Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)

1993-12-22 / 349. szám

1993. december 22., szerda Kultúra - Oktatás uj Dunántúli napló 7 Lézerfénykor az Expó felett Hét ház jelképez hét régiót Éppen tíz hónapja vállalta el Szegner László az 1996-os vi­lágkiállítás főépítészi megbízatását. A hivatali szobájában ta­lálkozunk, ahol az Expó különböző nagyságú térképei, pálya­munkák fotói néznek le a falakról. A neves építész két nagy ter­vezőintézetben dolgozott: a BUVÁTI-nál és az UVATERV-nél, jelentős számú lakás, illetve ipari nagyberuházás tervezésében vett részt úgy, hogy az utóbbi munkahelyén igazgatóhelyettes volt. A polgármester szépen felújított háza sokaknak jelentett példát a régi értékek megmentéséhez Fotó: Szundi György Koós Károly díj Elismerés a palkonyai polgármesternek A Kábelkom ünnepi ajándéka Egy darab drót miatt? Pár évvel ezelőtt nagy vá­rakozás előzte meg a kábelte­levíziós vétel lehetőségét a „régi-Kertváros” területén is. Alig tudtuk tudtuk kivárni, hogy valaki megvalósítsa a régi terveket. Sokan nem is tudták ki­várni és megvásárolták a pa­rabola antennás rendszert, így biztosítva a család részére az „égi csatornák” vételének lehetőségét. Akit csak lehetett lebeszél­tem - bár nem tettem volna - vásárlásról, mondván: „a he­lyi kábeltelevíziózásé a jövő, és a parabola antennával ettől elesnek” ...” „városképi szempontból sem látványos a sok lavór az épületeken.” Sokan azzal érveltek, - most már látom, jogosan - hogy egy „darab drót” miatt nem akarnak kiszolgáltatott helyzetbe kerülni. Sajnos ne­kik lett igazuk! Miről is van szó? Naponta több levelet is kapván, nem tűnt fel a Ká­belkom Kft. ünnepi ajándéka. „Új programok a kábelen” című levelükre több ismerő­söm is felhívta a figyelme­met, így kezdtem tüzetesen tanulmányozni az említett le­velet. Hangzatos dicséretek és Ígéretek után azzal folyta­tódik a levél, hogy a kft új- fent szerződést módosít. Természetesen a módosítás áremeléssel és a program- csomagok átrendezésével jár, gondolom nem csak a „régi Kertváros” területén. Néhány vázlatos megjegy­zés és kérdés a szerződés módosításhoz: - A „Basik” csomagban két új (A7-A8) vételi lehetőség szerepel. Megtudhatnánk többet is róla? Jelenlegi ismereteim szerint a Duna TV adásának vétele ingyenes. A legdrá­gább (EBS) csomagban tör­ténő szerepeltetése sokunk számára elfogadhatatlan.- Gondoltak a kft-nél a kispénzű, csak magyarul tudó üzletfeleikre? Az egyik ismerősöm „tisz­tességtelen árukapcso­lásának nevezte a Duna TV-vel kapcsolatos eljárásu­kat! Bízom benne más is hason­lóképpen gondolkodik és a prgoramcsomagok átrendez­hetek. Pláne, ha megvizsgál­juk, hogy a szerb adás szinte élvezhetetlen, mivel szétesik a kép. Tudom, mindenki számára elfogadható megol­dás nincs, de bízom abban, hogy a kft nem akarja sakk­ban tartani a fél város TV-néző lakosságát egy „da­rab drót” miatt. Perényi József- Mi a jelenlegi feladata az Expó főépítészének ? A létesítmények később is hasznosak-Mindenekelőtt a szervezés irányítása. Erre nézve a korábbi munkahelyemen szereztem ta­pasztalatokat. Ezen túl, az Expó létrehozásával kapcsolatos épí­tészeti tevékenység összehan­golása, a kivitelezés ellenőr­zése. Voltaképpen ezen a posz­ton is, mint régebben, nagybe­ruházás vezető tervezőjeként dolgozom, mert a világkiállítás is egy nagyberuházás. De min­den eddigi munkámnál bonyo­lultabb és hozzáteszem, egy épí­tész számára ez nagyon szép, izgalmas feladat.- Minden világméretű ren­dezvénynél törekszenek a látvá­nyosságra, arra, hogy a látoga­tók maradandó emlékképet őrizzenek az eseményről. Ma­rad-e ilyen sajátos emlékkép a mi Expónkról is?- A minden ízében magyar alkotás egy jelképes napkarika lesz, amely 40 méteres magas­ságban, 45 fokos szögben lebeg majd a kiállítás felett. Ez a 180 méter átmérőjű lézerfénykor a város minden pontjáról jól lát­ható irányjelzője is lesz a világ- kiállításnak. Különösen alko­nyaitól lesz lenyűgöző látvány a ragyogó, bíborvörös tűzkarika, amint a hegyek és a Duna fölött szórja fényeit.- Tudott-e közvetlen tapasz­talatokat szerezni ehhez a mun­kához?- Több világkiállítást, illetve nagy, nemzetközi rendezvényt láttam. Spanyolországban, az ausztráloknál és Dél-Koreában pedig világkiállítást néztem meg. Közvetetten megismer­tem, tanulmányoztam szinte minden fontos és világméretű rendezvényt. Mondhatom, hogy a mi Expónk lényegesen bonyo­lultabb lesz, mint az előzőek, mégpedig az utóhasznosítási programja és a városrendezési szempontok miatt. Nálunk, a megépülő létesítmények jelen­tős része ugyanis az Expó után az egyetemi oktatás, a város és a kerület lakóinak sportolási, mű­velődési céljait szolgálják majd.- Milyen meghatározó ele­mek befolyásolják az 1996-os Expó arculatának kialakítását?-Mindenekelőtt az, hogy ez szakkiállítás lesz, amelynek a jelszava, „Kommunikáció egy jobb világért”. A Duna két partja szintén fontos szerepet játszik az Expó látványában, és mivel a világörökség közelében fekszik, meghatározza, hogy milyen keretek között mozoghat a tervező építészek fantáziája. A szakkiállítás további sajátos­sága, hogy a külföldi kiállítók csarnokait is mi tervezzük, épít­jük fel, csupán a berendezés lesz a vendégek gondja. Egye­dül az osztrákok építenek majd önálló pavilont, a parlamentjük már megszavazott a részvéte­lükre 400 millió schillinget. Pályázzon a vidék is!-Magyarország és a vidék miként mutatkozik be?- Az egész Expónak, de min­denekelőtt a magyar pavilonnak tükröznie kell azt az eszmeisé­get, amelyet népünk történelme, alkotó tehetsége, fennmaradá­sának tanulságai sugallnak a lá­togatóknak. Az Expó főterének külső ívén felépülő hét ház, va­lamint a Petőfi híd közelében lé­tesülő skanzen az ország hét ré­giójának, sajátos arculatú vidé­keinek a bemutatására szolgál. Pályázat dönti el, hogy mely tájegységekről mi kerül ezekbe az épületekbe.- Az Expó építészeti előkészí­tése hol tart, a program végre­hajtásának milyen szakában vannak?- A földfeletti, látványos építkezés csak ezután követke­zik, gyorsul fel. Az összes, ezt előkészítő munka tervszerűen halad. Ezt erősítette meg az Expó mellett működő, amerikai tanácsadó cég igazgatóhelyette­sének friss tapasztalata is.-A főépítész szerint az alig több, mint 40 hektáros Expó te­rülete elegendő lesz-e az előre­jelzések szerinti 12 millió láto­gató befogadására, sokoldalú kiszolgálására ?- Igen, mert a konstrukció olyan lesz, a látnivalók, az ese­mények sorrendjét úgy alakít­juk, hogy ne keletkezzék tumul­tus. Aminek nem mond ellent, hogy az Expón bizonyára akad­nak majd pavilonok, mint álta­lában az eddigi, hasonló ren­dezvényeken, amelyek iránt na­gyobb lesz az érdeklődés s itt sorba kell állni a vendégeknek. Ezt szem előtt tartva építjük ki a szórakozás, a vendéglátás, az egészségügyi és egyéb szolgál­tatások működési feltételrend­szerét. A haszon java a vendéglátóké- Vannak-e ismereteik a kül­földi, hasonló rendezvények eredményeiről?-A svédek a közelmúltban hozták nyilvánosságra az ilyen típusú rendezvényeik tapaszta­latait. Ezek bizonyítják, hogy minden korona közvetlen bevé­telük mellett, a nemzetközi vá­sárok idején a város a vendéglá­tás révén az ötszörösét kaszí- rozta be. Mi is szeretnénk ha­sonló arányt elérni. Abban bízunk, hogy az Expó és a vele kapcsolatos rendez­vénysorozatok jótékonyan hat­nak a főváros, az ország gazda­ságára, fellendítik a vállalkozá­sokat, kimozdítják a mai állapo­tukból a hazai gazdaságot. Az­zal pedig, hogy „eljön ide a vi­lág”, országunk jó szolgálatot tesz a tágabban értelmezett kommunikációnak, a közvetlen emberi kapcsolatok kialakításá­nak. Maris János Koós Károly díjat kapott a napokban Budapesten a pal­konyai polgármester, Becker Leonóra. Az apró, 370 lélekszámú kis településre, Palkonyára érkezve az idegen első benyomása, hogy a múltba tévedt. A régi, német építészeti stílusú házak, keríté­sek, gazdasági épületek helyre­állítva, megszépítve hirdetik a bennük élők szorgalmát, otthon szeretetét. Egy ilyen felújított és hófehérre festett, „kétszemű” ablakos házban él a palkonyai polgármester, Becker Eleonóra családjával.- Tiszteletbeli polgármester vagyok - szögezi le beszélgeté­sünk elején a harmincéves, kedvesen mosolygó szőke fia­talasszony - betelepülőnek szá­mítunk. Hat éve Pécsről jött- tünk ide. Másfél évig jártuk a baranyai falukat, míg rábukkan­tunk erre az eladó házra. Óriási munkánkba került, míg a régi, elhanyagolt lakóépületet felújí­tottuk, megszépítettük. Jöttek a környékbeliek: romboljuk le alapig a vályogot, az ócska tetőt és építsünk újat helyette. Mi megkinlódtunk vele, de ragasz­kodtunk a régihez. A falak bon­tásakor derült ki, hogy az utcaf­ronton eredetileg két kisebb ab­lak engedte be a fényt. Kiszed­tük a modem háromablakost és hagyományosat készíttettünk helyette. Az apró szobák he­lyére egy légterű nappalit alakí­tottunk ki kandallóval. A kony­habútorunk is magunk-készí- tette, teljesen hagyományos. Sokat küszködtünk, míg a kam­rából fürdőszoba lett. Megérte. Mindenütt hófehérre meszeltük a falakat. Külön örömöt jelent számunkra az oszlopos tornác. A gazdasági épületből - pajtából lett a férjem műhelye és a ga­rázs. Az udvart füvesítettük, vi­rágokkal ültettük be.- Boldogok vagyunk itt mind a hárman: a férjem, Colin Fosther angol szobrászművész és hároméves lányom, Hanna. Én főállásban továbbra is a ba­ranyai alkotótelepek fotós do- kumentátora vagyok. Szüksé­gesnek éreztem, hogy mindezt elmeséljem - mutatja a minisz­teri levelet és a Koós Károly dí­jat, melyet évente az országban csak-néhányan kapnak meg a Település védelméért és szépí­téséért. - A mi személyes pél­dánk, a házunk arra ösztönözte a helybélieket, hogy ne moder­nizálják, hanem az eredeti szép­ségében állítsák helyre a régi portáikat. Ennek eredménye­ként több beköltöző család - svájciak, budapestiek, romániai magyarok és Szerbiából érke­zettek - nem rombolták, hanem őrizték, megbecsülve szépítet­ték a megvásárolt házakat. Kezdeményezésünkre évek­kel ezelőtt a régi településkori épületeket felmértük. A 108 házból 53 került a helyi védett­ségi listára. Múlt évben a helyi önkormányzat javaslatára évi 200 000 forintot különítünk el az éves költségvetésből - aki a védetté nyilvánított saját épüle­tét, kerítését, gazdasági épületét felújítja, karbantartja öt évente 20 ezer forint vissza nem térí­tendő támogatást kap. Sokak számára kevésnek tűnik az ösz- szeg. Ennek ellenére idén tizen­hármán álltak neki a tatarozás­nak. Többen jövőre folytatják. Közös munkák elismerése. A megmérettetés jövőre vár ránk: Palkonya a rendezője az Orszá­gos Falukép helyreállítási Nap-nak. Ádám Erika A baranyai kiállítók termékeire is lehet számítani Fotó: Läufer Országjáró Madách Világpremier december 31-én Segíteni és ellenőrizni (2.) Tanulás - otthon Költözik a Madách Színház. Szarvasra, Gyulára, Nyíregyhá­zára és még tovább. No, nem véglegesen, csak átmenetileg és jónéhány produkció erejéig. A patinás teátrum ugyanis együttműködést tervez több színházzal. Nyárra a Móricz Zsigmond Színházzal készül közös előadás, amelyet előbb Nyíregyházán mutatnak be, majd csak utána, az őszi sze­zonban játsszák Budapesten. Visegrádra a nagy sikert aratott Mária evangéliumát viszik el. Szarvason a Madách biztosítja a szilveszteri programot, ezen kí­vül a további együttműködést is tervbe vették az alföldi város­sal. Csakúgy, mint a győri és a szombathelyi színházzal is. Az országos tűmé, a közös bemutatók (nem számítva a kö­zönségnek nyújtott élményt) gazdaságosabbak, könnyebben megvalósíthatók két színház együttműködésével. Még akkor is, ha színésznek, díszletnek olykor utaznia is kell. De más oka is van a Madách országjárásának. Az, hogy rövi­desen sor kerül a színház re­konstrukciójára. A nagy mun­kák idejére a társulat az addigra felszabaduló vígszínházi sá­torba költözik a Nyugati pálya­udvar mellé, s ekkor szeretné­nek többet játszani az ország más városaiban is. Egyébiránt ezekben a napok­ban világpremierre készül a színház: folynak a Jövőre veled ugyanitt szerzőpárosának, Stand Daniels és Bemard Slade új musicaljének próbái. Ez is kétszereplős; Udvaros Dorottya és Hirtling István. A világpre­mier december 31-én lesz. A tanulás eredményét, tartós­ságát és mélységét meghatá­rozza az is, hogy mikor és hol tanul a gyermek. Tanulóink egyre nagyobb ré­sze nem jár napközibe, tanuló­szobába, ezért kétszeresen fon­tos nekik a szülői segítség. Az iskolai órák után szükséges bi­zonyos mértékű pihenés, kikap­csolódás, és csak utána kezdőd­jék a feladatok megoldása. Helytelen, ha megállás nélkül, pihenés nélkül kényszerítjük a gyermeket a tanulásra, mert így nemcsak rhegúnja a tanulást, hanem kifárad, és sokkal ered­ménytelenebb lesz az eltöltött idő. Nem rossz megoldás az isko­lai rend átvétele sem: minden tantárgy tanulása után tízperces pihenés. Az esti tanulás ellen két érv is szól. Az egyik: az egész napi szellemi és fizikai megterhelés csökkenti a tanulók befogadó- képsségét. A másik: világszerte gond, hogy nem alszanak eleget a gyermekek, hiányzik a fejlő­désükhöz elengedhetetlenül szükséges teljes, kiadós pihe­nés, kisebbeknél a napi 9-10 órás alvás. Ha megszokják az esti tanulást, ez önmagában is megrövidíti az alvási időt. Ezenkívül számolni kell azzal a jelenséggel is, hogy a lefekvés előtti fokozott szellemi tevé­kenység után sokáig nem tud elaludni, akaratlanul is „tovább­tanul”, eszébe jut sok minden az előtte olvasott anyagból, „dol­gozik az agya”. A kialvatlan ta­nuló aztán nem tud másnap eléggé figyelni, gondolkodni az órákon, s viszi napról napra to­vább a fáradtságát, egészen a kimerülésig, a komolyabb pa­naszokig. Hol tanuljon? - kérdésre oly­kor könnyebb a választ meg­adni, mint a szükséges feltéte­leket megteremteni. De akár kü­lön szoba, akár csak egy tanuló­sarok áll a gyerek rendelkezé­sére, az a fontos, hogy nyugod­tan, zavaró zajók nélkül tanul­hasson. Ne vonja el a gyermek fi­gyelmét hangos beszélgetés, rá­dió-tévé műsor, mert ez nehezíti a tanulást. Ha kialakult is a gyermekben a figyelemmegosz­tás képessége, a zajok minden­képpen növelik a kifáradását. Az az újabban elharapózott szokás, hogy tanulás közben mintegy aláfestő zene szól a magnó, mindenképpen növeli a fáradtságot, felületesebbé teszi a tanulást. Tehát semmiképpen ne en­gedjük meg sem kis, sem na­gyobb tanulóinknak, hogy han­gos rádió, vagy magnó mellett tanuljanak. Az is fontos, hogy ne csak olvassa a gyermek az anyagot, hanem próbálja felmondani ta­nulás közben. Ugyanez áll a felnőttként tanuló emberre is. Vizsgálatok szerint, ha két-há- rom elolvasás után egyszer el­mondja a leckét, akkor kellő ha­tása lesz a tanulásnak. Ha még kisebb a gyermek, vagy nincsen elég szókincse az adott tan­tárgyból, akkor nem lesz képes elmondani saját szavaival a ta­nultakat. Ebben az esetben nem baj, ha szó szerint megtanul bizonyos részeket,kifejezéseket, csak értse is őket. Még a nagydiák, a felnőtt is jól teszi, ha fontos szabályokat, törvényeket ponto­san megtanul. Általában azon­ban neveljük arra gyermekein­ket, hogy saját szavaikkal, kife­jezéseikkel próbálják elmon­dani a tanultakat. Dr. Szeléndi Gábor főiskolai tanár

Next

/
Oldalképek
Tartalom