Új Dunántúli Napló, 1994. május (5. évfolyam, 120-148. szám)

1994-05-04 / 122. szám

1994. május 4., szerda Oktatás üj Dunántúli napló 7 Verseny nélkül hincs iskolai megújulás Hódítanak a sikerlisták Gyökeres reformokra szorul az oktatásügy Már a középkori iskolákban is versengtek egymással a diá­kok, hogy ki nyújt jobb teljesítményt a tanítási órán, vagyis ki a jobb tanuló. Azóta sem változott meg ez a szokás, sőt: napja­inkra az oktatási intézmények közti látványos rivalizálássá szé­lesedett a hajdan szűk körű vetélkedés. Kérdéseinkkel az ér­dekszférán kívül álló neves oktatásszociológushoz, Kozma Ta­máshoz, az Oktatáskutató Intézet főigazgatójához fordultunk, hogy az érettségi, illetve az egyetemi-főiskolai felvételi vizsgák közeledtével tárgyszerű véleményt halljunk az iskolák verse­nyéről.- Korunkban is természetes velejárója-e a verseny az iskolai munkának?- Manapság még inkább, mint korábban bármikor. A ma­gyarázat erre az, hogy szétbom- lott az a fajta oktatási rendszer, amelyet a hivatali irányítás tar­tott kézben. Most az iskolák jó­val szabadabban gazdálkodhat­nak saját kapacitásukkal: a jó tanárokkal, egy-egy jó prog­rammal, mint előzőleg, ezenkí­vül rá vannak kényszerülve a versenyre amiatt is, mert az in­tézmény fenntartójától aszerint kapják a támogatást, hogy hány gyerek jár hozzájuk. Evégett minél több gyereket, szülőt kell megnyerniük. Nincs megkötés- Ez nem természetes ver­senyhelyzet.- Nem, de nincs mit tenni el­lene; ráadásul a szülők is verse­nyeznek egymással, ki tud töb­bet, jobbat nyújtani a gyereké­nek. A korábbi bürokratikus irányítás igyekezett visszafogni a szülők versengését, valami­féle egyenlőségre törekedve. Ma semmi ilyesféle megkötés nem érvényesül.- Mit árulnak el a diákok kü­lönböző versenyeken és felvételi vizsgákon elért helyezései az is­kolájukban folyó pedagógiai munka színvonaláról?-A verseny- és vizsgaered­mények olyan biztos pontok, amelyek alapján megállapít­ható, hogy bizonyos tanárok fölkészítő munkája az egyik is­kolában jó, a másikban kevésbé az. Egyelőre nem tudunk ennél objektívebb mércét állítani az iskolákkal szemben, mert min­den más mérce manipulálható. Az eredményes felvételi vizsga elvitathatatlan siker, mert egy iskolán kívül álló bizottság bírá­latán alapszik.-Milyen alapon lehet pél­dául összevetni egy egyetemi gyakorlógimnázium és egy kis­városi gimnázium teljesítmé­nyét?- A két iskola munkájának összehasonlítása nem igazságos eljárás, mert a gyakorlógimná­zium egy kicsit versenyistálló jellegű intézmény, másfajta gyerekek járnak oda, másfajta tanári fölkészítéssel. Persze nem biztos, hogy a kisvárosi középiskola diákjai kevesebbet kapnak, sőt: emberségben és társadalmi élményekben min­den bizonnyal többet, de ez a többlet a felvételi vizsgán nem játszik szerepet. A két intéz­mény nevében ugyan azonos, de funkciójában különböző. Közelíteni az iskolák színvonalát-Lehet-e, igazságos-e a kü­lönböző körülmények között működő iskolák diákjainak tel­jesítményét összehasonlítani ?- Lehet, és igazságosnak igazságos, de nem méltányos. Ha abból indulok ki, hogy az ötös az ötös, akkor minden ag­gály nélkül összevethetők az érdemjegyek, akárki érte is el. Ám a befektetett munkát, a hozzáállást, mindazokat a prob­lémákat, amelyekkel egy hátrá­nyos helyzetű gyerek küszkö­dik, automatikusan nem tükröz- tethetik a jegyben a tanárok, mert ebből óriási szubjektivitá­sok származhatnak. Azt persze mégsem állítom, hogy a versenyeredmények és vizsgateljesítmények simán összevethetők, ezért szükség van a mostaninál megbízhatóbb tesztekre, de ha lesznek is ilye­nek, a jó tanári szemet, az oda­adó tanári munkát nem pótolja semmi sem.- Talán az iskolák színvona­lát kellene közelebb hozni egy­máshoz, hogy az érdemjegyek közti különbségek megszűnje­nek!- Ez volna a megoldás, nem pedig az, hogy Valamiféle föl- -és leszorzással korrigáljuk a jegyeket.-Mi a véleménye az iskolák külön versennyé vált rangsoro­lásáról a felvételi eredmények alapján?-Erről jó és rossz vélemé­nyem egyaránt van. Az jó, hogy létezik egy ilyen rangsor, amely a teljesítmény alapján orientál az iskolákról. Számos ország­ban divik ez a gyakorlat. Angli­ában például széles körben is­mertek a középiskolák népsze­rűségi listái. Újabban Japánban, Dél-Ko- reában s az USA több államá­ban hódítanak az iskolai siker­listák. Nyilván azért, mert nem nagyon van más eszköz az isko­lák sorbaállítására. Amiről rossz a véleményem: ezek a rangsorok mindig hibásak. Ki­fogás ellenük, hogy nem tükröz- tetik az illető intézmény felvé­teli keretét, továbbá a rangsor erősen manipulálható, például oly módon, hogy ha a gyengébb tanulókat az iskola lebeszéli a felvételi vizsgáról, mivel - úgymond - nem lesz eredmé­nyes a vizsgájuk, akkor mind­járt ugrásszerűen javul az iskola helyezése. Olyan ez, mint ami­kor valaki megdörzsöli a lázmé­rőt, s az hamis állapotot mutat.- Végül is mi mérhető, mi nem mérhető a vizsgákon?- A tanulmányi versenyeken és a felvételi vizsgákon volta­képpen nem mérések folynak, hanem értékelések, ennek elle­nére biztosan megállapítható a jelölt fölkészültsége, ám nem mérhető a teljes személyisége. A tanulói személyiséget egyéb­ként nemcsak az iskola alakítja, hanem a tágabb környezet és a család is. Emellé figyelembe kell venni a vizsgázó fiatal pil­lanatnyi lelkiállapotát, hiszen vannak közismerten rossz és jó vizsgázók. Különkurzusok vagy ösztöndíj?- Versenyek, rangsorok, esélyegyenlőség: kérem, ez utóbbival kapcsolatban mond­jon véleményt a különórák, föl­készítő kurzusok „piaci" viszo­nyairól!- Mint említettem, a közép­iskolák rá vannak szorulva, hogy különórákat és fölké­szítő kurzusokat szervezzenek és eladjanak. Ezt önmagában nem tartom rossznak, annak ellenére sem, hogy bizonyos pártok tiltakoznak az egyen­lőtlenséget okozó iskolai gya­korlat ellen, ugyanis nem minden szülő tudja megfizetni az ilyen szolgáltatásokat. Ne­héz kérdés ez. Hosszan le­hetne filozofálni arról, hogy az emberiséghez mi illik in­kább: egyfajta egyenlőség vagy egyfajta verseny. Én a piaci viszonyokra szavazok, azzal a megszorítással, hogy egyéb eszközökkel, egyebek közt ösztöndíjjal segítsünk a rászoruló gyerekeken. Biztos vagyok benne, hogy verseny nélkül nincsen iskolai meg­újulás. P. Kovács Imre Beke Kata egyike azoknak a szakértőknek, akik szívükön vi­selik az oktatás ügyét. Jómaga is pedagógus, nem közömbös számára a felnövő generáció sorsa. Arról kérdeztük: milyen­nek látja a magyar oktatás hely­zetét az ezredfordulóig, melyek azok a teendők, amelyeket nem lehet tovább halogatni?- Három dolgot tartok a leg­fontosabbnak: a tanárképzés színvonalának emelését, az ok­tatásügy anyagi helyzetének ja­vítását és a pedagógusok mun­kakörülményeinek jobbítását - mondja elöljáróban Beke Kata. - Az előttünk álló néhány esz­tendőben olyan egységes felső- oktatási követelményrendszert kell kialakítani, amelynek szer­ves részét képezi a pályaalkal­massági vizsgálat is. Ez ugyan megnehezítené a bejutást a fő­iskolákra, egyetemekre, de ki­szűrné azokat, akik alkalmatla­nok erre a hivatásra. Nem biz­tos, hogy jó történelem tanár vá­lik abból a hallgatóból, aki mindent tud például Mátyás ki­rályról, de nincs humorérzéke, erős idegzete és hiányzik belőle a gyerekszeretet. A tanáij előli­nek tudnia kell mulatni a gyere­keken és nem szabad idegroha­mot kapnia tőlük, ha szemtele­nek. Mert szemtelenek, hiszen mi is azok voltunk.-Ez talán egyszerűbb, meg­A Magyar Ösztöndíj Bizott­ság kezdeményezésére a kor­mány rendeletet alkotott a Ma­gyar Állami Eötvös Ösztöndíj létrehozásáról. Ki részesülhet az újfajta ösztöndíjban? - kérdez­tük dr. Boros Erzsébetet, a mű­velődési minisztérium osztály- vezetőjét, a Magyar Ösztöndíj Bizottság titkárát.- Ez egy olyan ösztöndíj, amelyet a legtehetségesebb fia­talok külföldi utóképzésére, ta­pasztalatcseréjére alapított a kormány. A két világháború között Klebersberg Kunó létesí­tett ilyen ösztöndíjat.- Az elsőszámú követelmény: „a tehetség”. Hogyan döntik el, ki a tehetséges és ki a még te­hetségesebb?- Éppen azért, hogy a döntés jogilag is megalapozható le­gyen, az adott szakmában vagy művészi területen, nemzetközi­leg elismert, hazai vagy külföldi szakembernek kell igazolnia a pályázó tehetségességét. A pá­lyázó megjelöli két ajánlóját, akiknek véleményét mi kérjük be.- Sok jelöltre számítanak?-Szeretnénk, ha sokan ver­senyeznének az Eötvös Ösztön­díjért, jó volna, ha az ország oldható feladatnak tűnik. Az ok­tatásügy anyagi kondícióinak feljavítása viszont - amilyen szegény ma az államháztartás - már kevésbé...- Mert rossz a szerkezete! Az MDF-kormány költségvetési szerkezete azonos a Kádár­kormányéval. Mindkettőre a „mindenhova egy keveset” elv a jellemző. Egyik sem jelöl meg prioritásokat, holott az oktatás­ügynek - és természetesen az egészségügynek és a szociálpo­litikának is - elsőbbséget kel­lene élveznie. Jóllehet, nem va­gyok pénzügyi szakember, de véleményem szerint az egy­szerre pazarló és szegény költ­ségvetés helyett más, új szerke­zetű költségvetésre lenne szük­ség.- Csökken a gyerekszám, mi lesz a pedagógusokkal?-A harmadik teendő, amit 2000-ig feltétlenül meg kellene valósítani, az a pedagógusok kötelező óraszámának csökken­tése. Valóban tragikusan csök­ken a gyereklétszám és növek­szik a pedagógus munkanélkü­liség. Ma egy általános és kö­zépiskolai tanár, ha becsülete­sen fel akar készülni - a köte­lező 18 óraszámot figyelembe véve és hozzáadva a dolgozat­javítás és felkészülés idejét is - heti 60-70 órát dolgozik. Újvári Gizella legjelesebb tudósai között is ki­alakulna egy egészséges vetél­kedés, melyiküknek van több olyan tehetséges, fiatal tanítvá­nya vagy munkatársa, aki méltó lehet egy ilyen ösztöndíjra.-Mennyi időre kérhető ösz­töndíj?- 3-12 hónapra adható és leg­feljebb fél évvel lehet meghosz- szabbítani. Indokolt esetben többször is odaítélhető ugyan­annak a személynek.- Milyen országokba lehet ösztöndíjat kérni?- A magyar tudósok, művé­szek rendkívül jó nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek. Mindenki tudja, hogy a maga területén a fiatal tehetségek tu­dásukat hol fejleszthetik a leg­jobban. Ezért a külföldi egye­tem, kutatóintézet, vagy más in­tézmény fogadókészségét és a várható költségeket a pályázó­nak magának kell igazolnia.- Mennyi pénz áll az ösztön­díj-bizottság rendelkezésére ?- A kormány az ez évi költ­ségvetésből 100 millió deviza forintot biztosított, a jövőben a költségvetés helyzetétől füg­gően ez az összeg elérheti akár az 500 milliót is. (koós) A tanulmányi versenyeken és a felvételi vizsgákon biztosan megállapítható a tanuló fölkészült­sége, de a teljes személyiség nem mérhető Fotó: Löffler Gábor Tehetségek ösztöndíja Május 21-én Pécsett lesz egy tanfolyam Egyoldalas gyerekek A nyolc éves kisfiú a mai na­pig nem tudja, hogy melyik a jobb és amelyik a bal keze. Ösz- sze téveszti a b, a d és a p betűt. Azt, hogy a kisfiúval nincs minden rendben már egészen pici korában észre vették a szü­lei. Abból, hogy nem, vagy csak minimálisan jelezte vissza, hogy foglalkoznak vele. Az óvodában is hasonló volt a helyzet. A szülők orvoshoz, pszichológushoz fordultak, hosszasan töprengtek, hogy ma­radjon-e még egy évet óvodá­ban, vagy beírassák az iskolába. Az utóbbi mellett döntöttek, de hamar kiderült, hogy sokkal ne­hezebben tanul, mint a többi gyerek. Rengeteget gyakoroltak vele, de csak addig, amíg el nem fáradt. Márpedig ez hamar bekövetkezett. Ä szülők nem tudtak beletörődni abba, hogy nekik van egy ép értelmű, egészséges gyermekük, aki mégiscsak más, mint a többi. Különösen akkor fájt ez nekik, amikor a kisgyerek egyszer sírva kérdezte tőlük, hogy miért nem tudja ő is megtanulni az is­kolában a verset, ugyanúgy, mint a társai, miért kell neki még otthon is ezzel foglal­kozni? A szülők kérdeztek, kutattak minden olyan ismeret után, ami lendíthet a gyermekükön. így került a kezükbe két könyv dr. Paul E. Dennison - Gail E. Dennison: Észkapcsoló agy- torna, illetve Észkerékkapcsoló című könyve. Ezek a könyvek szülőknek és tanároknak íródtak azzal a céllal, hogy megértsék: miért megy - vagy miért nem megy - a gyerekeknek a tanu­lás. A gazdagon illusztrált könyvekből egyértelműen kitű­nik, hogy miért szükséges az agyféltekék együttműködése. E könyvek útmutatása alap­ján kezdtek a szülők foglalkozni a kisfiúkkal, s ma ott tartanak. hogy közepes tanuló. Nem akarnak belőle, jó, vagy jeles rendű tanulót kreálni, pusztán azt szeretnék, ha el tudná sajátí­tani és használni tudná azokat az ismereteket, amelyekre fel­nőttként nélkülözhetetlenül szüksége lesz. Az édesanya, aki szerkesztőségünket megkereste - s akinek a nevét a gyermekére tekintettel nem közüljük - úgy véli, hogy nem csak nekik van­nak ilyen jellegű gondjaik. In­formációi szerint vannak, akik a fővárosba járnak különböző szaktanácsadásokra, vizsgála­tokra, tanfolyamokra. Nem biztos, hogy az a mód­szer, amit ők alkalmaznak a kis­fiúknál, mások számára is üd­vözítő lesz, de az édesanya kí­sérletként megszervezett egy tanfolyamot erről, amely május 21-én lesz Pécsett, a Szivárvány Gyermekházban. Akit érdekel­nek a részletek ott kaphat bő­vebb felvilágosítást. T. E. Érettségi után, elhelyezkedés előtt Zsebbe vágó holtidő A képesítő- és érettségi, to­vábbá a felvételi vizsgák meg­határozó jelentőségűek a gyere­kek további életútja szempont­jából. De ebben az időszakban már gondolni kell arra, hogy a tanulói jogviszony megszűnése, a 18 éven felüliek teljes állam- polgári jogviszonya lényegében a felnőtt létforma kezdetét je­lenti. Az érettségi után minden fiatal még 18 hónapon át pálya­kezdőnek számít, s több ked­vezmény illeti meg. Ezért a sikeres érettségit kö­vetően nyomban érdemes - az érettségi bizonyítvány, a szak- képesítést igazoló okmány és a személyi birtokában - a lakóhe- lyileg illetékes munkaügyi köz­pontban jelentkezni. A pálya­kezdők segélye ugyanis csak a bejelentkezéstől számított 90. nap után folyósítható, 6 hóna­pon át. Ennek összege a min­denkori minimálbér, azaz a je­lenlegi 10 500 forint 75 száza­léka, vagyis 7 875 forint. A központ egyébként igyekszik a bejelentkezőknek megfelelő munkahelyet keresni. Fontos tudnivaló, hogy az érettségizettek, akik valamilyen átképzési lehetőséget találnak, a képzés idején keresetpótló jutta­tásban részesülnek. Ez nem ala­nyi jogon jár, tehát kérvényezni kell. A tanfolyami képzés ideje alatt adható összeg a pálya­kezdő segély összegének 110 százaléka. Ézen túl bizonyos esetekben mód van arra is, hogy a tanfolyami díj egészét vagy egy részét visszatérítse a mun­kaügyi központ. Támogatás azonban csak egyféle képzéshez nyújtható; s ha a fiatal saját hi­bájából nem fejezi be a tanfo­lyamot, a tandíjtámogatást visz- sza kell fizetni. Azoknak, akiket a bejelent­kezés után fölvesznek valami­lyen felsőoktatási intézménybe vagy pedig el tudnak helyez­kedni, természetesen a munka­ügyi központot erről értesíte­niük kell, hogy tovább ne sze­repeljenek a nyilvántartások­ban. Jelenleg egyébként a köz­pontokban összesen 168 000 (!) 18-24 év közötti fiatalt tartanak munkanélküliként nyílván, s számuk a most érettségizők kö­réből bizonyára tovább nő. Az érintett szülőknek és ma- turánsoknak tehát érdemes megszívlelniük azt, hogy a kö­zépiskolától való búcsú utáni heteket, hónapokat ne tekintsék holtidőnek, amikor a pihenésen kívül nincs más tennivaló. A kikapcsolódás persze az ered­ményes érettségi után jogos já­randósága a fiataloknak - de a munkába állás lehetőségeinek felkutatását ne halasszák a nyári vakáció utáni időkre. Már csak azért se, mert segélyekre, mint köztudott, tartósan aligha lehet berendezkedni. Dr. Kecsmár Ilona r,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom