Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1994-01-04 / 3. szám

J 6 uj Dunántúli napló Társadalom 1994. január 4.. kedd A vasút számol az embargó feloldásával Intercity motorvonat Megközelítően 16 milliárd forintos veszteséggel zárta az óévet a MÁV Rt. A kedvezőt­len pénzügyi helyzet ellenére a társaság jelentős eredménye­ket is elkönyvelhetett 1993-ban - mondta el Sipos István, a Máv Rt. vezérigaz­gató-helyettese. A legnagyobb eredmény vi­tathatatlanul a társaság műkö­dőképességének fenntartása volt, amit elsősorban a szállí­tások jelentős mértékű vissza­esése veszélyeztetett. Egyfelől a hazai ipari és a mezőgazda- sági termelők megrendelései­nek száma csappant meg, más­felől - s ez még érzékenyeb­ben érintette a céget - a Kis-Jugoszláviával szemben elrendelt ENSZ embargó és ennek későbbi szigorítása fosztotta meg a legjövedelme­zőbb tranzitszállításoktól a MÁV-ot, havonta megközelí­tően 800 millió forintos bevé­telkiesést okozva. A nehézségek ellenére a tár­saság az óévben számottevő műszaki fejlesztéseket hajtott végre: korszerűsítették a he­gyeshalmi vonalat, új kocsikat rendeltek és állítottak üzembe, s megkezdték az elhasználó­dott személyszállító vagonok felújítását is. A hazai Intercity szerelvények már az európai követelménynek is megfelel­nek, és munkába állhat az az Intercity motorvonat is, ame­lyet januárban bocsátanak próbaútjára. Az 1994-es tervekről szólva Sipos István elmondta: ha fel­oldják az embargót, az új év­ben akár 5-6 millió tonnával is növekedhet az elszállított áru mennyisége, ami 1993-ban csak igen szerény nagyságú, 43 millió tonna volt. Ameny- nyiben ez évben sem változik a helyzet, a társaság reméli, hogy a szállítási teljesítmé­nyek legalább az ideihez ha­sonló mértékben alakulnak majd. Szerb menekültek betelepítését tervezik Zentára, Kanizsára Szabadka Egyszerre nyolc templom épül Kasza József Szabadka, az egykori Délvi­dék magyarjainak központja neves szülöttjének, Kosztolányi Dezsőnek a soraival élve „szé­pet álmodott” a napokban. A több, mint százezres város ala­pokmányába bekiktatta ugyanis, hogy a szerb mellett a magyar és a horvát nyelv hiva­talos használata is érvényes. Továbbá, hogy a város nevét nemcsak cirill szerb betűkkel, hanem magyarul és horvátul is ki fogják írni. Várható volt, hogy ebben a többnemzetiségű városban, amelyben a magyarok vannak túlnyomó többségben, nem fog símán menni az ilyen kezdemé­nyezés. A szerbek és az újabban magukat szerbnek valló bunye- vácok egy része - a jugoszláviai változások előtt horvátoknak vallották magukat - felemelte szavát a „képtelen”, s főleg „törvénytelen” határozat ellen. Mindaddig ugyanis, míg Jugo­szlávia és, Horvátország viszo­nya nem rendeződik, a horvát nyelv nem szerepelhet hivatalo­san. Melyik nap legyen a város ünnepe? Még egy kemény dió került a helyi önkormányzat asztalára: melyik nap legyen a város ün­nepe a megváltozott körülmé­nyek között? A magyarok és a horvát ok szerint október 10-e semmiképp sem maradhat, mert akkor, amikor a felszabadulás megtörtént, sok magyart és hor- vátot ártatlanul kivégeztek a partizán csapatok. Javasolták hát, legyen május 7-e, amikor először történt említés Szabad­káról, vagy szeptember 1-je, amikor a város 1779-ben el­nyerte a királyi város státusát.- Nem oda Buda! - mondták a szerbek képviselői, előkerítve régi dokumentumokat, amelyek szerint a kivégzettek fasiszták voltak, illetőleg, a királyi város alapokmányában a fajgyűlölet is helyet kapott. Hogy Szabadka mégis „szé­pet álmodott”, ez annak kö­szönhető, hogy a helyi önkor­mányzatban a többséget a ma­gyarok és a horvátok szövetsége képezi. A szerbek elhagyták az ülést. Csakhogy meddig élvez­hetik a boldog pillanatokat, amikor minden szabadkai nem­zet egyenlő, senki sem tudja. Egyre erősebb ugyanis a politi­kai nyomás, hogy a dolgok vál­tozzanak, s felülkerekedjen a szerb érdek. Kanizsára és Zen­tára nagy nyomást gyakorolnak, hogy lehetővé tegyék a boszniai szerb menekültek betelepítését. Akár egy centivel legyen magasabb... A jugoszláviai Eszak-Bács- kában, ahol a magyarság két­harmada tömörül, mindjobban érezhető ugyanis a szerb befo­lyás terjesztése. Nemcsak a szélsőséges helyi politikai pár­tok tevékenységének következ­tében, hanem azért is, mert mind gyakrabban követelik az ideérkező szerb vezetők, tüntető csoportosulások a „szerbek jo­gait”. Cmi Jován néhai szerb vezérnek szobrot emeltek Sza­badka főterén, épületeket újíta­nak fel, a napokban pedig em­lékművet lepleztek le az 1918-ban Szabadkára bevonult szerb csapatok emlékére. Ezt megtették Zrenyaninban, az egykori Nagybecskereken is. Jelenleg egyszerre 8 pravo­szláv templom építése és felújí­tása van folyamatban a jugo­szláviai Eszak-Bácskában. Épülnek a templomok Baj­otokon, a Kanizsa melletti Zi- motyityban, a Topolya melleti Karagyorgyevón és Bácski Szokolácon, Lovtyenácon és Palicson, Horgoson pedig fel­újítják a szerb templomot.- Százezer márkát adtam - je­lentette ki Momcsilo Rajics vál­lalkozó - hogy Kelebián olyan pravoszláv templomot emel­jünk, amely legalább egy cen­timéterrel magasabb lesz a kato­likus templomnál.- Hál' Istennek, hogy így van - vélekedik Vaszilije Protics, szabadkai pravoszláv egyházi vezető. - Ami a második világ­háborúban nem pusztult el, azt a kommunista hatalom tette tönkre. Egyes imaházainkban gabonaraktárt létesítettek, vagy hagyták tönkremenni az épüle­teket. Elismeri, hogy ebben az egész kezdeményezésben van egy jó adag dac is, versengés a katolikus egyházzal. Kérdés azonban, hogy a dac mire vezet. Nagy nemzeti feszültség érez­hető máris ezen a vidéken, so­kan attól tartanak, hogy előbb-utóbb kipattan a szikra. Ä nagy nyugalmáról híres Kasza József, Szabadka polgármestere azonban még nem vesztette el lélekjelenlétét:- A történtek valóban a rea­gálások özönét váltották ki, de nemcsak a negatív, hanem pozi­tív értelemben is. Végső ideje volt, hogy városunkat anya­nyelvűnkön nevezhessük, az itt élő nemzeteknek európai mér­cék szerinti jogokat biztosít­sunk. Bárcsak mindenkinek ez lenne a véleménye! A szabadkai viszonyok miatt nem kellene aggódnunk. Polyvás József Nobel-díjasaink Szent-Györgyi Albert No­bel-díj aranyérmét a Magyar Nemzeti Múzeum éremtára őrzi. Adva volt tehát egy fontos dokumentum, amely köré éppen Szent-Györgyi születésének századik évfordulója alkalmá­ból kiállítást lehetett keríteni. Ilyen indíttatásból rendezte meg tudománytörténeti tárlatát a múzeum Magyar származású Nobel-díjas tudósok címmel. Kilenc tudós életműve, tu­dományos produkciója, a díjat érdemelt tevékenységének do­kumentuma sorakozik a tárlók­ban, a kilenc fizikus, kémikus és orvos arcképével együtt. Le­xikálisán és időrendben felso­rolva Lénárd Fülöp, aki 1905-ben