Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)
1994-01-06 / 5. szám
6 üj Dunántúli napló Külföld 1994. január 6., csütörtök V. Csernomirgyin orosz miniszterelnök becsukja a szemét miközben Arzeni Isztrinckij püspök január 4-én megáldja új hivatalát a Fehér Házban. Csernomirgyin a parlament korábbi elnökének Ruszlan Haszbulatov helyiségeit foglalta el. Mit mutat az orosz kristály gömb? Anarchia és elégedetlenség Erdős Andié a magyar BT-tagságról Nem állandóan körülöttünk forog a világ Az új évben a Cseh Köztársaság vette át Magyarország helyét a Biztonsági Tanács nem állandó tagjai között. A testületben végzett két esztendei munka tapasztalatairól és benyomásairól nyilatkozott washingtoni magyar tudósítóknak Erdős André, a Magyar Köztársaság állandó ENSZ-képviselője. Megkezdődött a visszaszámlálás A Panama-csatorna nemcsak két óceánt összekötő 80 kilométeres víziót, hanem egy fogalom névadója is. A századforduló táján építése körül annyi volt a visszaélés, a gátlástalan nyerészkedés, hogy megszületett az azóta is használatos „panamá- zás” kifejezés. Most a Carter elnök által megkötött 1979-es megállapodás nyomán még pontosan hat év hiányzik a nagy naphoz: 1999 december 31-én kivonulnak az amerikaiak a 84 ezer hektáros csatornaövezetből. A közép-amerikai miniországban máris megindult a harc „Samu bácsi” nem akármilyen örökségéért. A legutóbbi felmérés szerint az övezetben lévő amerikai ingatlan-és egyéb tulajdon összértéke 32 milliárd dollár! Ha ehhez hozzászámítjuk a csatornahasználatért évente befolyó mintegy 500 millió dollárt /ami az ország bruttó produktumának kerek egytizede/, világossá válik a tét nagyságrendje. A hatalomátvétel egyébként már megkezdődött. A csatornát felügyelő szervben, a PCC-ben /Panama Canal Comission/ a kilenc tag közül 1990 óta immár öt tag, tehát a többség panamai és a társaság 8 ezer alkalmazottjából már 1992 végén mindösz- sze 800 volt az Egyesült Államok polgára. Most lesz 80 esztendeje annak, hogy 1914 augusztus 15- én /az első világháború kitörésének napjaiban/ ünnepélyesen megnyitották az Atlanti- és Csendes-óceánt összekötő nyolcvan kilométeres viziutat. Az akkor ünnepelt világcsoda az amerikaiaknak 387 millió dollárba került, de ez a pénz potom 25 év múlva az illetékekből megtérült. Egészen a huszadik század hetvenes éveiig a vállalkozás egyértelműen nyereséges volt, de annak az évtizednek a közepén a csatorna történetében először veszteségessé vált a mérleg. A megváltozott világhelyzet nyomán azóta a bevételek folyamatosan csökkennek. Az ok: az anyahajók,a szupertartályha- jók és egyéb kolosszusok egyszerűen képtelenek átkelni a 12 méter maximális mélységű vi- ziúton, a 60 ezer brutto regisztertonnánál nagyobbaknak pedig kerülő utat kell megtenniük. 1992-ben azért így is mintegy 13 ezer hajó kelt át a Panama-csatornán, 160 millió bruttó regiszter-tonna összértékben. Bár a nagy napig még sok esztendő hátra van, nem nehéz megjövendölni, hogy egy kisebbség dollármilliókra tesz szert Uncle Sam hátrahagyott örökségéből, ugyanakkor rengeteg kisember szegényebb lesz, mint valaha. Az amerikaiak kivonulásával közel húszezer munkahely kerül Minden eddiginél bizonytalanabb érzésekkel indul Oroszország az új esztendőnek, s legfeljebb csak az errefelé mind népszerűbb jósházapár, Pavel Globa jós kristálygömbje a tudója a jövőnek. A Zsirinovszkij jelenség A legnagyobb példányszámú hetilap, az Argumenti i Fakti legutóbbi felmérése szerint az emberek döntő többségét, 75 százalékát az árak emelkedése izgatja manapság a leginkább, amelytől még a bűnözésnél is jobban tartanak. A szociális bizonytalanság tükröződik abban is, hogy minden harmadik orosz polgár tart a munkanélküliségtől, s minden ötödiket aggasztja a kormányzati hatalom meggyengülése, amely az élet szinte minden területén jelentkező káoszban és korrupcióban ölt testet. Ezek az adatok is kiválóan példázzák, hogy egyáltalán nem volt véletlen Vlagyimir Zsirinovszkij választási sikere, aki jelszavaiban éppen ezekre a félelmekre reagált. A politikus mindenesetre alaposan feladta a leckét a moszkvai vezetésnek és a Nyugatnak. Ismét csak egy. friss közvéleménykutatási adat: Az Izvesztyija által közölt felmérésből kiderült, hogy a korábban gondoltakkal ellentétben Zsirinovszkij szavazótáborának magját valójában nem a reformok által egzisztenciálisan súlyosan érintett, lecsúszott rétegek alkotják, hanem a társadalom zömét jelentő középrétegek. A reprezentatív felmérés szerint mindenekelőtt a jövő bizonytalansága, az országot jellemző anarchia és persze a jelenlegi hatalommal való elégedetlenség hajtotta őket Zsirinovszkij karjaiba. A szélsőségesen nacionalista húrokat pengető politikus sikere azt is megmutatta, hogy a szunnyadó orosz nacionalizmussal számolni kell a jövőben. Alighanem ez az egyik legfontosabb tanulsága a választásoknak, amelyet ha nem vesznek figyelembe az ország irányítói, még nagyobb meglepetések várhatnak Oroszországra (és a világra). A jelenlegi politika változatlansága mellett ugyanis garantáltan nő majd Zsirinovszkij szavazótábora. Hacsak a jelenlegi kormány nem találja meg a Zsirinovsz- kij-jelenség ellenszerét, még nagyobb meglepetést okozhat - 1996-ban ugyanis elnökválasztásokat tartanak. Igaz, addig még sok minden történhet, s az sem kizárt, hogy Zsirinovszkij végül csak múló tünete lesz az orosz fejlődés mai, zűrzavaros szakaszának. Ellenzéki parlament A parlamenti választások mindennél jobban megmutatták, hogy a jelenleg kormányon lévők magatartása mennyire taszította az embereket. Nevezetesen az a hozzáállás, amely szerint a hatalom birtokosai jobban tudják, hogy mi a jó a társadalomnak. Bármennyire is igazuk van abban, hogy felelősen nem lehet gyors javulást Ígérni, azonban látnivaló, hogy a keserű igazság helyett inkább vevő az orosz társadalom az ígéretekre, amelyekkel egykor választást nyert Borisz Jelcin is. Növeli az orosz belpolitikai helyzet bizonytalanságát az új parlament összetétele is, amely ellenzéki többségű. Az új alkotmány erős elnöki hatalmat irányoz ugyan elő, azonban nem teszi lehetővé Jelcinnek, hogy a parlament megalakulása után egy évig feloszlassa a törvényhozást. Mi következik ebből? Nem kizárt, hogy az ellenzéki többségű törvényhozás azon melegében bizalmatlan- sági indítványt teijeszt be a kormány ellen. A kormány ösz- szetételének meghatározása ugyan Jelcin hatásköre, de az orosz vezetés egyelőre hallani sem akar róla, hogy koalíciós kormány alakuljon. Az alkotmány egy másik pontja szerint az alsó és felsőház hatvan százalékos szavazati aránnyal hatályon kívül helyezheti az alaptörvényt és alkotmányozó gyűlést hívhat egybe. Mindez csak elvi lehetőség, azonban szintén komoly bizonytalansági tényezőt jelent, nem beszélve akkor még a kormánypártnak számító radikális reformereket tömörítő Oroszországi Választás nevű tömb és a legnagyobb ellenzéki pártok szembenállásáról, amelyet az első parlamenti ülés előtti egyeztető tárgyalások is jeleztek már. Amint azt a Rosszijsz- kije Vesztyi című lap találóan megjegyezte: lakmuszpapírként jelezheti a további fejleményeket az új orosz polgári törvény- könyv tervezetének vitája, amely a január 11-én összeülő törvényhozás elé kerül. Sok ismeretlen Akárhogy is, az elmúlt évben súlyos megrázkódtatások érték Oroszországot. Elég a parlament feloszlatását, majd épületének szétlövetését, vagy az ezt követő elnöki kormányzást megemlíteni. Az máris látszik, hogy az 1994-es év sem lesz a stabilitás éve, s Oroszország, amely eddig is csak önmagával volt mérhető, ezután is olyan ország marad, amelynek fejlődését a sok ismeretlen miatt nehéz előre jelezni, s lehet, hogy ezért is kiváncsiak egyre többen arra, hogy mit mutat a vezető orosz jós, Pavel Globa kristálygömbje. Kóti Lóránt A nagykövet pályafutásának csúcspontjaként értékelte a BT-ben töltött két évet. Szerinte egy ország diplomáciája számára kivételes alkalmat jelent a tanácsbeli tagság, olyan tapasztalatokat nyújt, amelyeket másképpen évtizedek alatt sem lehetne felhalmozni. (Magyarország legutóbb 26 éve volt a testület tagja.) Mind gyakoribb a közmegegyezés Erdős André elmondta, hogy a hivatalos üléseken, de a nem hivatalosnak minősülő konzultációkon is mindenki saját országa nevében szólalt fel, kétszer is meggondolva, hogy mit mond. Akadtak azonban derűs pillanatok is, sőt a világ mai állapotára jellemző, hogy „amerikai-orosz veszekedésnek” nemigen lehetett szemtanúja a testület. - Ha mások használtak is olykor élesebb hangot, egy udvarias „pardon” később elegendőnek bizonyult az ügy lovagias lezáráshoz - jegyezte meg, hozzátéve, hogy az amerikai és az orosz küldöttség valóban harmonikusan tudott együtt dolgozni a BT elé került ügyekben. A magyar nagykövet felhívta arra is a figyelmet, hogy a Biztonsági Tanács mind gyakrabban dönt közmegegyezéssel, azaz a tizenöt kéz legtöbbször egyszerre emelkedik magasba, hiszen mire döntéshozatalra jut a dolog, a határozat-tervezetet már a legapróbb részletekig egyeztették. Megemlítette, hogy míg korábban évi ötven nem hivatalos konzultációra került sor a Biztonsági Tanácsban, addig tavaly már ezerkétszáz hasonló jellegű megbeszélést tartottak. A jugoszláv kudarc A magyar ENSZ-misszió kilenc diplomatájának zöme a BT-tagsággal együtt járó feladatokat végezte, ugyanakkor - mint Erdős André jelezte - egyéb tennivalók is akadtak. - Sikerült azonban „túlélni” az óriási terhelést, és biztos vagyok abban, hogy mindeki pótolhatatlan tapasztalatokkal gazdagodott - vélekedett. A misszió diplomatái igyekeztek minden lehetőséget kihasználni a magyar érdekek képviseletére. - A jugoszláviai válság akkor robbant be a világpolitikába, amikor Magyar- ország a BT tagja lett: eleinte az osztrákokkal együtt a magyarok számítottak a kérdés igazi szakértőinek. A többiek tréfásan „Habsburg-blokknak” neveztek bennünket. Igen fontos eredmények tartom, hogy a magyar szempontoknak sokszor sikerült érvényt szerezni a testület Jugoszláviával kapcsolatos döntéseiben - hangoztatta a nagykövet. Azzal kapcsolatban, hogy másokkal együtt végső soron a Biztonsági Tanács is kudarcot vallott a válság kezelésében, Erdős André úgy vélekedett, hogy azért történt így” mert a testületben képviselt kormányokban sem volt meg az egységes politikai szándék.” Nézete szerint többször is elmulasztották időben megtenni azokat a lépéseket, amelyekkel megelőzhették - vagy később enyhíthették volna - a véres konfliktust.- Az ENSZ és a Biztonsági Tanács nem valamiféle világkormány. A hatalmat képviselő országok akarata ellenére vagy szándékaik ütközése esetén nem tehet semmit - magyarázta. Utalt arra, hogy az orosz küldöttség igyekezett együttműködni a nyugati államokkal a jugoszláviai ügyekben is - anélkül azonban, hogy túlságosan aktív lett volna a Nagy-Szerbiára vonatkozó törekvések elítélésében. Tapasztalatai szerint a Biztonsági Tanács öt állandó tagjának álláspontjai között árnyalatnyi különbségek voltak és vannak: nem teljesen azonos az amerikai felfogás a brit-francia szemlélettel, de a kínai megközelítéssel sem. Egy a 184 közül A magyar ENSZ-fődelegátus benyomásai alapján úgy véli, hogy a világot nem lehet kizárólag a Duna-Tisza tájáról nézni. Mint mondta, Magyarország csak egy állam a 184 közül, és „nem állandóan körülöttünk forog a világ: a magyar érdekeket csak úgy lehet hatékonyan képviselni, ha az a többiek számára is érhető és elfogadható”. Erdős André a világszervezet jövőjéről kifejtette, hogy maga az élet feszegeti a Biztonság Tanács csaknem fél évszázada rögzített kereteit. Ennek ellenére sem biztos azonban abban, hogy 1995 őszéig, tehát az ENSZ létrehozásának ötvenedik évfordulójáig sikerül megvalósítani a BT tagjai számának kibővítését. Utalt rá, hogy az átalakításhoz mind a 184 tagállam egyértésére lenne szükség. Mit tehetünk Oroszországért és Kelet-Európáért Házasság három szakaszban Partnerség Oroszországgal Életbe lépett a NAFTA Ünnepélyes külsőségek között vágták el hétfőn az amerikai, Texas'állambeli Laredo és a határfolyó, a Rio Grande túlpartján fekvő mexikói Nuevo Laredo közötti határátkelőhelyen a selyemszalagot, és ezzel a gyakorlatban is életbe lépett a január elsejétől érvényben lévő Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás, a NAFTA. Nem véletlenül választották ezt a pontot a szabadkereskedelmi övezet jelképes megnyitására, hiszen a két ország közötti áruforgalom 60 százaléka itt halad át. A kétoldalú kereskedelem értéke az elmúlt évben meghaladta a 81 milliárd dollárt, és a vámkorlátok fokozatos leépítése következtében a forgalom további, töretlen növekedésére számítanak. S. Tóth László, az MTI tudósítója jelenti: Kelet- és Közép-Európa államai számára lényegesen többet kell adni a „partnerség a békéért” amerikai elgondolásánál: egyfajta szerződést a NATO-val, amelyben nyíltan kötelezettséget vállalunk a későbbi „házasságra” - úja a Párizsban megjelenő angol nyelvű napilap, az International Herald Tribune hasábjain három tekintélyes nyugat-európai politológus. Timothy Garton Ash, a kelet-európai térség brit szakértője, Dominique Moisi, a francia Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének igazgatóhelyettese és Michael Mertes, Kohl német kancellár tanácsadója az újság hétfői számában azt a témakört járta körül, hogy az orosz választások után mit lehet tenni az ottani demokraták helyzetének erősítésére. Vajon a kelet-közép-európai demokráciák felvételét valóban az elszigetelődés jeleként érthetnék Moszkvában? - teszi fel a gyakran hangoztatott kérdést a három szerző. - Nem, ha mindez együtt járna az Oroszországgal való különleges biztonsági partneri viszony kiépítésével. Ezt maguk az orosz demokraták is elismerik - olvasható a cikkben, emlékeztetve arra: Kozirev orosz külügyminiszter december elején kijelentette, hogy Oroszország nem a NATO-tagságra, hanem a NATO-val való partneri viszonyra törekszik, s a kelet-közép-európai országoknak szuverén joguk van annak eldöntésére, milyen szövetséghez csatlakoznak. A három szerző szerint az érintett államok NATO-felvétele magának Moszkvának is érdeke lenne, hiszen az orosz vezetésnek stabilitásra van szüksége államuk nyugati határainál, s ráadásul az európai demokráciát és stabilitást szolgáló, megerősödött szövetség segítené demokratikus erőket Oroszországban. Garton Ash, Moisi és Mertes úgy véli: míg az orosz választások előtt nyilvánvalónak látszott, hogy a Varsói Szerződés egykori tagjai - legyenek bármilyen demokratikusak, álljanak bármilyen közel a Nyugathoz - a jövő heti NATO-csúcson nem kapnak többet a „partnerség a békéért” elgondolásánál, most a NATO mégis elkezdte átgondolni a témát. A szerzők szerint a „partnerség a békéért,, elvét az orosz demokratáknak kellene felajánlani, a Nyugat megújult támogatásának részeként, a kelet-közép-európai államokkal pedig ezt a bizonyos „házassági szerződést” kellene megkötni. Ami magát a NATO-integrá- ciót illeti, ez három szakaszban mehetne végbe: először a térség államai bekapcsolódhatnának a szervezet politikai konzultációs mechanizmusába, azután haderőik részt vehetnének a NATO békefenntartó akcióiban, s végül részeseivé válhatnának a NATO teljes körű, s kölcsönös biztonsági garanciáinak - írja a három tekintélyes nyugat-európai szakértő. Behajthatatlan milliárdok Japánban Japán 11 legnagyobb kereskedelmi bankjának mintegy 65 milliárd dollárral több a behajthatatlan hitelállománya, mint amennyiről eddig tudott a közvélemény - írja a Jomiuri Sim- bun. A nyilvánosságra nem hozott behajthatatlan tartozásokkal mintegy 160 milliárd dollárra tehető a rossz hitelek állománya. Azokat a kölcsönöket tekintik behajthatatlannak, amelyek után már hat hónapja, vagy annál hosszabb ideje nem fizetnek kamatokat. Szeptember végén még közel 100 milliárd dollárnyi ilyen hitelállományról beszéltek a pénzintézetek. A konjunktúra évei alatt bőkezűen hiteleztek a bankok: azóta értéküket vesztett ingatlanokat, telkeket fogadtak el a kölcsönök garanciájaként.
