Új Dunántúli Napló, 1994. május (5. évfolyam, 120-148. szám)

1994-05-17 / 135. szám

r 10 aj Dunúntau napló Választási fórum 1994. május 17., kedd Május 8-án eldőlt, hogy Ma­gyarország választói nem akar­ják, hogy az elkövetkező négy évben is a konzervatív pártok kormányozzák az országot. A kormánypártok támogatottsága egyharmaddal esett vissza az 1990-es képest. A választók akarata az első fordulóban az MSZP-nek ked­vezett, ebben a felmérések sze­rint nagy szerepet játszott a las­san már a kormány számára is ellenőrizhetetlenné vált televí­zió rágalomhadjárata is. De kedvezett az SZDSZ-nek is, mely megismételte négy évvel ezelőtti teljesítményét. A siker, mert jogos és indokolt sikerről beszélni, a higgadt és racionális politizálás sikere. És természe­tesen azé a párté, mely Kuncze Gábor személyében a magyar választók szemében leghitele­sebbnek tartott miniszterel­nök-jelöltet tudta állítani. Szabad Demokraták Szövetsége Egyensúlyt - biztonságos változást Számos fontos kérdés azon­ban továbbra is nyitott maradt a második forduló előtt. Az ugyan eldőlt, hogy kit nem aka­runk kormányon látni a követ­kező években, az viszont nem, hogy kit akarunk. Május 29-én erről dönt az ország! Az egyes választókörzetekben leadott összes szavazatok száma nagy­jából egyenletesen oszlik meg a baloldal, a liberális közép- és a jobboldal pártjai között. Ugyanakkor az is megfigyel­hető, hogy az első helyen álló MSZP-s jelölteket általában nem nagy különbséggel követik az SZDSZ jelöltjei, míg a volt kormánypártok - néhány szá­mottevő kivételtől eltekintve - jócskán lemaradva állnak a harmadik helyen. A második fordulóban tehát egyedül az SZDSZ állíthatja meg a szocia­listák előretörését és fölényes győzelmét. Mi szól e feltételezés mellett? Említettem már, hogy a szabad- demokraták higgadtan politizál­tak az elmúlt időszakban. Kuncze Gábort ma többen lát­nák szívesen miniszterelnök­nek, mint Horn Gyulát. Az SZDSZ a túlzásoktól mentes, mindkét oldal felé nyitott, ki­számítható politikát kínálja vá­lasztóinak. Olyan politikát, mely vonzó lehet bármely, pol­gári értékeket valló politikai erő számára. Az ország nem akar egypárti kormányzást. Ezt meg­akadályozni, a jelenlegi erővi­szonyok alapján csak a Szabad Demokraták Szövetsége képes. Fontos, hogy a második for­dulóban is minél többen le­gyünk, akik szavazunk. De fon­toljuk meg, hogy kire adjuk voksunkat. Melyik jelöltet is­merjük jobban? Melyikük fi­gyelt inkább oda körzetére? Me­lyiket találjuk alkalmasabbnak? Mérlegeljünk, majd szavazzunk legjobb belátásunk szerint. Ne ragadjanak el érzelmeink. Mert csak így alakulhat ki po­litikai egyensúly az elkövetkező négy évben, Magyarországon. Mindezekről személyesen is megkérdezheti Kuncze Gábort, aki pénteken Pécsre látogat. Bretter Zoltán Az MDF Baranya Megyei Választmányának állásfoglalása Az első forduló után Megköszönjük képviselője­löltjeinkre és a pártra leadott szavazatokat. A választmány sajnálattal vette tudomásul, hogy a ránk leadott szavazatok, csak a 3. hely elérését tették lehetővé. Az MDF a lakosság bizalmából 4 évvel ezelőtt azt a feladatott kapta, hogy gyakorlatilag élet- képtelen és még megszállott or­szágban lebontja az idegenekkel együttműködő párt egyedural­mát. Biztosítja a szabadságjogo­kat és lerakja a magántulajdonra épülő szociális piacgazdaság alapjait, megteremti a többpárti politikai élet és a politikától füg­getlen művelődés feltételeit. Felvállalta az elmúlt időszak sé­relmeinek orvoslását a kárpótlást és az egyházak működésének helyreállítását. A mindezekkel járó népszerűtlen intézkedéseket és ennek következtében a lakos­ság életszínvonalának romlását a párt nem tudta a lakossággal el­fogadtatni, ezért sokan elfordul­tak az MDF-től, és a rendszervál­tozás nehézségei mellett nem tu­datosultak az átalakulás eredmé­nyei, melyek nemzetközileg is elismertek. Az MDF képes a megúju­lásra. A választások után a nemzeti és keresztény erőkkel szövetségben ellenzéki pozíci­óban a megkezdett rendszervál­tás folytatásán és a visszarende­ződés megakadályozásán fog munkálkodni. Ehhez kérjük a második fordulóban a választó- polgárok támogatását. Orbán Viktor nem gondol lemondásra A választás másnapján sajtó- tájékoztatót tartott a FIDESZ, amelyen Orbán Viktor értékelte az első választási forduló ered­ményeit. Elmondta: folytatódik az a folyamat, ami Kelet-Euró- pában már korábban megkez­dődött, az első szabadon válasz­tott kormányok nem tudják le­győzni nehézségeiket és meg­buknak. Helyükbe azok lépnek, akik az előző rendszerben kor­mányoztak. Érvényesült a len­gyel forgatókönyv, amely ellen másfél éve harcol a FIDESZ, sikertelenül. Orbán Viktor a liberális pár­tok lehetséges együttműködésé­ről is megfogalmazta álláspont­ját. Szerinte elképzelhető, hogy a második fordulóban sikerül a két liberális pártnak néhány százalékot lefaragniuk az MSZP előnyéből, de az általá­nos eredményeken még valami­féle választási szövetséggel sem tudnak változtatni. A választási eredményeket hamarosan értékeli majd a FI­DESZ elnöksége, a hét első napjaiban pedig tárgyalnak az SZDSZ-szel is. Ezt követően országos választmányi ülést tar­tanak, ahol kialakítják a pártnak a második fordulóban alkalma­zott stratégiáját. A FIDESZ elnöke szólt a le­mondásáról felröppent hírekről is. Szerinte a korábbi informá­ciók tévesek, semmi körülmé­nyek között sincs szándékában lemondani. A választások után, a nyáron esedékes a párt rendes, éves kongresszusa, amelyen — ha az elnökség úgy dönt -, sze­mélyi kérdésekről is szó lehet. Majd hozzátette: megbízatása 4 évre szól, amiből két év még hátra van. (koós) Fórumok Gál Zoltán, az MSZP parla­menti frakciójának vezetője és Kocsi László, az MSZP képvi­selőjelöltje közös lakossági fó­rumot tart május 18-án, szerdán 18.00 órakor Harkányban, a Dráva Szálló földszinti tanács­termében és 19.30 órakor Sikló­son a Művelődési Központban. Páva Zoltán, a Szocialista Párt képviselőjelöltje a 4. sz. vk-ben a következő helyeken vátja a választópolgárokat la­kossági fórumra: kedden 19 órakor Mecsekpölöskén a köz­ségházán, csütörtökön 18.30-kor Mekényesen a műve­lődési házban, 20 órakor Nagy­hajmáson a kocsmában. * Dr. Toller László, MSZP-képviselőjelölt a 3. sz. vk-ben lakossági fórumot tart május 17-én kedden 18 órakor a régi kertvárosi iskolában, ön- kormányzati képviselői foga­dóórája lesz a Németh László utcai mozgalmi házban, szerdán 14—16, pénteken 10-12 óráig. Dr. Németh Tibor, az SZDSZ képviselőjelöltje ezúttal nem kedden, hanem szerdán várja a tisztelt választókat 17 és 19 óra között a Piccola Perla (volt Me­csek Étteremben). ■fc A Harkányi Alternatív Klub politikai fórumot rendez Bara­nya 6. vk-ben az országgyűlési képviselőválasztás második fordulójában egyéni listán sze­replő képviselőjelöltek részvé­telével. Meghívott vendégek: Kocsi László MSZP, dr. Sze- pesvári Zsolt SZDSZ, Littván József FKgP. A politikai fórum ideje május 17, kedd 19 óra, he­lye a harkányi művelődési ház. A KDNP Intézőbizottságának Nyilatkozata A társadalmi igazságosságért A Kereszténydemokrata Néppárt Intézőbizottsága a vá­lasztások első fordulójának ér­tékelése után megköszöni mindazon választópolgároknak a bizalmát, akik szavazataikkal biztosították a párt további par­lamenti munkáját. A KDNP a közeljövőben ellenzéki szerepel vállal. Politikája arra irányul, hogy az adott lehetőségekkel élve síkra szálljon a többpárti, demokratikus politikai beren­dezkedés védelméért, a szociá­lis és társadalmi igazságosság érvényesítéséért. A választások második fordu­lójában eldől, hogy sikerül csök­kenteni a hatalom túlzott kon­centrálódását a szocialista illetve liberális erők kezében. Több mint másfél millió választópol­gár támogatta azokat a pártokat, amelyek programjában a nem­zeti elkötelezettség kiemelten szerepelt. E pártok parlamenti súlya csak akkor növelhető, ha választóik a második fordulóba bejutott, hasonló gondolkodású jelölteket támogatják szavazata­ikkal. A Kereszténydemokrata Néppárt Intézőbizottsága erre kéri a párt választóit és a hasonló gondolkodású pártok támogatóit. A pénzügyminiszter „visszavonulása” Csak a nyugdíjazását kérte Ebben az országban nincse­nek titkok. Sőt már az is ki­szivárog, ami még meg sem történt. Ennek a szituációnak esett „áldozatul” dr. Szabó Iván pénzügyminiszter is, akinek politikai visszavonulási szán­dékát világgá kürtölte az egyik napilap.- Igaz a hír? - kérdeztük a minisztert reggeli kávéja mel­lett a dolgozószobájában.- Bevallom, a teljes vissza­vonulás gondolata meg sem fordult a fejemben - csodál­kozik dr. Szabó Iván. - Egye­dül a miniszterségtől veszek búcsút, mert betöltöttem a hatvanadik évemet, ezért a kormány legutóbbi ülésén be­jelentettem, hogy kérem a nyugdíjazásomat. Ettől füg­getlenül, mint már korábban is sokan mások, nyugdíjba vo­nulva, országgyűlési képvise­lőként szeretnék tovább poli­tizálni.- Mostanában sokan érzik magukat felhatalmazva arra, hogy nyilatkozzanak az ország gazdasági helyzetéről, azon­ban csak nagyon keveseknek vannak pontos információik a valóságról. Milyen valójában jelenlegi gazdaság helyze­tünk? Milyen állapotban „örökli" utódja az országot?-Nyugodt lélekkel állítha­tom, hogy olyan reformfo­lyamatokat indítottunk el, amelyek következtében ma sokkal kedvezőbb a gazdasági helyzetünk, mint korábban volt. 1992-93-ra sikerült meg­fékezni a zuhanást, amely egyértelműen csődbe vitte volna az országot.- Egy-egy adat önmagában nem tükrözi a valós helyzetet. Személy szerint nagyon nagy eredménynek tartom, hogy si­került elindítani az ország pénzügyi strukturális reform­ját, a társadalombiztosítás és a Nemzeti Bank profiltisztítá­sát, a bankkonszolidációt. Emellett elkészült az állam- háztartás racionalizálásának terve is.-Az elmúlt négy esztendő­ből mi az, amit igazán siker­ként és mi az, amit kudarcként könyvel el?-Amire leginkább büszke vagyok, az az, hogy amikor először a minisztériumba lép­tem, még „pártkomiszárként” fogadtak, most pedig úgy tű­nik, szakemberként búcsúzha­tok. Kudarc? Talán az, hogy a kincstári- és a közbeszerzési törvényt már nem sikerült „át­vinni” a parlamenten.- Magánemberként hogyan változik majd az élete?- Ha esetleg több szabad­időm lesz, akkor végre hódol­hatok a kedvenc hobbimnak, a kertészkedésnek is. N. Zs. Magyar Szocialista Párt Lehet-e túlnyerni? A választások első fordulója után a politikai pártok szá­mos képviselője, függetlenül pártbéli hovatartozásától a szo­cialista túlsúly kialakulása ese­tén bekövetkező káros jelensé­gekkel riogatja a honpolgáro­kat. Vegyünk ezek közül sze­mügyre néhányat: valóságos ké­telyek ezek, vagy csupán a han­gulatot befolyásolni kívánó po­litikai fogások? Kezdjük mindjárt az elején, a túlnyerés lehetőségével. Az ezt hangoztató politikusok maguk tudják a legjobban, hogy a de­mokratikus politikai berendez­kedés nem pusztán abban tér el a totalitarizmustól, hogy egy vagy több párt van benne, ha­nem a hatalomgyakorlás intéz­ményes szisztémája alapvetően különböző. Akkor tehát amikor azt állítják, hogy Magyarorszá­gon kialakultak a parlamenta­rizmus intézményes biztosíté­kai, egyúttal maguk cáfolják azt az állításukat, hogy a szocialis­ták visszaállíthatják a burkolt egypártrendszert. A pluralista demokráciának igen sok típusa ismeretes, s számos esetben elő­fordul, hogy egyik vagy másik politikai erő relatív többségre tesz szert, ez azonban nem zárja ki a politikai konszenzus kiala­kításának lehetőségét, hiszen ez elsősorban a politikai szándék­tól függ. Jól példázza ezt a lekö­szönő koalíció vonalvezetése. Ezt a kormányzatot elvileg a konszenzus irányába kellett volna vinnie a viszonylag kis­mértékű többségének, mégis inkább a konfliktusélező politi­kai vonalvezetést választotta. A másik, legtöbbet hangozta­tott érv, hogy a Szocialista Párt még nem bizonyította be való­jában demokratikus vonalát. Indokolja ezt állampárti múltjá­val, s számos régi káder jelenlé­tével a pártban. Ezzel szemben a valóság az, hogy a szocialis­ták éppúgy előkészítői voltak a 89-90-es politikai átmenetnek, mint a többi politikai erő, s de­mokratikus felfogásuk és maga­tartásuk meggyőző bizonyítékát adták a békés hatalomátadás té­nyével. Azt is valamennyien igen jól tudjuk, hogy nem csak a szocialisták soraiban találhatók a volt állampárt tagjai, hanem a Fideszt leszámítva valamennyi pártban jelen vannak. Ennek igen kézzelfogható, s racionális magyarázata van, ha ugyanis valaki politizálni kívánt a „késő Kádár rendszerben”, kénytelen kelletlen be kellett integrálódnia az állampárt szervezetébe. Ha a többi pártba igazolt volt párt­tagról jóhiszeműen feltételezik politikai versenytársaink, hogy a megváltozott körülmények megváltoztatták az ő felfogásu­kat és magatartásukat, vajon miért nem feltételezik ezt a szo­cialistákról is? Ugyancsak sokat hangozta­tott érv, hogy a Szocialista Párt „sötét ló", mivel valójában több irányzatra oszlik, s nem tudni melyik határozza meg ténylegesen a párt politikáját. Ezzel kapcsolatban is szeret­nénk emlékeztetni arra, hogy nincs a magyar politika színte­rén olyan párt, amelyik egysé­ges arculatot tudna felmutatni. Kezdve a keresztény-konzerva­tív jobboldal látványos széthú­zásától, folytatva a Fidesz leg­rosszabb állampárti hagyomá­nyokat felmutató kizárásosdián át egészen a Szabad Demokra­ták számos belső töréséig, hogy csak a „pesti kemény magra”, vagy a pécsi torzsalkodásokra utaljunk. A szocialisták soha nem tagadták, hogy több irány­zat van jelen soraikban, de ezt a szociáldemokrata jelleg normá­lis megnyilvánulásának tartják. Ezidáig még mindig megtalál­ták annak módját, hogy a kü­lönböző irányzatok közötti súr­lódásokat konszenzussal oldják fel. Ez a politikai palettán rajtuk kívül csak a Szabad Demokkra- táknak sikerült. Ezek a tények azt mutatják, hogy a szocialis­ták nem különbek, de nem is rosszabbak a demokratikus je­gyeket tekintve, mint a többi párt. A szocialistákkal szemben támasztott harmadik fő kifogás, hogy együttműködést hirdet és valósít meg a szakszervezetek­kel. Mondják ezt akkor, amikor- folytonosan számonkérik a mo­dem szociáldemokrata értéke­ket is a párttól. Nos a szakszer­vezetekkel való együttműködés éppen ennek a szociáldemok­rata értékrendszemek az egyik sarkköve. Való igaz, hogy nem felel meg a klasszikus liberális demokráciafelfogás követelmé­nyeinek, de nem is akar annak eleget tenni. A szocialisták a Németországban, Ausztriában, Svédországban meghonosodott jogállami struktúrához hasonló politikai berendezkedést tekin­tik példának, s nem az angol­szász országokban honos liberá­lisabb modellt. Ebben kétségte­lenül nagyobb szerepet kap az állam és az érdekvédelmi szer­vezetek (beleértve a munkaadók szervezeteit is), mint az angol­szász típusban. Azt állítani azonban, hogy egyik, vagy má­sik elképzelés eleve káros az or­szág jövőjét tekintve, enyhe túl­zásnak tűnik. Amikor a szocia­listáktól azt követelik, hogy mondjanak le a szakszerveze­tekkel való együttműködésről, azt kérik, hogy a párt lényegi természetét változtassa meg. Olyan ez, mintha a liberáliso­kon azt kémék számon, miért állnak ki a sajtószabadság mel­lett. z első fordulóban a válasz­tópolgárok világosan kife­jezték azon óhajukat, hogy a következő ciklusban szocialista és liberális erőket kívánnak meghatározóként a parlament­ben üdvözölni. S bármilyen erő­arányok alakulnak is ki a 2. for­dulóban, nem a szocialistákon fog múlni a koalíció kérdése. Mi tudatosan vállaljuk d feladatot, habár tisztában vagyunk az előt­tünk tornyosuló nehézségekkel. Úgy gondoljuk azonban, minden felelős, a szavazóktól megfelelő számú voksot kapott politikus­nak vállalnia kell a kihívásokat, hiszen a megelőlegezett bizalom erre kötelez minden politikai irányzatot. Ennek szellemében kéijük va­lamennyi támogatónkat, hogy a második fordulóban is jöjjenek el és szavazzanak ránk! Dr. Toller László a 3-as baranyai választókörzet szocialista képviselőjelöltje A; A választások első fordulója sok tanulsággal szolgált, s erről nem kevés elemzés jelent már meg. Minden politológiai fej­tegetésénél többet mond azon­ban aza jegyzék, amely szemé­lyekre és pártokra szólóan tá-' jékoztat arról, hogy a területi listák alapján kik jutottak már be a parlamentbe, kiknek van még esélyük a mandátumok elnyerésére és kik lettek az ab­szolút vesztesek, akik már nem is indulhatnak a második for­dulóban. Különösen ez utób­biak felsorolása ad okot a tű­nődésre. Kik estek ki a versenyből? Nem lehet közös nevezőre Szélsőségek kudarca? hozni őket, mert nézetrendsze­rük, pártállásuk, személyisé­gük alapján is rendkívül kü­lönböznek egymástól. De van egy csoportjuk, amelynek alapvető vonásai azonosak: a politikai elvakultság, a túlhaj­tott, már-már mániákus külde­téstudat, az intolerancia jel­lemzi őket. Röviden: a szélső­ségek képviselőiről van szó, s most ki-ki néven nevezheti azokat, akik az utóbbi időkben riasztóan elvadult nézeteket hangoztattak. Az ő kampányuk harsány volt, megmozdulása­ikhoz síppal, dobbal szolgáltat­tak aláfestő „zenét” , s írásaik, szónoklataik gyűlöletet szórtak mindenkire, aki valamiben más „mert” lenni, mint ők. A választók azonban - jól mutatják ezt a május 8-i ered­mények - nem voltak vevők sem rájuk, sem nézeteikre, s ez­zel az elutasítással az állampol­gárok jelesre vizsgáztak a sza­vazófülkében tartott politikai érettségin. Miért döntöttek így? Szavazataik mögött az a józan felismerés húzódott meg, hogy az országot csak a reálisan poli­tizáló, az érdekek és nézetek sokféleségét tudomásul vevő, nem frázisokban, hanem való­ban és érdemben nemzetben gondolkodó és érte cselekvő pártok és személyek vezethetik tovább. Ezeket a pártokat és po­litikusaikat már az első forduló­ban „be is szavazták” a parla­mentbe, s ez megnyugtató. De elmúlt-e ezzel a szélsősé­gek veszélye? Nem, s éppen ezért ugyanilyen állampolgári kiállás kell ahhoz, hogy elszige­telődjenek a parlamenten kívül is. Nehogy terepük legyen az utca. i A á

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom