Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1994-01-15 / 14. szám

6 üj Dunántúli napló A hét témái 1994. január 15., szombat Békepartnerség Mit kapunk, mit adunk? Félig üres vagy félig teli a pohár? A politikában oly gyak­ran hallható kérdés újra idő­szerű lehet. A kelet-közép-eu- rópai országok nem váltak az at­lanti szövetség tagjaivá (reáli­san tekintve a helyzetet, ezt most nem is lehetett elvárni), de a NATO által felkínált új együttműködés, az un. béke­partnerség része az ebbe az irányba vezető folyamatnak. Mit is takar a szépen hangzó "Partnership for peace","Part­nerség a békéért" kifejezés? Kevésbé diplomatikusan fo­galmazva: mi az, amit kapunk, s mi az, amit adunk? A NATO részéről intézmé­nyes kapcsolatokat ajánlottak fel azoknak az európai orszá­goknak, amelyek megfelelő fel­tételek létrejötte esetén csatla­koznának a szövetséghez. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy- állandó képviseletet létesít­hetnek a szervezet központjá­ban, s annak Mons melletti fő­hadiszállásán;- széles körű konzultációra kerülne sor, ha valamelyik part­nert fenyegetés éri, ami nem je­lent automatikus biztonsági ga­ranciákat,mint a NATO-tagok esetében, de elrettentő erővel bírhatna;-rendszeres közös hadgya­korlatokat szerveznének. (Ez feltételezi például a fegyverek, jelzőrendszerek bizonyos szab­ványosítását.) S mi az, amit a NATO igé­nyel az új partnerektől?- Együttműködést a béke­fenntartó-humanitárius akciók területén;-a katonai tervezés és költ­ségvetés áttekinthetőségét;-demokratikus ellenőrzést a hadsereg felett;-az ENSZ, valamint az eu­rópai biztonsági folyamat előí­rásainak tiszteletben tartását.- Ezeket a kereteket kell tar­talommal megtölteni, ami nyil­ván időt kíván, s nem biztos, hogy minden érdekelt ország ugyanolyan tempóban teszi meg a szükséges lépéseket. A szoro­sabb kapcsolat érdekében áll a NATO-nak: mostani csúcsérte­kezletén is éppen a hidegháború utáni korszak új kihívásait te­kintette át, különös tekintettel az atlanti válságelhárító gépezet időben történő működtetésére. A legjobb válságelhárítás azonban egyre inkább a válsá­gok megelőzése, a szilárd euró­pai biztonság megteremtése (lásd Bosznia, s a többi sajnála­tos példák). Ezért érdeke a kö­zös szálak gyarapítása Kö- zép-Kelet-Európának, s nem utolsó sorban hazánknak is, kü­lönösképpen azzal a kiegészí­téssel, amelyet az amerikai el­nök Prágában tett az új demok­ráciák gazdasági-társadalmi megszilárdításának elősegítésé­ről. Magyarország szemszögéből talán fogalmazhatunk úgy, hogy a pohár félig teli van, elismerve ezzel a jó kezdetet, s bízva ab­ban, hogy lesz még mit betöl­teni ... Réti Ervin Kórusban vagy szólóban? A kontinentális szintű bizton­ságpolitikai együttműködéstől a kétoldalú kapcsolatok áttekinté­séig számtalan témát érintettek az európai Clinton-vizithez kö­tött prágai csúcstalálkozó részt­vevői, köztük a magyar veze­tők. A kommentárok a legrész­letesebben a békepartnerség kérdéseit elemezték,de szá­munkra az sem kevésbé fontos, mit hozott a prágai látogatás a visegrádi négyek együttműkö­désének „konyhájára”? Együtt törekedni az előrelé­pésre? Hangsúlyozni a közös vonásokat és adottságokat, bízni az egyeztetett törekvések mozgatóerejében? Vagy éppen ellenkezőleg, kihasználni a (hol itt, hol ott mutatkozó) előnyö­ket, a gazdasági vagy társa­dalmi fejlődés eltérő voltából fakadó különbségeket? A kö­zép-európai kvartetten belül mindkét szándék érvényesülé­sére bőven van példa. Kicsit visszásnak tűnhet per­sze, hogy éppen Washington az, amely „kórussá” szerveződésre serkenti a tagállamokat, miköz­ben ezek körében néhány fővá­ros a „szólózás” érvényesülésé­ben hisz. De akárhogy is, a Clintonnal folytatott beszélge­tés-sorozat hozzájárult talán ah­hoz is, hogy jobban szót értse­nek egymással a visegrádi or­szágok. Ezt erősítette meg nyilatko­zatában Göncz Árpád is. „A mostani találkozó életet lehelt a visegrádi együttműködésbe, valószínűleg lendületet ad neki, vagy legalábbis feltá­masztja a szándékot a gazda­sági együttműködésre.” S ha a négyek közös munkája valóban hozzájárul majd Közép Európa stabilitásához, a prágai talál­kozó nemcsak Clinton-csúcs- ként vonul majd be a diplomá­ciatörténetbe. Sz. G. A Dél-Dunántúli Tankerületi Oktatási Központ egy éve Törvényesség az iskolákban A nyolc hazai tankerület közül az elsőként állt fel 1993 tava­szára a pécsi Tímár utcában a Dél-Dunántúli Tankerületi Ok­tatásügyi Központ, melynek megszervezője és igazgatója dr.Bárdi László, Baranya me­gye ismert oktatási szaktekinté­lye. Tizenkilenc állandó és né­hány külső munkatársuk tevé­kenysége az óvodától a közép­fokú iskolákig, szakoktatástól a nemzetiségi intézetekig terjed ki Somogy, Tolna és Baranya megyében. Mint Bárdi László elmondja, munkatársai koráb­ban vezető feladatokat láttak el, sok tapasztalattal bírnak, képe­sek a problémák kezelésére. Gazdasági és jogi téren kell erő­síteniük, mert legtöbb az ilyen probléma. Főosztályi rangban A tankerületi központok a közoktatási tárca regionális in­tézményei, voltaképp főosztályi rangban a minisztériumi irányí­tás területi feladatait kell ellát­niuk — amint más tárcák regio­nális képviseleteinél is.- A tankerület negyven év ki­hagyással ugyan, de olyan régi, mint a magyar közoktatás - mondja dr. Bárdi László. - Vagyis Mária Terézia, azaz a Ra­tio educationis idején épült ki az iskolahálózattal párhuzamosan a felügyelet rendszere. Valóban a minisztérium meghoszszabbított keze vagyunk, viszont függetle­nek az önkormányzatoktól, ame­lyek fenntartják az iskolákat. És a konfliktusok általában e két fél között robbannak ki. Legtöbbször önkormányzat és iskola között. Az esetek mintegy 10 százalékánál iskola és peda­gógus konfliktusában kell eljár­nunk, és egy kisebb hányadnál az önkormányzatok közötti vitá­ban. Ha például 5-6 önkor­mányzat egyike megmakacsolja magát, és nem utalja át a köz­ponti iskolának a tulajdon gyer­mekei ellátását szolgáló pénzt. Ahol testületek, polgármesterek, iskolaigazgatók nem azt teljesí­tik, amire megválasztották őket, ahol a kevés pénzt az önkor­mányzatok visszatartják az in­tézményeknek megjáró költség- vetésből.-Mindehhez tehát „lentről" érkezik az indíttatás? — „Fentről” is, hiszen a mi­nisztérium hetente tartja eligazí­tásait az aktuális tennivalókról. Az iskola ugyanis nem lehet meg központi irányítás nélkül, hiszen a fiatalnak ugyanazt a tudást kell produkálnia Pécsett, Nyíregyhá­zán vagy Makón. A másik indíttatás a terepről érkezik, amikor valamilyen tör­vénysértésre hívják fel a figyel­münket. Hogy például az iskola- igazgató nem rendelkezik szak­irányú diplomával. Több tucat levél érkezett egy bizonyos ag­resszív tanár ellen, aki nemcsak a gyerekeket tartotta rettegésben, hanem kollégáit sőt az igazgató­ját is. A munkája semmit sem ért. Ez esetben is a tankerület közreműködésével zárult le e sok éve húzódó ügy.- Nincsenek intézkedési jogo­sítványai a Tankerületi Oktatás­ügyi Központnak, akkor mi az, amivel érvényt tud szerezni a törvényességnek ?-Régen több hatalma volt a tankerületeknek és most valóban nem vagyunk hatóság. De olyan munkatársakat sikerült össze­gyűjtenünk, akik szakmai érvek­kel győzködnek, és nem hang­erővel vagy más durva eszkö­zökkel. Mindenesetre megvizs­gáljuk az ügyeket, és megértet­jük az érintettekkel, ha intézke­désük törvénytelen. Vagy netán törvényes, de etikátlan vagy szakszerűtlen. Ha ez kevés, ak­kor felhívjuk a köijegyző to­vábbá a köztársasági megbízott figyelmét a tapasztalt törvényte­lenségre, vagyis a hivatalos útra tereljük az ügyet. Az oktatás fejlesztése Gyakorta felkért szakfelügye­lőink járnak el egy-egy eset tisz­tázásában. Most zárult egyéb­ként a felügyelői posztokra kiírt pályázatunk, és nagy öröm, hogy több mint 200 pedagógus jelent­kezett. Egy sor szakmai ügyben, pl. a tantárgyfelosztásban viszont fon­tos volna, ha intézkedhetnénk, hisz feladatunk az oktatás, neve­lés fejlesztése. Az 1994. tanévben átalakul az iskolaszerkezet: lesz magára adó általános iskola, amelyik beve­zeti a 10 osztályt, egy sor közép­iskola 6-8 osztályosra bővíti magát, és már tíz éves korában elviszi a tanulót. Mindez szép és jó, ha nem anarchikusán alakul, hanem összhangban történik a fejlesztés, a profilválasztás, ha nem egymás mellett és egymás ellenében szervezik magukat az iskolák.- A Megyei Pedagógiai Inté­zet mennyiben partner, netán konkurencia a Tankerületi Ok­tatásügyi Központ számára?- Semmiképp sem konku­rencia, hiszen ők megyei, ön- kormányzati, mi regionális mi­nisztériumi intézmény va­gyunk. Az ő munkájukra, a pe­dagógiai fejlesztés, tanácsadás, a továbbképzés terén nagy szükség van. Ugyanakkor mi az ellenőrzés feladatát végez­zük.- Erre szolgált még pár éve is a szakfelügyelet, aminek el­törlését ma is helytelenítik az oktatási szakemberek.- Úgy öt éve történt, pedig a szakmai ellenőrzés szükséges, akkor is ha a pedagógusok többsége lelkiismeretesen, jól dolgozik. Éppen ezt a többsé­get sérti, ha a munkájával nem törődnek, nem ismerik el, és egybemossák azokéval, akik roszszul dolgoznak. Ha az álta­lánosító vélemény magát az is­kolát marasztalja el, néhány pedagógus kirívó mulasztásai miatt. Mindennek a gyerekek látják kárát, és ezt senki sem kívánja. Egyensúlyozó szerep Az általunk gyakorolt fel­ügyelet a törvényességet ellen­őrzi: ha például a polgármester felmenti vezető állásából a szakképzett óvónőt, és helyébe önmagát)!) nevezi ki, noha nincs meg a szakképzettsége... Ilyenkor jogászunk jár el, mint abban az esetben is, amikor a polgármester megszünteti az igazgatóhelyettesi posztot, az iskolai napközit, az énekkart, és meg kellett vele értetni, hogy mindez nem az ő hatásköre.-Milyen irányban alakul a tankerületek jövője?- Megszervezzük valószínű­leg Kaposváron és Szekszárdon a megyei irodákat. Szeretnénk elérni a kívánatos összhangot az iskolák irányítása és önállósága között. Tény, hogy szét- züllött a közoktatás, és szükség van a jó pedagógusok, jó iskolák megerősítésére, a jók védel­mére, és azok megfékezésére vagy eltávolítására, akik a gye­rekek, az iskolák kárára dol­goznak. A Tankerületi Oktatás­ügyi Központ egyensúlyra tö­rekszik a főhatóság és az isko­lák között, figyelembe véve, ki­nek mi a feladata és a jogosít­ványa. Nem vesszük át senki felelősségét, csupán megértet­jük az érdekeltekkel, törvényes, etikus és szakszerű-e az, amit csinálnak. És ez az egyensú­lyozó szerep úgy vélem, függet­len attól, hogy éppen kik van­nak kormányon. Gállos Orsolya Dr. Bárdi László irányításával 19 állandó munkatársa van a központnak Fotó: Läufer László Akik leeresztették a sorompót a drogcsempészek előtt Max, a szimatkirály Kevesebbet utazunk Keletről nézve még vonzó az ország 1991 a kávé, 1992 a szesz, 1993 az olaj éve volt- mondják a vámosok. És vajon mit hoz 1994? A szakemberek nem sze-retnek jósolni, de abban biz­tosak, hogy az idén sem csök­kenek a kábítószer-szállítmá­nyok. A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságán egyebek között a drog elleni ha­tékonyabb küzdelem érdekében hozták létre a különleges ügyek főosztályát. László Árpád őr­nagy, főosztályvezető-helyettes szerint soha annyiféle és olyan mennyiségű kábítószert nem próbáltak hazánkba becsem­pészni, mint éppen 1993-ban.- Hat évvel ezelőtt, 1988-ban hét esetben, összesen 968 gramm heroint, kokaint, mari­huánát és hasist foglaltunk le. 1989-ben négyszer értünk tetten kábitószercsempészeket, a „zsákmány,, összesen 318 gramm volt. 1990-ben 4928 grammnyi kábítószert fedez­tünk fel a határállomásokon. 1991-ben viszont ugrásszerűen megnőtt a lefoglalt drog meny- nyisége: 12 „fogásból” már csaknem 18 ezer grammot fog­laltak le. Az év újdonsága a szintetikus úton előállított hydrocodein volt, injekció for­májában találtunk 330 millili- temyit. 1992-ben az elkobzott 86 ezer gramm kábítószer közül a heroin bizonyult a slágernek, több mint 74 ezer grammot fog­laltunk le belőle. Ekkor jelent meg a nálunk újnak számító drog, a khat, amit nem feldol­gozva, hanem „frissen”, levél­ként fogyasztanak, mi is így fü­leltük le. Tavaly minden eddi­ginél több - összesen 691 ezer gramm - drogot koboztunk el. 1993-ban legtöbben heroint és hasist próbáltak Magyaror­szágra hozni. Megjelent egy másik szintetikus készítmény, a kodein és az egyik legveszélye­sebb drog, az ópium is.-Melyik volt a vámosok ta­valyi legnagyobb fogása?-Nagylaknál egyetlen ellen­őrzés során 260 kilogramm he­roin és hasis szállítmány beho­zatalát sikerült a kollégáknak megakadályozni. Ezzel a mennyiséggel sokáig Eu­rópa-rekorderek voltunk, de a német vámosok azóta már 3Ö kilogrammal túlszárnyalták ezt a mennyiséget. Éppen a drog­csempészet rohamos növeke­dése miatt átszerveztük és meg­erősítettük a Ferihegyen folyta­tott rutin ellenőrzéseket. Az egyik ilyen alkalommal Max, az ötéves labrador 200 doboznyi ruházati terméket szimatolt vé­gig. A- felnyitott dobozokban zacskóba csomagolt dzsekik so­rakoztak, köztük az egyik zse­bében 24 gramm hasis talált a kutya.- Mivel jutalmazták a bravú­ros teljesítményt?- Jót játszott a „gazdival”.-Melyik a legveszélyeztetet­tebb határszakasz?-A legtöbb drogcsempészt, szám szerint 18-at a román­magyar határon füleltünk le, második helyen a Ferihegyi Re­pülőtér áll 8 tettenéréssel és harmadik a szerb határ, ahol ta­valy 3 csempész sikerült rajta kapnunk. Mint ismeretes, a nyolcvanas évekig hazánkat többnyire elkerülték a kábító­szercsempészek. A jugoszláv háború miatt megszűnt az egyik legismertebb, úgynevezett bal­káni útvonal, ennek forgalma most áttevődött Magyaror­szágra. A román, szerb és ukrán határszakaszon a megfelelő technikai eszközökkel felszerelt és kereső kutyákkal is megerő­sített felderítő szolgálat ered­ményesnek bizonyult. A lete- nyei, a rédicsi és a szentgott­hárdi vámhivatalok körzetében várhatóan még az idei év első felében munkához látnak a spe­ciális drog-csoportok.-Tavaly a kábítószer ellen­őrzésre a központi költségve­tésből 73 millió forint többlet- forrást kapott a vám- és a pénz­ügyőrség. Úgy érezzük, ezt a pénzt jól használtuk, 1993-ban a lefoglalt kábítószerek fekete­piaci ára meghaladta a 10 millió német márkát, a 600 millió fo­rintot. Szabó Margit A természeti szépségeken túl a gazdasági fejlettségből adódó különbségek is utazásra készte­tik a világ polgárait. Különösen igaz ez a megállapítás Ke­let-Európábán, ahol az egyes országokban jelentkező áruhi­ányt a szomszédos országokból pótolják a polgárok. Az utazási szokások tehát szoros összefüg­gésben vannak az államok min­denkori pénzügyi helyzetével. A KSH felmérése szerint or­szágunkba tavaly 30 millió kül­földi érkezett. Éz 20 százalék­kal haladta meg az 1992-es for­galmat. Csakhogy a látogatók fele a közvetlen szomszédból, a jugoszláv utódállamokból és Romániából utazott hozzánk, de minden eddiginél többen jöttek az orosz köztársaságokból, va­lamint Németországból és Ausztriából is. Sajnálatos tényként könyvelhetjük el, hogy az Angliából, Franciaor­szágból és Olaszországból ér­kezők száma jelentősen csök­kent az előző évhez képest. Az ország gazdasági helyzetét tük­rözi az is, hogy sokan nem tud­tak annyi pénzt kiszorítani a családi költségvetésből, amennyire egy-egy külföldi utazáshoz szükség lett volna. Aki viszont útra kelt, inkább a biztonságos nyugat felé vette az irányt, mint a háború dúlta dél, vagy az egyéb bizonyta­lanságokat rejtő kelet felé. Többen azonban a belföldi nyaralás mellett döntöttek. A szállodák forgalma 1993-ban az előző év szintjén maradt, de a fizető vendégszo­bák szolgáltatásait 22 százalék­kal kevesebben vették igénybe, mint 1992-ben. A legnagyobb kereslet a pan­ziók iránt mutatkozott. Nyilván, kedvező áraikkal, valamint el­helyezkedésükkel - főként or­szágutak, autópályák mentén épültek - nyerték meg a turisták tetszését. Domi

Next

/
Oldalképek
Tartalom