mun­kálatai várhatóan szeptember végéig elhúzódnak, s így a vá­sárlók majd csak októbertől ve­hetik birtokukba a főváros be­vásárlóközpontját. A németek véleménye A németek 24 százaléka szerint - legalábbis egy fel­mérés tükrében - „egyáltalán nem olyan rosszak” a nemze­tiszocializmus, azaz a náci rendszer eszméi, s ez az arány a kereszténypártok híveinek körében harminc százalék. A megkérdezettek 64 százaléka vélte úgy, hogy azok eszmék hamisak és rosszak voltak. A felmérést a Die Woche című hamburgi hetilap megbízásá­ból a Forsa intézet végezte. Az 1114 megkérdezett két­harmada tartotta jónak, hogy a második világháborút Német­ország elvesztette. 69 százalék a háború végét felszabadulás­ként élte meg, 13 százalék ve­reségként. Elsöprő többség - 91 százalék - utasította el a neonácik állítását, hogy a tö­meggyilkosságok a győztes hatalmak propagandahazug­sága. Nemcsak Magyarországon, Közép-Kelet Európában is el­sőnek számít az a konferencia, amit a közelmúltban rendeztek a gyógyszerpiaci helyzetről. A budapesti összejövetelen a szomszédos országok gyógy­szerészei mellett az Egyesült Államokból, Belgiumból, Ang­liából is érkeztek szakemberek. Bár a nyugati és a keleti orszá­gok egészségügyi ellátási rend­szere, felszereltsége között meglehetősen nagy a különb­ség, vannak bizonyos pontok, ahol találkoznak a gondjaik. Ilyen a finanszírozás. Sajátos helyzetet foglal el ezen belül a gyógyszerellátás, még köze­lebbről, a kórházi gyógyszerel­látás. Amikor mindenki tartalékol Erről beszélgettünk a konfe­rencia két pécsi résztvevőjével dr. Takácsy Imrével, aki a POTE főgyógyszerész-helyet­tese és dr. Balogh Péterrel, aki a Honvéd Kórház főgyógysze­része. A két szakember a Phar- mavit Rt. meghívására vett részt a találkozón. Nem kell ahhoz túlságosan megerőltetni a memóriánkat, hogy emlékezzünk a néhány évvel ezelőtti gyógyszer helyze­tünkre. Arra, mikor finoman szólva meglehetősen hézagos volt a magyar gyógyszerpiac, amikor mindenki tartalékolt, mondván: hátha nem lesz, ami­kor kell, s mindenki megtehette, hisz az árak sem jelentettek akadályt. A külföldi - a nyugati - gyógyszerek kezdetben pótló jelleggel jöttek az országba, meglehetősen magas áron, most pedig szinte már a bőség zava­rával küszködünk. Ez a helyzet alapvetően más szemléletet kö­vetel a kórházi gyógyszerészek­től, akiknek nem csak mint szakembereknek, hanem mint gazdálkodóknak is helyt kell állniuk. A fekvőbeteg intézmé­nyek költségvetésében ugyanis húsz százalék körüli a gyógy­szerköltség. Az összes többi a hotel szolgáltatás, illetve mun­kabérköltség, vagyis olyan kia­dás, amivel nem nagyon lehet takarékoskodni. Lehet-e spórolni? De lehet-e és hogyan, a gyógyszerköltségekkel spó­rolni? Egy-két kelet-közép eu­rópai országban csökkentették az aktív kórházi ágyakat - így növelték meg a gyógyszerre fordítható összeget. Mert bizo­nyos szint alá nem süllyedhet a gyógyszerellátás. Nálunk a kórházban fekvő betegek nem tapasztalják, hogy esetenként mennyire szorult helyzetben van az intézmény, mennyire kiszámítottan vásárol­ják a készítményeket - mondják a pécsi szakemberek. Az azonos hatóanyag tartalmú szereknél a meghatározó szempont az, hogy melyik az olcsóbb. Igaz, ők eleve más áron kapják a gyógy­szergyáraktól vagy a nagyke­reskedőktől a készítményeket. Úgymond nagykereskedelmi áron. Időnként kedvezményes áron is, sőt! Előfordul, hogy úgynevezett akciós árat állapít meg a gyártó. Bár nem jel­lemző, de arra is volt példa, hogy egy-egy gyógyszerre több, mint ötven százalékos kedvez­ményt adtak. Ezek a kedvezmé­nyek azonban buktatókat hor­doznak. Mégpedig a betegek számára. Őket a fekvőbeteg intézmé­nyekben ráállítják bizonyos gyógyszerekre, illetve, amikor haza mennek egy-két napra szóló mennyiséget még kap­nak is a kórháztól. Utána vi­szont nekik kell gondoskod­niuk a gyógyszerek beszerzé­séről, s a nagy meglepetés so­kakat ekkor ér: bizonyos gyógyszerek tb támogatással is olyan sokba kerülnek, hogy már-már megfizethetetlenek számukra. Az kétségtelenül örvendetes dolog, hogy itt vannak a leg­újabb készítmények, hogy ilyen gazdag a kínálat, de az is tény, hogy a külföldi gyártók meglehetősen célratörően kí­nálják a saját termékeiket. Az intenzív ajánlatok kereszttü­zében könnyű elfelejteni, hogy bizonyos készítmények a volt KGST országokból ol­csóbban beszerezhetők, hogy a hazai gyártók - amelyek szintén piacérdekeltek - több alapvetően fontos készítményt gazdaságossági okokból nem gyártanak. Vesszük őket kül­földről. Gazdaságossági protokoll Mindez együtt érzékelhető ma a gyógyszerpiacon, s egye­lőre nehezen képzelhető el egy olyan viszonylagos összhang, amelyben mindenki megtalálja a számítását. A különböző ér­dekeltségi alapú törekvések célja mégis ez kell legyen. S ebbe beletartozik az, hogy pél­dául az Egyesült Államokban egy-egy új készítmény törzs­könyvezésének feltétele, a szakmai mellett a gazdaságos- sági protokoll, hogy több or­szágban nem névvel, hanem ha­tóanyaggal jelölik a gyógyszer­eket, § a patikákban a gyógy­szerész ez alapján adja a ké­szítményt a betegeknek, mint ahogy az is gyakorlat, hogy ha valakinek csak adott mennyi­ségű tablettára, ampullára, kap­szulára van szüksége, akkor nem kell megvásárolnia egy doboznyit. Ilyen és ehhez hasonló kérdé­sek megbeszélése céljából is hasznos kezdeményezés volt ez a konferencia, amelynek rend­szeresítésében bíznak a résztve­vők, hozzá téve, hogy remélhe­tőleg szélesebb lesz az érdeklő­dés. Véleményük szerint ugyanis hasznos lenne, ha az egészség­ügyben dolgozó gazdasági szakemberek és orvos vezetők, illetve ha a patikákban dolgozó kollégáik közül is mind többen elmondanák véleményüket, ta­pasztalataikat a gyógyszerpiad helyzetről. T. É. Már a vidéki gyógyszertárakban, így a szalántaiban is minden szükséges gyógyszerhez hozzájuthatnak a betegek Fotó: Läufer Csapadékos, hűvös idő várható Hová lettél, meleg nyarunk? Sok az eső az idén. Persze ettől csak a nyaralók rosszkedvűbbek, a gazdák örülnek az 1982 óta (!) nem tapasztalt bőséges csapadéknak. Az agrometeorológusok szerint az 1990-es, 1992-es és 1993-as év aszályai rendkívüli természeti körülménynek minősíthetők. Véget ért volna a mezőgazdaságot sújtó „tíz” szűk esztendő? Dr. Vissy Ká- rolytól, az Országos Meteorológiai Intézet vezetőjétől és Németh La­jostól, az intézetvezető helyettesétől érdeklődtünk időjárásunk ano­máliái és idei kilátásai felől. A hosszútávú előrejelzések csa­padékos, hűvös nyárról szólnak. Néhány újságban még tavaly azt olvashattuk, Mátyás király óta nem volt tíz aszályos év egymás után. Németh Lajos szerint ez a hír, finoman szólva „kacsa”. A múlt században akkora volt a szárazság, hogy nem csak a Velencei-tó szá­radt ki, henem a jóval csapadéko­sabb nyugat-dunántúli térséghez tartozó Fertő-tó is. Az 1700-as évek közepén pedig a fehérvári dragonyosok gyakorlatoztak a Ve­lencei-tó „cseppmentes” medré­ben. Tehát az elmúlt évek időjárá­sában nincs semmi rendkívüli. Igaz, Heves megyében például már a télen a sokévi csapadékát­lagnak alig több, mint 1/3-a hullott, és bár márciusban és április elején sok volt az eső, a rákövetkező ápri­lis vége-májusi időszak megint csak túlságosan meleg és száraz volt. így léphetett fel az úgyneve­zett „fiziológiai” aszály, ami azt je­lenti, hogy a talajban még nincs vízhiány, de a fokozott párolgás miatt a növények a vízszükségle­tüket a talajból nem tudják pótolni. Mostanában gyakran beszélnek az úgynevezett „talajaszályról” is, amikor a talaj felső, ötven centis ré­tegében a hasznos víztartalomnak csak a 30, esetleg ennél kevesebb százaléka található meg, márpedig 20 % alatt leállnak az életfunkciók. Jász-Nagykun-Szolnok megyében tavaly májusban és júniusban a víztartalom elérte a kritikus 25-30 %-os értéket. Szerencsére (no nem a balatoni nyaralók szerencséjére), az idén a kontinensünkön uralkodó nyu­gat-keleti áramlások az ötvenedik szélességi foktól délebbre helye­ződtek. Tavaly szeptember vége óta tart ez a folyamat, melynek kö­vetkeztében a Rhone folyó völ­gyében lezúduló hideg levegő (az Álpokon nem tud átjutni, így a völgyben felgyorsul) „beindítja” a Genovai-öbölben képződő medi­terrán ciklont, ami aztán rengeteg­csapadékot szállít a Kárpát-me­dencébe. Ráadásul a Kárpátok las­sító hatása miatt több napig is el­időzik hazánk felett, alaposan be­áztatva a nagy magyar Alföldet, így az idén csak Baja, Kiskunhalas és Kiskunfélegyháza térségében hullott 15-17 %-al kevesebb az át­lagnál. Ezzel az értékkel az elmúlt aszályos években mindenki rop­pantul meg lett volna elégedve. Az ország többi részén viszont több is esett az átlagnál, a Dunántúl egyes részein 30-40 %-al. És hogy mi az oka az időjárás változásának és a felmelege­désnek? A Meteorológusok sze­rint „a földközi-tengeri ciklon attól is kialakulhat, ha az Északi sarkon egy eszkimó eltüsszenti magát.” Szárazabb 5-7 éves pe­riódusok és nedvesebb 3-5 évek gyakran előfordulnak - állítja a szakember, emlékeztetve a 63-64-es évek esőzéseire, me­lyeket az utóbbi harminc év csúcsa követett a 65-ös 824,8 milliméterrel és a dunai árvíz­zel. „Az biztosra vehető, hogy az idei év nem lesz aszályos, a ka­pások elegendő nedvességet kaptak és kapnak” - Ígérik a Meteorológiai Intézet vezetői. A következő 30 napban is sok lesz a csapadék, főleg június utolsó hetében, valamint július 6. és 10., illetve 13. és 18 kö­zött. Június végéig viszont azaz a következő napokban még lesz egy kis jó idő ... Gáspár Ferenc Védik a „szocreált” is A védendő és megőrizendő építészeti értékek között tartják számon a dunaújvárosiak az 1950-es évek jellegzetes városé­pítő stílusában, az úgynevezett „szocreál” jegyében emelt épüle­teket. A városi önkormányzat megbízásából építész szakembe­rek számbavették és feltérképez­ték az egy emberöltővel ezelőtt tető alá hozott köz- és lakóépüle­teket. Tanulmányukból kiderült: a négyszintes, beépített sarokerké­ly es, függőfolyosós, Vasmű úti lakóházak, jellegzetes kapubejá­róikkal, árkádjaikkal és portálja­ikkal méltók a védelemre. Akár­csak a település arculatát megha­tározó középületek, egyebek kö­zött a Dózsa mozi és a színházé­pület impozáns, a klasszicista stí­lust imitáló tömbje, a műszaki fő­iskola, s ma már cseppet sem ele­gáns külsejű Arany Csillag Szál­loda homlokzata. Ezeknél a vá­roskép szempontjából jelentős épületeknél a település önkor­mányzata nem engedélyezi a jel­legüket megváltoztató átalakítást, az új portálok építését, illetve a házak, középületek lebontását, biztosítva egy történelmi korszak építészeti jellegzetességeinek megmentését és megőrzését. Jó hír Brüsszelből? Hosszú hónapok vitái, dip­lomáciai kötélhúzása után, új szakasz kezdődhet a NATO és hajdani fő ellenfele, Oroszor­szág kapcsolatában. Brüsszel­ben Kozirev külügyminiszter bejelentette országa csatlako­zását a washingtoni ihletésű „Partnerség a békéért” prog­ramhoz és aláírta azt a jegyző­könyvet, amely a két fél to­vábbi szélesebb körű együtt­működésének részleteit tartal­mazza. A megállapodás még pár hete is szinte reménytelennek tűnt, hisz sok megfigyelő úgy vélte: nem lehet kompromisszumot kidolgozni Moszkva „különle­ges elbírálásra” vonatkozó igé­nye és a NATO-illetékesek azon alapállása közt, amely a * békepartnerség azonos feltéte­leit hangsúlyozta minden részt­vevő állam számára. A jelek szerint azonban mégis sikerült közös nevezőre hozni az eltérő elképzeléseket. Moszkva, hang­súlyozzák Nyugaton, nem lesz abban a helyzetben, hogy döntő befolyást gyakorolhasson a brüsszeli döntésekre, mondjuk megakadályozza a szervezet esetleges kibővítését a jelent­kező közép-kelet-európai or­szágokkal. Hogyan működik mindez majd a gyakorlatban? Ez majd a hétköznapokon derül ki. De azzal, hogy Moszkva része­sévé válhat az átfogóbb euró­pai biztonsági együttműkö­désnek, egész kontinensünk jól jár. NATO-berkekben is megkönnyebbülést jelent, hogy nem kell tartani Orosz­ország látványos elszigetelő­désétől, ami mintegy új elvá­lasztó vonalat hozott volna létre földrészünkön. Az orosz csatlakozás tehát vitathatatla­nul jó hír. Sz.G. Országépítést - jókedvvel! Az utóbbi ötven év minden ta- > pasztalata azt igazolja, hogy a gazdasági sikereknek kettős alapja a szellemi tőke és lakosság ■■ optimizmusa. Amíg a megelőző évszázadok során azok a társa­dalmak fejlődtek, melyekben i. népe gyűjtötte a tőkét, amelyek- , ben a lakosság a jövője biztosítása ‘ érdekében takarékoskodott, most ‘ azok fejlődnek, amelyekben a la- :■ kosság a képzettségét gyarapítja, h és bízik a jövőben. Régen a jövő- i tői, nyomortól való félelem ösz­tönzött a takarékosságra, napja- 1 inkban a jövőben való bizalom 1 késztet a tanulásra. Külön-külön egyik feltétel sem elég. Hiába van valakinek megfe­lelő képzettsége, ha nincs állása és nem bízik abban, hogy megfelelőt találhat. Az ilyen ember nem tartja karban szaktudását, nem ■ képezi tovább magát, márpedig : egyre kevesebb az olyan szakma, amelyik nem kopik el, ha állan- ‘ dóak nem „fényesítik”. Azt már i nemcsak a mérnökök és agronó­musok, de a gazdaságpolitikusok is tudják, hogy a rozsda eszi meg a haszontalanul heverő szerszámot, gépet. Még azt is, hogy hiába vé­dik a rozsdától, teszik el bezsí­rozva, mert akkor a technikai ha­ladás eszi meg az értékét. Foko­zottabban van ez így a szellemi tőkével, annak hordozójával a munkaerővel. Ha tartósan nem használják, akkor a gazdája nem­csak a szaktudását hanyagolja, el, de még az egészségére sem vi­gyáz. A munkátlan emberek nem­csak egészségtelenebbül élnek, hanem még a betegségekkel szembeni ellenállásuk is legyen­gül. Aki nem látja a saját hasznát a családban és a társadalomban, az előbb megbetegszik, hamarabb meghal. Márpedig minden mun­kaképes ember temetésén nem­csak a testet, hanem a szellemi tő­kéjét is eltemetik. Mindennek a felismeréséhez nem kell szakembernek, társada­lomtudósnak lenni, a mindenna­pok igazolják, hogy a feladatok, a sikerek, az ígéretes jövő szárnya­kat ad. Ezek után jogos a kérdés: ho­gyan állunk mi most a fejlődés e két legfontosabb feltételével? A szellemi tőkénk azon része, ami az iskolába szerezhető meg, nagyobb, és sokkal magasabb a színvonala mint a jelenlegi gazda­sági teljesítményünk és az azért fizetett bér színvonala. Minden nemzetközi összehasonlítás azt mutatja, hogy az alsó és a közép­fokú oktatásban a világ élvonalá­hoz tartozunk. A diákok tudása nem alacsonyabb, mint azokban az országokban, ahol sokszorta magasabb bért adnak az ilyen tu­dásért. A szocialista rendszer vi­szonylag jól gondoskodott a szel­lemi tőkéről. De nem volt az elmúlt negyven és az utána következő négy sem ilyen sikeres a másik feltétel ese­tében. A szocialista viszonyok között a teljes foglalkoztatás mel­lett nem volt megfelelő az ösztön­zés. Az emberek ugyan nem vol­tak pesszimisták, de nem ösztön- ’ ződött eléggé az érvényesülés le- hetősége. Az elmúlt négy esz­tendő során pedig a tragikus mér­tékű munkanélküliség, a munka- alkalom szűkössége, a családi há­zak építésének reménytelensége szült pesszimizmust. A jövő kulcsa jelenleg az, hogy teijesszük az optimizmust, bizto­sítsunk minden törekvő ember számára munkalkaimat. A jelen­korban minden társadalom képes a felzárkózásra, ha jó az iskola- rendszere és a többség bízik a jö­vőben. Nem külföldi tőkére, ha­nem hazai optimizmusra van szükség. Ennek a feltételeit keres­sék és teremtsék meg a gazdaság­politikusok. Kopátsy Sándor L I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom