Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)
1994-02-09 / 39. szám
1994. február 9., szerda Kultúra - Oktatás üj Dunántúli napló 7 Sonne vend Péter, a pécsi Egyetemi Könyvtár új igazgatója Szerepet kereső iskolaszék Sonnevend Péter 1994. január 1-jétől a pécsi Egyetemi Könyvtár igazgatója.- Hétgyermekes Vas megyei családból származom. Székesfehérvárott érettségiztem, s innen vezetett az utam a fővárosba. 1962-ben lettem az Országos Széchenyi Könyvtár hírlaptárának munkatársa, ahol nagyon jó szellemi közegben dolgozhattam, olyan kollégákkal, mint Fogarassy Miklós vagy Kulin Ferenc. 1969-ben szereztem diplomát könyvtár-orosz szakon - s közben egy évig ismerkedtem a nagy orosz földdel, Buharától Talli- nig bejártam az országot. 1969 után másfél évig Kecskeméten, a Megyei Könyvtárban dolgoztam, ami felettébb érdekesnek bizonyult, hiszen belepillanthattam egy alföldi város sajátos problémáiba, művelődési viszonyaiba. 1970-től lettem ismét az OSZK munkatársa. Itt először a Könyvtártudományi és Módszertani Központban kaptam feladatot, ahol a külföldről beérkező dokumentumokkal foglalkoztam. Ezután három évi moszkvai kiküldetés következett egy nemzetközi könyvtári információs intézetbe. Hazatérve egészen 1993-ig először az országos cikkbibliográfiának voltam a vezetője, majd főosztályvezetőként az országos könyvtári központi szolgáltatásokat irányítottam - idetartozik a kötelespéldány, központi katalógus, nemzetközi könyvtárközi kölcsönzés is. Közben szerencsére módomban volt külföldi kongresszusokra is eljutni, valamint munkámat dokumentálni, vagyis publikálni; első tanulmányom még 1968-ban jelent meg, a Cserépfalvi KiKulturális központ adó történetét dolgoztam fel benne.- És miképp vezetett az útja Pécsre?- Közel az ötvenedik évemhez úgy éreztem, hogy még van időm arra, hogy önállóan belevágjak egy nagy feladatba. A mai magyar valóság kevés látványos kitörési lehetőséget kínál, de egészen biztos, hogy a felsőoktatás e kevés közé tartozik. És ha ez így van, ha egy olyan értelmiségi réteget szeretnénk felnevelni, amely egy nyelvet beszél Európával, akkor ehhez elengedhetetlen a szakmai hátteret megteremteni, azaz az egyetemeket, s azoknak szerves részeként a könyvtárat.- Mennyire volt tisztában azzal, hogy mibe vág bele - vagyis mekkora feladat vár önre könyvtárigazgatóként?-Természetesen voltak előzetes puhatolózások, tárgyalások az én pályázásomat, idejövetelemet illetően, úgyhogy azt hiszem, alapvetően nagy és főképp kellemetlen meglepetések nem fognak érni. Kétségtelen, hogy itt egymillió kötetről, száz munkatársról van szó, no meg arról az 5000 egyetemi és főiskolai hallgatóról (és persze oktatóikról is!), akikért ezt a könyvtárat egyáltalán érdemes fenntartani. A legfontosabb feladat talán az, hogy próbáljunk minél aktívabban hozzájárulni az egyetem életéhez. Manapság egy könyvtárnak az „információs gyár” szerepét kell betöltenie, s egyben infrastrukturális, szolgáltató szerv is kell legyen. Biztos, hogy egy ekkora könyvSonnevend Péter az Egyetemi Könyvtár igazgatója tár egyfajta kulturális központ, és az is fog maradni. Ám épp amiatt, hogy több évszázad kincseit rejti, nem szabad begu- bóznia, hanem ki kell lépnie a szakma határain túl, és egy szélesebb kulturális holdudvart teremtenie.- Ez egyfajta szemléletváltást jelent?- Annyiban igen, hogy szerintem szervesebben be kell kapcsolódni a város szellemi erőterébe. Hadd mondjam példának a Klimo-gyűjteményt: feltett szándékom, hogy hamaManapság egy könyvtárnak az „információs gyár” szerepét kell betöltenie Fotók: Löffler rosan egy illusztrált ismertetőt jelentetünk meg róla, majd a teljes katalógust is közreadjuk. Egyszer egy évben nyílt napot rendeznénk, ekkor adnánk valamely arra érdemes személynek a Klimo-emléklapot, továbbá tudományos előadásokat, kiállításokat szerveznénk.- Hosszútávú tervek?- Bár hivatalosan a Janus Pannonius Tudományegyetem könyvtára vagyunk, természetesen ez nem jelentheti azt, hogy más egyetemekkel főiskolákkal, avagy városi és megyei könyvtárakkal ne lenne kapcsolatunk. Sőt, szeretném, ha nagyon is odafigyelnénk egymásra, és ebben a pénzszűke világban segítenénk egymás munkáját. Első ilyen lépésként egy dél-dunántúli regionális folyóirat-listát szeretnénk létrehozni, melynek segítségével a három megyében fellelhető minden lap elérhető lenne bárki számára. Az is meggyőződésem, hogy a közeli jövőben élőször középfokú, majd felsőfokú könyvtárosi képzést is kell Pécsett indítani - ezirányban is megtörténtek az első lépések. Összefoglalva azonban még egyszer azt kell hangsúlyoznom, hogy a mai könyvtár - legyen bármily szimpatikus is - nem az elvonulás, hanem az aktív jelenlét terepe kell legyen. Méhes K. S ok szó esik az iskolaszékekről és már most kétségek fogalmazódnak meg jövendő működésükkel kapcsolatosan. Az aggályokat főként az okozza, hogy túlságosan erőszakos az iskolaszékek bevezetése: a megadott néhány hónap határidő nem elegendő ahhoz, hogy az érdekeltek alaposan megvitathassák a teendőket, és a kötelező felállítás a valóságos igények helyébe lép. Pontosan ezek voltak azok a megfontolások is, miért az iskolaszékek felállításainak határidejét szeptemberre javasoltam módosítani, - az országgyűlés koalíciós többsége azonban az indítványt elvetette. Mint ahogy nem talált kedvező fogadtatásra a szabad demokratáknak az a javaslata sem, hogy az iskolaszékeket ne kelljen kötelezően mindenhol létrehozni, hanem bízzuk az érdekeltekre, hol kívánnak fölállítani iskolaszéket. De ha már lennie kell, akkor érdemes működtetni, hiszen fontos intézményről van szó, és az iskolaszékek is olyanokká válnak majd, amilyenekké mi magunk alakítjuk őket. Merthogy a törvény egyelőre nem tudja megmondani, hogy pontosan mire is jók az iskolaszékek. Igen kevés döntési jogosítványt biztosít számukra, és az sem világos, hogy egyáltalán milyen célt szolgálnak: egyelőre leginkább valamilyen fellebviteli fórumnak látszanak, ahol a diák és a pedagógus között fölmerülő vitás kérdéseket meg lehet tárgyalni. Az is elképzelhető, hogy az iskolaszék: az iskolák érdekében folytatott lobbizás egyik helyszíne lehet. Az iskolaszékekben ülő önkormányzati képviselőket itt lehet a leginkább meggyőzni arról, hogy fontos az iskola. Két fontos funkciót viszont nem tartalmaznak az iskolaszékre vonatkozó törvényi passzusok. Az -iskolaszékek nem működnek amolyan támogatáskereső csoportként. Pedig sokat tehetnének - tehetnek azért, hogy egy-egy iskola gazdálkodásának elősegítésére esetleg többletforrásokat igyekezzenek bevonni. Főként most, amikor tudjuk, hogy az állami költségvetés változatlan normatívákat állapított meg 1994-re, és az állam csupán a pedagógusok bérével törődik (ebben a törődésben sincs azonban semmi köszönet), az iskolák működési ‘ költségeinek fedezése az ön- kormányzatokat, így a pécsit is, szinte megoldhatatlan feladatok elé állítja. Az iskolaszékek tehát dolgozhatnak annak érdekében, hogy elnyerjék vállalkozók, vállalatok támogatását és ezzel segítsék az iskola gazdálkodását. Szerencsére a törvény, még ha az iskolaszékek gazdálkodással összefüggő tevékenységét nem is említi, de nem is tiltja. Az iskolaszékeket semmi sem akadályozza, hogy az iskola gazdasági tanácsadó testületéként működjön akár. A másik funkció sem körvonalazódik az eddigi iskolaszékekkel kapcsolatos elképzelésekben: ez pedig az iskolai működés nyilvánossága volna. Igaz ugyan, hogy az iskolaszékekben jelen lesznek az önkormányzatok képviselői, és jelen lesznek mindenekelőtt a szülők. Az iskolai nyilvánosság, a társadalmi ellenőrzés azonban keveredik az iskola irányításának néhány kérdésével, és észrevétlenül benyomul a szakmaiság területére is: először akkor, amikor az iskolaszék feladatai közé tartozik a véleményadás a vezető személyének kiválasztásakor, másodszor, amikor az iskolaszék véleményt mond a pedagógiai programról. Mindent összevetve az iskolaszékről a törvény nem ad világos képet és különböző feladatok keveredése komoly érdekütközéseket, vitákat okozhat. Négy fajtája van az iskolaszékeknek: a beszámoltató, a tanácsadó, a támogató, az érdekegyeztető iskolaszék. Ezek közül a típusok közül volna érdemes választani, ha elemezzük mindegyik modell erényeit és hátrányait. Az iskolaszéki tagokra az iskolaszékekre vár majd a feladat, hogy saját szerepüket megtalálják. E zért hívok mindenkit, akit érdekel, vegyen részt azon a vitán, melyre az iskolaigazgatók szíves közreműködésével már meghívtam az iskolaszék-előkészítő bizottság, az iskolaszékek már meglévő tagjait, s amelynek helyszíne az Apáczai Nevelési Központ lesz, február 14-én délután 5 órakor. A pedagógusok részéről Tasná- diné Rónaky Edit igazgató, a szülők részéről Gyetván Ferenc az I. számú általános iskola iskolaszékének elnöke, az ön- kormányzat oldaláról Mata- vovszky Iván, az oktatási bizottság elnöke és az önkormányzati apparátus részéről Tóth Béla irodavezető tart vitaindítót. A rendezvényt Krippl Zoltán polgármester nyitja meg és a törvényi szabályozásról, a fentiek értelmében, én fogok bevezetőt mondani. Tehát keressük az iskolaszékek szerepét! Bretter Zoltán országgyűlési képviselő Vannak „elveszett” gyerekek / Ervényesülhet-e a tankötelezettség? Bármely ország társadalmi-gazdasági fejlődésében döntő szerepe van a népesség iskolázottságának, végső soron a közoktatási rendszer eredményességének. A hatékonyság romlása elsőként mindenütt az analfabéták számának emelke- > désében mutatkozik meg, ami a tankötelezettség elmulasztásának egyenes következménye. A hanyagság súlyos társadalmi hatása miatt a jelenség nem tekinthető az egyes családok magánügyének. A tankötelezettség teljesítése elsőrendű nemzeti ügy. A Művelődési és Közoktatási Minisztériumban Csonka Csabáné főtanácsos a kérdés avatott szakértője. Hozzá fordultunk kérdéseinkkel. Ki mit nem tud?- Vannak-e analfabéták Magyarországon?- Vannak, de hát hol nincsenek, melyik országban? Az ipa-, rilag fejlett államok idevágó statisztikái is kimutatnak egy-két százaléknyi teljes analfabétát. Ennél lényegesen nem több a hazai teljes írástudatlanok száma sem. A kérdést egyébként a szociológusok másképpen közelítik meg. Ők különbséget tesznek a teljes és a funkcionális írástudatlanság között. Szerintük analfabéták azok az emberek is, akik a betűket ugyan ismerik, de nem rendelkeznek azzal a minimális alap- műveltséggel, amely feltétele a társadalmi munkamegosztásba való bekapcsolódásnak, például a szakmatanulásnak. Amerikai kutatók állítják, hogy az ottani népesség jó tizenöt százaléka funkcionális analfabéta. A műveltség megszerzésének első feltétele, hogy a gyerek tanköteles korban bent legyen az iskolában. Ennek érdekében már az 1985-ös oktatási törvény elrendelte a rugalmas, vagyis a tanuló fejlettségéhez igazodó iskolakezdést, az 1993. évi 79. törvény pedig kiterjesztette a tankötelezettséget. Azért volt erre szükség, mert nem egyformán fejlettek a gyerekek, és a naptári életkor meg a szellemi fejlettség nem mindig esik egybe. A rugalmas kezdés azt jelenti, hogy a nyáron született gyerekek esetén a szülő dönthet arról, beadja-e gyerekét az iskolába, vagy még egy évig az óvodát választja neki. Általános tapasztalat, hogy az optimális iskolakezdés révén később kisebb lesz a lemorzsolódás, csökken a bukások száma az általános iskolában.- Végül is a szülők a hatéveseknek hány százalékát íratják be az általános iskola első osztályába?- 92 százalékát; a többiek még egy évig az óvodában maradnak. Akik sohasem tanulnak- Vannak-e olyan gyerekek, akik később sem kerülnek be az általános iskolába?- Sajnos, vannak. Arányuk a hatéveseknek hozzávetőleg egy százalékát teszi ki. Szám szerint 11-12 ezer gyerekről van szó évente; kitelnék belőlük egy kisebb város lakossága. Az okok, amiért nincsenek ott az iskolában, sokfélék. Például köztük vannak azok a fogyatékosok, akiket korábban képezhetetlen- ség címén fölmentettek az iskolába járás alól. Az új oktatási törvény semmilyen címen nem ad fölmentést. Áz ilyen gyerekek - állapotuknak megfelelő - foglalkoztatását ezentúl a szülők bevonásával a tanulói képességet vizsgáló szakértői bizottságok oldják meg. Ezek már minden megyében működnek; a költségeket az állam fedezi.- Korábban a szakemberek évi öt-hatszázra becsülték azoknak a gyerekeknek a számát, akik szüleik deviáns vagy nomád életmódja miatt eleve kimaradtak a kötelező iskoláztatásból. Sikerült-e ezt a jelenséget fölszámolni a rendszerváltás után ?- Nem jutottunk előbbre e téren, most is van ennyi "elveszett" gyerek, mert nem csökken a társadalom perifériáján élő családok száma, sőt növekszik a körülöttünk levő országokból hozzánk menekült deviánsokkal, akiknek a gyerekei nem járnak iskolába, ehelyett a kéregető koldusok között tűnnek fel a pesti utcán s más nagyvárosokban.-Sokan azt állítják, hogy a tankötelezettség mai helyzete jelentős mértékben cigánykérdés.- Semmiképpen sem az, jóllehet a vándorló és rendétien életvitelű családok között vannak cigányok is. A kérdés mélyebb elemzést kíván, mert mindazok a felnőttek, akik állampolgári fegyelmezetlenségükkel más téren is szemben állnak a társadalommal, a tankötelezettség teljesítését is könnyen elhanyagolják. Falra hányt borsó?- Hol vezetik a tanköteles gyerekek nyilvántartását? Ki ellenőrzi a tankötelezettség teljesítését?- Az ott élő gyerekek iskoláztatásának figyelemmel kísérése a helyi önkormányzat - személy szerint a jegyző - törvényszabta kötelessége. A feladat a tankötelesek felkutatásával kezdődik a lakóhelyi nyilvántartás alapján, amihez számottevő segítséget nyújtanak a védőnők kimutatásai. Ezek gyakran pontosabbak, mint a polgármesteri hivatal nyilvántartó könyvei.- A tankötelezettség érvényesítésének nemcsak az iskoláskor kezdetén vannak súlyos akadályai, hanem a későbbi iskolás években is. Több év átlagában a tanulók nyolcvan százaléka végzi el nyolc év alatt, illetve tizennégy éves korig az általános iskolát. A tanköteles kor végéig, tizenhat éves korig pedig 95 százalékot ér el az alapfokú iskolai végzettséget szerzők aránya. Évek óta nagy társadalmi gondunk a lemorzsolódó gyerekek magas száma, mert iskolázottság és szakképesítés nélkül a munkanélküli fiatalok népes erejét fogják növelni. Az új jogszabálytól a helyzet jelentős javulását várjuk, mert a törvény a tankötelezettséget nem a nyolcosztályos általános iskola elvégzéséhez köti - ez a fő újdonsága -, hanem tizenhat éves korig az intézményes nevelésben való részvételre kötelez. Ez a rendelkezés egyébként csak 1996-ban lép hatályba.-Németországban és Svájcban tavaly emelték föl az iskolakerülő gyerekek szüleire kiszabható pénzbüntetést, a zürichi kantonban például kétszázról háromezer frankra. Vajon követjük-e a "fejlett" Nyugatot e téren is?- Nálunk a büntetés alsó határa ezer forint, a felső pedig (elvileg) akár elzárás is lehet. A nehézség nem az összeg nagyságában rejlik, hanem abban, hogy az érintett szülők zöme vagy munkanélküli, vagy halmozottan hátrányos helyzetű, rendetlen életvitelt folytat, ezért aztán a büntetésnek nincs foganatja körükben, nem lehet rajtuk behajtani. P. Kovács Imre
