Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1994-01-17 / 16. szám

1994. január 17., hétfő Gazdaság üj Dunántúli napló 9 A feltételek további javulása esetén 1994 a fordulat éve lehet Egy parlagi esztendő után Mire számíthat a magyar ipar 1994-ben? Ha egészében az óév az egy­helyben topogás éve volt, ami a korábbi rákmozgású esztendők után még szerencsésnek is mondható, az elmúlt mezőgaz­dasági’szezont nincs mivel men­tegetni. Nagy Tamásnak, az Ag­rárszövetség elnökének szavai­val élve 1993-ban az ágazat „padlóra került”. A számok le­hangolóak, az ellenzék és a kis­gazdák nem ok nélkül verik ál­landóan a vészharangot. A szakértők valamivel bizako­dóbbak, s úgy tűnik, nemcsak „hivatalból”. A számok romlottak Statisztikailag az eddig ren­delkezésre álló KSH jelentések szerint mind a növénytermesz­tés, mind az állattenyésztés számai tovább romlottak. A földterület 9 százaléka parlagon maradt, az exportbevétel talán egymilliárddal is csökkent a ta­valyelőtti 2,6 milliárd dolláros értékhez képest. Az Agrárszö­vetség vezetője novemberben ezt azzal magyarázta, hogy el­vesztettük a keleti piacokat, jól­lehet azokat több évvel ezelőtt vesztettük el, így az exportvisz- szaesés inkább a nyugati lehető­ségekben való csalódás kínos bizonyítéka, ami nem azt je­lenti, hogy nem kell, vagy lehet visszaszerezni a hatalmas keleti piacot, ahol nemrégiben még dollárért lehetett eladni sok húst és gabonát. Az aratás befejeztével készült gyorsmérleg szerint Magyaror­szágon tavaly több mint 4,5 mil­lió tonna kalászos gabona, s ebből több mint 3 millió tonna búza termett, ami csupán a fele az 1990-es év búzatermelésének (6-6,2 millió tonna). Évtizedek óta először esett a gabonaterme­lés 5 millió tonna alá. Az aszályra való hivatkozást a Földművelési Minisztérium szakértői, akik ezúttal nevük mellőzését kérték, nem tekintik elégséges magyarázatnak. Az aszály egyrészt gyakorlatilag 11 éve, 1982 óta sújtja kisebb-na- gyobb mértékben az ágazatot, másrészt az elmúlt évben (ku­korica-adatok még nincsenek) nem volt olyan sorvasztó erejű, mint például egy évvel koráb­ban. Több volt a csapadék, mégis kisebb a hozam:... Noha ezt senkinek, se kárpót­lónak, se kárpótoltnak nem illik elismerni, a kárpótlásból szár­mazó bizonytalanságok sokat rontottak a helyzeten. A kárpót­lások első évében, tavaly au­gusztusig, 1.13 millió hektár föld talált új gazdára, s év vé­géig ez a szám tovább nőtt. A megmaradt szövetkezetek már nem érdekeltek, az új tulajdo­nosok egy része nem ismerte fel érdekeltségét abban, hogy a legolcsóbb megoldások helyett ____________i_____________ a legjobbakat alkalmazzák: ve­tőmagban, gépben, megmunká­lásban, műtrágyában. Negatív rekordok Az állattenyésztés szintén hozta a maga negatív rekordjait. A KSH adatai szerint elsősor­ban a szövetkezeteknél volt je­lentős visszaesés, de a vállala­tok és gazdasági társaságok, sta­tisztikailag pedig még a magán- vállalkozók is jóval kevesebb állatot tartottak 1993-ban, mint egy évvel korábban. A szar­vasmarha-állomány már félév­ben 18.4 százalékkal kevesebb volt az egy évvel korábbinál, alig haladta meg az egymilliót, s mivel akkor a visszaesést a szövetkezetek széthullásával magyarázták, s ez a folyamat azóta a kárpótlási folyamat fel- gyorsulásával vélhetően szintén gyorsult, a helyzet év végére csak rosszabbodhatott. A serté­sállomány a szövetkezeteknél 16.5 százalékkal csökkent, s alig haladta meg a hatmilliót, juhból és baromfiból még na­gyobb arányú volt a visszaesés. Az ENSZ, élelmezési és me­zőgazdasági szervezetének, a FAO-nak augusztusban készült egy jelentése a magyar állatte­nyésztésről, s ebben ajánlásként az olvasható, hogy „a magyar kormány vegye fontolóra a vi­dék fejlesztésének új megköze­lítését”. A jelentést készítő munkacsoport autonóm, finan­szírozható intézmények létre­hozását, piaci árpolitika beveze­tését, beruházási és nyeresé­gadó-kedvezmény alkalmazását javasolta. Mint látni fogjuk ezek nem teljesen pusztába kiál­tott szavak voltak. Az 1993-as év végleges mér­lege februárban készül el, de az ágazati szakértőket ma már in­kább az új év új lehetőségei fog­lalkoztatják. Majdnem optimá­lis a talaj nedvességtartalma. Úgy tetszik , a nyugati övezet­ben Bajától nyugatra, Heves megyén keresztül a határvidé­kekig a talaj felső ötven centi- méteres rétegének „vízkapaci­tása” a havazások és esőzések következtében eléri a 95-100 százalékot. Keleten ez a szám csak 75 százalék, elkelne még némi csapadék, de az elmúlt évekhez viszonyítva a kilátások szinte rózsásak. Nem ellentmondás Egy parlagi év után a hivata­los előrejelzések (a Földműve­lési Hivatalokból beérkező igé­nyek alapján) még parlagibbat sejtetnek. Ezekből ítélve a ter­mőföld 11 százaléka maradna bevetetlenül 1994-ben. A szak­értők „privát véleménye” sze­rint azonban ez a lehangoló „ígéret” nem teljesül. Tavaly­előtt ugyanezek a jelzések 940 ezer hektár parlagon hagyásáról szóltak, tényleges eredmény­ként először 870 ezer hektárt je­leztek, a tavaszra pedig kiderült, hogy csak 540 ezer hektár ma­radt bevetetlenül. Az október elején begyűjtött szándékok ugyanis nem veszik tekintetbe, hogy a különféle támogatási rendszerekbe kerülve a gazda­ságok később gyakran mégis a vetés mellett döntenek. És a támogatási rendszerek­ben van elmozdulás, akár helyes politika ez a gazdaság egésze szempontjából, akár nem. Egy új rendelet szerint a mezőgaz­dasági fejlesztési alapokból nyerhető 200 ezer forintos visz- sza ném térítendő fejlesztési támogatás feltételei lényegesen megváltoznak. Tavalyig e tá­mogatás eléréséhez 30 százalé­kos saját tőkére volt szükség, idén a kezdő, vagy újrakezdő földműves, ha nem is feltétel nélkül, de minden anyagi korlá­tozás nélkül juthat ehhez az összeghez. Igen fontos válto­zásnak tekintendő a hitelfelvéte­lek feszabadítása. Eddig, ha a gazda, vagy a vállalkozás istál­lóépítésre szánta el magát, egy helyre fordulhatott hitelért, s ezzel elvágta magát a többi ala­poktól. Ez a korlátozás 1994-ben megszűnt, egyidejű­leg több hitelre is lehet pályáza­tot benyújtani. És végül, de nem utolsósor­ban: az adótörvények továbbra is kedveznek az agrárágazatnak. Az adómentesség az eddigi 750 ezerről 1 millió forintra nőtt, ami azt jelenti, hogy a kormány és a parlament továbbra is vál­lalja a mezőgazdaság növekvő támogatásával járó költségeket és persze az ebből keletkező fe­szültségeket is. Remélem, hogy az ágazat fel­tápászkodásának külső feltételei sem rosszabbodnak tovább. A földművelődési miniszter oroszországi látogatása idején aláírt 110 millió dolláros vető­magszállítási megállapodás fel­tételei (előre fizetnének) alapján elképzelhető, hogy felgyorsul a keleti kapcsolat új életre galva­nizálása. Amennyiben bevezet­hető az előre fizetés, vagy akár a barter-áruk előzetes leszállí­tása, a keleti üzletek eddig ha­talmas kockázata mérséklődik. Hosszú, többéves folyamat ez, ugyanúgy, mintahogy az EK-társulásból származó hazai előnyök is csak fokozatosan, több év alatt lehetnek hatással a számunkra tavaly is erősen ne­gatív mezőgazdasági és élelmi- szeripari külkereskedelmi mér­legre. Két év araszolás „Túl kell lenni a választáso­kon és utána teljes odafigyelés mellett jó két év araszolás kell az ágazat stabilizálásához” - sommázta véleményét a magyar mezőgazdaság kilátásairól be­szélgetésünk alkalmával az ágazat egyik vezető szakértője, egyike azoknak, akik szerint az anyagi feltételek, a jogi és köz- gazdasági szabályzók további javulása esetén a fordulat éve 1994 lehet. Rékássy Zoltán A kutatók és a kormányzat előrejelzései szerint az év fo­lyamán a lakossági fogyasztás a tavalyi szinten marad, az export visszaesése megáll és a belföldi beruházások kis mértékben nö­vekednek. Ennél nagyobb ará­nyú fejlődésre, a nemzeti jöve­delem 1-2 százaléknál maga­sabb szintű emelkedésére sajnos továbbra sem számíthatunk. A külgazdasági feltételekben sem várható jelentős javulás. Mivel termékeink legfontosabb felvevőpiacain - Németország­ban, illetve Olaszországban - valószínűleg stagnál majd a gazdaság, oda továbbra sem szállíthatunk a tavalyinál több árut. A kelet-európai piacokon ugyan érdeklődnek a terméke­ink iránt, de fizetni alighanem még a közeljövőben sem tud­nak. Ami a beruházásokat illeti: akár 5 százalékos növekedés is elképzelhető - az ipari tárca előrejelzése szerint. Ezek kül­földi tőkebefektetéssel, kül- és belföldi bankok hiteleivel, va­lamint közvetlen állami támoga­tással valósulnak meg. Főként infrastruktúrális építkezések - közúti, vasúti és távközlési fej­lesztések -, s nem kis mérték­ben a világkiállításhoz kapcso­lódó beruházások terén lehet A jelek szerint kezd beérni a gazdaság talpra állításának clin- toni programja: az 1993-as fel­lendülés az Egyesült Államok­ban végül is jobban sikerült, mint remélték. A munkanélkü­liség visszasüllyedt az 1991-es szintre, azaz mindössze 6,4 szá­zalék. Nőtt a belföldi fogyasz­tás, ennek megfelelően a keres­kedelmi forgalom, és a 3 száza­lékos gazdasági növekedés tar­tós konjunktúrával kecsegtet. Bili Clinton kormánya bő egy évvel ezelőtt ennél jóval szeré­nyebb eredményekkel is beérte volna. A múlt év első és máso­dik negyedévének szerényebb növekedése (0,8 illetve 1,9 szá­zalék) még nem engedett kö­vetkeztetni erre a sikerre. Akkor még hetente érkeztek a híradá­sok az újabb és újabb elbocsátá­sokról, s közismertté lett az a ri­asztó adat, hogy 1980 óta négy millió munkahely szűnt meg az Egyesült Államokban. Az Újvi­lág gazdasági vezérkarának nagy erőfeszítéseket kellett ten­nie 1993-ban a költségvetési de­ficit lefaragására is: az elnök be­jelentette, hogy öt év alatt 500 milliárd dollárt akarnak megta­karítani, ám ez a terv nem eredményeket várni. A külföldi működőtőke beáramlására to­vábbra is számít a kormányzat. A foglalkoztatottak számá­nak csökkenése az év elején várhatóan megáll, majd év köz­ben - a beruházások ütemével párhuzamosan - esetleg alig észrevehetően még nőni is fog. 1994-ben valószínűleg még nem lehet 13 százalék alá szorí­tani a munkanélküliségi szintet. A gazdaság stabilitását segít­heti, hogy az év folyamán befe­jeződik az állami vállalatok át­alakulása. A privatizációnak ezzel egy jelentős szakasza zá­rul le. Áz ipari növekedés fo­lyamatában a kormány jelentős szerepet szán a kis- és középvál­lalkozásoknak, amelyek beszál­lítóként és felhasználóként az eddiginél nagyobb arányban vehetnek részt a termelésben. Az egyre szigorúbb kül- és bel­piaci szabályok ugyanakkor óhatatlanul felgyorsítják a piaci szereplők kiválasztódását: az életképesek megerősödnek, míg az életképtelenek, vagy csak lassan alkalmazkodók kihulla­nak a sorból. Ilyen esetekkel az idén a korábbinál nagyobb számban találkozhatunk majd - legalábbis ezt mutatják az előre­jelzések. D. Zs. nyerte el mindenki tetszését: a „fogyókúra-program” elfoga­dása egy szavazaton (Gore alel- nökén) múlt. A vártnál gyorsabb gazdasá­gélénkítő hatása volt a Kanadá­val és Mexikóval közösen létre­hozandó szabadkereskedelmi övezet, a NAFTA meghirdeté­sének, valamint a kamatlábak csökkentésének. Ez utóbbi pél­dául szinte azonnal pezsgésbe hozta a belföldi keresletet, az építőipari tevékenységet és élénkítette a befektetéseket. Ebben a megváltozott helyzet­ben azonban kiderült az is, hogy sokan nem tudnak megbékélni a hadiipar visszaesésével, és gon­dokat vet fel az ipar szerkezeti átalakításának elkerülhetetlen­nek tűnő nehézkessége. Amint a Wall Street Journal és a Fortune című gazdasági szaklapokból kitűnik:a nehéz­ségek ellenére remélhető, hogy az USA-ban „az akadozó indu­lás éve után”, 1994-ben végre érdemi fellendüléssel, három százalékos gazdasági növeke­déssel és az árszínvonal csupán mérsékelt emelkedésével lehet számolni. Toronyi Attila Az elmúlt aszályos évek után idén sokkal jobbak az ágazat esélyei Merre tart az amerikai gazdaság? Tartós konjunktúra Olcsó a malac, több a tojó Még mindig csökken az állatállomány Az állattenyésztés területén a helyzet változatlan: az or­szág állatállománya, ha las­suló ütemben is, de tovább csökkent az év utolsó hónap­jában, derül ki a Földművelé­sügyi Minisztérium legfris­sebb jelentéséből. A szakem­berek szerint a szarvasmarha állomány apadását megállí­tani, e tendenciát megváltoz­tatni a hosszú nemzedékvál­tási idő miatt nagyon nehéz. A gondokat jelentősen tetézi a tömegtakarmány hiánya és a nem megfelelő alomszalma ellátás. A házi vágások miatt csök­kent a sertéshús iránti belföldi kereslet. A hízottsertés felvá­sárlási árak továbbra is csök­kenő tendenciát mutatnak.A nagyüzemi hízottsertés ára ki­logrammonként most csak 96-110 forint, a kisüzemié 90-100 forint. A malac 80- 130 forintos kilónkénti ára szintén alacsonynak számít, ezért a kocatartók csak nehe­zen tudják értékesíteni a sza­porulatot. A baromfi „fronton” erőtel­jes átrendeződés tapasztal­ható. Az állomány mintegy 70 százalékát ma már a magán- gazdaságok nevelik. A magas energia- és takarmányárak egyelőre még nem szegik a termelők kedvét, ám bizonyos figyelmeztető jelek bizonyta­lanságra utalnak. December­ben a brojlertermelés szokat­lanul alacsony szintű volt, kismértékű állatállomány nö­vekedést - a magas tojásárak következtében - csupán a a to­jóállománynál tapasztaltak.-ri­Jól szervezett mezőgazdasági szaktanácsadó rendszer Újjászületik a falugazdász hálózat A mezőgazdaság tulajdoni és szervezeti átalakulása következ­tében ma már mintegy 300 ezer önálló mezőgazdasági vállalko­zás működik és több százezerre tehető azoknak a száma is, akik nem főállásban foglalkoznak mezőgazdasági termeléssel. Ezek a vállalkozók magukra utalva keresik lehetőségeiket a piacgazdaságban. Problémáik enyhítése érdekében a kormány egy régi-új rendszer, a falugaz­dász hálózat bevezetését ter­vezi. Az e hálózathoz hasonló szervezetek már a múlt század­ban is működtek. Az 1883-ban felállított tejgazdasági felügye­let tanácsokkal szolgált a tej- gazdasági üzemek létesítéséhez, 1896-ban az akkori földműve­lésügyi miniszter állattenyész­tési kerületi felügyelőket neve­zett ki, akiknek elsődleges fel­adatuk szintén a tanácsadás volt. Az 1942. évi mezőgazda­ságfejlesztési törvény az egyéni termelőkkel még közvetlenebb kapcsolatot kívánt kialakítani a gazdasági elöljáró révén, akinek a feladatköre hasonlítható leg­inkább a falugazdászhoz. A falugazdász hálózat létre­hozását indokolja Magyaror­szág csatlakozási szándéka az Európai Unióhoz, amelynek tagországaiban jól szervezett te­rületi mezőgazdasági szakta­nácsadó rendszer működik. De ki lehet majd falugazdász Magyarországon? A földművelésügyi miniszter előterjesztése szerint a falugaz­dász olyan felsőfokú végzett­séggel és mezőgazdasági gya­korlattal rendelkező szakember lehet, aki a működési körzeté­hez tartozó településen lakik, szakismerete és emberi tulaj­donságai alapján az ott élők el­fogadják, valamint azonosulni tud a magántulajdonon alapuló piacgazdaság létrehozását célzó agrárpolitikával. Az ilyen szak­embereket nem kell nagyítóval keresni. A földművelési tárca elsősorban a szövetkezetek át­alakulásával, illetve megszűné­sével munka nélkül maradt vagy saját földjüket művelő ag­rármérnökökre számít. Nagy számuk lehetővé teszi, hogy a legalkalmasabbakat bízzanak meg ezzel a munkával. A falugazdász tájékoztatja a kormányzat ágazati döntéseiről a gazdálkodók legszélesebb kö­rét, megismerteti velük a beru­házási, fejlesztési, termesztési, illetve tenyésztési támogatáso­kat, pályázati rendszereket. Se­gít a támogatási kérelmek elké­szítésében és a földművelésügyi hivatalok irányítása alapján részt vesz az azokhoz kapcso­lódó véleményezési és ellenőr­zési feladatok megoldásában. Közreműködik az Agrárpiaci Rendtartás információs rend­szerében: egyrészt tájékoztatja az Agrárrendtartási Hivatalt a piac változásairól, esetleges za­varairól, másrészt a termelőket informálja az Agrárpiaci Rend­tartás szabályairól. Részt vesz a terméktanácsok szervezésében és kapcsolatot tart az élelmi­szerfeldolgozó és forgalmazó szervezetekkel. A gazdálkodó­kat érintő egyik legfontosabb feladata, hogy segít a hitelké­relmek megírásában, s a bankok igénye szerint közreműködik azok elbírálásában. A falugazdász hálózat ala­pegysége a település. Az egy­máshoz közel eső kistelepülé­seken azonban célszerű közös szakembert alkalmazni. A kor­mány első lépésként mintegy 700 fős hálózat kialakítását ter­vezi, de hosszú távon azt sze­retné, ha az ország 3300 telepü­lésén 1500 falugazdász segítené a termelők munkáját. Juhász Judit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom