Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)

1993-12-24 / 351. szám

14 aj Dunántúli napló Riport 1993. december 24., péntek A falu híres szülötte, Sebes-Schobert József emléktáblája a szülőházon Fotó: Szundi György Ott áll a keresztútnál a néhai skót herceg szobra A néhai skót herceg szobra ott áll Nagy pali egyik központ­jában, a keresztutaknál. A her­ceget egyébként Vendel néven avatták szentté, mert a földmű­vesek beteg állatait gyógyította, s attól a pásztorok védőszentje lett. Mondom magamban, mi sem bizonyítja jobban, mint ez a Vendel-szobor, hogy valaha a községben az állattenyésztés-ál­lattartás a fő bevételek forrása volt. (Mint más baranyai fal­vakban.) Ma, pusztán a földműves, ál­lattartó munkából, senki sem tud itt megélni. Pedig változik sokak örömére a világ, a földek újra osztódnak a határban, s ta­lán öröme és jövője lesz benne sok embernek. Tartósabban, és több békével megáldva, mint ebben a csudálatos XX század­ban. Szerencsés jele is akad en­nek. Valahogy úgy esett, hogy Nagypall község egykori lakói­nak birtokleveleit, a tulajdoni lapokat, nem vitték be egyetlen földhivatalba sem a nagy bir- tokfosztások - a község néme­tajkú lakóinak kitelepítése, majd a termelőszövetkezeti szervezések idején -, mégse ve­szett el egyetlen egy sem. Va­laki eltette, s ma a a polgármes­ter hivatalában őrzik az összest. Abból tudakolta Keszler János bácsi egy németországi ismerő­sének a földjeit.- Levélben írták - mondja -, nézzek már utána. Tudja, a kár­pótlás végett... A nagy paksamétából kikerül az ismerős birtoklevele is, másé is. Ezekből a környékbeli dűlők, rétek, erdők szép nevei tükrö­ződnek: Hegyföld, Kenderes, Sűrű-cser, Gesztenyés, Öregha- raszt, Nyilas, Fehérvölgy stb. A beszélgetés során megtudom, Keszler bácsiék pont itt laktak a községháza mellett, a szom­szédban, de a házat akkor elvet­ték tőlük. Mástól is. Akadt az­tán sok szerencsés később, akinek tellett, s visszavásárol­hatta (?) azt. Nidlingné Grátz Erika pol­gármester-asszonnyal erről is szót váltunk, s ő személyes pél­dát említ. Közeli rokonáról, aki negyven év után először benéz­hetett abba a pincébe a ház alatt, amelynek a boltívébe a téglákat, még mint sajátját, a nagyapja rakta. Hát igen. Ez már történe­lem: Nagypall két utca csupán. Valamikor, még a háború előtt az egyik a Német utca, a másik a Magyar utca volt, lakói nem­zetiségéhez igazodva. Aztán a 45 utáni kitelepítések és betele­pítések megváltoztatták az ut­cák alapvető jellegét, majd az ötvenes évek magát a községet is átformálták. (Érdekes, de tény, a község több nagy szü­löttje talán éppen az ötvenes évek miatt kényszerült elmenni a nagyvilágba, s szokatlan ívű karriereket befutni. Tudok róla, hogy Sebes-Schobert József professszomak őrzik egyik le­velét, melyet valamikor a het­venes évek elején írt. Abban magyarországi iskolatársainak Bili Clinton nevű diákjára hívja fel a figyelmét, megjegyezve, Nagypall ebből még az Amerikai Egye­sült Államok elnöke is lehet.) Nagypall Pécsvárad társköz­ségeként vegetált, a lassú meg­lét - még meglét - határán. Nem lehet megszólni érte senkit: az egykor virágzó község bizony lakóival együtt várta csak az idő múlását a cselekvések lehető­sége helyett. (A községre nem volt pénz, mit is tehettek volna? A porták szépsége pedig nem elég, ha sár van, ha nincs ivóvíz, ha nyoma sincs a közösségi életnek.) Amikor négy eszten­deje átvette a stafétabotot Nid­lingné, alapvető változások be­indítójaként megpróbált lelket rázni a helybéliekbe. Maga sza­vaival: megmozgatni egy kicsit az embereket, csinálni valamit magunkért ha kell, önmagáért is ha kell. (A fiam most első osz­tályos kisiskolás, talán érette is. ) A 470 lakosú község közéle­tének irányítását erős hittel és szándékkal vállalta föl, az akkor alig húszéves múlt fiatalasz- szony. így utólag, maga sem tudja, hogy csöppent bele. Min­beliek is sok-sok forinttal vagy ingyenes munkával, közös ösz- szefogással teremtették elő a közös javakat. Vezetékes ivóvi­zet. (Ahol nem volt vagy nincs ilyen, azok értik meg igazán, hogy mit jelent ez.) Szilárd út­burkolatot a község minden pontján. (Korábban váltás csizmával indultak sokan a buszhoz, s a közeli házakban volt a sáros csizmák lerakata, hogy hazafelé újra felvehessék.) Minden házban ott a kábeltévé. Megszépült az óvoda, iskola. (Éppen a minap kaptak aján­dékban Németországból iskolai felszerelést.) Hidat építettek. Felújították a kétszáz éves templomot. S most is feltúrva a község a járdák mentén: tele­fonkábelt fektetnek a műsza­kiak. Ez se, az se jött ingyen, de azért jó volt a közös pénz mellé az állami támogatásokat, a fejk­vóta pénzeit odatenni. (Valami­kor örültek Nagypaliban, ha párszázezer forintot elköltött rá­juk a közös községi tanács, Mostanában évente 12 milliót Szent Vendel, egykori skót herceg szobra denesetre a nagypalliak nagyon bíztak benne: a 160 községbeli szavazatból 150-et rá adtak a polgármester-választásnál. Erika megérdemelte a bizal­mat. Nem szociális segélyeket osztottak, hanem a községnek építettek, s ebben jó partnere volt a határozott menyecskének a képviselőtestület. (Akinek megélhetési gondjai vannak, annak adunk földet, segítjük másként, de nem szeretem azo­kat, akik bár tudnának magu­kért tenni, mástól várják a se­gítséget.) Elmondhatják büsz­kén: az elmúlt négy évben Nagypall többet fejlődött talán, mint annakelőtte évtizedek so­rán. Állami pénzből, meg hely­szemben egy festmény lóg: a község főtere, Kopár Lajos fes­tette 1954-ben. Lehet, hogy nem műremek, de szép. Lega­lábbis Nidlingné Grátz Eriká­nak tetszik. Aki egyébként bol­dog asszony, mert a szülőfalu­jáért dolgozhat, s mert elmond­hatja, szeretem, amit csinálok, hiszen látom értelmét a sok erő­feszítésnek. S bizonyára látják azt a hely­beliek is. S ugyanazt kérdik az idegentől, ha végigsétálnak a két utca házai között, mint amit tőlem kérdezett a polgármeste­rasszony: „ Ugye, szép a mi köz­ségünk?" Kozma Ferenc Magyarul, magyarán Stúdió mindenütt Mindennapi tapasztalat, hogy a szavakhoz (mint a beszédhan­gok sorához, vagy mint a betűk rendezett csoportjához) a jelen­téstartalmon kívül érzelmi vele­járó is társul, amit szóhangulat­nak nevezünk. Az idegen sza­vak az átlagosnál is feltűnőbben tartalmazzák ezt a többletet. A szóhangulat lehet javító, szeb- bítő, szakszóval: ameliorativ; ezért lesz a kocsmából sörsza­natórium, a gyermekjáték-javító műhelyből babaklinika. De le­het rosszabbító, szakszóval: pe­jorativ is. Ezért a krumplicsusz- pájz az étlapon - ha egyáltalán szerepel a kínált ételek között - burgonyafőzelék néven található meg: ; az éjjeliőr vagy a vasúti pályaőr ezért veszi rossz néven, ha baktemek szólítják. Ezeket a megjegyzéseket azért bocsátottam előre, mert egyre gyakoribb a szakembe­rek, de a nyelvi műveltségükre valamit is adó közmagyarok méltatlankodása a divatszavak ellen, főként ha azok idegenek. A legföltűnőbb közülük a STÚDIÓ. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerinti jelentés: 1. Rádió- vagy tévéközvetítés cél­jára fölszerelt helyiség. 2. (Ki­sebb) filmműterem. 3. Művé­szek kísérletező, továbbképző köre. S mit mutat a reklámnyelv, a cégtáblák, feliratok, hirdetések szövege? Van Konyhabútor-, Babakocsi-, Hanglemez-stúdió. Ezek könnyen megfejthetők, mégpedig úgy, hogy a stúdió helyben a kevésbé előkelő han­gulati töltésű üzlet vagy bolt szavunkat illesztjük. De már valamivel nagyobb fejtörést okoz a Pornódé stúdió megfejtése. Ugyanaz, mint a Hajstúdió, azaz hétköznapi nyelven Fodrászat. A Polaroid stúdió a fototechnikában jártas ember számára nyilványvalóan Fényképészműterem. Az viszont csak hosszabb utánjárással deríthető ki, hogy a Divatstúdió szabóműhely; a Pe­pita stúdió közvetítéssel(?) fog­lalkozik; az Agora stúdióban filmeket készítenek; a Pat Co- ’ lor stúdió szövegszerkesztésre és színbontásra szakosodott; az Interieur stúdió dekorációs kel­lékeket forgalmaz; az Antikosz stúdió ugyanazt a feladatot látja el, mint a kevésbé görögös csengésű párja, a Takarítóstú­dió. Utótagja a korántsem ün­nepélyes hangulatú kosz sza­vunk. A Kaláka Design Stúdió nyilván a formatervezésre léte­sült csoportosulás. A Sex stúdió egyértelműnek tűnik, de azért rejtegethet titkokat, mint a Fit­ness vagy a Massage szalon (hogy ez a szó se maradjon em­lítés nélkül). Bizony csak felébred a gya­nútlan olvasóban a kíváncsiság e kedves meghívást látva: „To- bábbra is várjuk Önöket árnyé­kolástechnikái stúdiónkban.” Az igazi meglepetés akkor éri az embert, ha betérve egy-egy ilyen stúdióba, kiderül, hogy az nem egyéb, mint egy közönsé­ges borbélyműhely, meghibá­sodott gyermekjátékokat javító speceráj, vagy egy udvari, kes­keny, göthös gang. Egykori tanárom jut eszembe, aki Baján, a Csávolyi úton nyílott hentesüzlet Hús- csarnok feliratú cégtáláját látva így fakadt ki nem kis felhábo­rodással: Az nem húscsarnok, hanem húslyuk. Rónai Béla Keresztrej tvény oszthat be a képviselőtestület.) Ez se sok, - a polgármesterasz- szony szerint. Ha az ember a szeretett községére gondol, a vi­lág minden pénzét rá tudná köl­teni. Mert ami a legfontosabb, még hiányzik. Valami üzem­féle, munkahely az itt élők szá­mára. (Idecsalogatni egy milli­omost, vagy mi?) Talán Pécsvá­rad közelsége, a 6-os út pereme, a sok-sok infrastuktúrát jelentő beruházás majd segít ebben, s néhány új vállalkozás lehetősé­get ad újabb álmodozásra. A községháza irodái kidí­szítve: adventi koszorú az aszta­lon, táncoló angyalkák fűzére az ablakokban. A polgármesteri iroda falán, az íróasztallal Beküldendő a helyes megfejtés 1994. január 3-án (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVE­LEZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A december 11-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: .. hogy mondjunk el egy imát va­csora előtt, mert ez a hús már nagyon zöld.” A helyes megfejtők közül utalványt nyertek: Garai Imre, Pécs, Szöcske u. 31., Hegyi Attila, Szentlőrinc, Madách I. u. 21b.,r Pál József, Magya- regregy, Kossuth u. 7., Pere Éva, Zengővárkony, Ady E. u. 6/A., Várkonyiné Glávics Márta, Pécs, Kakukk u. 38. Az utalványokat postán küldjük el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom