Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1994-01-02 / 1. szám

4 Új VDN UAR 2., VASÁRNAP A szilveszter lélektana Szilveszter, újév - akárhogy is, mindig egy kicsit az összeg­zés, a számadás ideje is, legin­kább önmagunk számára. Sike­rek, kudarcok, kinek mint ala­kult a sorsa. Ám a saját életünk­kel való szembenézés sem könnyű feladat, sőt, sokaknak egyenesen szenvedés. A „Szil­veszter lélektanáról” (ha van ilyen egyáltalán) kérdeztük dr. Ozsváth Károly pszichiáter pro­fesszort.- Banális tény, hogy az em­ber élete elkezdődik és egyszer majd befejeződik. A közte lévő időt valahogy ki kell cövekelni, hogy saját személyiségünk eb­ben folyamatosan érzékelhe­tővé legyen. Az élet szaka­szokra bomlik, és szükségszerű, hogy egy-egy szakasz után ösz- szegzést készítsünk. Ez lehet egyetlen nap, egy hétvége, s persze, az évvége is, mely erre még nagyobb lehetőség. Ám vannak emberek, akik évfordu­lóknak, egyes időpontoknak a szokásosnál nagyobb jelentősé­get tulajdonítanak, ráadásul épp azért, mert rendszerint fájdal­mas, rossz emlék kapcsolja őket hozzájuk.- Ebből is látszik, hogy vol­taképp nem egyes napokkal van a „baj”, hanem a hozzájuk kap­csolódó negatív élményekkel, s ez eleve meghatározza, mond­juk a szilveszterhez való attitű­döt. Az is igaz, hogy főleg a ne­veltetés eredményeképp akad­nak emberek, akik hajlamosak a dolgok, az élet negatív oldalára koncentrálni, s náluk nagy a kockázat, hogy épp emiatt soro­zatos kudarcok érik őket, lega­lábbis ők így érzik - ez könnyen vezethet depresszióhoz.- Ma Magyarországon na­gyon sok deprimált ember van, egyes statisztikák szerint 20 százalék fölött. Ennek oka le­het, hogy sokan például évtize­dekig biztosnak tűnő állásukat vesztették, s egyszerűen képte­lenek megbirkózni a rájuk sza­kadt válsággal, nincsenek rá felkészülve. Ügyanakkor nem igaz, hogy szilveszterkor pél­dául több öngyilkosság lenne, mint máskor; nem, a legtöbb szuicídium májusban történik. Inkább azt lehet mondani, hogy a magányos, csalódott emberek a társas lét és kötelező vidám­ság pillanatait sokkal kínzóbban élik meg, gyötrődést okoz ne­kik, s folyamatosan veszítenek tartalékaikból. Méhes K. A Rábától a Muráig A Rábától a Muráig címen je­lent meg Székely András Berta­lan immár harmadik szlo­vén-magyar tárgyú kötete a Püski Kiadónál. A kisebbségku­tató politikus 1984 óta publikál a szlovéniai magyarokról és a magyarországi szlovénekről. Foglalkozott a szlovéniai Mura-vidék magyarságának tör­ténetével, vizsgálta kulturális hagyományait, hitéletét, a nem­zetiségi jogok megvalósulását, a helytörténetet, a muzeológiát. Könyvet szentelt e vidék nagy fiának, Pável Ágostonnak. Ez­zel egyidőben kutatta a ma­gyarországi szlovének helyzetét is oktatás, kultúra, közművelő­dés és tömegkommunikáció szempontjából. Székely András Bertalan könyve jó támpontokat ad a két szomszédnak egymás kölcsönös újrafelfedezéséhez. \mikor nem január 1-jén ídődik az új év member 31-én, pontban éj- ' még jókedvünkben is ki- íegilletődötten állunk, ke­ién pezsgőspohárral, néz- nikor ugrik a másodperc - ó a 12-esre, aztán eléne- : a Himnuszt - beköszön- új esztendő. Ugyanez tör- Európa és a világ számos iában: elkezdődik 1994. nép és vallás számára an ez a nap semmit sem számukra nem kezdődik és „1994” is csak egy négyjegyű szám. sidó újév, a Rós Hásáná, il Tisri hónap (szeptem- tóber) első két napjára s a világteremtés évfordu- < is tartják egyben. Ezt tíz ló nappal ünnepük, vá­lom Kippurral. Ez az ün- „emlékezés, a kürtharso- az ítélet napja” is. Régi , hogy ilyenkor a folyó­mennek az emberek, s bői’ a morzsákat, mint mapi bűneiket a vízbe ;. A zsidó naptár az 5754. Az altemplom jószerével ere-lőtíija. deti, a csodálatos, faragásoktól, szlám országaiban több­freskóktól díszes barokk temp-íszámítás létezik. Az isz- lom több mint 200 éves: törté-őtti, perzsa időkből ma- nelmünk egyik legbecsesebb ér-igyomány szerint ünnep- tékének megmentése, fényé- új évet, mely március nek-rangjának újbóli megteremAz éveket azonban Mo- tése - azt gondolhatnánk - nem próféta emigrációjától ütközhet anyagi nehézségekbe.lják, amikor Mekkából Úgy tűnik azonban, hogy ez azíba kellett menekülnie, akadály elhárul. is megoszlik, hiszen a A templombelső restaurálá4ása szerint 1372-t írnak sával 1995. december végére», a Hold állása szerint szeretnének elkészülni. A kö- már 1414-nél tartanak, vetkező év ugyanis rendkívüli akes lehet az is, hogy Pa- bencések hazai történelmébensz, bizánci keresztény éppen 1000 esztendeje leszp szerint Ádámot az Úr hogy a rend letelepedett Ma-tt 5493. augusztus 29-én gyarországon. tte, tehát ez lenne a világ Mészáros A;. M. K. A tihanyi dombtetőn emelkedő apátságot 1055-ben alapította I. András király A bencések a kulcsot még nem kapták meg Felújítják a tihanyi apátságot Ismert: a bencés rend vissza­igényelte a tihanyi apátságot, a volt rendházban működő múze­ummal együtt. A Veszprém Megyei Önkormányzattal a vita azonban elhúzódik, annak elle­nére, hogy a rend vállalta a mú­zeum további működtetését, s papír szerint ezt az épületet is már visszakapta. A kulcsokat azonban még nem ... Ennek egyik súlyos hátránya: nem le­het megkezdeni a műem­lék-épület felújítását, állaga napról napra vészesen romlik. Az I. András által 1055-ben alapított apátság templomában azonban komoly munka folyik. Az ország különböző vidékeiről érkezett 12 tagú művészcsapat dolgozik a belső restauráláson. Olyan komoly feladatokon van­nak már túl, mint a mennyezetet díszítő Lotz- és Székely Berta- lan-freskók felének felújítása. Az állam-, vallástörténeti, mű­emléki szempontból is páratla­nul értékes apátság középső ha­jójának két boltozata is készen van már. A művészek most a főoltáron, az országban első Jé­zus Szíve- és a Máriazell-i ke­gyoltáron dolgoznak. Vissza van még a szószék restaurálása. A belső felújítás összesen 100 millió forintba kerül, eddig 36 milliót költöttek a munkákra. Időnként pénzhiány zavaija meg a folyamatosságot, ami mindenképpen meghökkentő. Rádió mellett.. A neves politikus - békés eszmecserére meghívott újság­írók előtt - azt mondta, hogy „... rendkívül nagy szerepe van sajtónak abban, hogy ne durvuljon el a közélet a válasz­tásokig. .. ” Milyen igaz. Előtte ugyan egy nyilatkozatá­ban kutyaházinak nevezte el­lenfeleit, ám ezt sem sértésnek szánta, hiszen a „kutyaházi” jelzőnek tulajdonképpen semmi értelme nincs, nem úgy, mint a *,kutyaütőnek”, azt vi­szont nem mondta. De hát mint tudjuk, a politi­kusok nyelve néha-néha meg­bicsaklik, hiszen a kisgazda berkekből származó „patakvér” sincs, csak „vérpatak” annál inkább használatosabb a hét­köznapi nyelvben, ha már egy­szer olyan igen nagyot akarunk mondani, nem kevés fenyegető éllel... így aztán a „patakvér” már letörölhetetlenül odaragadt az illető kisgazda-vezér nevé­gazdára, hogy egyik parlamenti ülésen szemrehányást tett Hor­váth J3.aláz;^ aki úgymond: „Mindig nevet, amikor szólásra jelentkezem!” Horváth Balázs kétperces időt kérve megje­gyezte, hogy ő nem a képviselő urat nevette ki, hanem a képvi­selő úr stílusa miatt kap néha nevetőgörcsöt. Még jó. magam nem ismerem szemé­lyesen az illető képviselőt, de igazat adok neki, elvégre én sem fogadnám el a köszönését - ehhez nekem is jogom van - úgy értve, hogy az övét. Horn Gyuláét sem persze, mert nem engedném, hogy ő köszönjön előre nekem. Megelőzném, ha egyszer éppen találkoznék vele nekem, miért a sajtónak kell megvédenie a közéletet az* el­durvulástól és miért nem azok­nak, (azoktól) akik e kétes nyi­latkozataikkal szinte rákíván- Jcoznak az újságíró tollhegyére. Közéletünkben szép számmal szerepelnek szónokok, akik a hallgatóságot azonnal az „el­lenfelek”, a „másként gondol­Az őrült golfbajnokok ... hez, elterjedéséhez hozzájárult a sajtó és a rádió is. Naná, hogy ezt nem hagyják ki az újság­írók. Mindebből az következik, hogy nem a sajtótól - legin­kább nem elsősorban tőle - kell védelmezni a közélet tisztasá­gát, hanem a szónoki emelvé­nyek magasságából harsogó csúfondáros,' 'durva hangnem­től. Jellemző az említett kis­Mert a nyilatkozatok és szó­noklatok rádió-tévé-sajtó kö­zönségének nincs mindig kedve mosolyogni, vagy éppen hahotázni. A képviselő - akit a közéletben egyszerűen „piacfe­lügyelőnek” is ismernek és ne­veznek - a rádióriportemek ki­jelentette, hogy ő például Horn Gyula köszönését sem fogadja el a parlementi folyosón. Jó­az utcán. „Jó najrot Horn Úr!”, vagy „Elnök Űr!” Ennyi. A gond ott van, hogy az említett képviselő a nagy nyilvánosság előtt ejti meg gyűlöletteljes vé­leményét Horn Gyulával, vagyis ellenfelével kapcsolato­san. Enyhén szólva is illetlen­ség. Ha most ezt a sajtó föl­kapja - mint ezúttal is - akkor már magyarázza meg valaki A horvát költészet antológiája Magyarországi szerző, Jo- sip Gujas Dzuretin versei is megtalálhatóak a horvát köl­tészet 1993. évi antológiájá­ban, amely az 1940-1990 kö­zött eltelt 50 esztendő vers­termését foglalja magába 700 oldalon. A kötet szerepelteti a Hor­vátország határain kívül élő, továbbá a politikai okokból korábban háttérbe szorított, pl. emigráns szerzőket, és át­helyezi a korábban beállt hangsúlyokat. A versszemel­vények mellett életrajzi és bibliográfiai adatok segítik a tájékozódást. A kötet végén a válogatást végző Stijepo Mi- jovic Kocán kísérőtanulmá­nya ad eligazítást az új perio­dizációhoz. Mindhárom könyv az August Senoa Hor­vát Klub könyvtárában talál­ható. Két gitáros a pincében Maguknak játszanak, de mások örömére is A mai középnemzedék tagjai­tól sokszor hallottam már, nosz­talgiázva, vágyakozva kicsit, hogy micsoda remek jazz-élet volt Pécsett, a 60-as években, a 70-es évek elején. Érdekes mó­don, és a pécsi közönség nagy szerencséjére, mintha vissza­térni látszanának ezek az idők, hiszen egyre több, főleg újon­nan nyíló kisebb „pub”, étterem érzi szükségét annak, hogy a szinte kötelező, harsogó diszkó-mjúzik helyett valami kellemesebb, és főleg élő zenét szolgáltasson a vendégeknek. Jó példa erre az Áfium sö­röző, ahol - most már mond­hatni: - rendszeresen fellép két fiatal zenész, a Kócziány Tibor & Juhász Kornél Gitárduó. Kócziány már jó tíz éve is jel­legzetes alakja volt a pécsi könnyűzenei életnek, míg egy szép napon Amerikába nem tá­vozott, teljes öt évre. Juhász Kornél, aki jelenleg a JPTE Közgazdasági Karának V. éves hallgatója, a „Gazfickó” együttes gitárosaként kezdett zenélni. Végül is egymásra ta­láltak, mintegy fél évvel ezelőtt, és elkezdtek közösen pengetni, áttérve az akkusztikus gitárra.- Olyan zenével próbálko­zunk, ami minket kielégít - mondja Juhász -, de azért nem túl „elvont”, szóval valahol kö- zépúton van a népszerűség és a magas igényesség között. A re­pertoárunkon szerepelnek Paco de Lucia, John McLaughlin, Aldy Meola-számok és egy se­reg saját szerzemény is.-Az a lényeg - veszi át a szót Kócziány -, hogy itt ez nem egy koncert, hanem mi vol­taképp a magunk örömére zené­lünk. Szerencsére ez másoknak is tetszik, lehet érezni, hogy jó a hangulat, beletapsolnak a szám közepébe. * Juhász Kornél édesapja azt is elmeséli titokban, míg a fiúk a műszaki berendezést állítják össze, hogy a két gitáros az első fellépés előtt tett már egy pró­bát: az utcán kezdtek eljátszani, kíváncsiak voltak, vajon ve­vők-e az emberek efféle muzsi­kára. Vevők voltak. Megálltak, odafigyeltek, hallgatták őket. Ilyenkor szokás mondani: a kocka el lett vetve. És persze, vannak további tervek is. Jó lenne egy saját klu­bot kialakítani, ahol legalább kéthetente fellépnének. Jó lenne egy ütős isi Aztán? Bemu­tató-kazetta, menedzser, CD-lemez ... És sok-sok gitá­rozás. M. K. Juhász Kornél és Kócziány Tibd a pécsi Áfium sörözőben 4 4 1 kodók” pocskondiázásával le- j pik meg, ahelyett, hogy saját, közérdekű munkásságukkali ismertetnék meg: mit tesznek! ők a közélet, á nép érdekében, a népért, melyre mellesleg oly i szívesen hivatkoznak. Tenné- c szetesen idéznek politikusok-j tói, államférfiaktól, villognak, szellemeskednek - a rádió, tévé, sajtó jóvoltából - éiVezik| 1 erőséget”, amely per­■ 5 és parlagi siker. Fel ■ c bennük, hogy a nép • ünőtte a dedós kort és választani az ocsút a . ától. 1 iság is - alkalomadtán i lefelé gyűrűzik, min- ■, aki tanul a „mester- yeséget akár. Egy al- jpülés vezető szemá­bránk ozott a közel- a rádiónak: „Nálunk nmi, ami vonzó lenne és külföldi turisták így aztán arra gondol- _;y a község tulajdoná- vagy száz hektárnyi ■ fén golfpályát építe- : A szívemhez kaptam, ) a plafonra, de még : 1, oda, ahol az Úristen , „Adj Uram erőt az 'arasztjainak, hogy edjék ezt az őrült, he- jnokot. .. t>- Ls * k j«.

Next

/
Oldalképek
Tartalom