a katódsugarakkal kapcsolatos munkásságáért, Bá­rány Róbert, aki 1914-ben a ve- sztibuláris apparátus (egyen­súlyszerv) fiziológiájával és kortanával kapcsolatos munkái­ért, Zsigmondy Richárd Adolf, aki 1926-ban a kolloid oldatok heterogén természetének ma­gyarázatáért és kutatásai közben alkalmazott módszerekért, ame­lyek a modern kolloidkémiában alapvető jelentőségűek, kapta a díjat. Természetesen itt van Szent-Györgyi Albert, az 1937. évi Nobel díj kitüntetettje, aki a biológiai égésfolyamatok, kü­lönösen a C-vitamin, valamint a fumársav-katalízis terén tett fel­fedezéseiért nyerte el a magas kitüntetést. Hevesy Györgyöt 1944-ben tüntették ki az 1943. évi kémiai Nobel-díjjal, a ké­miai folyamatok kutatása során az izotópok indikátorként való alkalmazásáért. Békésy György 1961-ben lett Nobel-díjas a fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfe­dezéséért. Wigner Jenő 1963-ban megosztott fizikai Nobel-díjat kapott (Maria Go- eppert-Mayerrel és Hans David Jensennel) az atommagok és az elemi részek elméletének fej­lesztéséért, kivált az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért. A holográfiái módszer felfedezése hozta meg Gábor Dénes számára 1971 -ben a díjat, míg Polányi János ugyancsak megosztott kémiai Nobel-díjat nyert 1986-ban (Dudley R. Herschbachhal és Yuan Tseh Lee-vei közösen) az elemi kémiai folyamatok dina­mikája terén végzett kutatáso­kért. A tények, a tudományos eredmények vitathatatlanok. Annál inkább magyarázatra szorul, vajon mit fed a kiállítás címében szereplő magyar szár­mazás. Merthogy magyaror­szági Nobel-díjasunk, aki ma­gyar állampolgár volt, amikor a díja elnyerte, egy volt. Szent-Györgyi Albert. A ma­gyar Nobel-díjasok körébe Bé­késy, Hevesy és Gábor Dénes sorolható, akik ugyan eltávoz­tak Magyarországról, de idegen állampolgárként is megtartották magyarságukat. A többiekre a magyar származás megjelölés illik, lévén magyarok a szüleik. (kádár) A tokaji aszú a világranglista élvonalában A világhírű borszakértő, Mario Scheuermann elkészí­tette az idei év bor "slágerlistá­ját", amelyben igen előkelő he­lyen szerepel az 1983-as évjá­ratú tokaji aszú. A neves szak­ember immáron harmadik éve hozza nyilvánosságra az általa legjobbnak ítélt borok jegyzé­két. 1993-ban, összesen 5000 fajta bort kóstolt meg az idén fogyasztható 1983-92-es évjá­ratokból. A legvégső ranglis­tára 70 borféleség került, s ezek 17-től 19,5 pontos minő­sítést kaptak.Az első két he­lyen 19,5 ponttal a száraz, né­met rajnai borok állnak. Ez­után következik négy 19 pon­tos és hat 18,5 pontos bor. A magyar "1983 Chateau Pajzos, tokaji aszú 6 Puttonyos" a ti­zenkét 18 pontos borfajta kö­zött szerepel, így a világ leg­jobbnak minősített 24 bora közé kerülve megelőz számos híres kaliforniai, francia és olasz márkát. A Welt am Sonntag című német lapban megjelent friss in­formációval kapcsolatban meg­kerestük a történelmi, tokaji borvidék központjában, Sáros­patakon a kiváló bort forgal­mazó magyar-francia vegyes­vállalatot, a Pajzos Részvény- társaságot, amelynek képviselői nagy örömmel fogadták a hírt. Megtudtuk, hogy az 1983-as évjárat a privatizáció előtti To- kajhegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát borászainak munkáját dicséri és a vidék leg­kiválóbb területén, a Pajzos dű­lőn termett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom