Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)
1993-12-24 / 351. szám
1993. december 24., péntek uj Dunántúli napló 13 Gazdaság A magyar mezőgazdaság jövője Beszélgetés dr. Horn Péter akadémikussal Dr. Horn Péter akadémikus MTI fotó: Kálmándy Ferenc A mezőgazdaság jelenlegi helyzete közismert. Űr a szétesett nagyüzemek - elsősorban a termelőszövetkezetek - helyén, az új földtulajdonosréteg még csak alakulóban, döntően kisbirtokok körvonalai kezdenek kirajzolódni, de az a termelőeszköz-állomány, amely ezt hatékonyan működtethetné, jószerével még a láthatáron sincsen. Számosán a szakemberek és laikusok között a dán modellt emlegetik, mint már kitaposott utat, mások a gazdálkodáshoz elengedhetetlenül szükséges tudás és tapasztalat megfogyatkozásán, hiányán vélik zátonyra futni a hazai növénytermesztés és állattenyésztés jövőjét. Sokféle modell- Professzor úr, ebben a köztes állapotban felvázolható a jövő magyar mezőgazdaságának modellje?-A világ mezőgazdaságára nagyon sokféle modell jellemző, s mindegyikben vannak jól és rosszul működő gazdaságok. A kép tehát tarka. A magyar agrárfejlődést a történelmi hagyományok és a piacképesség megőrzése miatt a közép- és nagyüzemek jellemezték. Ez alapvetően különbözött a nyugat-európai, kontinentális mo- dellektől: ezek parasztgazdaságok bázisán alakultak a tőkekoncentráció révén farmergazdaságokká. Összességében Magyarország ökológiai, földrajzi adottságai és a tradíciók a mi mezőgazdaságunkat exportorientálttá tették, ilyennek is tartották számon. A nemzetgazdasági egyensúlyhoz a mezőgazdaság mindig nagy mértékben járult hozzá. A földosztás idején - 1945 utánra gondolok - egycsapásra jelentős kisparaszti, gazdasági szektor alakult ki. A megerősödéshez azonban nem volt ideje, mert jött a szövetkezetesítési hullám, az állami gazdaságok megszervezése, amelyeknek szintén történelmi hagyományai vannak Magyarországon. Ezek azok a körülmények, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagynunk, ha a jövő mezőgazdaságáról beszélgetünk.- A kisparaszti gazdaságok rentábilis működtetéséhez szükséges szellemi muníció egyébként rendelkezésre állt volna?- Igazából nem. Nem volt komoly hagyománya és know-how-rendszere, ez úgy, ahogy a nyugat-európai paraszti gazdaságokban működött, nálunk hiányzott. Volt viszont egy erős know-how-rendszere a nagyüzemi gazdálkodásnak. A Rákosi-rendszer éveiben a nagyüzemi gazdatiszteknek csak egy részét „kapcsolták ki a forgalomból”, de mindenkit nem lehetett eltávolítani a magyar mezőgazdaság területéről. Vagyis egy jelentős ismeret- és know-how-rendszer nagyon gyorsan átépült, elsősorban az állami gazdaságokba és onnan kisugározva a termelőszövetkezeti szektorba is. Magyarországon ezért volt viszonylag gyors- nemzetközi szinten is elismert- eredményessége a 60-as és 70-es években az agrárágazatnak: átmentődött a történelmi múltból egy ismeretrendszer. A legújabb irányzat-Ezt az örökséget készségnek nevezhetjük, vagy szükséges tudásnak?- Sokoldalú tudás- és készségrendszer is, mert a kettő kombinálódik. Ennék tükröződése az agrároktatásban is végig megvolt Magyarországon. A leghíresebb magyar agráriskola tulajdonképpen a közép- és nagyüzemek menedzsmentjére volt alapozva. Ma már a nyugati országokban is az a jellemző, hogy azok - és nagyon jelentős szektorról van szó -, akik alapvetően nem a mezőgazdaságból élnek, de van tulajdonukban ki- sebb-nagyobb mezőgazdasági terület, azt racionálisan hasznosítják. Ez a világ élelmiszertermelésében egy hatalmas tételt jelent és az volt nálunk is. A jövő tendenciája az, hogy ez a szektor tovább fog erősödni mindenhol, ahol komoly mező- gazdaság üzemel. A másik kör, amelyik alapvetően a mezőgazdaságból él és országonként különbözően ki- sebb-nagyobb földterülettel rendelkezik. Ahol erős a dotáció, ott elaprózódik a szerkezet, ahol kevesebb, ott gyorsan növekednek az üzemméretek. A kettőn túl van még a kifejezetten nagyüzemi kör, már mindenütt a világon. A nagyüzemet kétféle módon lehet definiálni: kis területen gazdálkodik, de nagyon nagy tőkeigényű ágazatokban. Ez is nagyüzem a mozgatott termékmennyiséget, az alkalmazott technikát és know-how-t véve figyelembe. A legújabb idők irányzata: óriási tőkecsoportok működtetnek hatalmas nagyüzemeket a fejlett mezőgazdaságú országokban. Itt már teljesen különválik a tulajdonlás a tényleges földhasználattól.-Még mindig nyitott azonban a kérdés: az említett modellek közül kell-e - lehet-e - valamelyiket adaptálni a magyar mezőgazdaságra ?- Különleges helyzettel kell szembenéznünk, mert nem tudjuk, hogy pontosan mi a szándéka az alakuló új tulajdonosrétegnek. Erre eddig még egyetlen okos felmérés sem készült. Most sok tulajdonosra tagozódó ország lettünk, csak az állami gazdaságok kis része maradt fenn. A legnagyobb gondot az egész magyar agrárhelyzetre az jelenti majd, hogy a sok törpetulajdonos mit tud kezdeni, hogyan lehet ebből egy működőképes szerkezetet rekonstruálni.- Van egy alsó határ, amely alatt már elkezdeni sem érdemes a mezőgazdasági termelést?-Merev alsó határ nincsen, de például a szántóföldi növénytermesztés Hollandiában 200 hektárnál kezdődik. Ez mindenütt változik, ökológiai és főként ökonómiai tényezők függvényében. Gyors reagálás Fontos az is, hogy milyen érzékenyen reagálnak a változásokra a földhasználók azokban az országokban, ahol a felaprózott birtokszerkezet a jellemző. Amikor a napokban aláírták a GATT-megállapodást, másnap a dél-kóreai farmerek már tiltakoztak, tüntettek a rizstermelés jelenleg magas dotációjának várható csökkenése miatt. Ez a gyors reagálás egész Európára is érvényes lesz, a GATT-meg- állapodás meggyorsítja a tőkekoncentrációt, természetesen a növekedés felé. Vagyis a szubvenciócsökkenés a koncentráció felé szorítja az agrárgazdaságokat. Ebből a szempontból a kialakult magyar birtokstruktúrának nyilván újra kell koncentrálódnia. Ennek egyik útja lehet a bérleti rendszerek nagyon gyors kiépítése. Én nem látok más utat, mint hogy a kisparcellák tulajdonosainak egymással meg kell találniuk az együttműködés módját. A termelés oldalán is. Nagyon gyorsan szövetkezniük kell az értékesítés megoldására, meg kell oldaniuk - ha kell, alkalmazással -, hogy szakemberek legyenek a művelés gazdái.- Az egyik oldal tehát az új, a rentabilitást biztosító szerkezet kialakítása. A másik maga a mezőgazdaság, amelyik azonban csak bizonyos ideig „ türelmes", s ha az első oldal késik, végképp összeroppanhat. Mennyi időt ad az ágazat az új szerkezet működőképességének megszerzésére?-A következő évet nagyon kritikusnak ítélem meg. Az új földtulajdonosok egy részének semmiféle eszköze nincs a föld megműveléséhez, igazán komoly elképzelése is hiányzik, hogy mit csináljon. Nem lehet a továbbiakban ennyire tájékozatlanul szembe állnunk a jövővel. Ha a szükséges felmérésnek az eredményei a kezünkben lesznek, már lehet valamit látni, hogy milyen irányba kell a támogatási, az eszközrendszert biztosítani. Akkor lehet megpróbálni olyan racionálisan működő egységekké formálni ezeket a mezőgazdasági területeket, amelyek versenyképesek és a környezetre nem jelentenek veszélyt. Újra kell építenünk - alulról - az agrártermelést.- Ez az átalakulás kíván-e irányváltást a kutatások területén, a felsőfokú agrároktatásban?-A magyar agrárkutatás és felsőoktatás már nagyon régóta kötődik a nyugati típusú rendszerekhez bármelyik ágazat esetében. Itt nincs tehát nagy probléma, hogy tudniillik nekünk az alapszakmákban mást kellene tanítanunk, mint eddig. Amiben viszont sokkal többet kell adnia a felsőoktatásnak, az a gyakorlati ismereti háttér. A másik terület a komplex menedzsment-szemlélet és a komputerekkel való bánásmód - de itt sem vagyunk annyira lemaradva, mint azt sokan gondolják. Fontos, hogy a magyar agrárképzésbe az ökológiai és az ökonómiai szemléletnek erősebben belépjen.- Az agrároktatás ennek a kívánalomnak megfelelően képzett szakembereket bocsát ki?-Hallgatóink jelentős része hosszabb-rövidebb időt a nyugati mezőgazdaságba« dolgozott már messze a rendszerváltást megelőzően is. Felmérte tehát, mivel kell harmonizálnia a magyar agrártermelésnek. Azzal együtt, hogy tudjuk: Magyarország a jövőben is más lesz, mint a nyugati mezőgazdasági termelés. Nálunk - és ebben egészen biztos vagyok - a nagyüzemi típusú szektor mindig is erős lesz és újra meg fog erősödni, mert az egész világ ebbe az irányba halad. Olyan kényszerpálya ez, amit ha akarunk, ha nem, el kell fogadnunk. Látni kell ugyanis, hogy bizonyos drága eszközök csak közös használatban fizetődnek ki. Ahhoz, hogy egy komolyan elektronizált traktor-rendszer - és a kapcsolódó gépek - üzemelni tudjanak, 1500-2000 hektár kell -, vagy nagy szubvenció. Ki fogjuk izzadni A magyar agrártársadalom már sok nagy válságot átélt - de eddig minden esetben viszonylag gyorsan ki tudott ebből keveredni. Megtalálta a világ számára néha meghökkentő modellekben a lehetőségeit. Nagyon bízom abban, hogy ismét talál egy modellt, amelyben a nagyüzemeknek és a kisebbeknek egy racionális kooperációja alakul ki. Ki fogjuk ezt a versenyképes modellt izzadni, s ez is működőképes lesz, mint ahogy az elmúlt 40 évben is az volt, amit az agrárvilág hatalmas teljesítményként tart számon. Mészáros Attila Kiváló minőségű vetőmagok csomagolása a bólyi vetőmagüzemben Fotó: Szundi György Öt óra alatt autópályán a nyugati határszéltől a keletiig Ha hinni lehet dr. László Andrásnak, a Co-Nexus nevű hazai befektetési nagyvállalkozás vezetőjének, akkor a kétezredik évtől, azaz mindössze hét év múlva, Magyarországon egy új autópálya segíti majd a közlekedést a déli országrészben. Az első kapavágás már 1994-ben megtörténik. Ez a fejlesztés, könnyen belátható, a gazdasági fellendülés újabb járulékos esélyét nyújtja tíz déli megye, nevezetesen Szabolcs— Szatmár-Bereg, Hajdu-Bihar, Békés, Csongrád, Bács-Kiskun, Tolna, Baranya, Somogy, Zala és Vas számára. A 723 kilométer hosszú autópálya az ország leghosszabb gyorsforgalmi útja lesz. Jelentősége a keleti és déli átmenőforgalom meggyorsítása szempontjából rendkívüli jelentőségű. A nyugati határszélen fekvő Füzes és a keleti Barabás között a személygépkocsi-forgalom öt-hat órára rövidül. Budapesten és az ország központi részén is tehermentesítődik ezáltal a forgalom. Ez növeli majd a közlekedés biztonságát, de Fél országot érintő program főképpen az országon áthaladó tranzitforgalom levezetését segíti, amelynek erős növekedésére számíthatunk. Hiszen kelet felé tekintve Ukrajna bekapcsolódása várható a nemzetközi folyamatokba. A gazdaság fel- pezsdülése nyilvánvalóan a román és szerb gazdaságot is érinteni fogja. Az egyelőre hevenyészett térképre nézve is rögtön megállapítható azonban, hogy legalább ugyanennyit jelent az új közlekedési és szállítási fővonal a hazai felhasználók, mindenek előtt a regionális ipari és mező- gazdasági centrumok számára. Gondoljuk csak el, mivel ér fel maga az a tény, hogy Zalaegerszegről Debrecenbe, vagy Nyíregyházára nem a fővároson keresztül, hanem kétszer kétsávos (plusz leállósáv) autópályán lehet árut szállítani. Az építési terv ilyenformán nem csupán közlekedésfejlesztési elképzelést, hanem a fél országot érintő területfejlesztési programot jelent. Az osztrák-magyar határtól a magyar-ukrán határig húzódó útvonal feloldhatja a sugaras és centrális közúthálózatokban okozott feszültségeket. A déli autópálya a sugárirányú autópályák kiegészítéseként ellensúlyozza a sugaras szerkezetből adódó hátrányokat. Feltéve ha elkészülnek ezek az autópályák is az ezredfordulóra. A déli nexus egy rendkívül komplex vállalkozás keretében valósul meg. A megvalósíthatósági tanulmányok, engedélyezési tervdokumentumok elkészítését a C. Nexus csoport kezdeményezésére létrejött Déli Autópálya Kft. vállalta, amely időközben részvénytársasággá alakult át. Több mint 260 részvényese van, és ebből 160 olyan önkormányzatot találhatunk amely az autópálya vonalán levő megyékben helyezkedik el. Az autópálya közvetlenül érinti Debrecen, Szekszárd és Kaposvár városokat. A Szekszárd körletében épülő Duna-híd is bekapcsolódik majd a pálya vonalába. A beruházás előkészítése az ország közútjaival foglalkozó kutató, tervező intézetek és csoportok, az önkormányzatok összehangolt tevékenységén alapszik, és csak így haladhat előre. Ezek között is speciális helyet foglal el a közlekedési tárca. A tárca kész a koncesz- sziós tárgyalás lefolytatására, két feltétel teljesülése estén. Az egyik a versenytárgyalásoknál megkövetelt feltételek teljesítése és az építési engedély megszerzése, másrészről pedig komoly befektetői és hitelezői szándék igazolása. A beruházás a december végi állapotok szerint állami tehervállalás nélkül valósulhat meg: szerződést írtak alá a Partnere In Industry Limited nevű amerikai társasággal, mely pénzügyi szolgáltatásokra szakaso- dott, s melynek leányvállalatai Londontól Moszkváig megtalálhatóak. Dr. László András véleménye szerint a befektetés megtérülési ideje 35 év lesz. Az autópálya használati díja jóval alatta lesz az állami autópályákon várható hasonló költségeknek. További ígéret, mely szintén nagyjelentőségű az érintett megyék szempontjából: a becslések szerint az építkezésen foglalkoztatottak átlagos létszáma 10 000 fő felett lesz. Amennyiben a beruházási és engedélyezési folyamat olyan sima lesz, ahogyan azt a Déli Autópálya részvénytársaság vezetői december közepén Budapesten megtartott sajtóértekezletükön leírták, még mindig lehetnek gondok a környezetvédőkkel. A velük folytatott tárgyalások nem minden esetben gördülékenyek. A Magyarországon működő 150 környezetvédelmi szervezet közül 24 tiltakozott az építés ellen, és ezek közül több olyan csoport is akadt, amelyeket a mai napig nem sikerült meggyőzni e beruházás racionalitásáról. Rusznyák János i
