Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)
1994-01-26 / 25. szám
1994. január 26., szerda Kultúra - Oktatás új Dunűntüli napló 7 A nyuszi elmegy, de a Samu drága Kevés a pénz a szemléltetőeszközökre A térképek cseréjét az elhasználódás és a politokai változások teszik szükségessé Fotók: Szundi György Kevés olyan magyar iskola lehet, ahol a közkedvelt biológiai szemléltetőeszköznek ne Samu lenne a neve. Manapság persze ez a jó öreg csontváz sokkal-sokkal többe kerül, mint egykor, ezért azok az iskolák járnak jól, amelyekben már néhány évtizede bekerült a szertárakba, vagy a szaktanterembe. Ma már mondjuk egy nyulat ábrázoló kép sem olcsó, de azért az még elmegy, mondják a hozzáértők ... Megyei körképünkben annak néztünk utána, mi az általános helyzet ma az alsófokú oktatási intézményekben a szemléltetőeszközöket illetően. Az ismert idézet szerint „nem a drága oktatás a jó, de a jó oktatás sohasem olcsó”. Ma már egyre drágábbak a tanulást, tanítást segítő anyagok, transzparensek, térképek, makettek, hogy az olyan „újabb” technikákról már ne is beszéljünk, mint a video, a számítógép. ■Sk A sásdi általános iskoláról például a 80-as évek elején még azt állapították meg, hogy felszereltsége a városi iskolákkal mérhető. Ma az igazgatónő, Märcz Mihályríé nem ilyen derülátó.- A gépparkunk, az audio-vizuális eszközeink elavultak, ha szám szerint meg is vannak az eszközök, jó részük használhatatlan. Elsősorban új térképeket kellene vennünk, a történelmi, földrajzi, gazdasági térképeinket ki kellene cserélni. Ma azonban egy térkép több, mint 5000forint, s a szükséges csere horribilis összeget jelentene. Az önkormányzatunk is leterhelt, és már a tankönyvek, az étkezési térítési díjak esetében is óriási pluszt vállalt. Szomorú, hogy ebben a négy idegen nyelvet is oktató iskolában a pedagógusok egymás kezéből kapkodják ki a régi magnókat, hogy dolgozni tudjanak. Növelniük kellene számítógépeik számát is, mert most az 577 diákra 7 működő jut, de ezeket is IBM-re kellene cserélni ahhoz, hogy ne a múltnak oktassák a számítástechnikát.-Az utóbbi években még a szinten tartásra sem volt lehetőségünk- folytatta az igazgató. - Ezzel együtt benne vagyunk a nagy magyar átlagban. Tény, hogy nem csak eszközök kellenek az oktatáshoz, de az is tény, hogy a gyerek nem csupán auditív módon tanul, fontos a látvány, a demonstráció, s hogy ő maga is kézbe vehessen egy-egy kísérleti eszközt. Az igazság az, hogy még ha minden szükséges újdonságot be is lehetne szerezni, az még nem jelentene automatikusan minőségi javulást. A pedagógusra továbbra is nagy felelősség hárul, de a korszerűtlen gépek, az elavult segédeszközök hovatovább a tanítás hatékonyságát veszélyeztetik. Szalántáról örömteli hírrel szolgálhatunk, itt Balogh Györgyné igazatónő boldogan mondta el, hogy az utolsó 3 évben szépen gyarapodott az iskola, bár elsősorban az épületet tekintve. Átadták a tornatermet, az új iskolaszámyban egy berendezett nyelvi termük is van, és 6 Commodore géppel rendelkezésre áll egy számítógépes terem is. Ezt 220 gyerek (9 osztály) használhatja majd.- Térképeket 3-4 éve beszereztünk, de a legújabbak még hiányoznak. Talán az idén tudunk valamit pótolni. A tanuló- kísérleti eszközeinkkel is ez a helyzet. Az a szerencsénk, hogy régebben fejlesztettük a szertárakat, s most meg is van az előrelátás gyümölcse. A szalántai önkormányzat ennek az iskolának is maximális segítséget nyújt, csak így vált lehetővé a tárgyak területén ez a fejlődés. Jól használják ki a számító- gépes bemutatás lehetőségét a 162 diákot nevelő-tanító magyarszéki iskolában. Rudi Jánosáé igazgatótól megtudtuk:- Elsősorban biológiából, technikából tudunk számítógéppel könnyített órákat tartani, ezekhez van nagyon sok anyagunk. Van egy IBM gép, és 10 másik számítógépünk, minden teremben írásvetítő könnyíti a munkát. Transzparensekből, a természettudományos tárgyakhoz sz,ükséges makettekből közepes az ellátottság, a térképek is felújításra szorulnak. Video- fdmekből is közepes mennyiség áll rendelkezésre, ennek a zömét mi magunk vettük fel, vagy a Baranya megyei Pedagógiai Intézet videotárából kölcsönöztük, mert a kiadóktól nem tudnánk őket beszerezni a borsos árak miatt. Sajnos nagyon sokszor mellé lehet fogni, mert a megrendelőhöz mellékelt rövidke leírásból nem mindig derül ki, az anyag tényleg beilleszthető-e. Mindezek mellett azt kell mondanom, hogy a fő „eszköz” továbbra is a tanár! Jelenleg még az 1978-as tantervek vannak érvényben, ezekhez pedig megvannak a szükséges szemléltetőeszközök, állította a pécsi, Jókai úti általános iskola igazgatója, Spolár János. A problémát abban látja, hogy időközben sok iskola önálló fejlesztésekhez, kísérletekhez, programokhoz fogott, ezekhez pedig már bajosabb volt beszerezni a szükséges anyagokat. Az igazgató szerint nagyon tarka a kép, ha számos eszköz rendelkezésre áll is, sok közülük már nem korszerű, vagy egyszerűen elkopott a napi használatban. 660 gyerek jár az iskolába, van videó, tévé, sőt 11 IBM számítógép is, melyeket egy alapítvány szívességéből kaptak, csak használatra.-Ma már be tudnánk szerezni bármilyen jó minőségű szemléltetőeszközt, de csaknem elérhetetlen áron - tette hozá. - Az utóbbi években a fejlesztés más feladatokhoz képest háttérbe szorult. És hogy mi Spolár János álma egy eszményi iskoláról?-Amíg nincs új Nemzeti Alaptanterv, és nem tudja az iskola és a pedagógus, hogy mit is fog tanítani, nehezen lehet bármit is mondani. Könnyen elképzelhető, hogy az Új NAT-hoz a jelenlegi eszközállomány jelentős része nem fog megfelelni. Az én álmom tehát egy nagyon jó NAT... Hodnikl. Gy. Szalántán az önkormányzat segítségére is szükség volt az új iskolaszárny és a nyelvi tanterem kialakításához A pécsi Tájak-Korok-Múzeumok Klub idei évéről Önművelődés mesterfokon Több, mint 200 tagja van a hatodik éve működő Tájak-Korok-Múzeumok Klubnak Pécsett. Olyan szerveződés ez, mely valaha polgárok szabad választásából indult, létrejöttét az érdeklődés határozta meg, soha'semmilyen kényszer nem befolyásolta a részvételt. Talán ez is oka annak, hogy a klub mára dinamikusan fejlődő közösséggé vált, rendszeres programokkal, jó hangulatú összejövetelekkel. Mi ennek a titka? A kérdésre a klub két vezetője, Königné Kövesdi Ibolya elnök és Tillai Gábor titkár válaszolt. Elmondták, hogy az egyik vonzerőt az olyan különleges programok jelentik, melyeket máshol az ember nem kaphat meg, egy értékes, de eldugott, romos kastély, ahová például a kerítés alatt másztak be a tagok, hogy megnézhessék, vagy éppen az országnak olyan tájai, ahová például a hivatalos buszjáratokon, vasútvonalakon szinte lehetetlen eljutni, de a klub buszával elérhetők Magyarországnak ezek a rejtett kincsei is. A sikerhez nyilván hozzájárul, hogy a klub programjain többnyire szakemberek az előadók, igazi hozzáértők, akár irodalomtörténeti, akár művészettörténeti, természettudományos vagy vallástörténeti kérdésről van szó. Ugyanez vonatkozik az évenként egyszeri külföldi utazásra is, ahol pedig végképp nem mindegy, hogy egy hézagosán művelt idegen- vezető viszi-e a csapatot, vagy felkészült, tájékozott hozzáértők, akik igényes információkat tudnak adni minden hozzájuk fordulónak. A Tájak-Korok-Múzeumok Egyesületnek egyébként közel félszáz klubja van az országban, s közülük a pécsi a legnagyobb vidéki társulás. A tagok jó része nyugdíjas értelmiségi, sok a pedagógus, de tüke pécsi családok is eljárnak ide. Most már akár egy ifjúsági tagozatot is be lehetne indítani, mert van rá igény. A tervek között ez is szerepel, a klub vezetői az általános iskolásokra gondolnak elsősorban, ahol a szülőföld megismerésével indíthatnák a programot. Mostanra egyébként annyi módszertani tapasztalat is felhalmozódott, hogy a klub vezetői akár tovább is adnák ezeket, például kíváncsi pedagógusoknak ... A klubtagok nem elégednek meg a havonkénti egy találkozóval. Szenvedélyesen érdeklődnek más kulturális rendezvények iránt is, és rendszeres látogatói például a pécsi, baranyai múzeumi programoknak! Idén több érdekes, egyébként saját maguk választotta témával megismerkednek majd. Szó lesz a farsangról, terveznek rövid kis kirándulásokat a baranyai középkori templomok meglátogatására, a Keleti-Mecsekbe, Nyugat-Dunántúlra, Északke- let-Magyarországra, vetnek egy-egy pillantást Zágrábra, Mayerlingre, Kassára. Idén a nagyobb út célja Németalföld lesz. A klubfoglalkozásokon előadásokat hallhatnak majd Kínáról, a dél-amerikai őserdőkről, a baranyai műemlékvédelemről, a megyei levéltár munkájáról. Általában mindig nagy az érdeklődés, mert a csapat összeszokott, ráadásul mindig növekszik is, hiszen a tagok hozzák a barátaikat, rokonaikat. Több sikerükről is beszámolnak, kétszer is országos versenyt nyertek már, 1987-ben a felnőttek, tavaly pedig a kö- zép-és általános iskolások csapata. Ezek az emberek nem sajnálják a fáradságot, hogy újabb és újabb ismeretekhez jussanak. Ez valóban önművelődés, és talán nem túlzás, ha azt mondjuk: mesterfokon. Hodnik I. Gy. A kiugrás minden útja le volt zárva Habsburg Ottó emlékiratai Első magyarországi látogatása után, 1989-ben, egy pillanatig ingadozott, hogy Magyar- ország elnökévé választassa magát, de alaposabb mérlegelés után arra jutott, hogy megmarad „európai szerepénél,” Magyar- ország és az egykori osztrák-magyar Monarchia helyén alakult kelet-európai államok felkérés nélküli szóvivője lesz - írta Habsburg Ottóról Fejtő Ferenc. A Párizsban élő történész Habsburg Ottó most megjelent emlékiratait ismertette. A recenziót pénteken közölte az II Giomale című milánói napilap. Az utolsó osztrák-magyar uralkodó fia a francia újságíróval beszélgetve meséli el élete történetét, politikai szerepvállalását, céljait. Habsburg Ottó önmagát „sem monarchistának, sem republikánusnak, hanem legitimistának” határozta meg, akinek az a célja, hogy hozzásegítse a Monarchia utódállamait az Európai Közösségbe való mihamarabbi bejutáshoz. Az újságíróval beszélgetve nem titkolja, hogy nincs túlságosan jó véleménnyel Horthy admirálisról, aki kormányzóként kétszer is megakadályozta, hogy apja, Habsburg Károly visszajusson a magyar trónra, ítéletében azonban megfontolt: „Számomra Horthy soha nem volt fasiszta. Csak nem volt politikusi elme és gyenge helyzetben volt a németekkel történt összeütközéseiben. Kissé több képzelőerővel talán jobban csinálhatta volna, de a kiugrás minden útja le volt zárva. Benessel szemben azonban nem kíméletes. „Olyan ember volt, akit a gyűlölet elvakított, a gyűlölet, mely még intelligenciáját is eltompította. Vaknak kellett lennie, ha a térképre nézve nem értette meg, hogy ha Bécs elesik, Prága is veszélybe kerül”. (Benes 1938-ban, Ausztria megszállása előtt kijelentette, hogy Bécsben még Hitlert is jobb látni, mint a Habsburgokat.) Habsburg Ottó 1972-ben „békét kötött” Bruno Kreisky osztrák kancellárral, de soha nem avatkozott be azóta Ausztria belügyeibe. Kelet-Eu- rópa jövője izgatja, ezért lett az Európai Parlament tagja, a Páneurópai Unió elnöke. Fáradhatatlanul utazik, konferenciákon, kollokviumokon vesz részt, emlékműveket avat, könyveket, cikkeket ír és szívesen ad interjúkat. Búcsú Kojak hadnagytól Két szomorú esemény árnyékolta be az egyébként hagyományosan jó hangulatot január 22-én'szombaton Los Angelesben, a Golden Globe 51. díjkiosztó gáláján. Az egyik a 6,6 fokozat erősségű földrengés áldozatainak és károsultjainak nagy száma, a másik egy színésztárs, a Kojak hadnagy szerepében világhírűvé vált Telly (Aristotle) Savalas halála. A világ minden tévénézője számára ismerős amerikai színész prosztatarákban halt meg szombaton, hosszú szenvedés után, 69 éves korában. Amerikában született, görög családban. Apját „ötszörös milliomosként és hatszoros koldusként” jellemezte. Eszébe sem jutott színésznek menni, viszont kitüntetéssel harcolta végig a második világháborút, majd még hosszú ideig dolgozott a külügyminisztériumban illetve hírfőnökként az ABC televízióban. Egy alkalommal megkérdezték tőle, tudna-e valakit, aki európai akcentussal beszél és el tud játszani egy idős bírót a Hozzál haza egy bébit című tévésorozatban. Elvállalta. Első szerepét villámgyors sikerkarrier követte, melynek során már 1962-ben Oscar jelölést kapott az Alcatrazi madárember című filmben nyújtott epizód-alakításáért. Talán Kojakot sem fogadja szívébe a világ ilyen melegen, ha Savalas nem nyiratja kopaszra a fejét és nem szopogatja többszáz folytatáson keresztül a savanyúcukorkát. Előbbi szokása példátlan szexepilt kölcsönzött számára a nők szemében, utóbbi állítólag milliókat szoktatott le a dohányzásról. Pedig a kopaszságnak eredetileg semmi köze Kojak felügyelő markáns figurájához. A haját Savalas először 1965-ben nyiratta le, hogy eljátszhassa Pontius Pilátust a Minden idők legnagyobb sztorija című filmben, majd úgy hagyta 1967-ben is a Piszkos tizenkettő című film forgatása idején. Kojakot 1973-ban játszotta először. A sorozat minden idők egyik legnagyobb televíziós sikere volt, s az ABC televízió még 1989-ben is készített új folytatásokat belőle. Kojak ezekben a filmekben nem ismerte sem a félelmet, sem a vereséget, soha nem hátrált meg, és soha nem maradt alul a gengszterek és gyilkosok, rablók és csalók elleni küzdelemben. Aztán jött egy ellenség, amellyel már ő sem bírt... Bokor Pál Színjátszók a magyar végeken Székelykevén két tojás volt a belépőjegy az újvidékiek vendégjátékán, Muzslyán 100 liter étolajért és 30 margarinért játszottak az újvidéki színészek, Hertelendyfalván, a legdélibb bánáti magyar faluban ingyenes volt az előadás. Az újvidékiek a szilveszteri kabarét mutatták be a vajdasági magyar szórványvidéken, itt a tragikus gazdasági helyzet miatt valóban nagy szükség van egy kis vidámságra, a mulatságban nem is volt hiány, az előadás végén az asszonyok közül mégis sokan elsírták magukat, amikor felhangzott a dal:”..ha majd egyszer mindenki visszajön”. Hertelendyfalván körülbelül harminc magyar család fogta kézbe a vándorbotot, s indult Magyarország felé. A többség eladta a házát is, ide többet ők nem térnek vissza sosem. Vannak viszont fiatalok, akik a sorozás elől szöktek, vagy akik munkát keresni mentek Magyarországra. A helyzet itt katasztrofális, amint például Erős László helyi művelődési vezető fogalmazott, ez itt igazi ínség, sosem kémének segítséget, ha nem szorulnának igazán rá. Hertelendyfalvára, valamint Székelykevére 1883-ban Bukovinából kerültek át a székelyek, megvetették a lábukat itt, Belgrad közelében. Ma még mintegy háromezer magyar él itt. Még magyarul tanulnak a kisiskolások, a felsőtagozaton azonban már csak az irodalom és nyelvtan oktatása történik anyanyelven, még a történelmet és földrajzot is szerbül tanulják. Nagyon kell tehát a művelődési ház. Itt még elevenen él az anyanyelv, ide még eljönnek az újvidéki színjátszók. B.Walkó György
