Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1994-01-05 / 4. szám

1994. január 5., szerda Oktatás üj Dunántúli napló 7 Munkánk az alkotás legszebb örömét adja Szakképzést, de milyen célra? A közelmúltban látott napvilágot a közoktatási és a szakkép­zési törvény. Túlzás nélkül mondhatjuk: e törvények megszab­ják generációk sorsát, az ország gazdaságát és jövőjét is. A várva-várt fellendülés egyik előfeltétele a szakképzett munka­erő. És az emberi oldala: létünk időhöz kötött, aki most tizen­éves, s a legfogékonyabb a tanulásra, annak most kell tanulnia. Ám a hazai gazdaság jelenlegi helyzete bizonyos korlátokat szab e törvény érvényesülésének. Erről beszélgettünk az okta­tásügy szakértőjével: Varró Lajossal, a Középfokú Oktatási In­tézmények Igazgatói Kamarájának elnökével, aki - jelenleg is szakközépiskolai igazgatóként - immár három évtizede áll a szakképzés szolgálatában. Duális képzési rendszer- Ön nemrég, az egyik tévémű­sorban érdekesen foglalkozott a szakképzés és a mai gazdaság összefüggéseivel. Kérem fejtse ki bővebben álláspontját, főleg az új törvények tükrében.- A szakképzési törvény alapjában pozitív törekvéseket foglal magában: azt akarja elő­mozdítani, hogy a szakképző iskolák - beleértve a szakmun­kásképző iskolákat, a szakkö­zépiskolát és a technikusképzést- rugalmasan illeszkedjenek a gazdasághoz, alkalmazkodja­nak annak létszám, szakmai profil és végzettség szerinti igé­nyeihez. Ez a törvény nagyon hasonlít a német duális képzési rendszerhez.- Közelebbről ez mit jelent?-Arról van szó, hogy Né­metországban az ipar, a gazda­ság finanszírozza a szakképzés költségeinek döntő részét. Is­merve a német ipar fejlettségét és súlyát, eddig ez ott nem oko­zott nehézséget. Noha német szakemberektől hallottam, hogy náluk sem mindig eszményi ez a rendszer. Nálunk a törvény szerint az iparnak illetve a válla­latoknak, vállalkozásoknak és a kisiparnak kellene viselniök a gyakorlati képzés költségeit. A hazai gazdaság állapotát is­merve jó ideig még ez nem fog zavartalanul megvalósulni.- Mi a magyarázata ennek? A napi érdek diktál- Sajnos a szakképző iskolák döntő többségének nincs kihez alkalmazkodnia. A régi KGST- országokba szállító nagyüze­mek elveszítvén piacukat, zömmel tönkrementek vagy szétaprózódtak. A tanulókép­zést a feltételek hiánya folytán szinte teljesen megszüntették. A privatizált üzemek pedig - ha a külföldi tulajdonosok nem a ha­zai konkurencia kikapcsolása céljából vásárolták meg azokat- bérköltségük csökkentése ér­dekében drasztikusan leépítet­ték a dolgozói létszámot. Jól felfogott pénzügyi, gazdasági érdekük, hogy ne foglalkozza­nak saját utánpótlás neveléssel, hiszen még sokáig válogathat­nak a több százezernyi munka­nélküliből. Aligha érdekeltek anyagilag a tanulóképzésben az úgy-ahogy prosperáló kisiparo­sok és kisvállalkozók: eddig ta­nulónként 1000 forintot, jövőre 1500 forintot vonhatnak le ha­vonta az adóalapjukból. Hozzá­fűzöm, ha az iskola felszerelt­sége olyan színvonalú, hogy ott megoldható a gyakorlati okta­tás, akkor annak költségeit, a ma még sokszor „egymásra mu­togató” önkormányzatoknak, il­letve a kormánynak kellene biz- tosítaniok.- A jelenlegi szakképzés mennyire képes kielégíteni az ipar, a gazdaság igényeit? Nem kell-e csökkenteni az arányát a közoktatásban ?-A szakképzés alapkérdése: melyik iparágakra, szakokra képezzünk, hisz egy-két kivé­teltől eltekintve még az élenjáró technológiákat hordoz szak­mákra sincs jelentős igény. Megannyi kérdés is feltolak­szik: fejlesszük-e vissza a napi szükségletek szintjére a szak­képzést? Akkor hová iskoláz­zuk be az általános iskolát vég­zett tanulókat? Csak a gimná­zium önmagában nem lehet megoldás, hisz új értékeket döntő többségben a szakképesí­téssel rendelkezők hoznak létre. Mi lesz, ha a nagyon várt fel­lendülést éppen a szakképzett munkaerő hiánya fogja akadá­lyozni? A működő tőke is csak akkor áramlik be a kívánt mér­tékben, ha magasan szakkép­zett, kvalifikált emberek állnak rendelkezésére. Súlyosak e gondok és nem alaptalanok a feltolakodó kérdések, számolva azzal is, hogy annak, aki most tizennégy vagy tizenhat éves most kell tanulnia.-Mitévők lehetünk ebben a helyzetben? A Világbank ösztönzése- Mivel még nem körvonala­zódik a jövendő gazdasági fej­lődés iránya és munkaerőszük­séglete, az iskolák arra kénysze­rülnek, hogy maguktól alka- mazkodjanak az átmeneti hely­zethez. Ezt a kormányzat a vi­lágbanki programmal is ösz­tönzi. Az alkalmazkodás alap­jában két irányú: az egyik az, hogy olyan széleskörű, műszaki alapismereteket adjunk, ame­lyekre ráépülhet egy rövid spe­cializáló képzés. A másik irány az lehet, hogy a jelenleg jól prosperáló szakmáknál a szak­elméletet oly mértékben és mélységben bővítsük, mely le­hetővé teszi a technikai fejlődés következtében megjelenő új­donságok könnyű felismerését és alkalmazását.- A tízosztályos általános alapképzés hogyan érinti a szakképzést?- A tízosztályos alapképzés a jelenlegi iskolaszerkezetnek szinte a teljes átrendezését vonja maga után. A középisko­lák a 4., 6. és 8. évfolyam után folyamatosan veszik fel, "fölö­zik le" az általános iskolák tanu­lóit. Elképzelhető milyen lesz az oktatás színvonala az általá­nos iskolák 9. és 10. évfolya­mán. Ezt ellensúlyozandó, az ál­talános iskolák fel akarják majd vállalni a középiskolai oktatást, mégha személyi és tárgyi felté­teleik erre igen hiányosak. Nagy a valószínűsége annak, hogy ez az átrendeződés spon­tán módon, kizárólag a helyi és az iskolai érdekeket szem előtt tartva valósul meg. Ez évekig tartó zavarokat okozhat és ve­szélyezteti az oktatás működő- képességét és színvonalát. A rendszerből következő korai pá­lyaválasztási orientációnak, il­letve szelekciónak pedig a káros hatása szinte felmérhetetlen. A szakképzési és közoktatási törvényekből következik, hogy a szakképzés áttolódik a 11., 12. és 13. évfolyamokra. Ám a törvények hatályba lé­pésének időszakában rohamo­san csökken a tanulólétszám, amely főleg a szakképző isko­lákat érinti.- Ezek után megkérdezhetem, mit vár a jövőtől?-Alapjában optimista alkat vagyok, ami hivatásomból fa­kad, hisz a pedagógus bízik az emberben, a dolgok jóra fordu­lásában. Munkánk az alkotás legszebb örömét adja: éretlen kiskamaszokból nevelünk szakképesítéssel bíró komoly felnőtteket. Nagyon jó érzés szerte az országban járva szinte mindenütt egykori tanítvá­nyokra találni, akik jó szakem­berként állják meg helyüket. A jövővel szemben nincs más igé­nyem. Takács Ilona Lakatos tanulók a komlói szakmunkásképző tanműhelyében Fotó: Szundi György Nevelés - oktatás ­N em szeretnénk egymástól függetlenül vizsgálni a címben foglalt pedagógiai alap­fogalmakat, mert elméletileg szorosan egybefonódtak. Ha mégis önálló tényezőként ke­zelnénk, oldjon fel bennünket az alól a mindennapi élet iskolai gyakorlata. A cím egyúttal fontossági sorrendet is tükröz, melyből ki­derül, hogy a nevelés minden társadalomban elsődleges sze­repet tölt be, tudatos, tervszerű, szervezett tevékenység. A neve­lés - amelyben benne van az ok­tatás és képzés is - az egész ember, a „kiművelt emberfő” kialakulásának segítését jelenti. Arra törekszik, hogy a felnö­vekvő nemzedék ne pusztán tárgya legyen ennek a tevé­kenységnek, hanem saját maga is résztvegyen benne, alanya is legyen önnön formálásának. Az iskola és a család pedagógiai felelősségében osztozik a társa­dalom is. Úgy tűnik, hogy ez az osztozkodási folyamat a rend­szer-váltás óta, mintha lelassult volna. Társadalmunk igény szintje ellenére sem tudtunk példaképet és eszményképet ki­alakítani az ifjúságban. Oktatási törvényünk van, amitől a külföldi, francia mű­helypedagógia a következőket állapítja meg: „Az elfogadott új oktatási törvények mindegyike európai színvonalú”. Nekünk gyakorló pedagógusoknak az a véleményünk, hogy e megálla­pítás túlzás! Születőben van egy új tan­terv, amely egyúttal fundamen­tális és ugyanakkor magán vi­seli a nemzeti jelleget is. Annyit tudunk róla, hogy két helyen gyúrják egymástól függetlenül a modem pedagógia nagy ol­vasztó tégelyében, és valóban „lassan, de gondosan készül” a minisztériumi jelzések szerint. Szükség van erre a lassúságra, de nem mindig. A polgári társa­dalomban 1920-tól két állami, népiskolai tanterv született, 1945 után a 60-as évek köze­péig négy általános iskolai tan­tervet kovácsoltak össze elő­nyökkel és hibájukkal együtt: valamennyi gyorsan készült, és ez meg is látszott rajta. A középiskolai tantervek legnagyobb hibája az volt, hogy a tantervkészítők arra esküdtek, hogy az általuk elkészített tan­terv a lehető legtökéletesebb dokumentum. A tantervek di­cséretére legtöbbször az Orszá­gos Pedagógiai Intézet vállal­kozott, nem volt nehéz dicsérni, mert a cél és feladatrendszer csaknem valamennyi tantervnél azonos volt. Előnye: a gazdag művelődési anyag jól beosztott óraszámmal emelte a tu­dás-szintet. Hátránya: csökkent a neveltségi szint, amit nem ír­hatunk annak a rovására, hogy elsikkadt az életkori sajátosság képzés elve. Végül is egybemosódott a törzsanyag a kiegészítő anyag­gal, felszínre került a túlterhelés fogalma, attól függetlenül, hogy a diák hány kilós táskát cipelt magával az iskolába. A tantervek közepette akadt jó is, melyet dicsérni nem kel­lett. Ilyen például a dolgozók gimnáziumának 1979-ben meg­jelent nevelési és oktatási terve, amely kötelező jelleggel most is érvényben van. Felesleges lenne a dokumentum teljes át­dolgozása, kevés kritikai észre­vétellel csak a port kellene róla letörölni. Újdonság benne a környezetvédelmi nevelés, és az sem okoz gondot, hogy rende­zői elvében a lineáris vagy kon­centrikus elv az uralkodó jelleg. Egy-egy új tanterv megjele­nése együtt járhat az iskolaszer- kezet változásával, erre törek­szik a minisztérium is. Drága árat fizethetünk érte, ha csak az Tandíj nincs, hozzájárulás kérhető Kevesebb lesz a középiskolás A nyolcadik osztályos gye­rekek és szüleik már javában törik a fejüket a továbbtanu­láson. Lesz-e elegendő férő­hely vidéken a továbbtanulni szándékozó középiskolások számára? Hová fordulhatnak azok, akiket mindenhonnan elutasítottak? Egyáltalán: mi­lyen szerepe van a beiskolá­zásban a megyei önkormány­zatoknak a közoktatási tör­vény ismeretében? Szűcs Mik­lóssal, a Művelődési és Közok­tatási Minisztérium főosz­tályvezetőjével beszélgettünk.-A beiskolázási csúcs gya­korlatilag levonulóban van - nyugtázza a főosztályvezető. - Az 1993/94-es tanévben várha­tóan 143 ezren fejezik be általá­nos iskolai tanulmányaikat, há­romezerrel kevesebben, mint az elmúlt esztendőben. A közép­fokú intézményekben is meg­kezdődött a tanulólétszám csökkenése, mérséklődik a zsú­foltság. Érdekes képet mutat az isko­laválasztás: csökken a szak­munkásképzőkbe jelentkezők száma és emelkedik a gimnázi­umokban, szakközépiskolákban és speciális szakiskolákban to­vábbtanulni szándékozóké. A pályaválasztási előadatok birto­kában várhatóan az idén is több férőhely lesz a középiskolák­ban, mint ahány tanuló elvégzi az általános iskolát. Feszültség legfeljebb a divatos, jó teljesít­ményt nyújtó gimnáziumokban és szakközépiskolákban kelet­kezhet, ahová többen jelentkez­nek, mint ahány férőhely van. Ezért ezekben az intézmények­ben az átlagosnál szigorúbbak a kiválasztási elvek.- Milyen feladat hárul a me­gyei önkormányzatokra a beis­kolázási hullám idején?- A megyei önkormányzatok koordinálják a továbbtanulást, egyeztetik a megye területén lévő önkormányzatokkal a társmegyékből érkező tanulók fogadását. A hoppon maradt, elutasított tanulók elhelyezését is tőlük kell kérni, ők kötelesek a fel nem vett diákok számára másutt iskolai férőhelyet aján­lani. A közoktatási törvény ki­mondja a szabad iskolaválasztás jogát, ennek szellemében az in­tézmények fenntartóinak a la­kossági igényekhez kell igazí­taniuk képzési ajánlatukat. Saj­nos az önkormányzatok egy ré­sze nem gondol arra, hogy túlje­lentkezés, nagyobb igény esetén rendkívüli osztályokat, esetleg új tagozatot szervezzenek.- Kell-e jövőre tandíjat fizet­niük a középiskolás diákoknak?- Tandíjkötelezettség nincs. A többlet szolgáltatásokért - az autóvezetői jogosítványért, vagy a speciális nyelvoktatás megteremtéséért - azonban kérhetnek szülői hozzájárulást az iskolák. (újvári) Túl a rajton a kézműves szakiskola Annak idején hírt adtunk róla, hogy Pécsett, a Baranya megyei Művelődési Központ­ban új programot indítottak, mely szakiskolai keretben első­sorban alapiskolai végzettség­gel rendelkező, de gyenge ta­nulmányi eredményeik miatt középfokon továbbtanulni nem tudó fiataloknak, illetve a kö­zépfokú intézményekből le­morzsolódott tanulóknak ad új lehetőséget a fölzárkózásra. A speciális kézműves szakis­kola mára túl van a rajton, s a félév kapcsán rövid értékelésre kértük az intézmény igazgató­ját, Bokor Bélát, valamint a szakiskolai tanulócsoport osz­tályfőnökét, Petkó Jenőt.-Ez az új képzési progra­munk valójában felnőttképzés - kezdte Bokor Béla - ,de a spe­ciális szakiskolai jelleg szeren­csére többféle beiskolázást tesz lehetővé. Az általános iskolát végzetteket 24 éves korukig fo­gadhatjuk itt, most a 30 diák kö­zül a legfiatalabb 14, a legidő­sebb 19 éves. Jelenleg több a lány, mint a fiú. Olyan hátrá­nyos helyzetű fiatalok ők, akik a hátrányok tekintetében valóban alig maradnak el a felnőttektől, európai felzárkózás sürgető szavára hallgatunk, és nem vesszük kellőképpen figye­lembe saját gazdasági helyze­tünket, és ezen belül a fokoza­tosság elvét. Iskolatípusokat meg lehet szüntetni elvtelenül, mint ahögy erre az 50-es évek közepe példát szolgáltatott. De tudtunk-e helyette jobbat bizto­sítani? Nem! Létrehoztuk Eu­rópa legdrágább szakközépisko­láit, ráadásul félresikerült tan­tervi koncepcióval, az érettségi­zendő fiataloknak alig-alig van munkalehetőségük. Az oktatáson kívül a képzés is jelentősen hozzájárul a sze­mélyiség fejlesztéshez, nem ke­zelendő külön kategóriaként, hiszen együtt vezet az út az álta­lános képzettséghez, amely a jellemet formálja, alakítja. H a az „Élet zengi be az isko­lát, az élet is derűs iskola lesz”. És ez a munka minden­képpen több, mint egy mester­ség űzése.. .- Pály ­már ami a szocializációs hiá­nyosságokat, a kommunikációs készség-beli lemaradást illeti. Ezeket a fiatalokat a közműve­lődés képes a maga kötetlenebb munkaformáival befogadni. A célunk az, hogy ezzel a befoga­dással is csökkentsük a halmo­zott hátrányokat, ez a törekvés pedig soha nem állt távol a közművelődési intézményektől. Az új, „ifjúságmentő” prog­ramban most 29 hét a tanulmá­nyi idő, 870 órányi tanítással, amely 480 óra szakmai, és 390 óra általános ismeretből tevődik össze. Jelenleg Terényi Gyöngynél, Szentkereszti Ist­vánnál és Ungvári Károlynál tanulnak a diákok bőrdíszmű­vességet, fazekasságot, fafara­gást, az általános közismereti tárgyakat pedig a Dolgozók Önálló Gimnáziumának tanárai oktatják. Az osztályfőnök elégedett az eddigi eredményekkel, bár még csak az első két hónapon van­nak túl.- A legtöbb gyerekünkről már lemondtak - mondta el Petkó Jenő. -Sokan már több iskolát is végigpróbáltak. Itt nemcsak tanítani kell őket, ha­nem legelőször is az önbizalmu­kat ébresztgetni, elhitetni velük, hogy valamiben ők is tehetsége­sek. Szerencsére végtelenül őszinték, kitárulkozók, és termé­szetesen nagy szükségük van arra, hogy törődjenek velük. Nehézséget csak a nagy életkori szóródás jelent, így nehéz a gyerekek figyelmét lekötni. December elejéig csak elmé­leti tárgyakat tanultak, magyar nyelvtant, irodalmat, művészeti ismereteket, matematikát, fizi­kát, biológiát, néprajzot, de sze­repel a könyvtárismeret is a tan­anyagban. A nagy beszámoló­kat az év végén tartják, de janu­árban azért lesznek felmérések. Ez is más stílusban persze, mint a hagyományos iskolarendszer­ben, itt az osztályzat inkább tá­jékoztató jellegű, a vizsga tu- dásszintfelmérő beszélgetés. Az azért már látható, hogy ez a harminc fiatal talán most ka­pott egy új lehetőséget, és nem olyan lehetetlen, hogy lesz köz­tük, akinek az élete ebben az is­kolában vesz maid új fordulatot. H. I. Gy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom