Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)
1993-12-29 / 354. szám
8 aj Dunántúli napló Háttér 1993. december 29., szerda Mi történne ha ... Szövetségek nélkül Meg tudná-e védeni magát Magyarország egy esetleges külső támadás esetén? Kapnánk-e katonai segítséget a NATO-tól? Milyen katonai erőt képvisel hazánk a szomszéd országokhoz képest? Jelent-e fenyegetést Ukrajna és Oroszország Magyar- országra és az európai békére nézve. Ezekre a kérdésekre válaszolt az a decemberben végétért kétéves kutatási program, melynek eredményeit dr. Matus János, a Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet tudományos főmunkatársa és Hann Endre, a Médián igazgatója ismertette a sajtó képviselőivel. mondja, hogy a hagyományos fegyverzetet oly mértékben kell lecsökkenteni, hogy ezáltal lehetetlenné váljon egy sikeres Borisz Jelcin orosz elnök és Manfred Wörner főtitkár, a NATO védelmi minisztereinek brüsszeli értekezletén, (december 9.) kételkednek egy ilyen támadás elháríthatóságában. „Magyarország csak hozzá hasonló kis ország hadseregét tudná eredményesen feltartóztatni egy esetleges katonai támadás esetén” - fejtette ki dr. Matus János. Nálunk nagyobb országok, mint például Ukrajna, vagy Oroszország hadseregének nem tudnánk ellenállni, legfeljebb ideig-óráig utóvédharcokat folytatnánk. Ez azonban nem azt jelenti, hogy Magyarország egy ilyen helyzetben teljesen kiszolgáltatott. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa természetesen rögtön összeülne, és összehívnák a NATO vezérkarát is az 1991 novemberében elfogadott római jegyzőkönyv értelmében. Ez utóbbi kimondja, hogy a volt Varsói Szerződés tagállamaira az 1949. évi washingtoni szerződés negyedik paragrafusa érvényes, mely ilyen esetben előírja az egyeztető tanácskozást. Más azonban nem történne, mert az ötös pont, vagyis az azonnali beavatkozás lehetősége csak a NATO tagállamokra terjed ki. Katonai szövetségünk egyetlen országgal sincs, csupán fegyverek vásárlására korlátozódnak a kapcsolataink. Tehát segítséget sehonnan sem várhatunk. Bíztató azonban a szintén 1991 novemberében létrejött párizsi megállapodás, mely kitámadás. A kiskapu ott van, hogy a fegyverzetet az illető állam területe és lakossága arányában szorítják vissza, így Ukrajna és Oroszország a létszám- leépítés után is sokkal nagyobb hadipotenciállal fog rendelkezni, mint a térségben élő kis államok. Hann Endre, a Median Kft. ügyvezető igazgatója a kétéves kutatási program eredményeiről elmondta: az volt a célja, hogy megismeijék az átlagember véleményét az európai biztonságról, illetve a nemzetbiztonsági kérdésekről. Ezeket a véleményeket hasonlították össze a külpolitikai szakértők állásfoglalásával. A kutatást amerikai alapítványok támogatták, a Brown egyetem kezdeményezésére. A kutatásban hét európai ország (Németország, Lengyelország, Cseh Köztársaság, Szlovák Köztársaság, Magyar- ország, Oroszország és Ukrajna) vett részt. A közvéleménykutatók és a szakértők azt remélik, hogy munkájuk áttanulmányozása hatással lesz a politikusok gondolkodására, és döntéseikben figyelembe veszik majd a külpolitikai kérdésekben mostanáig laikusnak tartott .kisemberek” elképzeléseit is. A beszélgetések során kiderült (a felmérésben részt vevő személyekkel nem kérdőíveket töltöttek ki, hanem kis csoportokban elbeszélgettek velük), hogy a közvélemény számára a bizonytalanság nem elsősorban külső veszélyt jelent. Inkább gondolnak a belső feszültségekre, a társadalmi és gazdasági problémákra, környezeti ártalmakra, a nemzetiségekkel és a menekültekkel kapcsolatos veszélyekre. Az emberek, úgy látják, hogy a fenyegetettség gyökere a szomszédos országok gazdasági gondjaiban és az ezzel párhuzamosan felerősödő szélsőséges mozgalmak térhódításában keresendő. Józanabbak egyes politikusoknál, mert egyetlen közép-európai országban sem akarják a határok megváltoztatását. A csehek, a lengyelek és a szloválok álmukban sem gondolnak idegen támadásra. A magyarok is csak a volt Jugoszlávia területén folyó háború miatt érzik egy árnyalattal erősebben a veszélyt, de nem tartanak valószínűnek háborús konfliktust a térségben. A megkérdezettek és a szakértők egyetértenek azonban, hogy a legnagyobb veszélyforrás Ukrajna és Oroszország, illetve a köztük fennálló feszült viszony. Központi kérdés, hogy mi lesz a nukleáris fegyverekkel? Köztudomású, hogy ezeket négy tagállam területén telepítették annakidején. Oroszország a volt Szovjetunió utódának tekinti magát, így kötik a nemzetközi szerződések, köztük az atomstop egyezmény is, mely tiltja a kísérleti nukleáris robbantásokat. Belorusszia és Kazahsztán átadják atomfegyvereiket Oroszországnak. Ukrajnában viszont három politikai elképzelés él a rendezést illetően. Vannak, akik azt mondják, feltétel nélkül át kell adni az atomfegyvereket Oroszországnak. Mások szerint az oroszoknak fizetniük kell az arzenálért. A harmadik vélemény, hogy meg kell tartani őket. Matus János megemlítette: a magyar tévéhíradó december 21-i adásából úgy tűnt, mintha az ukránok leszerelték volna az atomfejeket interkontinentális rakétárokról. Ugyanis 176 rakétájuk van, és ezekből csak 17-et tettek nukleáris szempontból ártalmatlanná. Ráadásul az ukránok közül már nem mindenki vallja a határok megváltoztatha- tatatlanságát. Tartanak az orosz expanziótól, a birodalmi orosz elképzelésketől. Magyarország biztonsági helyzetén sokat javítana, ha a NATO Oroszországgal kötne egy meg nem támadási szerződést - állítja dr. Matus János. „Akkor megnyugodnának, és akár a NATO-ba, akár a Partnerség a Békéért szervezetbe is könnyebben beengednének bennünket”. Gáspár Ferenc Az ’56-os magyarok világtalálkozója alkalmából október 15-én a a Szent István Bazilikában Antall Józsefné emlékszalagot köt az 56-os zászlóra. „Félelmetes dolgok kezdtek előttem kibontakozni” Dr. Kahler Frigyes, az igazságügyi minisztérium főosztályvezetője irányítja azt a vizsgálatot, mely az ’56-os sortüzek körülményeinek feltárását hivatott elvégezni. A bírói és történészi múlttal is rendelkező egyetemi docenst munkatársunk a témával kapcsolatban nemrég megjelent dokumentum-gyűjteményről kérdezte.- Kahler úr, Ön a forradalom idején még csak elsős gimnazista volt. Hogyan került a témával kapcsolatba?-Mint gyakorló bíró már a hetvenes években is betekintést nyerhettem olyan ügyekbe, melyekben például a népbírósági ítéletek miatti joghátrány alóli mentesítést kértek a bíróságtól egyes emberek. Ekkor - néhány megdöbbentő tény hatására - kezdtem el az ebből az időszakból származó irattári anyagok feltárását, s miután a történészi diplomát megszereztem, módszeres kutatásokba kezdtem. Félelmetes dolgok kezdtek kibontakozni előttem. Példának okáért volt egy ember, akit a háború után azzal vádoltak meg, hogy Ukrajnában keretparancsnokként működött, hogy meggyalázta a zsidókat, s hogy embertelen módon bánt velük. A mi emberünk amikor kihallgatták, azt vallotta, hogy ő a háború alatt egy kaposvári anyagraktárban dolgozott és életében nem járt még Ukrajnában. Kérte, keressék meg a HM-et, ott a nyilvántartás alapján ezt igazolni tudják. Erre a népbíróság odahívott két embert, akik ugyan nem voltak biztosak abban, hogy valóban emberünk lett volna az ukrajnai keretlegény, de mivel azt mondták, hogy hasonlít rá, a szerencsétlen - anélkül, hogy megkérték volna a HM-ből a szükséges iratokat - tizenkét évet kapott. Ilyen és ehhez hasonló ügyek alapján írtam meg a „Joghalál Magyarországon” című könyvemet, s az e területen végzett kutatásaim kapcsán kértek fel az ’56-os sortüzek körülményeit vizsgáló bizottság vezetésére is.-A bizottságban heten dolgoznak, s úgy tudni, mintegy félszáz kutató segíti munkájukat.- így van. A testületet a kormány hozta létre februárban, s a kutatások első eredményei már meg is jelentek egy dokumentum-gyűjteményben. Zömmel levéltári anyagból dolgoztunk, s mert a munka még az elején tart, a megjelent anyagot és a következtetéseinket még inkább csak jelentésnek nevezném.- Ügy tudni, kiderült, hogy a tizenhárom már ismertté vált sortűz mellett még legalább négyszer ennyi volt.-Mindenestre hatvan fölötti a szám. A bizottság egyik legfontosabb feladata egyébként mindjárt az elején a sortűz fogalmának tisztázása volt. Arra jutottunk, hogy sortűznek az tekinthető, ha az egyik oldalon egy fegyvertelen tömeg valamilyen célzattal mozog, mondjuk tüntet, velük szemben pedig egy fegyveres csoport áll, mely használja is fegyverét. A fegyveres erő alatt értve bizonyos félreguláris alakulatokat is, mert a partizánokat például nem lehet kihagyni a dologból, hisz mintegy 300-an közülük is részt vettek az akciókban.-A közvélemény nagy része úgy tudja, a legtöbb sortűz véletlenül, a körülmények szerencsétlen összejátszása folytán dördült el. Úgy tetszik, ez a teória is megdőlni látszik.-Sikerült igazolni, hogy a sortüzeket nem véletlenül, mondjuk ijedtségből, vagy zavarodottságból adták le, hanem előre kiterveltem tendenciózusan rendelték el.- S ha így történt, kik rendelték el a sortüzeket?-Két centrumnak volt erre hatásköre. Az egyik csoportot a központi döntéshozók alkotják, a másikat a megyei pártbizottságok. A részletek tisztázása után ezzel is a nyilvánosság elé állunk.- A bizottság munkájának jogi szempontból milyen következményei lehetnek? Mert például a legfőbb ügyész helyettese nagyjából úgy foglalt állást, hogy az esetleges vádemelések szempontjából az, amire Önök jutottak nem oszt, nem szoroz.-Valóban, az ügyészségnek perrendszerűen újra végig kell vinnie az eljárást. Előttünk ugyanis nem a hamis tanúzás következményeire való tekintettel beszéltek a tanúk, ezt a bizottság nem szabhatta feltételül.- Éppen ezért olyan hangokat is hallani, hogy az Ön által vezetett bizottság jelentését egyes politikai körök aktuálpoli- tikai célok megvalósítására kívánják felhasználni.- Mit bánom én ...-Mondván, túl korai stádiumban kapott nyilvánosságot a jelentés. Aztán azt is furcsálják néhányon, hogy a megjelent dokumentum-gyűjteményt az MDF ügyvezető elnökének, Lezsák úrnak az irányításával működő Lakitelek Alapítvány jelentette meg, mi több, olyan vélemények is elhangzottak már, hogy a sietség - már amennyiben ez annak nevezhető - a közvéleménykutatási adatok szerint egyre népszerűsödő szocialisták elnökükön, Horn Gyulán keresztül történő lejáratását célozza. Merthogy nyakunkon a választások. Gondolom Ön nem ért egyet ezzel.- Nézze, Hóm Gyulát nem én öltöztettem pufajkába. Nem is szerepel a neve a könyvben, sőt arra való bizonyíték sincs, hogy bármelyik sortűzben részt vett volna. Én csupán egyszer találkoztam Hóm nevével, akkor is egy olyan papíron, melyben Horn Gyula alhadnagyot a szolgálat leteltével a polgári életbe irányítják vissza. Énnyi.-A kutatás tehát folytatódik tovább.-Igen. A Pécsett történtek feldolgozásával egyébként egy volt pécsi kutató foglalkozik, aki jelenleg az egri levéltár igazgatója. A baranyai, pécsi rész úgy tudom január 10. körül lesz teljes. Pauska Zsolt S' Es most Clintongate? Megnyerő a makacsság, amellyel Bill Clinton, az Egyesült Államok elnöke megtatadja a válaszadást a házasságtöréseit és vagyoni visszaéléseit firtató kérdésekre. Megnyerő, de nem biztos, hogy nyerő. A vádak sokasodnak, a bizonyítékok gyarapodnak. Kikezdték már a First Lady-t is, s számos körülmény enged következtetni arra, hogy az elnöki házaspárt egy valóban nem egészen tiszta múlt vette üldözőbe. A karácsony előtti napon Clinton megint azzal hárította el az újságírók érdkelődését, hogy „semmi rosszat nem csinált”, de ezen felül semmilyen kérdésre nem volt hajlandó válaszolni. Elismerte, hogy az elmúlt napokban kelletlenül érintették a sajtó teregető műveletei, de nem reagált rájuk. A sajtónak van mit teregetnie. Clinton két Arkansasban hagyott volt testőre ragaszkodik vallomásához, mely szerint többször látták a kormányzót kényesnél is kényesebb helyzetekben. Robert Dole szenátor, aki a választási kampányban Clinton egyik fontos republikánus ellenfele volt, kongresszusi vizsgálatot követel egy másik ügyben, melyben Clinton ugyancsak Little Rockban végrehajtott ingatlanügyleteinek törvényességét vonják kétségbe. Végül a legfrissebb, de nem kevésbé kényes ügy: az amerikai sajtó ismét tele van azokkal a történetekkel, amelyek szerint Vincent Foster ügyvéd, akit Clintonék Arkansasból hoztak a fővárosba, s aki pár hónappal ezelőtt önkezével vetett véget életének, Hillary asszony szeretője volt. Felbukkant a sajtóban a Clin- tongate kifejezés is, mely mindig annak a jele, hogy a hírhedt Watergate-ügy nyomán, melybe Nixon 1974-ben belebukott, az újságírók ezt a botrányt is elég veszedelmesnek érzik ahhoz, hogy a Fehér Ház lakójának távoznia kelljen. Clinton 12 évig volt kormányzó Arkansas államban, s egyenesen a kormányzói palotából került a washingtoni Fehérházba. Bármilyen magánéletet élt korábban, bárhogy hatott is az házasságára, a magas hivatal most jó kovásznak mutatkozik az elnöki családban. Bili és Hillary nagy igyekezettel próbálják tagadni vagy kimagyarázni egymás félrelépéseit, de ez is veszélyes. A két arkansasi testőr - Gerry Patterson és Roger Perry - azzal vádolja a First Lady-t, hogy szándékosan megsemmisítette az arkansasi kormányzói palota gépkocsi-jegyzőkönyveit és kapubelépő-nap- lóit, amelyekből igazolni lehetett volna, hogy mikor milyen fehémépek jártak a kormányzónál, vagy ültek gépkocsijában. Utóbbiak közül a választási kampány idején csak Gennifer Flowers jelentkezett, hogy Clinton számára kellemetlen részletekkel traktálja a sajtót. Clinton állítólag maga mondta testőreinek: „Halálra rémítettek. Azt hittem ugyanúgy végzem, mint Gary Hart”. Az utalás egy másik demokrata párti politikusra, Hart coloradói kormányzóra vonatkozik, aki azon bukott meg, hogy még a választási kampány idején is különutakon járt, s a Miami Herald riporterei egy alkalommal tettenértők szeretőjével az ölében. A házasságtörésre vonatkozó vádak olyan bőségesek és részletesek, hogy már senki sem kételkedik: az elnöki pár házassága már régen csak üzleti kapcsolat, melynek minden körülmények között való fenntartása mindkét fél érdeke. Ezt látszik megerősíteni a Hillary magánéletével kapcsolatos híresztelések kiújulása is. Az asszony egy ügyvédi irodában dolgozott együtt Fosterrel, s kapcsolatuk ugyansak nem maradt titok a testőrök előtt, akik a kormányzó feleségét is szállítgatták légyottjaira. Amikor a 48 éves Vincent Foster tetemét idén nyáron megtalálták egy washingtoni parkban, az egyébként is rosszmájú amerikai fővárosban rögtön elkezdődött a sugdolózás arról, mi köze lehetett a történtekhez az elnök feleségének. A pletyka úgy szólt, hogy Foster szégyenében főbelőtte magát, mert bizonyos volt benne, hogy kapcsolata kitudódik. Később Foster búcsúlevele, mely arról szólt, hogy nem búja elviselni a rágalmakat és a rá nehezedő nyomásokat, valamelyest eloszlatta a Hillaryvel kapcsolatos szóbeszédet, de akkor meg az derült ki, hogy Foster irodájából eltűntek a Clinton pénzügyeire vonatkozó iratok. Foster a hivatalban lévő amerikai elnök gyermekkori barátja volt. Egy óvodába jártak, egymással szemközti házban laktak. Vincent családja eredetileg módosabb volt, mint Clintoné, de később, amikor barátjának jobbra fordult a sorsa, Vincent- készségesen követte, s az úgynevezett Clinton-maffia belső tagjának számított. Az Arkansas Times a továbbiakban így rekonstruálja a történteket: Fostemek nem voltak politikai ambíciói, de annál jobban tetszett neki Hillary, a tehetséges fiatal ügyvédnő. Amikor Clintont tavalyelőtt elnökké választották, nagynehezen hagyta magát rábeszélni a költözésre. Washingtonba költözéséhez egyébként Hillary ragaszkodott, mondván, erre az emberre „szüksége van az országnak”. Kinek volt szüksége rá, kinek nem, családját Little Rockban hagyva egyedül utazott Washingtonba, jóllehet a Fehér Házban feleannyit keresett, mint otthon. A Clinton kormány több kezdeti minibotrányának részeseként a fővárosi sajtóban több kellemetlen bírálat érte az ügyvédet, egyebek között a tekintélyes Wall Street Journalban. Temetésén a Clinton házaspár szívből zokogott... A felmérések során az is kiderült, hogy a magyar közvélemény nem tart külső támadás-^ tói. A szakértők egyébként is
