Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)
1993-11-09 / 306. szám
1993. november 9., kedd Városaink üj Dunántúli napló 9 Arcok a kenderföldi iskolából „Hospitálás ” az ötödikesek irodalomóráján Kopicz József kompenzációs órát tart az 5/á osztályos cigány gyerekeknek Fotó: Kóródi Komlói körkép Francia vendégek Eragnyból November 10-én este küldöttség érkezik Komlóra a francia Eragnyból Jean-Pierre Da- cheaux alpolgármester vezetésével. A testvérvárosi kapcsolatokat elmélyítő látogatás első napján, november 11-én csütörtökön Tóth József, Komló polgármestere fogadja a vendégeket, majd a három nap során a város középiskoláit tekintik meg és találkoznak a Vöröskereszt helyi képviselőivel. Megújult művelődési ház Mecsekpölöskén Megújult, kibővült a művelődési ház Mecsekpölöskén. A könyvtárral, konyhával bővített, központi fűtésű, szépen felújított épületre 4 millió forintot áldozott a község, amelyből 1,5 milliót pályázat útján nyertek el. A felújítás kivitelezője a KSZQ Bt., a művelődési ház ünnepélyes, műsorral egybekötött avatására november 20-án, a pölöskei búcsú napján kerül sor. Az igazgatónő első benyomásra is olyan embernek tűnik, aki vezetésre termett; tekintetében, barnán csillanó szemeiben a bizalom jól megfér a határozottsággal. És szavai - a érvelő szenvedély, ahogy az iskoláról beszél - , azt is elárulják, hogy Kovács Dezsőné sorsa összeforrott az általa vezetett intézménnyel. Persze az iskola se más, mint egy nagyobb család, az idegeket másképpen koptató, s mint előzékeny kolléganőjének, Király Istvánná igazgató-helyettesnek a segítségével kisilabizáljuk, ez a „család” az 1978/79-es tanévben még 596 gyereket, 1982-ben már csak 524-et számolt. Majd 1989 után egyszercsak felgyorsult az apadás, ekkor még 542-en, de 1990-ben már csak 487-en jártak a Kenderföldi Általános Iskolába Komlón. A tanévet 1993 júniusában már csak 416 gyerek zárta, majd idén'ősszel az október 1-diki „népszámlálás” szerint 400 kezdte meg. A cigánygyerekek aránya közben 10 százalékról 25 százalékra növekedett, míg az itt tanuló diákok fele német nemzetiségi osztályba jár. Mert a lendület, a pedagógiai program, sokféleség iránti érzékenyég nem csökkent. A cigánygyerekek arányának növekedése pedig azért érdemel említést, mondja az igazgatónő, mert - anélkül hogy bármi különbséget tennénk a nebulók közt - köztudott, hogy a cigánygyerekek többségének milyen a családi háttere, s a munkanélküliséggel ez a helyzet hogyan alakul, romlik ma is. Nem szólva arról a csak képmutatók számára eltagadható tényről, hogy a cigánygyerekek képességei — így tehetséggondozásuk is - egyben-másban eltérnek hasonló korú társaikétól. Ez a nembeli lényegünket tekintve elhanyagolható körülmény meghatározó a pedagógiai metodikában, meghatározó, mert nagyfokú hajlékonyságot, emberismeretet, empátiát követel. Ebben az iskolában arra kell felkészülnie a pedagógusnak napról-napra, hogy a kisdiáknak nincs füzete, vagy ha volt, akkor elhajította. Arra, hogy némelyikük, mint például Orsós Sanyi az ötödik „A”-ból, igen ügyesen rajzol, míg Orsós Hajnalkának szépen éneklő madár van a torkában, igen gyakran úgy, hogy ő maga nem is tud róla. És a tanítónak-tanámak fel kell készülnie a néha kudarccal járó, néha idegőrlő erőfeszítésre is, hogy legalább a többségük tanuljon meg tisztességesen írni és olvasni. Másfelől arra, hogy az 1979 szeptember 1-én indított német nemzetiségi oktatás olyan sikeres legyen, mint amilyen sikeressé vált immáron másfél évtized alatt; sok más közt Zvara Attiláménak vagy Abel Jánosnak köszönhetően. Háromféle táncszakkörük is van, baráti kapcsolatban bikali, pécsváradi, hosszúhetényi ugyancsak táncoskedvű iskolatársaikkal, és a népi német tárgyak, emlékek gyűjtése is meghonosodott az iskola falai között. Külön fejezet illetné 1990 májusában már utazást, diákba- rátságókat termő németországi kapcsolataik fejlődését, külön fejezet azt a szerteágazó, ki- nek-kinek feladatot és sikerélményt adó szakköri munkát, amit hasonló korú társaik a nyolcosztályos gimnáziumokban néha hiányolnak. Külön fejezet a cigányklubot. A klub vezetőjének, Kopicz Józsefnek az órájára nem is ülhettem be máshogyan, mint egy „hospitáló”, s némi drukkban lévő főiskolai hallgató, aki most „módszertant” tanul. Meglesni, mit is tud a másik. De ez a pusztán szakmai természetű alázat kevés lett volna annak megértéséhez, mi a szerepe Weöres Sándor gyönyörű, ráfelelő rímeinek, verses zenéjének, hogy itt az órán lélegzetvételekkel vett zenévé, belső ritmussá, tisztán artikulált hanggá - a lélek zenéjévé - váljon. A későbbi, a fogalmi megértés oly türelemmel építgetett lépcsőfokaivá. Mindezek mélyebb átgondolásához kellett az a kérdés is, amit Kopicz tanár úr helyettem szegzett diákjainak: „Tegye föl a kezét az, akinek elváltak a szülei!” Majd a kézerdőt látva, rémlik mintha kijavította volna:”illetve az a néhány, akinek nem... „Nem hiszek a tiszta profilú iskolában” - csengenek vissza bennem az igazgatónő szavai a tanár úr a hangok zenéjével messzerö- pítő óráján. „Minden ember fenség/ északfok, ütök ...” felelnek rá máshonnan, mások Ady soraival. B. R. Az eltűnt fiatalember nyomában Egy komlói családban 1993 február közepe óta a kétségbeesés, a bizonytalanság az úr. Február 12-ről 13-dikára virradó éjszaka Szegeden, a Tisza Gyöngye Étterem diszkójából kisétált (mint mondta:„egyet levegőzni”) a 23 éves Jankai Béla, aki akkor láttak utoljára. Bár kemény hideg volt, a fiú kabát nélkül ment ki a helyiségből, azért barátja rövidesen a keresésére indult. Azóta sem akadtak a nyomára. . Másnap munkahelyéről is értesítették a rendőrséget (átfésülték a Tisza-part ominózus szakaszát - hiába), majd néhány napig semmi sem történt. Nagykorú, önálló emberről lévén szó, néhány napot vártak, jankai Béla azonban sem néhány napon belül, sem a kilenc hónap alatt nem került elő. Az édesapja, értesülvén fia eltűnéséről, azonnal Szegedre utazott, ahol a munkahelyi, baráti vélemények is igazolták, hogy egy békés, okos, nyílt, környezetével harmonikus viszonyban lévő fiatalemberről van szó, aki nem léphetett ki így, önszántából addigi életéből, s szűkebb kömyzete sem látta jelét annak, hogy erre készülne. Hogy valójában mi történt, arra a szülőket rendszeresen tájékoztató Csongrád megyei rendőrök sem tudják a választ. Mivel bűncselekményre utaló körülmény vagy ok nem jutott tudomásukra, csak államigazgatási eljárás keretében, eltűntként kereshetik a fiút. A kétségbeesett szülők 50 ezer forint jutalmat ajánlottak fel a nyomravezetőnek. O. P. Alakulóban a „Kegyap” ‘ Egy komlói tanár, lévén „hívő” lélek, gondolt egy merészet - s noha a festészettel van egyre bensőségesebb kapcsolatban - pártalapításra adta a fejét, így jellemzve az elmúlt negyven évet: szocializmusa úgy viszonylik a kommunizmushoz, mint az inkvizíció a kereszténységhez. Mivel az újság dolga nem az, hogy elvi vitákba bonyolódjon, a szándékról tudósít; az önmagát baloldalinak, kommunistának nevező tanár kísérletet tett a Kerékpárosok és gyalogosok pártjának - a Kegyapnak - a megalakítására, a szolid polgári kezdeményezés jegyeivel, alapszabálya szerint egy „természetközeli”, közösségi elven alapuló társadalom ideájával, amely a személyes felelősségre, tettenérhető döntésekre és az információ szabad áramlására épül. Egy emberközeli, a világot a maga bensőséges mivoltában megragadó kerékpáros és gyalogos mentalitásra. „Nem hiszek abban, hogy a piac, a pénz kifejezhetné emberségünket”- mondja a pártalapító, aki nem „sörpárt” létrehozására készül. Szombaton a Komlói Művelődési Központban a többség csak ismerkedett gondolataival, nem csatlakoztak annyian - tízen - , hogy abból pártot lehessen alapítani. Most még mozgalomként hirdetik magukat, önellentmondásosan úgy, amely nem törekszik hatalmi pozícióra. B. R. Diákszínpadi bemutató A komlói Színház és Hang- versenyterem az idén ősszel Kincskereső néven szervezte újjá diákszínpadát, amelyre irodalom- és zeneszerető és a színjátszásban is tehetséget mutató általános- és középiskolások jelentkezhettek. Áz irodalmi színpad verses, zenés bemutatójára november 10-én 18 órai kezdettel a Színház és Hangversenyteremben. A mentőszolgálatot is menteni kell Alapítvány az életünkért Az egészségügy mai hátrányos helyzetében - ha ez még fokozható - mondhatjuk, hogy a mentőszolgálat számít leginkább mostohagyereknek. Mint a dolgozók elmondták, a jelenlegi állapotok már tarthatatlanok a komlói mentőállomáson. A négy kocsi elegendő lenne, felszerelésük jórésze elavult, a hatvanas évek színvonalának megfelelő. A három orvosból, két mentőorvosból 13 ápolóból és tíz gépkocsivezetőből álló személyzet a jelenlegi körülmények között a kitűnő szakmai felkészültség ellenére sem tudja ellátni feladatát. A Komlói Mentőállomás - mivel ez saját forrásból nem lehetséges - alapítványt hozott létre az állomás technikai színvonalának emelése érdekében Komlói Mentőalapítvány néven. Mint a szervezők elmondták, ellátogattak a vonzás- körzethez tartozó önkormányzatokhoz, ahol a képviselőtestületek szinte mindenhol a támogatásuk mellett szavaztak, de Komlón - noha már egy hónapja benyújtották a kérelmüket - még nem tárgyalták az ügyüket, pedig ezzel a város önmagán is segítene. Rendezvényekkel is segíteni szeretnék az alapítványt, ilyen lesz december 4-én a Borbála napi jótékonysági bál a Carbon éttermében, terveik között szerepel színházi előadás és más hasonló program is. A vállalkozók is jelezték szándékukat, hogy a pénz gyarapodjon a Kereskedelmi Bank 430-10002-7399 számú számláján. Mint a komlóiak elmondták, az alacsony bérszínvonal pedig csak a társadalombiztosítás értékrendjét, az életmentő munka megbecsülését minősíti. Ennek ellenére a pályán elkötelezett emberek dolgoznak. L. T. Pihenőidőben Fotó: Kóródi Gábor Kinek éri meg piacozni? „Őstermelők” virágcserépnyifölddel A családsegítő szolgálat szerepéről Erőt adhat a jó tanács is Lassan cseperegni kezd az eső. Cigányember kínálja rikol- tozva „leértékelt,, áruit, idős nénikék gubbasztanak szerényen kevéske portékájuk mellett, a bolhapiac árusai a vékony pénzűeket ostromolják. Zajos reggelre virrad a komlói piac. A szegénység egy-két forintot is mohon megspórol egy-egy kiló krumplin vagy egy csomag zöldségen. A hosszúhetényi Szabó néni, akiről senki nem gondolná, hogy már hetven felett jár. Szinte már el se tudja képzelni, hogy a szombat reggel ne itt a piacon találja.- Megéri mananpság piacozni? Jól jön ez a kis mellékkereset a háztájiból. A vevők mindig alkudni szeretnének, pedig ha a sok kert munkát meg a vetőmagárakat nézem, nem sok az a 600-800 forint amit alkalmanként megkeresek. Ha kötelező lesz adózni is utána, nem csinálom tovább. A mindenki által csak „mamának” szólított középkorú hölgy tavaly decemberben nyitotta meg diszkontboltját a csarnok baloldali üzletsorán. Hosszú a sor, nemigen tud időt fordítani rám.-Nagyon kevés ez emberek pénze, ezért jönnek inkább ide. Az utóbbi időben rohamosan csökkken a forgalmam. A konkurenciát nem az úton-útfélen nyíló hasonló boltok jelentik, hanem az engedély nélküli árusok. Ezek a magukat kereskedőnek nevező emberek, mielőtt árulni kezdenének a kocsijukból, feljönnek ide, megnézik az áraimat, hogy aztán mindent egy-két forinttal olcsóbban adjanak. megtehetik, nincs gondjuk tb.-re, adóra. A bejárat előtti sátorban egy szőke hölgy nemcsak szép árujával, de kedvességével is felhívja magára a figyelmet.-Nyolc éve dolgozom, mint gyártó és kereskedő.. Én még akkor kaptam iparengedélyt, amikor iskolai engedély volt a feltétele, ma már az árul, aki akar, és nemcsak a színvonal csökken, de csökken a vevők száma is. És ennek nemcsak a romló gazdasági helyzet az oka, hanem a sok külföldi. Nem azok, akik külföldről hozzák a cuccot, mint például a lengyelek, hanem akik a nagykerben megveszik a ruhaneműt, és mivel semmiféle százalékot nem kell fizetniük, fillérekért elkótyavetyélhetik. Ennek a kispénzűek örülnek, de bennünket tönkretesz. A bejárattal szemközti zöldséges standján szinte minden megtalálható - ő is panaszkodik.- Hétközben szinte nincs vevő, pedig 20 százalékkal ala- csonnyabbak az áraink, mint Pécsett. Sok „őstermelő” legtöbbjének otthon csak a virágcserépben van földje, de ugyanott veszik az árut, ahol én, csak adókötelezttség nélkül mindent olcsóbban adhatnak. Ez a mi „konkurenciánk”, a vevők meg azt hiszik, mi akarjuk becsapni őket. Aki meg irigyli ezt a „sok” pénzt, ajánlom, hogy fektessem bele annyit, amennyit én, dolgozzon napi 14-16 órát, és majd rájön hány kiló krumplit kell eladni csak ahhoz, hogy a fuvardíj megtérüljön. B. R. Az elmúlt néhány év alatt az alkoholgondozótól a hajléktalanok szállásáig és a Családsegítő Szolgálatig szociális intézmények sorát hozta létre Komló Város Önkormányzata. Vannak, akikben túlzott remények ébrednek és problémáik azonnali megoldását várják egy-egy intézménytől. De miben is tud segíteni például az egyébként jól működő Család- segítő Szolgálat?- A család védelmét, a deviancia visszaszorítását tűzve ki céljául, 1992-ben alakult meg - mondja Herbertné Sípos Csilla, a központ vezetője. - Berek utcai központunkban három tagozat - családsegítő és a gondozási központ valamint szenvedélybeteg gondozó működik. Hozzánk tartozik a munkásszálláson működő ingyenkonyha, ahol naponta 140-150-en jutnak meleg ételhez, a hajléktalanok éjszakai szállása, ahol húszán pihenhetnek és az albérlők háza.-Természetesen fő profilunk a helyes út körvonalazása, de hangsúlyozom, hogy mi nem tudjuk megoldani az emberek problémáit - csak tanácsot adhatunk.-Legtöbben azzal fordulnak hozzánk, hogy pénz kell, lakás kell, munka kell - és éppen ez a három dolog az, ami nem a mi feladatkörünkhöz tartozik. Kétszáz komlói családdal tartunk kapcsolatot, akik a legkülönbözőbb problémával fordulnak hozzánk. Nevelési, pénzbeosztási gondokkal, családi konfliktusokkal.-Ennél is többen kopogtatnak nálunk a lét peremére sodródott férfiak, nők - gyakran alkoholisták, bűnözők. Az előbbiek főként a szilvási és a belvárosi részből érkeznek, az utóbbiak az Irinyi utca, a Sportvölgy környékéről, ahol lassan életformának számít a lopás. Rossz szociális helyzetűek pedig mindenütt vannak a városban. A segélyekkel, a segítség- nyújtással is sokan visszaélnek, az alkoholizmus és az ehhez kapcsolódó bűnözés felszámolása pedig szinte lehetetlen amíg közel hetven kocsma működik a városban. L. T. 4 k i
