Új Dunántúli Napló, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)
1993-10-30 / 296. szám
1993. október 30., szombat Irodalom - művészet 11 „Engem más nem érdekel, csak a csúcs” - mondja Trevor Griffiths: Komédiások című darabjának egyik szereplője, de megformálója, Radó Péter is magáénak vallja e kijelentést. A Pécsi Nemzeti Színház új tagja csupán 18 éves, de már dicsekedhet színészi múlttal. Nemcsak azért, mert egy színészdinasztia harmadik nemzedékének tagja, hanem, mert hatéves korában lépett először a világot jelentő deszkákra. Elragadtatással, mégis a tapasztalt öregeket megszégyenítő bölcsességgel beszél a színházról: a csodáról, amely színészben és nézőben egyaránt létrejön egy-egy jól sikerült alakítás nyomán. Kedvencei között La- tinovitsot, Andorai Pétert, Jack Nicolsont és John Malkovichot említi. Gyakran jár moziba, imádja a könnyűzenét, s megígéri: mihelyt megtanul énekelni, rockzenekart alapít.- Elég hamar belekerültem a színházi körforgásba, ebben nőttem fel - emlékszik vissza a kezdetekre. - Nagyapám, Radó Vilmos négy évtizeden át volt színigazgató Kecskeméten. Édesanyám, Bálint Mária, Debrecenben színésznő, őt, amióta az eszemet tudom, elkísértem minden próbára és végignéztem az előadásait. Mindez életre szóló nyomot hagyott bennem. Borzasztóan rossz gyerek voltam, s nem én lettem az osztály Új arcok a PNSZ színpadán - Radó Péter Aki nem esett messze a családfájától Radó Péter a Komédiásokban eminense. Csak az irodalmat és a rajzot szerettem, s az iskolában előadott mesejátékokat, Fotó: Horváth Norbert amelyekben mindig szerepeltem: sárkány vagy boszorkány voltam, amelyikre épp szükség volt. Imádtam bohóckodni, és nagyon élveztem, hogy kifesthetem magam. Gyermekfilmekben is játszottam.- Mikor kezdett a színészettel komolyan foglalkozni?- Gyerekszínjátszó voltam, amikor 11 éves koromban egy kiváló debreceni tanárhoz, Vár- hidi Attilához kezdtem járni, ő indított el a pályán, rengeteget tanultam főle. Tizenhét éves gimnazista voltam, amikor Árkosi Árpád Szegedre hívott, s én boldogan mentem, hogy játszhassak. Fantasztikus élmény volt olyan előadásokban részt venni, mint a Lukács Andor rendezte Konyha, Spiró Csirkefeje vagy a József és testvérei.- Miért jött mégis Pécsre?- Mert nyughatatlan, kalandvágyó vagyok. Szegeden hálátlannak tartanak ugyan, amiért elszerződtem, de én nemcsak velük, másokkal is szeretnék dolgozni. Balikó Tamás látott, hívott, s én jöttem.- Mit vár az első évadtól?- Érdekes szerepeket, sok munkát, és szeretném jól érezni magam a pécsi társulatban. Játszom az elmúlt héten bemutatott Komédiásokban, és most kezdődtek el a Közjáték Vichy- ben próbái. Sokat kell még tanulnom, mert színjátszó bárki lehet, de SZÍNÉSZ csak a kiválasztott kevesekből válik. Én pedig közéjük vágyom. Csató Andrea Hogyan él ma Guldenburg grófné? A Guldenburgok. Az ülő sor jobb szélén Christiane Hörbiger A Guldenburgok öröksége című NSZK tévéfilmsorozat 13 részből álló epizódjait látják hetenként a magyar tévénézők. A tévéfilmsorozat egyik neves Guldenburg-sztáija vitathatatlanul a grófné szerepét (Christine von Guldenburg) alakító Christiane Hörbiger, akinek az ereiben magyar vér is folyik ... Az 54 éves művésznő két olyan kitűnő és - elsősorban a „német nyelvű” európai országokban - jól ismert szülőnek á gyermeke, mint Attila Hörbiger (Budapest, 1896 - Bécs, 1987) és Paula Wessely, akik - egyes vélemények szerint - „a német nyelvű színház főpapjai”. Az édesanya - Paula Wessely UFA-sztár - 1953 óta a bécsi Burgtheater színtársulatának a tagja és három leány (Christiane, Maresa, Elisabetht) édesanyja. Á Christine von Guldenburg szerepében népszerűvé vált Christiane Hörbiger a Reinhardt Szeminárium elvégzése után 18 évesen (!) debütált a világhírű bécsi Burgtheaterben. A Bécs- ben felnőtt színészcsemete első fellépését várva várták a bécsi színikritikusok, s véleményük lesújtó volt; csak a „nagy Wessely lányát” látták a kezdő színésznőben, és ebből az örökösnek tűnő árnyékból nem volt könnyű a kimozdulás Christiane számára. „Elviselhetetlenné vált a számomra az az érzés, hogy mindig összehasonlítanak valakivel. Bécsben mindig csak azt voltam kénytelen bizonyítani, hogy én más vagyok, hogy én „én” vagyok - emlékezett visz- sza a kezdet keserű éveire a művésznő a Freizeitrevue hasábjain. Áz osztrák fővárosból Zürichbe költözött. 1958-ban kapta az első filmszerepét, ahol olyan partnere volt, mint Hans-Joachim Kulenkampff. 1978. szeptember 7-én csapás éri a színésznőt: szívinfarktusban meghal a férje, dr. Rolf Bigler újságíró, akivel 11 boldog évet töltött el biztonságban és igazi partneri kapcsolatban. A 80-as évek végéig Zürichben dolgozott, hogy a fia (Sascha) londoni tanulmányait fedezhesse. 1979-ben viszont már Klaus Maria Brandauer filmpartnere az Olympia című filmkomédiában. Amerikába is elutazott „felejteni”, de aztán viszonylag hamar visszatért a zürichi óvárosba, ahol az ajtón még ott van táblán az egykori félje neve, ami az iránta való hitvesi tisztelet vitathatatlan jele. Ezt tudomásul veszi az élettársa, Gerhard Tötschinger (52) rendező és szövegíró is, aki 1984 óta táplál gyengéd érzelmeket az ismert színésznő, Christiane Hörbiger iránt. 1989-ben egy Bécs melletti fürdőhelyen házat vettek maguknak. Christiane ma 24 éves, Sascha a múlt évben kapott diplomát Londonban és rendező lesz. A magyar tévénézők otthonaiba hetenként belépő Christine von Guldenburg, azaz Christiane Hörbiger évei így teltek az európai valóság utóbbi évtizedeiben ... Hajzer Lajos Szép magyar vers Kormos István: Szegény Yorick Halálon túl kicsit mondjuk ötszázöt évvel senki nem tudja róla hogy én valék Yorick Koponyám partra vetve fűrésszel elfelezve egy jó öreg sírásó pohárnak kinevez széléről kortyint fecske Hajha barátaim akkor már ti se lesztek Valaha magyarul éneklő nyelvemet árva ükunokáim a kutyának se mondják mert nyelvem elrohad szívem is elrohad mivelhogy aki élt rohad egy miccenésre Dunnyogtam nagymamának tarló tű-tengerén mezítláb átszaladtam lábam csont dobverő lett ujjam a betűkön motozgatott riadtan sillabizálva ó- s új testamentumot térdeltettek sarokba nagy vödröket cipeltem vállam kulcscsontja orsó térdemben stroncium Sakkoztam veletek röhögtem veletek ha ültem veletek nem voltam veletek Báthory utca 8 nyaktilóm fabrikáltam csák elértem gyalog Atlanti partokat Kormos családnevem anyámtól örököltem keresztelésben Istvánt mint ama vértanú sok néven szólítottak Pistika Piska Pista utóbbi főleg lónév volt amíg lovak voltak Cicelle Cormieux végül csak Yorick voltam azaz szegény Yorick (1966) Győri László Szú A szürke kis deres egyre vérzett, a bőre alól a lyukakon át egyre szivárgott a vér, csak a tél bírta elállítani. A szúette lovacska tavasztól őszig vérzett, egyre vérzett, amíg a szétfurkált faragvány egyszer csak össze nem roppant az időtlen jászol előtt. Európa Kávéház, avagy a szabadság dzsungele Miért hanyagoljuk egymás irodalmát? Az Európa Kávéház Szarajevóban állott, és 1992 tavaszáig itt adtak egymásnak találkozót a szarajevói horvát, szerb, bos- nyák írók, és ide hívták meg a városba érkező barátaikat is. Mára már az Európa Kávéház is romhalmaz természetesen a nevezetes városban, ahol nem maradt kő kövön. Eltörtek a kávéházi márványlapok, amelyen az írók dolgoztak, a kávéház nevét viszont egy könyvsorozat viseli majd itt, a közép-európai régióban. A Friedrich-Neumann Alapítvány és a Magyar PEN Club szervezésében tartott regionális konferencián, Budapesten beszéltek erről a múlt hétvégén egy tucatnyi közép-európai ország PEN-központjainak vezetői, írói és ezen irodalmak fordítói. A dél-afrikai származású Ronald Harwooddal, a Nemzetközi PEN Club szeptemberben megválasztott elnökével együtt, aki Konrád Györgyöt követte e tisztségben, és most látogatott először közép-európai kollégáihoz. Rátelepszik-e az irodalomra a politikum? Miért hanyagoljuk el egymás irodalmát? - hangzottak a találkozó fő kérdései, melyekre több válasz született: pár éve még a politikai érdekesség fűzte egybe író-for- dító-olvasó játékát. Mára az olvasók torkig vannak a politikával, s az így feltáruló űrben rögvest helyet talált a ponyva. A könyvpiacon nem a dzsungel, hanem a sivatag szabadsága uralkodik - jellemezte a könyvpiac mostani helyzetét Karol Wlachowski műfordító, a Szlovák Kulturális Intézet igazgatója. Közép-Európa most belpolitikai botrányoktól, egymásra acsarkodó szomszédok perpatvarától hangos, és szinte az egész térségre rányomja bélyegét a véres délvidéki háború. A közember nem is azt kérdezi, olvassuk-e egymás irodalmát, inkább azt, hogy olvasunk-e még egyáltalán irodalmat. Mert ennél rosszabbat is el tudunk képzelni egymásról.- Mindezen népek kultúrái együtt voltak még e század elején - mondta bevezető előadásában Hubay Miklós, a Magyar PEN Club elnöke. - Akár az ikrek az anyaméhben: dulakodva, de egyazon véráramban. Tudtunk egymásról, és lám, mi lett az egymás iránti érdeklődésből. A leginkább kétkedő hangot Osztovits Levente, a külföldi irodalmakat évtizedeken át gondozó Európa Kiadó igazgatója ütötte meg, mondván hogy az egymás irodalma iránti érdeklődés a múlt rendszerben politikai, sőt propagandisztikus indíttatású volt, akkor is ha ellenzéki töltetű köteteket ültettek át a fordítók. Ma anyagilag lehetetlen a korábbihoz hasonló kiadási program a szomszéd népek irodalmából is. Jellemző, hogy a kiváltságos helyzetben lévő budapesti Európa kétkedésére éppen a szélekről érkezett érdemi válasz, a régió kis kiadóitól. Köztük van a pécsi Jelenkor is, amely kezdettől foglalkozott a régió irodalmának bemutatásával, az idei könyvhéten a szerb és a lengyel irodalom egy-egy élvonalbeli szerzőjével, Paviccsal és Rylskivel Kiseurópa címen sorozatot indított. A következő a szlovén Salamun verseskötete lesz a téli könyvvásáron. A könyv költségeinek egyik felét a Soros, a másikat a szlovén Trubar Alapítvány állja. Az utóbbi figyelemre méltó kedvezményezéssel a külföldön megjelenő szlovén irodalmi művek költségének feléhez ad hozzájárulást pályázati formában. A pozsonyi Kalligram Kiadó alapítója, Grendel Lajos Viseg- rád-programot indít: magyar, cseh, szlovák, lengyel szépprózát és társadalomtudományt, esszét tesz közzé mind a négy nyelven a szerkesztőbizottsági négyes a Soros Alapítvány támogatásával. Bibó, Konrád, Márai, Hrabal, Gombrowicz nyitja a szerzők sorát. És kiadnak Dominó címen egy közép-európai esszésorozatot is, az első kötet Kiss Gy. Csabáé, majd Danilo Kis következik. Az értékes könyvek kiadha- tóságában és az olvasói érdek- lődésban hivő fantaszták sorát szaporította a továbbiakban az ausztriai Szépfalusi István majd Veno Täufer, aki a Szlovén íróegyesület által alapított közép-európai irodalmi díjra és az ehhez kötődő Vilenica találkozókra, antológiára és könyvsorozatra hívta fel a figyelmet. További nagy terv az Európa Kávéház sorozata, amely 12 könyvkiadót mozgósít a közép-európai régióból, és az itt születő irodalmak, egymás könyveinek kölcsönös fordítására és kiadására. Elindítója a klagenfurti Wieser Kiadó. Bizakodásának adott hangot Konrád György, akinek szeptemberben járt le a Nemzetközi PEN elnöki mandátuma, és most alelnöke a szervezetnek: - Semmi sem mutat olyan erővel a könyv, a kulturális párbeszéd fontosságára mint a balkáni háború halottainak tömege. - Konrád kemény szavakkal illette azokat az írókat, akik erre a háborúra biztatták vagy kialakítván egy nemzeti retorikát, felmentést adtak az erkölcsi önvád alól. Ez a régió így, csetepatéi közepette nemkívánatos a fejlett világban. És ha tetszik, ha nem, egy értelmezési csomagban vagyunk, tehát együtt kell stratégiát választanunk. A könyvkiadás egymás műveinek megismertetése pedig olcsóbb bármelyik stratégiánál, és előkészítheti a talajt a politikai közeledésekhez. Gállos Orsolya 1 1
