Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1994-01-22 / 21. szám

6 aj Dunántúli napló Kultúra 1994. január 22., szombat A Magyar Kultúra Napja Himnusz Mit énekeltek, játszottak hi­vatalos ünnepek kezdetén vagy éppen befejezéseként, amíg Kölcsey Ferenc Himnuszához nem szerzett zenét Erkel Fe­renc? Megbízható adatok csak a XVIII. századtól vannak, esze­rint leggyakrabban a miséken ma is hallható „Boldogasszony anyánk” kezdetű vallásos éne­ket. A XIX. század elejétől Ma­gyarországon is a „Gott er­halte”-!, az osztrák császári himnuszt játszották. A Himnuszt éppen 1823. ja­nuár 22-én írta Kölcsey Ferenc, erre emlékezve évek óta ekkor ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját. A „Hymnus a magyar nép zivataros századaiból” nyomtatásban először csak öt évvel később, 1828-ban jelent meg az Aurora c. almanachban. Másfél évszázaddal ezelőtt, 1844 elején, hirdetett pályázatot a Nemzeti Színház igazgatója a Himnusz megzenésítésére. A „Honderű” tudatta 1844. már­cius 9-én: Bartay Endre „20 arany pályadíjat tűz ki a legjobb népmelódiáért Kölcsey Ferencz koszorús költőnk Hymnusára ének és zenekarra téve”. A bíráló bizottság, amelynek tagja volt Szigligeti Ede és Vö­rösmarty Mihály is, a tizenhá­rom beérkezett pályamű közül a következő jeligével érkezettet tartotta a húsz aranyra érdemes­nek: „Itt az írás, forgassátok Érett ésszel, józanon, Kölcsey.” A költő ekkor már halott volt, a jelige mögött Erkel Ferenc rej­tőzött. A zeneszerző állítólag így emlékezett a Himnusz zené­jének megírására: „Az első mes­terem azt mondta: fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson először eszedbe. És ott a szoba csöndességében megzendülnek az én fülemben a harangok. Áhitat száll meg, a kezemet a zongorára teszem. Egy óra sem telik belé, megvan a himnusz .. A Himnusz, immáron Erkel zenéjével 1844. augusztus 10-én hangzott el először nyil­vános népünnepségen, az Óbu­dai Hajógyárban, a Széchenyi gőzös vízre bocsátásánál. A Honderű tudósítója szerint: „Szent lelkesedés rezgé át a hallgatóságot az erősmellű férfi és a csengő hangú énekesnők minden szavára ...” Azóta a világ számos nyel­vére lefordították nemzeti imánkat. Héberül már 1868-ban elkészült, angolra 1881-ben William N. Loew tette át. így kezdődött: „O, my God the Ma­gyar bless”. 1902-ben József Margócsy írta át szlovák nyelvre, 1933-ban Kálmán Ka- locsay költötte át eszperantóra, amelyen „La hungafon benu Di” - hangzik az első sora. Ja­pán fordítása 1960-ban, az urdmut, az ukrán és a macedón nyelvű 1979-ben született, míg spanyolul és portugálul 1980-ban készült el. sz. m. Az új álompár Novembertől a SAT 1-en „Holnap is lesz nap” - ezek­kel a szavakkal ér véget száza­dunk egyik legismertebb ro­mantikus szerelmi drámája, az Elfújta a szél, mely nemcsak a könyvpiac,hanem a mozik slá­gere is volt jónéhány éven ke­resztül. A világsikerű, 10 Os- car-díjat nyert filmnek készül a folytatása, igaz tévésorozat formájában. Amióta - 1991-ben Alexandra Ripley megjelentette a regény folytatását, azóta tolonganak a producerek a megfilmesítés jo­gának megszerzéséért. Ez végül csaknem 10 millió dollár ellené­ben annak a nemzetközi kon­zorciumnak sikerült, amelyet a magyar származású amerikai producer, Robert Halmi vezet. Ő választotta ki a főszereplőket is, ami nem csekély munkával járt, hiszen például Scarlett sze­repére több mint 20 ezren je­lentkeztek. A végső döntést az utolsó pil­lanatban, novemberben hozták meg, és mivel az eredeti válto­zatban is angol a női főszereplő, olyan - amerikai akcentussal beszélő - jelöltek estek ki a ros­tán, mint Meryl Streep, vagy Demi Moore. Á szerepet végül a 31 éves Joanne Whalley - Kilmer kapta meg, aki megdöb­bentően hasonlít az eredeti hős­nőhöz, ugyanaz a törékeny al­kat, ugyanaz a sötét haj, mind­össze a szeme színe más. Whal- ley-Kilmer kisasszonyt ez nem zavarja, mert - mint nyilatkozta - nem akarja másolni elődjét. Partnere a világhírű Timothy Dalton lesz, aki James Bond- ként mindig makulátlanra bo­rotválva jelent meg a színen, Rhettként viszont keskeny ba­juszt kellett növesztenie. A munkálatok elkezdődtek és rekordidő, hat hónap alatt be is fejezik, annak ellenére, hogy az Egyesült Államokban, Íror­szágban és Angliában, összesen 53 helyszínen forgatnak. A so­rozatot novemberben kezdik sugározni, amit mi is nézhetünk majd a német SAT 1 csatornán. Állandó kiállítás nyílik Pécsett A népi vallásosság emlékei A néprajz német kutatói, a magyar tudósok - elsősorban a Szegeden tanító dr Bálint Sán­dor professzor - pedig nálunk is kimutatták: az egyházmegyék úgynevezett szakrális tájakra bonthatók. Ezt tapasztalta a pé­csi egyházmegyére nézve is Lantosné dr. Imre Mária, a pé­csi Néprajzi Múzeum tudomá­nyos főmunkatársa, néprajzku­tató, amikor néhány évvel ez­előtt - a pápa látogatását meg­előzően - egy kiállítás anyagá­nak összegyűjtése érdekében férjével a népi vallásosság tár­gyi emlékei után kutattak Bara­nya és Tolna megyékben. Meghatóan szép anyag A házaspár egyébként már közel két évtizede foglalkozik e témával, ám eredményeiket nyilvános kiállításon egészen a közelmúltig nem volt mód köz­szemlére bocsátani. A szakrális tájak egy-egy bú­csújáróhely, kolostor, egyházi központ körül alakultak ki, néha valóságos földrajzi választóvo­nalakhoz - például egy folyó­hoz - is igazodva. Mai termino­lógiával élve: az egyházmegyék kultikus vonzáskörzetekre ta­gozódtak. Ilyen Baranyában például Máriagyüd és környéke: önálló szakrális tájegység. Az elmúlt években a népi val­lásosság tárgyi emlékeinek ku­tatása felgyorsulhatott. Segítette Imre Mária munkáját a püspöki diszpenzációs levél is, amely­nek ismeretében a különböző templomok, plébániák eldugott sarkaiból előkerült tárgyakat szívesen adták hosszabb időre kölcsönbe a tervezett kiállítás érdekében. Mára igen komoly és meghatóan szép anyag gyűlt össze, amelyet a Janus Panno­nius Múzeum munkatársai csaknem teljes mértékben res­tauráltak. A tárgyak döntő többsége a XVIII-XIX. századból szárma­zik, de a népi vallásosság egy­háztörténeti emlékei között van néhány XVII., illetve a 40-es évekig a XX. századból is. A felölelt kor két határa rokonvo­nást mutat: részben a török hó­doltság vége, részben az 1945 utáni évek vallásellenessége. Nem csillogó kincstár A tervezett kiállítás törzs­anyaga a pápai látogatás idejére megnyílt bemutatón már látható volt. Meghökkentően nagy ér­deklődés kísérte. Imre Mária szerint ez a szunnyadó lelkiség­nek köszönhető. Ez az anyag egészül ki az elmúlt egy év gyűjtőmunkájának eredményé­vel. Szobrokról, képekről, fény­képdokumentumokról, búcsúk­ban árult ajándékokról, és más, a vallásos hitet az egyszerű nép szintjén tükröző tárgyakról van szó. Felmérhető rajtuk keresz­tül, hogy a falvakban, apró tele­püléséken élő embereknek min­dennapi életét, munkájuk ered-i ményébe vetett hitét jobban át­szőtte az Isten irgalmába vetett bizalom, mint a társadalom ur- banizálódott részéét. Ennek megfelelően nem be­szélhetünk a „minőségi művé­szet” ismérveinek is megfelelő emlékekről, bár - teszi hozzá Imre Mária - nem egyszerű a kettő között határvonalat húzni. Mégis: kortörténeti dokumen­tumoknak is felfoghatóak, mert például Szent Teklát - a jó halál védőszentje akinek a lábához megszelídülve simultak az el­pusztítására küldött oroszlánok a római korban, a népi vallásos­ság szintjén és a kép születése korával harmonizálva barokk ruhában ábrázolták. A kiállítási gyűjtemény nem csak a népi vallásosság emlékeit mutatja majd be, de gazdag anyag láttatja Mária és a védő­szentek kultuszát, a búcsújárás­hoz kötődő tárgyakat, az egy­házi egyesü­letek és tár­sulatok tör­ténetét. Mindez - vélhetnénk - csalódást kelt az egy­háztörténeti gyűjtemé­nyek iránt érdeklődők­ben: általá­ban repre­zentatív, fénytől és ér­téktől csil­logó bemu­Szt. Bálint tatókat várnak. Holott egy-egy ilyen, nem a kincstárak ragyogó alkotásait, hanem a népi vallá­sosság emlékeit bemutató kiállí­tásnak is nagyon komoly sze­repe van. Felmérhető az igény, mert a tapasztalatok szerint még a kép­zettebb rétegeknek is igen hiá­nyosak az ismeretei akár saját egyházmegyéjük múltjáról is. A nevelőhatás tehát eltagadhatat- lan. Akik pedig mégis csak aranyozott áldozati kelyhet, monstranciát, más, a szertartá­sok során használt szépséges ötvösmunkákat szeretnének Pé­csett látni, bizonyára örömükre szolgál, hogy megnyílik a Dóm egyik oldalkápolnájában a kincstár. A gyűjtemény és a ki­állítás megrendezéséhez' szük­séges összeg már rendelkezésre áll. A Martyn-ház földszintjén A népi vallásosság tárgyi em­lékeit remény szerint még eb­ben az évben, állandó kiállítás keretében - ilyen rangban kevés hasonló gyűjteménye van az or­szágnak - nézhetik meg az ér­deklődők Pécsett, a Martyn-ház földszintjén. Az anyag összegyűjtését, rendezését, restaurálását, a be­mutató helyszínének kialakítá­sát a pécsi püspökség és a Janus Pannonius Múzeum finanszí­rozza. Mészáros Attila Üvegkép a Máriazelli Madonna Szt. Lénárd és Szt. Flórián ábrázolásával. Tiboldi Mária Tiboldi Mária primadonna sokat szerepel külföldön. Évek óta énekel német és osztrák színházakban, ám Franciaor­szágban tavaly lépett fel elő­ször. Toursban, az ünnepi játé­kok műsorában először mutat­tak be operettet, s ez alkalomból a Fővárosi Operett Színház tár­sulatát hívták meg a rendezők. A Cigányszerelem előadása után Tiboldi Mária hatalmas vö­rös rózsacsokrot kapott Szjato- szlav Richtertől, az ünnepi játé­kok szervezőjétől. A primadonna az óévet is külföldön búcsúztatta. Német­országban, Saarbrückenben szilveszter este mutatta be "A pusztáról szeretnék hallani" című zenés műsorát. Tiboldi Mária ezekben a na-' pókban Budapest és Baden bei Wien között ingázik: egy oszt­rák-német kooprodukcióban készülő tizenhárom részes film­sorozatban prózai szerepet, egy magyar anyukát játszik. Film­beli lánya is magyar, Földesi Judit. Operettgála Óriási sikerrel zárta az óesz­tendőt a Fővárosi Operett Szín­ház társulata: a karácsonyi ün­nepek és szilveszter idején egy- egy művészcsoport Németor­szágban, illetve Svájcban ven­dégszerepeit. A külföldről érke­zett hírek szerint a 18 előadá­son, négy városban, összesen mintegy negyvennégyezer fő­nyi közönség tapsolt a magyar művészeknek, akik Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Ábrahám Pál, Zeller, Millöcker és Fali műveit énekelték, természete­sen német nyelven. A svájci turnén - Balingen- ben, Zürichben és Fürthben - a színház fiatalabb művészei hét előadást tartottak. Se nem Kelet, se nem Nyugat Konrád György egy eddig publikálatlan esszéjét, és egy. Tálas Péternek adott interjújá­nak részleteit közölte a legna­gyobb lengyel napilap, a Gazeta Wyborcza. A régi híd címmel két teljes újságoldalon közölt két írás ugyanazt a gondolatot - Kö- zép-Európa problémáját elemzi. A szerző véleménye szerint Kö- zép-Európa, ahogy elnevezése is kifejezi, se nem Kelet, se nem Nyugat, hanem sajátos, a kettő között álló térség, amelynek or­szágai még a Nyugathoz köze­ledve is leginkább egymáshoz hasonlítanak. Lakóinak életkörülményei, gondolkodásmódja, kultúrája, politikai divatjai egymáshoz ha­sonlóak, és különböznek a nyu­gat-európaitól. Konrád elkerül­hetetlennek tartja e térség integ­rációját. Dr. Bartha Árpád „Az őshazából Európába” című könyvét kétéves kutatómunka után állította össze Fotó: Szundi György Játékok az oktatásban Dr. Bartha Árpád hiánypótló könyve és „találmányai” Nem az első munkája már dr. Bartha Árpádnak az az ügyes füzet, mely legújabb játékainak egyike, s amelynek segítségével hallatlanul gazdag anyaggal, já­tékos formában ismerteti meg a gyerekekkel a magyar honfogla­lás történetét. A Janus Pannonius Tudomá­nyegyetem Neveléstudományi és Pedagógiai Innovációk Tan­székének docense másfél-két éves kutatómunka után állította össze a 18 oldalas, igen látvá­nyosra tervezett kiadványt, „Az őshazából Európába” címmel. Számos, valódi ritkaságnak mi­nősülő ábrával, különlegesség­gel, kevés, de jól érthető, in­formatív szöveggel készül a könyv, melyben szó van az őse­inket emlegető első krónikák­ról, a nyelvről, a ruházkodásról, a lovakról, íjról, ekéről, a te­metkezési szokásokról, de az ékszerekről, vagy akár az ak­kori gyerekek játékairól is. A végén Julianus barát őshazake­reső útjának feldolgozásával zá­rul az összeállítás, mely gyakor­latilag teljesen készen van, már csak valamennyi pénzre lenne szükség a megjelentetéshez. A szerző elsősorban szponzo­rokra vár, hazaiakra, külföldi­ekre. „Az őshazából Európába” című könyvecskét a világkiállí­tásra szeretné megjelentetni, de arra is gondolt, hogy külföldön élő magyarok számára is föl le­hetne kínálni. Természetesen a hazai gye­rekek is nagy-nagy haszonnal forgathatnák. Nem kerülne többe, mint mondjuk egy Bat- man-képregény, mégis, mi­csoda különbség!-A szülők többsége nem ve­szi a fáradságot, hogy egy könyvtárból szerezze be a gyermekének a könyveket - modta el a szerző. -A füzet alapinformációkat közöl, csak a tények szerepelnek benne, és nincs semmilyen politikai vagy egyéb felhangja. Bartha Árpádot, mint mondta, mindig is az érdekelte, hogyan lehet a tudást a fiatalok­nak úgy átadni, hogy azt köny- nyedén, játékos technikák segít­ségével használhassák fel. „ Csak olyan játékkal foglalko­zom, amivel valamit meg lehet tanítani, viselkedést, kultúrát, ismereteket" - foglalta össze. Lassan 12 éve végez játékkuta­tást, idáig kilenc játékával talál­kozhattunk, s nemsokára egy könyve is megjelenik. Az ed­digi játékai közül nagy sikert aratott az Egyszeregy az egy­szerű, a Törtdominó, a Mát­rix-játék, több más matematikai képességfejlesztő játéka, illetve az olyan kooperációs-készség­fejlesztők, mint az Elvarázsolt kastély vagy az Elrejtett kincs. Sok fantáziát látni új tervei­ben is, például abban a kedves öltöztető-babában, amit több népviseletbe is be lehet bujtatni, vagy abban a környezetvédelmi játékban, amelyben egy gyö­nyörű, idillikus tájból tönkre­tett, haldokló környék válik, ha nem vigyáznak rá - a kérdé­sekre adott helyes válaszokkal. Már csak gyártani kellene azt a különlegesen érdekes mérték­egység-játékot, mellyel egysze­rűen, érthetően, látványosan lenne tanítható a mértékegysé­gek átváltása, a hosszúság, a te­rület, a térfogat és a tömeg ese­tében. Bartha Árpád több tervet is felsorol még, de aztán csak-csak visszatérünk a jelen­legi legkedvesebb munkához, a magyarok bejövetelét bemuta­tóhoz. Az alkotó eladni nem akarná a játékot, de kellene olyan sze­mély vagy intézmény, aki a ki­adást támogatni tudná. A ter­jesztést aztán már megoldaná ő maga. Hodnik I. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom