Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)

1993-12-19 / 346. szám

Dr. Kurcz Árpád gobelin képeit mutatta be Mohácson A kézimunkázó állatorvos Egyik műve a pápánál található Állatorvos képzőművészek tárlata nyílt a héten Mohácson a Kossuth Filmszínház kiállító- termében, mely január 3-ig na­ponta 10-18 óra között tekint­hető meg. Az érdeklődőknek a ma is gyakorló tevékenységet folytató állatorvosok bemutat­ják, hogy szabadidejükben fo­gékonyak a szépre. Ezt bizo­nyítják fotóik, tájképeik, önarc­képeik, kisplasztikáik és fa­szobraik. Közöttük ritkaság- számba megy Dr. Kurcz Árpád villányi állatorvos hobbija - a gobelin varrás. A férfiember kedvtelései között szokatlannak tűnő kézimunkázást közel negyven évvel ezelőtt próbálta ki Kurcz doktor. Kezdetben előre rajzolt hagyományos go­belin képeket, csendéleteket színezett élővé a tűvel. Mint mondta, a kétdimenziós ábrázolás helyett a háromdi­menziós látványt próbálja évek óta visszaadni. Nem előrerajzolt vásznakra dolgozik: saját maga tervezi meg a képek vázlatát, így született az önmagát meg­örökítő „Gyógyító állatorvos” című képe. Több képén vissza­köszön a befogadó falu, Villány és közvetlen természeti környe­zete. Szereti a klasszikus festé­szetet. Most onnan merítette újabb témáját: Gougein fekete malacos képét hímzőfonalak segítségével reprodukálta. Csa­ládtagok, ismerősök nézték ámulva, hogy lett egyre szebb- és szebb a kép. Átlagban szá­molva közel három év napi nyolc órai munkája után készült el vele. Kérték már többen, de nem válik meg tőle. Hogy mi­ért? Sima gobelin varrásakor egy négyzetcentimétemél 128 öltés adja ki a mintát. Ennél, a tűvel festett képnél egy négy- zetcentimétemyi felületre 512 öltés kellett. A színhatás eléré­sére a nálunk kapható hatszálas hímzőfonalat szálakra szétbon­totta és négy különböző színű szálat összesodorva varrhatott nagyító segítségével. Képeit nem adja el, szinte az összesét megőrizte. Egy kedves darabja mégis más tulajdonába került. A krakkói Wawelt meg­örökítő gobelin-képe a pápáé lett. Ádám E. Balesetmegelőzési iroda Somogybán Somogy megyében a balesetet okozó autósok közül a korábbi években minden ötödik ittas volt. A számuk az idén csökkent, ám még nem megnyugtató a közle­kedésbiztonság helyzete a me­gyében -jelentette ki Tóth János alezredes, a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság képvise­lője a Kaposváron megnyitott Balesetmegelőzési Iroda átadá­sán. Hangsúlyozta: a szabályta­lankodókkal szemben alkalma­zott szankciókkal csak részered­ményeket lehet elérni. Az elsőd­leges cél azonban nem a büntetés, hanem a megelőzés. A Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság és az Országos Balesetmegelőzési Bizottság ennek érdekében hozta létre az ország harmadik baleset­megelőzési információs központ­ját. Spindler Béla és Börcsök Enikő Fotó: Simara László Választási komédia a kaposvári színházban A tévében lesz kabaré, a rádióban nem biztos Vámvisszaélések Csaknem 600 millió forint értékű vámjogsértést derítettek fel novemberben a Vám- és Pénzügyőrség Országos Pa­rancsnokságának (VPOP) munkatársai novemberben. Á VPOP-szervek 1.287 esetben kezdeményeztek eljárást pénz­ügyi bűncselekmény és sza­bálysértés miatt a múlt hónap­ban - tájékoztatta az MTI-t a VPOP. E jogsértő cselekmények el­követőinek több mint fele kül­földi állampolgár volt. A ma­gyar elkövetők aránya az októ­beri 50 százalékról 40 száza­lékra csökkent. A novemberben felderített visszaélések között néhány kü­lönösen nagyértékű is akadt. A hegyeshalmi vámhivatal pél­dául 24 472 német márka érték­ben foglalt le egy magyar ál­lampolgártól. több mint három mázsa fogyasztótablettát. A vám- és pénzügyőrök csempé­szet bűntettének alapos gyanúja miatt eljárást indítottak. November 4-én Rédicsnél egy albán állampolgár 48 darab könnygáz-sprayt, 5000 USA-dollárt és 10 700 német márkát kísérelt meg devizaható­sági engedély nélkül az ország­ból kijuttatni. Egy török állampolgár a ru­házatában elrejtve szeretett volna az országba becsem­pészni november 14-én 195 da­rab aranytárgyat. A másfél kiló össz-súlyú, mintegy másfél mil­lió forint értékű aranytárgyakat a 2. számú Repülőtéri Vámhiva­tal lefoglalta. A Letenyei Vámhivatalnál 1993. november 25-én jelentke­zett az a spanyol állampolgár, aki nagy mennyiségű mandarint szállított, de ezt narancsként je­lentette be, mert annak alacso­nyabb a vámtétele. A vámhivatal a több mint 1,1 millió forint értékű vámárut csempészet bűntettének alapos gyanúja miatt lefoglalta. Hálásan fogadja a közönség a választási, témát Nagy Ignác Tisztújítás című darabjával a Csiky Gergely Színházban. A rendező Bezerédy Zoltán mint­egy tükröt tart a néző elé most, az eljövendő korteshadjáratok startjánál. A tisztújítás 1842-ben íródott Szentpétery Zsigmond számára. Az 1843-as ősbemuta­tót a Nemzeti Színházban tartot­ták, a hősnőt Laborfalvy Róza a másik férfiszerepet Lendvay Márton alakította. Várkonyi Zol­tán 1957-ben állította színpadra Nagy Ignác darabját, Lukács Margittá Major Tamással, Sin- kovits Imrével, korhű jelmezek­ben, a letűnt úri világ kritikája­ként. A kaposvári Tisztújítás sok tekintetben közelebb kerül a má­hoz: a díszletek és a jelmezek szerint a századvégen, Mikszáth korában zajló eseménysort lá­tunk. Megváltozik a műfaji meg­jelölés: ami a színpadon történik, "választási komédia három fel­vonásban", tegyük hozzá, a kor­tesek hatásos "tömegjelenetei­vel". A helyszín a magyar vidék, ahol Farkasfalvy alispán pró­bálja megtartani székét, illetve azt akaija megszerezni Tornyai, a helyi szolgabíró és dr. Heves, a Pestről érkezett gátlástalan ifjú ügyvéd. Növeli a tétet a helység­ben időző szép és gazdag ifjú özvegy, Aranka, akinek kezét és hozományát remélheti, aki nyer a választáson. A vetélkedő fér­fiúi hármasban rabiátus alispánt játszik Csapó György, most is erőteljes színpadi jelenléttel; Znamenák István a minden hájjal megkent ifjú karrierista figuráját hozza, míg Spindler Béla a poli­tikai siker és a hölgyek kegyei között csetlő-botló szolgabírót, aki lassan, de biztosan süllyed az erkölcsi mocsárba. Furcsán szól tehát az utolsó je­lenetben a "Győztünk! Győz­tünk!" diadalittasnak szánt ordí­tása. Hiszen addigra már orrok és fejek beverve, fülek letépve, asszonyok hírneve megtépázva, hitvesi hűség meginogva, hogy a férfiúi adott szóról, szolidaritás­ról, erkölcsi szilárdságról ne is szóljunk. Azért végül férjhez megy a szép Aranka (figuráját Börcsök Enikő tölti meg humor­ral, romlottsággal, élettel) és vá­lasztanak alispánt is. Addig azonban a három jelölt kortesei végigjátszanak mindent: hazud­nak, gyalázkodó röplapokat nyomnak, leitatják a választókat, ígérnek nekik fűt-fát, összevere­kednek, zsarolnak, zsidóznak és hazafias szólamokat puffogtat- nak. Végletekig karikírozott figu­rákat látunk: legkövetkezetesebb Lipics Zsolt alakítása a bárki szolgálatára kész szervilis jegy­zőként. Ezt hozza Csapó, Spind­ler, Znamenák hármasa is. Figu­rát teremt játékával a zsidó kocsmárost játszó Tóth Béla, va­lamint a bugyuta félj szerepében Hunyadkürti György. Ismét él­vezhetjük Pogány Judit humorát, a figura és a helyzetek iránti ér­zékenységét. Jót kacagunk az egészen, mármint apáink dőre­ségén - csak ne volna olyan meghitten ismerős az egész... G. O. Még mindig nem lehetnek biztosak abban a humoristák, hogy műsorszámaik elhangoz­hatnak a szilveszteri Rádióka­baréban - bár, mint Farkasházy Tivadartól megtudtuk, a stáb gőzerővel készül a fellépésre. A hét elején Nagy Bandó Andrástól még azt az informá­ciót kaptuk, hogy a rádiós fel­ügyelőbizottság - mely nemré­giben igencsak nekitámadt a humoristáknak - a héten dönt arról, engedélyezi-e az általa renitensnek ítélt program szil­veszteri sugárzását. (Mint isme­retes, novemberben egy alka­lommal már letiltották Farkas- házyék műsorának ismétlését - tulajdonképpen politikai okokra hivatkozva.) Nos, a döntés még mindig nem született meg, Far­kasházy azonban pénteken el­mondta, hetek óta készítik a számokat, s ha a Csúcs-féle ve­zetés betiltaná a szilveszteri műsort, olyan nagyágyúk szá­mait kellene nélkülöznie a ma­gyar rádióhallgatónak, mint Hofi Géza, Koltay Róbert, Markos György, vagy Moldova György. (Farkasházyt egyéb­A balatonlellei önkormányzat karácsonyi ajándékaként pénte­ken átadták azt a hattantermes új iskolaszámyat, amellyel lehe­tővé vált, hogy az eddig három épületben tanuló mintegy 500 diák egy iskolában tanuljon a téli szünet után. A 60 millió forintba kerülő beruházással másfél év alatt végeztek az építők. Az új épületrészt már úgy alakították ki, hogy a későbbiekben lehető­ség legyen a tízosztályos képzés beindítására is. Jelenleg a gazda­ként januártól elsejétől, mint fogalmaz „lényegében eltiltják hivatása gyakorlásától”, hiszen egy utasítás szerint politikai té­mát tartalmazó műsorban nem vehet részt. Ehhez egy humo­rista esetében, ugye, nem kell kommentár.) A tévében szerencsére ko­rántsem ilyen a helyzet. Mint Bánki Ivántól, a szilveszteri adás főrendezőjétől megtudtuk, az alábbi műsorokat láthatjuk: TV1. Ideális Család (Vitray Tamás műsora); Rádioaktív BUÉK (játékfilm); L'art pour Laar; Uborka; Tóksó; Szeszé­lyes évszakok; Szuperbola (Külpol. főszerk.); Szerencse- kerekecske; Himnusz; Göncz Árpád köszöntője; Újévi mala- cságok; Gál völgyi Show; Ma­gyar nóta, pop-rock; TV2. Help (Beatles-film); Frici búcsúzik; Família Kft.; Dowling atya nyomoz (játék­film); Sándor György Humoris­kola; Kabaré-nosztalgia; Eroti­kus revü; Megáll az év!; Him­nusz; Göncz Árpád köszöntője; Pop-rock; Földrengés (Kataszt- rófafilm); Pauska képzésben résztvevő tanulók gyakorlati műhelyekben sajátít­hatják el a tantárgyi ismereteket, a beruházással azonban még to­vábbi szaktantermekkel bővült az oktatási intézmény. Az önkormányzat az eddigi beruházáson túl azt is vállalta, hogy a szolgálati lakások építé­sével segíti a város iskoláját. Ugyanis így nagyobb esélyt lát arra, hogy a jelenleg betöltetlen nyelvtanári állásokra találnak je­lentkezőket. Tízosztályos képzés a balatonlellei iskolában Rádió mellett... Egyszer láttam a tévében egy riportot, amely arról szólt, hogy az Alföld egyik gyönyörű tanyájának udvarán, a legma­gasabb vadkörtefa csúcsára felkötöttek egy rozzant, feslett huzatú karosszéket és abban ült a „finánc-leső”. Messzire ellá­tott, és ha valami gyanús moz­gást észlelt, azonnal jelezte a lentieknek, vigyázzanak, ve­szélyben a pálinka... A férfi- nép házilag barkácsolt kotlában főzte a gyümölcspálinkát, nem is keveset, egy-egy szezonban két-háromszáz litert, amit aztán „tiszta kisüstiként” adtak to­vább jó pénzért. A fináncokat persze nem lehet huzamosabb időre megetetni, előbb-utóbb rájönnek, már a környéken fel­hozó, torkot kaparó cefreszag végett sem. A törvény őreinek sűrűbben lakott területen már nehezebb a dolguk, mert például - néhány évtizede ennek - egész nap szimatoltak a pénzügyőrök a pécsi Uránváros utcáin, min­denütt pálinkaszag volt, csak éppen a lakásajtót nem találták meg, amely mögül kiáradt a remek illat, minden lakásba meg még sem csöngethetnek be, hogy bekukkantsanak a konyhába, ugyan mi fői a kuk­tában? Igaz, a kukta csak a kezdők eszköze volt, mert egy idő múlva már rézcsövekből meg rézedényekből gondosan megtervezett pálinkafőzők ké­szültek házilag, javítva ezzel a kicsurgó alkohol minőségét. * Némelyik meg is esküdött saját italára, hogy az jobb, mint akármelyik állami szeszfőzde produktuma, akár palackozni is lehetne.Nopersze.Pedighát.. . a legjobb pálinka mégis csak az államilag ellenőrzött és gyako­rolt technológiával állítható elő, kellő szakértelemmel. A rádió is ma már gyakran ad hírt a karácsonyt, Szilvesz­tert megelőző vásárlásokról, a férfiak inkább az italpolcok környékén vizsgálódnak, ve­szik szemügyre a borokat, meg a tömény italokat, hiszen - téte­lezzük fel, hogy szolidabb! ­italozás nélkül nem ünnep az év vége. A „szolidabb” jelzőt azért használom, mert az utóbbi hat-nyolc évben mintha csökkent volna a hazai szesz­fogyasztás, legalábbis a statisz­tikai adatok szerint. Nem sok­kal ugyan. De emlékszem rá, valamikor tisztaalkoholra át­számítva 12 litert fogyasztott egy állampolgár évente statisz­tikai átlagban hazánkban, most ez a szám 10.5 liter, igaz, a csa­ládi jövedelmek is megcsap­pantak. De az első helyről - huszonhárom nemzet között - a hatodikra ereszkedtünk. Hi­hetetlen, de ötödikként meg­előz bennünket Svájc, Német­ország, Portugália, Franciaor­szág és az első Luxemburg. Mondom tiszta alkoholtarta­lommal számolva, mert a 3.34 liternyi tömény itallal még mindig mi „vezetünk”, a cse­hek előtt (3,3 liter). Hogy mégis elkerültünk az abszolút elsőhelyről, annak oka: csökkent a sör- és főleg a borfogyasztás. A sörösök pa­naszkodnak - a napokban ép­pen a rádióban -, hogy a tava­lyi átlagunk 107 liter, mellesleg jó huszonöt esztendeje még va­lahol hatvan liter körül tartot­tunk, igaz, annak idején nyáron szinte soha nem volt folyama­tos a sörellátás, és ezt a sör­gyárak most megőrzik, mert a 107 liter már - a korábbi né­hány évhez viszonyítva - csökkent mennyiség. A bornál viszont meglepő a statisztika: a hazai egyfős, évi fogyasztás mindössze 30 liter, és ebben megelőznek bennün­ket nem csak a nagy borter­melő európai országok, hanem több mint 60 literjével Lu­xemburg is. Hiába van sok bo­ruk, ám amint a szőlőtermesz­tés és a borkészítés költségei szüntelenül növekszenek, úgy emelkedik a fogyasztói ár is. (Az export kényszerű vissza­fogottságáról ne essék most szó.) Végül most intő tanácsokat, tanmeséket kellene mondani. De minek? Neg értelme sincs. Csak azért nem árt, ha egy ki­csivel kevesebbet italozunk, főként töményből. Mert az tényleg méreg. Halálos méreg. Ev vége előtt 4 Új VDN 1993. DECEMBER 19., VASÁRNAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom