Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)
1994-06-28 / 176. szám
6 üj Dunűntüii napló Magazin 1994. június 28., kedd Lenne ott mindenféle, ami 200 évvel ezelőtt volt. . . Práter-háború Felbolydult az élet a bécsi Práterben, és ez nem csak a nyári főszezonnak tudható be. A kedélyeket a nevezetes Ron- calli cirkusz tulajdonosa, Bernhard Paul dúlta fel, aki tősgyökeres bécsi lévén, időről időre valamit kitalál a remek cirkuszát kedvelő osztrákoknak. Amire most készül, az egyelőre inkább csak vitát váltott ki: Paul a régi Prátert szeretné visz- szahozni, a mai mellé, a Kaiserwiesen területén, az Óriáskerék tövében. Lenne ott mindenféle, ami vagy 200 évvel ezelőtt volt, ismerkedhetnének a maiak az egykor volt igazi, hamisítatlan vurslival. A kellékek egy része Paul szerint eredeti lenne, és ez a vita első pontja: hogyan is lehetne, amikor 45-ben minden leégett. A másik: a Kaiserwiese - a császári mező - szent és sérthetetlen, hiszen a császári családra, vagy inkább Ferenc Józsefre emlékeztet, ezt eddig mindenki tiszteletben tartotta. Békülés aknakutatón? Őfelsége egyik szerénynek tűnő aknakutató hajója beírta magát a brit flottatörténetbe. A HMS Cottesmore nem valamilyen rendkívüli haditettel hívta fel magára a nyilvánosság figyelmét, hanem azért került a bulvárlapok címoldalára, mert - ha igaz - itt került sor a különélő András herceg és (még) esetleg (már megint) felesége, Fergie kibékülésére. A dolog úgy kezdődött, hogy Fergie, leányaival, a nyolc esztendős Beatrice-vei és a négyéves Eugenie-vel modellt ült a neves lengyel származású brit festőnőnek, Barbara Kaczma- rowska-Hamiltonnak, aki négy példányban megörökítette a családot. Három képet a Children in Crisis jótékonysági szervezet kiállításán bocsátottak árverésre a nehéz helyzetben levő gyermekek részére, míg áz általa legjobbnak tartott változatot Fergie magának vette meg és aranyozott rámába helyeztette. A képet férjének szánta, s azon a napon adta át, amikor a windsori kastély közelében levő versenypályán a híres ascoti derbyt futották. 1985 -ben ugyanis ott, a lóversenypályán ismerkedtek össze egymással s következett nemsokára az esküvő. Miután András herceg, pillanatnyilag korvettkapitányként egy aknakutató parancsnoka, Fergie „fellopózott” a hadihajóra, s ott adta át a képet. A szemtanúk csak annyit láttak, hogy szívélyesen köszöntötték egymást, majd a parancsnoki kabinban töltött órák után látható jókedvvel jelentek meg újra a fedélzeten. Stílusosan szólva: béke honolt a hadihajon. Mit akar itt akkor a Roncalli főnöke? Valójában persze egészen más van a háttérben. A mutatványosok, körhintások, a Práter mai bérlői nem kémek a hivatlan konkurenciából. Ha majd Paul felállítja az övékénél talán fantáziadúsabb vagy mindenestre nosztalgikus bódéit, akkor vajh hogyan alakul a régiek forgalma? A Práterben az idei szezon Paul nélkül is csupa újdonság. Az ösz- szesen 100 milliós beruházások egyike, a „Tornado” már messziről látható: az 1. Mai utcán 25 méteres magasságban próbálható ki a repülési szimulátor. Az új „Magic Dreamland” nem egyéb, mint az elvarázsolt kastély, a szokásos tükörszobával és sok beugratós trükkel. Új a magasvasút (Megab- litz névre keresztelték) és a leginkább a cortinai bobpályára A Telepace, a vatikáni televíziós adó helyszíni közvetítése során úgy tűnhetett, hogy minden rendben volt. A kamera nemcsak II. János Pál pápa és az amerikai elnök, valamint Warren Christopher amerikai külügyminiszter és Angelo Sodano államtitkár találkozóját mutatta (a bíboros funkciója szerint a Szentszék „külügyminisztere”), hanem a várakozó First Ladyt is. Csak jóval később szivárgott ki, - hivatalos nyilatkozatok természetesen akkor sem hangzottak el -, hogy a First Lady-t valósággal sokkolta a vatikáni vizit. Míg a pápa Clintont foemlékeztet. Az „Imperator” percenként 17-szermegpördülőring- lispil, amely eközben a 36 métere magasba kúszik (repül?) fel, hogy azután ott feje tetejére állítsa a mutatványra vágyót - mielőtt visszaviszi a földre. Nagyon kell vigyázni, nehogy a Práterből valamiféle technikai csodapark legyen, és persze szükséges a hagyományőrzés, a vurstli-szerű vurstli, no de ehhez felesleges a Roncalli tudománya. Itt 45 után mindent magunk teremtettünk újjá, minden segítség nélkül - mondja keserűen az egyik élő legenda, a 82 éves mutatványos, Eduard Lang, aki joggal használja a többes szám első személyt: ő akkor is itt volt. Érthető, ha nem kér az új jövevényből. A városháza, konkrétan a Práter ügyeiben illetékes Hans Mayr alpolgármester nem viseltegadta, az alkalomhoz illően, különösen szolid, a térdeket jól takaró, fekete ruhát viselő Hillary az előtérben ült, tizenöt méternyi távolságban a teremben levő bíborosoktól,akik nem beszélgettek vele, sőt egy püspök hátat fordított neki. Amikor egy-két alacsonyrangú vatikáni beosztott érdeklődött kívánságai iránt, fegyelmezte magát, időnként mosolyt erőltetett arcára, de kezei és ujjai nyughatatlan idegességgel matattak ruhája vasalásán és az asztalon. Később egy közös fénykép ugyan készült az elnöki párral, de még a szokványos kérdések sem hangzottak el, Hiltik ekkora ellenszenvvel Bernhard Paul „nosztalgia Práteré” iránt - szóval lehet, hogy lesz belőle valami. Az idei év sokféle jubileuma Bécs nevezetességének. 220 évvel ezelőtt volt itt az első tűzijáték, 210 éve emelkedett a magasba az első légballon, 120 éve nyitották meg a svájci házat. És még egy különös jubileum: 125 éve nyílt az első őrszoba ezen a környéken - mert nagy szükség volt rá. Ez utóbbi körülmény azóta sem változott: bűnözés tekintetében nem áll jól a Práter környéke. Ahol egykoron Liliom volt a hintáslegény, ma több a zsebtolvaj és a prostituált, mint bárhol másutt a városban - s megy is az „üzlet” , a Práter évi 7 milliós látogatóserege jóvoltából. Vajon Paul nosztalgia vurstlija feledtetné-e a kellemetlenségeket, a bűnözéstől való félelmet és visszacsalogatná-e a családokat? Később talán kiderül. Szászi Júlia laryról mintha tudomást sem vettek volna. A Vatikánban azonban nem szoktak protokolláris hibákat elkövetni. Sokan úgy vélik, hogy így akarták nemtetszésüket kifejezni a First Lady, mint vezető amerikai közegészség- ügyi politikus iránt. Kairóban, szeptemberben ugyanis csúcs- konferenciát rendeznek a népességpolitikáról,s erre a tanácskozásra Hillary irányításával családtervezési programot dolgoztak ki, többek között a fogamzásgátló eszközök szélesebb és hatékonyabb felhasználására. Jingcse dél-kínai város központja folyammá változott június 20-án, Kína 50 év óta legsúlyosabb árvize során. A város 90 százaléka víz alatt áll. A körzetben több mint 600 ember eltűnt. A first lady az előszobában Nem sikerült a nász, s Ming Minget hamarosan hazazsuppol- ják Kínába. A londoni állatkert gondozói hiába hozták össze az óriás pandát Bao Bao-val, a frigy terméketlen maradt. Pókcsempész-per A pók a hiedelem szerint szerencsét hoz, és így történt ez Stephen Earl Cookal is - kezdetben. Szerencsésen átjutott pókjaival a határon, és szerencsésen eladta őket. Azután amilyen gyorsan fogytak a pókok, olyan gyorsan közeledett a szerencsesorozat vége és a börtönbüntetés kezdete. Huszonöt évnyi vár belőle Co- okra és 1,25 millió dolláros pénz- büntetés első fokon, mert 600 tarantella pókot , jmportált” Mexikóból az Egyesült Államokba. A mexikói vöröslábú tarantella pókokat a kihalás fenyegeti, ezért mind Mexikó, mind az Egyesült Államok törvényei szigorúan védik a rovarokat. A vádlott, Stephen Earl Cook már gyermekkora óta „pókkereskedő”, a hatszáz tarantella darabját 3 dollárért vette, azután egyszerűen aktatáskájába tette és az Egyesült Államokban 30-45 dollárért adta el gyűjtőknek, vagy pókshow-k számára. Cook bűnét súlyosbítja, hogy a tarantella pókok mérge igére1 tes gyógyszer-alapanyagnak mutatkozik a Parkinson- és az Alzheimer-kór ellen, tehát nem csupán a fajta túlélési esélyét rontotta, hanem számos ember esetleges gyógyulási kilátásait is a „pókember”. Városmentő drótkötél A pénzügyi nehézségekkel küszködő Érankfurt városa menteni igyekszik, ami menthető: miután a vasárnapi kötéltáncos mutatvány 2,5 millió márkájába került, most a mutatványhoz használt eredeti drótkötél feldarabolásával és a 30 centiméteres darabkák eladásával próbálja feltölteni megcsappant kasszáját. Az érdeklődők 25 márkáért megvásárolhatják a 30 centis drótkötéldarabokat. A vasárnap még a Paulskirche tornya és a Dóm között kifeszített 300 méteres drótkötél első darabját Andreas von Schoeler, a város főpolgármestere vásárolta meg. Vasárnap mintegy 300 000 ember nézte végig, amint Philippe Petit francia kötéltáncos a viharos szélben 80 méter magasságban végigsétált a hüvelykujj-vastagságú drótkötélen a Paulskirchétől a Dómig. A neves artista, aki már a New York-i World Trade Center két tornya között is végigsétált 435 méter magasban, 30 perc alatt tette meg a két frankfurti templom közötti utat, mégpedig biztosítókötél nélkül. Szax-mánia Csak egy kisfiú vagy „élő Buddha”? Bár csupán hat hónapot élt Dinant városában Adolphe Sax, a holland településen az idén valóságos szaxofon őrület lett úrrá. A város szerencséjére a szaxofon feltalálója életének első hat hónapját töltötte Di- nantban, így legalább a születés fontos eseményét kisajátíthatták, ha azt nem is, hogy itt villant agyába a mesternek a szaxofon ötlete. Hogy miért éppen az idén elevenedett fel Dinant- ban Adolphe Sax emléke, annak apropója, hogy száz éve halt meg. A város minden eszközzel igyekszik felhívni magára a figyelmet, és csábítani a turistákat, akik eddig mindössze sajátos süteményfajtáját értékelték, azután már mentek is tovább. Az idén lépten-nyomon szaxofonokba ütköznek a látogatók, még kolbászból is készül hangszer, ami ugyan nem szól - ennyire azért nem tudtak formabontók lenni a dinanti hentesek -, ám az új töltési alakzat szerintük a megszólalásig hasonlít a szaxofonra. Ami magát az ünnepeltet illeti, tíz testvére közül ő volt a legidősebb, de a legszerencsétlenebb is. Saját anyja hajtogatta, hogy biztosan átok ül a fiún, mivel állandóan betörte a fejét, hol a lépcsőről esett le, hol fejbe dobták, ha pedig épp ép volt egy kis időre, akkor vagy a tűzhelyen égette össze magát, vagy puskaporral. Adolphe később sem volt túl szerencsés. Jóllehet húszezer szaxofont gyártott, mégis háromszor jutott csődbe hangszerszabadalmi perei miatt, pedig Berlioz, Wagner, Verdi és Gershwin műveiben népszerű- södött hangszere. A legnagyobb népszerűséget természetesen a jazz szerezte meg Saxnak, ám csak negyedszázaddal halála után robbant be Franciaországba az új műfaj. Dinant ugyan júliusban külön nemzetközi jazz-fesztivált rendez Mister Sax emlékére, ám a csúcspont november 5-én lesz. Szobrot avatnak neki, és ezer zenész fújja egyszerre szaxofonját, annak tiszteletére, akinek hangszerét köszönheti. II. Kalu Rinpocse éppen olyan mint bármelyik más három és féléves kisfiú. Kiváncsi, csintalan, és neki is tejfogai vannak. A tibeti buddhisták hite szerint azonban „élő Buddha”, az I. Kalu Rinpocse reinkarnációja. Ez a szent láma 1989-ben indiai száműzetésben halt meg, 84 éves korában. Úgy tartották őt számon, mint korunk Milarepáját, aki a tibeti buddhizmus egyik legnagyobb szentje és tanítója volt. I. Rinpocse 1955-ben kezdte el hittérítő misszióját a XVL Karmapa láma felkérésére: Több mint hetven tibeti buddhista közösséget és huszonkét kolostort alapított világszerte. Szent lámák meditáció közben jöttek rá arra, hol kell keresniük I. Rinpocse reinkarnációját, és így találtak rá az akkor tizennyolc hónapos kisfiúra. Apja - Gyaltsen láma - mondta el ezt Tajvanon a Reuter tudósítójának. Arról azonban, hogy milyen jelek alapján azonosították I. Rinpocse újra megtestesült lelkét, semmit nem árult el. Ez titok. Elmondta, hogy fia külsőleg nem különbözik más gyermekektől, ő is szereti a cukrot, a süteményt, a fagylaltot és a játékokat, benső- leg azonban nagyon bölcs és könyörületes szent láma, aki már elérte a megvilágosodást. II. Kalu Rinpocsét már szerzetessé avatták. Tibet vallási vezetője, az indiai száműzetésben élő dalai láma nyilvánította I. Rinpocse reinkarnációjának, és 1993 februárjában iktatta be őt. Szüleivel és három nővérével Indiában, a nyugat-bengáliai Dardzsi- lingben él a kisfiú. Öt tibeti láma - mind I. Rinpocse tanítványa - áll a szolgálatára. Most még játszadozhat, hat éves korától azonban már a szútrákat, a buddhista tanok magyarázatait kell tanulmányoznia, tanítói felügyeletével. Nem könnyű feladat egy olyan gyermek felnevelése, akit egy egész nép szent lámaként tisztel. „Én nem náspángolom el, ezt a nevelőire hagyom. Nekem ez nagyon nehezemre esne. A gurum volt előző életében - mondja Gyaltsen láma, I. Rinpocse unokaöccse, akinek a felesége 12 évig volt a szent láma szakácsnője. Tajpej egyik elővárosában, az I. Rinpocse által alapított buddhista központ épületében készült az interjú. Eközben a sáfránysárga ruhába öltöztetett fiúcska, II. Rinpocse, vidáman futkosott vagy égő gyertyával világító lámpásokkal és a hívők megál- dására használatos ötszínű zászlóval játszadozott. Időnként kíváncsian figyelt a beszélgetésre, és a kezét nyújtogatta a Reuter fotóriporterének televíziós kamerája után. Végül belemarkolt az oltárra helyezett áldozati cseresznyébe, és visíto- zott, amikor visszavezették a szobájába, ahonnan ezután hol sírás, hol nevetés hangjai hallatszottak. Csontos Rozália Hamburger A fiatal férfi nyugodt léptekkel tért be a McDonald’s büfébe, és azután is nyugodt maradt, hogy minden szem azonnal rászegeződött. Jól tudta, bármekkora lesz is a számla, nem megy rá inge-ga- tyája. A férfin ugyanis semmi ruha nem volt, kivéve egy pár kék tornacipőt. Hiába kért azonban rezzenéstelen arccal mindössze egyetlen hamburgert, azt is minden nélkül, megtagadták tőle a büfések a kiszolgálást. Az indoklás: feltehetően nem tudott volna fizetni. A rendőrség szerint más baj is akadt a férfival, akit azután szállítottak be az őrszobára, hogy a büféből kilépve sétálni indult. A fő gond az volt, hogy látványa nagyon lelassította az autós közlekedést, így akadályozta a forgalmat, elvonta a vezetők figyelmét és mellesleg közszemérmet sértett. Az őrszobán a férfi feltárta, fogadásból látogatta meg a lehető leg- leplezetlenebbül a büfét, amiért 72 dollárt kapott. Hogy a bíróságtól mit kap, még nem tudni. A i
