Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)

1994-06-24 / 172. szám

1994. június 24., péntek Társadalom aj Dunántúli napló 9 49 millió szovjet áldozat Orosz katonai levéltárak ed­dig ismeretlen vagy titkosan ke­zelt dokumentumai szerint a Szovjetunió elleni német táma­dásnak közel 49 millió ember esett áldozatul a szovjet olda­lon. Ez az adat, mely több mint kétszer nagyobb az eddig isme­retes húszmilliónál, figyelembe veszi az éhínség és a betegségek áldozatait és a születések szá­mának csökkenését is a Nagy Honvédő Háború közben és után. Postássztrájk Eddig már százmillió márka kárt okozott a német gazdaság­nak a postások hetek óta ki- sebb-nagyobb megszakítások­kal folyó sztrájkja. A hét végén ötven millió kihordatlan levél és levélküldemény halmozódott fel a hivatalokban. A Bild ha­sábjain Josef Grünbeck és Hu­ber Wilhelm az FDP, illetve a CDU képviselője felvetette, hogy állítsanak be munkanélkü­lieket a sztrájkoló postások he­lyére. A sztrájkkal a szakszer­vezet el akaija érni, hogy a 700 ezer alkalmazott a német posta vállalatainak - Telekom, Posta­bank, Postaszolgálat - tervezett privatizálása ellenére is meg­tarthassa szociális és munkajogi kedvezményeit. A postai alkal­mazottat nem lehet például el­bocsátani, sokan a posta tulaj­donában lévő olcsó lakásokban laknak, a postánál az idősekről is példásan gondoskodnak. Pardon A hollandiai Den Bosch város tanácsa azt fontolgatja, hogy tel­jes kegyelmet és bútorozott ott­hont ajánl a megbánást tanúsító, jó útra térő rablóknak. A holland ANP híre szerint a tervezet egy­szeri és vissza nem térő alkalmat adna a megjavuláshoz. A „ve- zeklési” időt egy évben állapíta­nák meg és a jó magaviseletű bűnözők ezután kapnák meg a jól megérdemelt lakást. A tanács által készített elemzés szerint a „pardon” és a vele járó kedvez­mények egyötödével faragnák le a rablások számát. Kefírivó A kefir fogyasztása ugyan nagyon jót tesz az egészségnek, ám sokba kerülhet egy közúti ellenőrzésnél. Ezt tanúsíthatja az a müncheni úrvezető, aki lel­kiismeretesen be akarta tartani az előírásokat és alkohol helyett kefirt ivott egy baráti vacsorán. Már hazafelé tartott BMW-jén, mikor a rendőrök rutinellenőr­zésre megállították. A tejtermé­kek barátjának legnagyobb cso­dálkozására az alkoholszonda azt mutatta, hogy a „vezető vé­rében jelentős mennyiségű al­kohol található”. Magyarázko­dása vidám perceket szerzett a rendőröknek - harsány kacajjal elvették tőle jogosítványát. A póruljárt férfi ügyvédjéhez, az pedig szakértőkhöz fordult. A tudósok bebizonyították, hogy a kefir erejedésekor kis mennyi­ségű alkohol keletkezhet. A müncheni rendőrség a szakértői vélemény kézhezvétele után bo­csánatot kért és azonnal vissza­adta a kefírivó jogosítványát. Gengszterek egymás között Ide a lóvét! Bocs, de én jöt­tem elsőnek! - A fenti „párbe­széd” egy Rio de Janeiro-i pék­ségben hangzott el, amelyet egyszerre két fegyveres banda akart kirabolni. A támadók szinte ugyanabban a pillanatban érkeztek a pékséghez. Az egyik bandita felszólította a rivális társaságot: tűnjenek el, de azok nem tágítottak. Heves lövöldö­zés tört ki, amelyben az első banda egyik tagja megsebesült. Végül az első társaság távozott „győztesen” a kasszával, amelyben 45 dollár volt... Az öt percig tartó tűzpárbaj után valamennyi gengszter elmene­kült a helyszínről. Fedél és étel már van... A hajléktalanok rehabilitálása hosszá távú befektetést igényel Kötözés, injekciózás otthon Volt pénz, nincs pénz a házi betegápolásra? Pro Caritate. Ezt az elisme­rést kapta a közelmúltban a nép­jóléti minisztertől Fónai László, a pécsi Támasz Alapítvány tit­kára. Az oklevéllel és plakettel azt a munkát ismerték el, amit a hajléktalanok érdekében vég­zett. 1989 decemberében Kissé megkoptak már azok az emlékek, amelyek 1989 de­cemberéhez kötődnek. Akkor, egyik napról a másikra kellett 40-50 embert elhelyezni. Hir­telenjében a pécsbányai volt úttörő csapatotthonban talál­tak nekik helyet. Aztán a kö­vetkező év tavaszán megnyi­tották a Gomba utcai szállást. A most 35 éves pedagógus, Fónai László, akkor a városi tanács művelődési osztályá­nak munkatársaként, és a Kül­város Egyesület elnökeként „csöppent” ebbe a munkába. Hamarosan átkerült az egész­ségügyi osztályra, ahol mint szociális munkatársnak, kife­jezetten a hajléktalanokkal kellett foglalkoznia. A Gomba utcai szállást 1991-ben vette át a Támasz alapítvány azzal a céllal, hogy nonprofit módon gondoskodjon a szállás lakói­ról. Azzal kezdték a változtatáso­kat, hogy pályázatot adtak be a egy női szállásra, hogy meg­szüntethessék a Gomba utcában az együtt lakást. A húsz szemé­lyes női otthont a Bittner Alajos utcában alakították ki, az ön- kormányzat által átadott, egy­kori orvosi rendelő épületében. Közben már egy népkonyha lét­rehozásán dolgoztak, amit első nekifutásra a Dobó István utcá­ban nyitottak. Ötven személyt tudtak itt naponta étkeztetni. Szintén pályázati pénzből alakí­tották ki a Sándor utcai 100 személyes népkonyhát, ahol szociális irodát is nyitottak. Ez az iroda hivatott intézni a haj­léktalanok összes ügyes-bajos dolgait. Az épületet szintén a város önkormányzata adta. Ta­valy újabb épülettel gyarapod­tak: a Hársfa u. 4. sz. alatti ház­zal, amit viszont alapítványi pénzből vettek. Ebben a házban hozták létre a 20 fős éjjeli me­nedékhelyet kizárólag férfi­aknak. Nem egészen öt év alatt ed­dig jutottak. Megvan a hajlékta­lanokat ellátó rendszer, leg­alábbis, ami az ingatlanokat il­leti. Kevés a pénz- Ezt a gondoskodási formát azonban főként a szociális munka drágítja meg - mondja Fónai László. - Lecsúszott em­berek rehabilitálása hosszú távú befektetést igényel és messze nem elég csak fedelet és ételt adni nekik. Nekünk azonban je­lenleg pont erre a rehabilitációt szolgáló szociális munkára nincs pénzünk. Olyannyira, hogy a közelmúltban négy szo­ciális munkásunktól meg kellett válnunk. A kezdetektől 1992-ig kü­lönböző támogatásokból tar­totta fenn az alapítvány a haj­léktalanok ellátó rendszerét. Két évvel ezelőtt a Népjóléti Minisztérium külön normatívát állapított meg erre a célra, ami önmagában nem elegendő ezek­nek a szállásoknak a fenntartá­sára.-Kezdettől olyan feladatnak tekintettük ezt a munkát, ami tu­lajdonképpen az önkormányzat dolga lenne, de mi átvettük - foly­tatja Fónai László - Sajnos eddig nem sikerült biztos együttműkö­dést kialakítani az önkormányzat­tal. Most februárban szerződést kötöttünk, amelynek értelmében az önkormányzat anyagi felelős­séget is vállal ezekért a létesítmé­nyekért, de pénzt még nem adtak. így most azt a pénzt koptatják, amit korábban pályázatokon nyer­tek, s amellyel egészen más ter­veik voltak. Az adományokból és a központi normatívából ugyanis nem tudnak mindent megoldani. Ugyanakkor tény, hogy rendkívül sokat jelentenek nekik a támoga­tások. A Pécsi Sütőipari Rt. há­rom év óta minden nap ingyen adja a kenyeret a népkonyhára, a Vöröskereszt és a Karitasz rend­szeresen viszi az élelmiszer cso­magokat.- Egyre több magánadományt is kapunk- teszi hozzá Fónai László. - Különösen karácsony­kor. Mintha változna az emberek véleménye a hajléktalanságról, mintha toleránsabbak lennének velük szemben. Az egyén felelőssége Az ő véleménye is változott. Mint mondja hosszú idő után megértette, hogy ezekben a sor­sokban az egyéni felelősséget is meg lehet találni, és nem biztos, hogy csakis maximális toleranci­ával lehet rajtuk lendíteni. Ma már zokszó nélkül ajtót mutatnak annak, aki durva, agresszív és iszik.-Az ilyen magatartást a töb­biek érdekében nem tűrhetjük. És tényleg sokan vannak, akik dol­goznak, akiknek céljaik vannak, akik védelmében ki kellett alakí­tanunk a magatartási elvárásokat. Pont az ő érdekükben szeret­nék bővíteni a a Hársfa utca 4. számú épületet, illetve a tetőtér beépítését is tervezik. Ide költöz­tetnék azokat az embereket, akik rendszeresen dolgoznak, kupor- gatnak, akiknek céljaik vannak. Ha így lesz, megint lépnek egyet előre, de csak az egyik gondjukat oldják meg. A másik az, hogy nem tudnak mit kezdeni a beteg, család és fedél nélküli idősekkel, akik száma növekszik. Igaz, van még idő azon gondolkodni, hogy mi legyen a Hársfa utcai épület bővítésének végleges célja, hisz a építkezés a tervek szerint több, mint 15 millió forintba kerül. Jövőre talán el tud­ják kezdeni. T. É. Megalapozott számítások sze­rint évi több milliárd forintos megtakarítást tenne lehetővé, ha az állandó orvosi felügyeletre nem szoruló betegeket nem kór­házban, hanem otthon ápolnák. Bár a házi ápolás rendszerének bevezetésére idei költségvetésé­ben 240 millió forintot különített el az Országos Egészségbiztosí­tási Pénztár, az új szisztéma meghonosítása egy lépéssel sem jutott előbbre. Mi ennek az oka? - kérdeztük dr. Szolnoki Andreá­tól, aki egyik szószólója és tá­mogatója a kezdeményezésnek.- Sajnos volt pénz, nincs pénz. Az erre szánt nem egészen negyedmilliárdot az önkormány­zat feje fölött átnyúlva egy sportcélú alapítványba csoporto­sították át. Pedig egyértelmű: je­lenleg egy-egy beteg napi kór­házi ápolása 8-10 ezer forintba kerül - az otthoni ápolás pedig ennek alig egyötödébe! De a je­lentős gazdasági előnynél is fon­tosabb, hogy a megszokott kör­nyezetben kimutathatóan job­ban, gyorsabban gyógyulnak és erősödnek a betegek.- Ha az otthoni ápolás ilyen előnyös, miért nem kapott már eddig is zöld utat?- A korábbi finanszírozási rendszerben a kórházak abban voltak érdekeltek, hogy a beteg minél hosszabb ideig maradjon náluk. Érthetően nem nagyon forszírozták a változtatást. Most azonban új helyzetbe kerültek: a Sajátos polémia zajlik az egészségügy berkeiben. Orvo­sok és betegek vitatkoznak egymással és egymás között ar­ról, hogy sérti-e a személyiségi jogokat a rendelkezés, amely kötelezővé teszi a tüdőszűrésen való részvételt. Az ismert spe­cialista, dr. Ajkai Zoltán főorvos szenvedélyes pártolója a kötele­zettség fenntartásának.- A' szűrővizsgálatok ellenző­inek és támogatóinak egyaránt érdemes felidézni a gyakorlati tapasztalatokat. Például azt, hogy nemrég még azt hittük: végleg sikerült leszámolnunk a Morbus Hungaricus-szal, a tbc-vel. Sajnos, a tények ezt cá­folják, a tüdőbaj ismét szedi ál­dozatait. Hazánkban - a kiter­jedt BCG-oltások ellenére - egy év alatt 727-en haltak meg tbc-s fertőzés következtében.- A miértre nem tudunk egyértelmű választ adni. A be­tegség visszatérésének egyik lehetséges oka a határok meg­nyitása; a szomszédos országok némelyikéből aránylag sokan fertőző tbc-sként érkeznek hoz­zánk. Jómagam azonban a fő okot abban látom, hogy mind többen kivonják magukat a szű­rővizsgálat alól. Tavaly például biztosító csak a valóban indo­kolt költségeket téríti meg. S azt a biztosító is tudja, hogy az or­vosi technika fejlődésének kö­szönhetően igencsak lerövidült például egyes műtétek után a gyógyulási idő ... Manapság egy komplikáció nélküli vak­béloperáció után elég 3 nap a kórházban és egy hét otthoni pihenés. Vagy mondjuk, ha az epekő műtét nélkül szétzúzható, a korábbinál jóval gyorsabb a gyógyulás.- Mit nyújtana a házi ápolás rendszere a lábadozóknak?-Azt, hogy ha már fölösle­ges az állandó orvosi ellenőr­zés, a szakképzett ápolónő ott­honukban keresi fel őket, s el­végzi a fontos, de mégis rutin­szerű feladatokat. Lázat mér, cseréli a kötést, megméri a vér­nyomást, beadja az injekciót. Nem kétséges, ez a szisztéma jobb a betegnek is, az egészség- biztosítási alapnak is.-Ha a bevezetésre nincs pénz, füstbe megy a terv?-Remélhetőleg mielőbb si­kerül pályázatot kiírni a házi be­tegápolás megszervezésére. Nagyon bízom abban, hogy a helyi önkormányzatok felisme­rik és anyagilag is támogatják az ügyet, az egészségbiztosítási pénztár pedig a nővérek át- és továbbképzésével, munkadíjuk fedezésével be tud kapcsolódni a program végrehajtásába.- eszem ­körülbelül 50 százalékos volt a megjelenés - s még így is 1300 új tbc-st szűrtünk ki.- De életmentő lehet az átvi­lágítás az egyik legalattomo­sabb daganatos betegség, a tü­dőrák elleni eredményes fellé­pés szempontjából is. A múlt évben a kötelező szűréseken 1400 - nagyrészt kezdeti stádi­umban levő - rákos megbetege­dést regisztráltunk. S köztudott, hogy az idejében fölfedezett rosszindulatú daganatos beteg­ségek tekintélyes hányada gyó­gyítható. Csupán saját praxi­somból mintegy 250 olyan be­tegre hivatkozhatok, aki évek óta panaszmentes, meggyógyult...-Az orvosi statisztikák tehát minden érvnél nagyobb nyoma­tékkai szólnak amellett, hogy éppen az élethez, az egészséghez való emberi jog érvényesítésé­nek feltétele a kötelező szűrő- vizsgálatok rendjének fenntar­tása és a kötelező jelleg komo­lyan vétele. Mert személyiségi jog egyebek közt az is, hogy senki ne fertőződjék környezeté­ben lappangó tbc-től vagy az, hogy a kötelező szűrés révén fel­ismert kór ellen minden eszköz­zel fellépjünk - mondja a tűdő- specialista. - borgó ­A Sándor utcában 100 személyes népkonyha üzemel A tbc nem adta meg magát Játék a számokkal Miért adóköteles a nyugdíj, ha egyszer nem az? Mielőtt bárki is félreértené a címbéli megállapítást, s azt gondolná, hogy valami fiskális furfang nyúl majd a nyugdíja­sok zsebébe, sietve tisztázni kell, erről szó sincs. A nyugdíj ugyanis annak rendje-módja szerint mentes a jövedelem- adótól. Más jövedelmek ugyan­akkor a vonatkozó rendeletek szerinti mértékben adókötele­sek. A dolog eddig elég egyér­telmű és világos - külön-külön nézve legalábbis. Ámde sokkal kevésbé válik azzá, ha a két tör­vényi tétel „egymásra talál”. Nézzük ennek egy egyszerű esetét. Izé úr, a nyugdíját meg­előző időszakban évi 220 ezer Ft. adóköteles jövedelemmel rendelkezett. Ebből követke­zően - tekintsünk el a részletek­től - 25 500 forint jövedelem- adót fizetett. Évi tiszta jöve­delme tehát 194 500 Ft-ot tett ki. Mint nyugdíjas évi 110 ezer Ft nyugdíjat kapott. Ezt további 110 ezer forintos évi jövede­lemmel sikerült kiegészítenie. Az első pillanatokban igen sze­rencsésnek érezte magát, mert úgy vélte, hogy nyugdíjas ko­rára anyagi helyzete nemhogy romlott, hanem némi javulást mutatott. Feltételezésének alap­jául egyfelől az a tény szolgált, miszerint a nyugdíj adómentes. Másfelől az, hogy 110 ezer Ft-ig szintén adómentesek a jö­vedelmek, a 0 százalékos adó­kulcs miatt... Csakhamar ki­derült, hogy alaposan tévedett. A két tétel, mármint a nyugdíja és az egyéb jövedelme ugyanis összevonva képezi adóköteles jövedelmét. Igaz, ebből az ösz- szegből számított adóból a nyugdíjra eső adót le kell vonni, lévén, hogy a nyugdíj nem adó­köteles. Nosza rajta számolt is szorgalmasan Izé úr: osztott, szorzott, kivont, összeadott. Még a kombinatorikával is megpróbálkozott, különös te­kintettel a holdfogyatkozásra és az adóhivatal pihenőházainak számára... A legnagyobb igyekezettel sem állítható, hogy megnyug­tató eredményre jutott. Adójá­nak összege mitsem változott, így adómentes nyugdíj ide, adómentes nyugdíj oda, évi tiszta jövedelme változatlan 194 500 Ft maradt. Izé úr eltűnődött: miként is működik ez az adórendszer? 1. 110 ezer Ft-ig nemcsak a jövedelmek adókulcsa 0 száza­lék, hanem a nyugdíjaké is. Kö­vetkezésképpen eddig a határig a nyugdíj levonható adótétele nulla forint. Tehát: a nyugdíj 110 ezer Ft-ig teljes egészben adóköteles. Ez ellentmond a nyugdíj adómentességét ki­mondó törvénynek. 2. A nyugdíj összevonása egyéb jövedelmekkel „az egy rókáról két bőrt...” jellemző esete. Többek között, mert a nyugdíj megállapításának alap­ját a jövedelemadóval csökken­tett kereset szolgáltatja. Ezért az összevont jövedelemben az egyszer már megadóztatott jö­vedelem ismét adótényezővé válik. 3. Ugyancsak ellentmondást takar, hogy ugyanaz a dolog, ami az egyik állampolgárnak előnyös, a másiknak hátrá­nyára válik. (Lásd: a jövedel­mek 110 ezer Ft-ig terjedő adómentessége egyfelől, más­felől a nyugdíj adókötelessége ugyanebben a tartományban, ha az egyéb jövedelemmel pá­rosul.) 4. A törvény állítása ellenére a nyugdíjak a 110 ezer Ft határ fel­ett is adóznak, ha áttételesen is. Az összevonás ugyanis adóföl­hajtó szerepet tölt be. Gyakori te­hát, hogy a nyugdíjon kívüli né- hányízezeiFt-ojövedelmekké ... Ezek után Izé úr, nem min­den ok nélkül vélte úgy, hogy emberi, állampolgári jogaiban semmivel sem szenvedett keve­sebb sérelmet, mint azon polgár­társai, akiknek egyfajta jövede­lemforráshoz való jogát az Al­kotmánybíróság sikerrel védte meg a közelmúltban ... Mindazonáltal Izé úr koránt­sem gondolta azt, hogy nem jogos a nyugdíjon kívüli jövedelmének megadóztatása, amely ha kelle­metlen is, de szükséges. Ámbátor említett fonákságai okán olyany- nyira méltatlan egy jogállam jog­alkotásaihoz, hogy annak elkerü­lése még az előbbinél is szüksé­gesebb! Búsbarna László

Next

/
Oldalképek
Tartalom