Új Dunántúli Napló, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)
1993-10-27 / 293. szám
10 üj Dunűntüli napló Politikai vitafórum 1993. október 27., szerda Zárszámadás 1992, költségvetés 1994 A jelenlegi kormány több mint három éve tudja, hogy kevés a pénze. A jelenlegi kormány immáron 3 éve - úgymond - kiemelten kezeli az oktatást. Tekintsük egyfajta példázatnak mindazt, amit az oktatásról jelen helyzetében el lehet mondani. Sokat veszített Általánosságban megállapítható, hogy az oktatás helyzete más ágazatokéhoz viszonyítva tovább romlott, súlyából sokat veszített az oktatás. 1991-ben a központi költség- vetési szervek és az önkormányzatok együttes oktatási ráfordításai az összes központi költségvetési és önkormányzati kiadások 26,6 %-át tették ki; ugyanez a szám 1992-re vonatkoztatva majdnem 4 *%>-al kevesebb (22,8 %). Az idei költség- vetésből lehet tudni, hogy az állami oktatási hozzájárulás további 2 %-al csökken. Az oktatási beruházások vonatkozásában semmi elképzelése nem volt és nincs a kormánynak. Eközben folyamatosan igyekszik az önkormányzatok finanszírozó képességét korlátozni, vagyis a korábbi kormányok módszereit követve központosít és újraeloszt. Ennek következményeként az ön- kormányzatok oktatási beruházásai 1992-ben elérték azt a mélypontot, mely utoljára 1966 utáni években volt jellemző: abban az időben éves átlagban 475 új tantermet építettek, 1992-ben 466-ot. Összevetve a tervezettel, amely ennél is kevesebb beruházással számolt, kiderül, hogyha a kormány szándékai érvényesülnek és nem a helyi igényekre érzékeny önkormányzatok vállalásai, akkor a hatvanas évek végi legalacsonyabb szint is magasnak bizonyult volna. Az oktatás relatív súlyának költségvetési csökkenése, a beruházások visszaesése következtében az oktatás aktuális problémái is megoldatlanok maradtak. Demográfiai problémák Első helyen a demográfiai hullám okozta problémákat szükséges említeni. Mire a demográfiai hullám kilépett az általános iskolából, az oktatás forrásai is beszűkültek. A kormány ezt a problémát a többcsatornás finanszírozás kialakításával és az állami iskolamonopólium kiegyensúlyozásával kívánta kezelni. Csakhogy a finanszírozás tekintetében sokkal kevésbé van megszűnőfélben az állami iskolamonopólium, mint az az egyházi és magániskolák számának növekedéséből következne. Az MKM feladati kezelésű előirányzatain belül a „Humán szolgáltatások normatív állami támogatása” nőtt legjelentősebben 1991 és 1992 között: 87,4 millió forintról 1653,7 millióra, azaz a kétszáz-szorosára. Az állam, függetlenül a fenntartótól minden fenntartási költséget átvállal és így az oktatás finanszírozásának Két beszéd forrásait nem sikerült bővíteni, így a korszerűsödés csupán esetleges végeredménye egy költekezésre hajlamos politikának. Gondoljunk csak Da- bas-Sári példájára mikoris az iskola kényszerű, ideológiavezérelte megosztása többletköltségeket igényel, de azt azért nem mondhatjuk, hogy iskolaügyünk ezzel a korszerű, kiscsoportos oktatás irányába mozdult volna el. A sikertelen pénzügy-politikák között említhetjük a kötelező oktatás kiterjesztése és a várható szerkezeti átalakulások eredményeként szükséges át- és továbbképzés finanszírozását. Az orosztanárok átképzésére eredetileg 250 millió Ft-ot szánt a költségvetés, majd ez 184,3 millió Ft-ra módosult, végül pedig a célra az eredeti előirányzat egyharmada (86,5 millió Ft) jutott. A pedagógusok intenzív átképzésére az eredeti előterjesztés 48,8 millió forintot tartalmazott, mely aztán 11,6 millió forintra csökkent az előirányzat módosításakor. Ezek után a valóságban - és kérem most figyeljenek - 1,9 millió forint jutott át- és továbbképzésre! Jövőre? Nem kecsegtet jobb kilátásokkal a jelenlegi költségvetési törvénytervezet sem. Nem lehet eldönteni például, hogy a közalkalmazotti törvényben kilátásba helyezett béremelésekre mikor is kerül sor. Ha végül úgy alakulnának a dolgok, hogy a bértábla teljesítése 1994-ben már esedékes, akkor a jelenlegi előterjesztést nem lehet megvitatni, mert a költségvetési kihatásokkal az előterjesztés még nem számol; ha az eredeti javaslat eredeti állítása szerint a bértábla 1995-re lép hatályba, akkor marad a kérdés, hogy az ön- kormányzatok miből fogják fedezni a kiadásemelkedést. Nyilván saját forrásaikból. De ha ugyanakkor az állami normatív támogatás aránya is csökken az önkormányzati kiadásokon belül, akkor a teljesítés - az ön- kormányzatok anyagi ellehetetlenülése folytán - illúzióvá válik. 1993-ban 62 % volt a támogatás aránya az összkiadáshoz képest; 1994-ben az előterjesztés 52,6 %-al számol - vagyis elérkeztünk oda, amikor az állam az önkormányzati oktatási kiadásoknak csupán mintegy felét vállalja! Sok önkormányzat és iskola várhatóan végzetes helyzetbe kerül így. A költség- vetési törvénytervezetnek ez a számítása ellentétes az oktatási törvénnyel is, hiszen ez utóbbi azt állítja, hogy az állam garantálni fogja a bérköltségeket, vagyis az oktatási kiadások legalább 70 %-át. A költségvetési előterjesztés jövőre változatlan normatívák- kal számol. Az infláció miatt ez eleve kevesebb pénzt jelent az iskoláknak. A változatlan normatívának és a tanulólétszám alakulásának együttes hatása további 2-3 %-al kevesebb támogatást jelent az általános iskolák és a szakmunkásképzés, valamint az elméleti oktatás számára. Központosítás A kormány központosító szándékait is szolgálja a költségvetés. Például a nemzetiségi és etnikai oktatáshoz a kiegészítő állami hozzájárulás igény- bevétele csak a Művelődési és Közoktatási Minisztérium jóváhagyásával történhzet. Az indokolás szerint azért, mert ,.kérdéses a differenciált oktatás szakmai tartalma”. Itt alapvetően a nemzetiségi önkormányzatokkal, az autonómiával szembeni bizalmatlanság megnyilvánulásával van újra dolgunk. A költségvetés igyekszik feladatot találni a Tankerületi Oktatási Központoknak - továbbiakban TOK hiszen ezeknek a költségei éppen azért emelkednek 15,7 %-al a tavalyihoz képest, mert úgymond, „meg kell valósítaniuk” a nemzetiségi oktatási feladatokat. (Zárójelben jegyzem meg, hogy annak idején a nemzetiségi törvény vitája kapcsán már fölhívtam a figyelmet arra, hogy az oktatás területén a TOK-ok terjeszkedése miként áll szemben az autonómiával; az oktatási kormányzat lázasan keresi a TOK-ok feladatait, miközben korlátozza a kisebbségi, nemzetiségi autonómiát.) Ezzel megint elérkeztünk az örökzöld TOK-okhoz. A költségvetési törvényjavaslat jelzi, hogy a TOK-ok közel 40 millió forinttal (212,3 millió helyett 261,6 millió) máris túl fogják lépni azt a keretet, melyet tavaly az országgyűlés kormány- többsége számukra juttatott - és ez a túlköltekezés többnyire fizetésekre megy el. Érdekfeszítő kérdés, hogy mire kellett ennyi pénz, amikor a TOK-ok egyelőre a felállással voltak elfoglalva. Mennyibe kerülnének vajon, mikor már működnek, amikor elkezdik a helyszínelést? Kevesebb jut Innen már csak fölsorolni kell, hogy mi az, amire jellemzően jövőre kevesebb pénzt szán a kormány és mi az, amire többet mint tavaly: Kevesebb jut: közoktatásfejlesztési programokra; a nemzetiségi, kisebbségi feladatok ellátására (a tavalyi 260 millió forinthoz képest 162,1 millió Ft); jövőre csupán életveszélyessé vált iskolai tantermek kiváltására lehet céltámogatást igényelni, míg 1993 még lehetett tanteremépítésre és diákotthoni férőhelyek létesítésére is; az 1993-ra már elfogadott céltámogatások kezdése 1994-ről egy évvel eltolódik, ami azt jelenti, hogy az elkezdett beruházásokat csak saját forrásból lehet majd folytatni, persze ha lehet. Jelentősebb növekedés ugyanakkor - a felsőoktatási dolgozók bérkorrekciós tételén kívül - a következő címeknél van: egyházi oktatási intézmények felújítása és karbantartása 440 millió (előző évihez képest plusz 40 millió); egyházi oktatási intézmények támogatása 600 millió; határon túli magyar könyvkiadás támogatása; szomszédos országok magyar nemzetiségű diákjainak támogatása; a határon túli magyar pedagógusok képzése, valamint a történelmi játék- és dokumentumfilmek készítése. Hol a pénz ? Nincsen túl sok köszönet abban sem, ahogyan a Művelődési és Közoktatási Minisztérium a költségvetésben rábízott közpénzzel gazdálkodik: mintha ez a pénz az övé volna, sokszor egyáltalán nem arra használja, amire kapta. Például á Pedagógus Szakma Megújítása programra az országgyűlés tavaly megszavazott 164 millió forintot - idén már csak ennek felével számol a költségvetés. Tudni kell még, hogy a programhoz benyújtott pályázatokról kuratórium dönt és a program működése teljesen nyilvános. Működésének eddigi két évében a program látványos eredményeket ért el: tankönyvek, segédanyagok, taneszközök egész sora jött létre, melyeket - szintén pályázati formában - ki is lehetett próbálni. Olyan programról van tehát szó, mely alkalmas eszköze a pedagógiai tevékenységek korszerűsítésének. Mindezek ellenére - nem tudni miért - az idei évre megszavazott pénzből szeptember 1-ig egy fillért sem kapott a program és szeptember 9-én is csupán 50 millió forintot. A többit az MKM továbbra is magánál tartja. Szórja a pénzt Összefoglalva: az 1992-es zárszámadásból kiderül, hogy sem réges-régi problémákat nem sikerült megoldani, sem az új kihívásokkal nem sikerült szembenézni. Az oktatás költségvetési helyzete tovább romlott, a beruházások csökkentek, nincsenek új finanszírozási csatornák, pótlólagos források. A kötelező oktatás kiterjesztésének feltételeit, valamint a szerkezeti átalakulások pedagógiai szükségleteit egyáltalán nem sikerült fölmérni és költségeit fedezni. Az oktatással foglalkozó minisztérium szólja a közpénzt, vagy éppen rátenyerel. A jövő évi költségvetés nem tud a pedagógus bérek rendezéséről, a normatívák egységes szintentar- tása nem veszi tekintetbe az oktatási törvényt, a kitelj esztett tankötelezettséget; a költségvetés fittyet hány az önkormányzatok oktatásfinanszírozási képességére és a normatívák mögött zjl’ó folyamatok észrevétlenül maradnak. Ilyen látlelet mellett tehát nem lehet reményünk arra, hogy teljesülnének a kormány 3 év tett ígéretei. így vallott kudarcot ez a kormány - például oktatáspolitikában. Bretter Zoltán országgyűlési képviselő, SZDSZ Nagy gondban vagyok ... Ki őrzi az őrzőket? Jó ideje már az elbizonytalanodás jeleit fedezem fel magamban nemzeti identitás-tudatomat illetően, és ez aggasztó. Aggasztó, mert divatos lett újra, akár egy korábbi, már-már elfeledett honi korszakban az áija- ságot hetedíziglen pöcsétes dokumentumokkal bizonygatni - csak most más előjellel, begyömöszölve újnak tűnő ideológiai cukrospapírba. Veszedelmessé válhat ez, és ragály lehet belőle. Ezért én sem tudom csak a humor oldaláról szemlélni, átélni, megélni a dolgot, mert tisztes koromra tekintet nélkül kellemetlenkedhetnek a térben és időben mindig felbukkanó ügyeletes megváltók. Magyarán: nem lehetek biztos abban, hogy az vagyok, aki - azaz akinek és aminek hiszem és érzem magam, még akkor sem, ha itt születtem ezen a pannon tájon, s ha itt is szándékozom örök álmom aludni békésen -, már amennyire ez lehetséges. Itt születtem - ez tény. Magyarnak vallom magam, mint nagyapám és apám is tette, hitte és vallotta. Es azt gondoltam nyílt szívvel, hogy ez elég. Úgy véltem, főleg miután rendszert is változtatván nem esik latba az ősök foglalkozása, hitbélisége. (Egyébként az utóbbival kapcsolatban biztosíthatom a kutatókat: a római katolikus liturgia szabályai szerint lettem kereszténnyé anno 67 évvel ezelőtt.) Tettem a dolgom becsülettel, mint az a tízmilliónyi honfitársam, aki talán ugyanúgy keres egy megfelelő „féltéglát”, hogy verhesse mellén az ősi szittya dalt és naponta igazolja fennhangon, hogy hamisítatlan vereckei vér csordogál ereiben... Elbizonytalanodásom legfőbb oka az, hogy akárhogyan túrom porló őseim írott és íratlan hagyatékát, nem lelem sehol a kutyabőrt, sem azt a szárított marhahúsport, amit a lovas-ősök nyerge alatt puhítottak és amit nem őriztek kellő komolysággal - zúdítva rám esetleg keserves gondokat. Mármint az „igazolást” illetően. Félek nem lesz elég, ha azt mondom magyar vagyok, mert annak tudom, érzem és hiszem magam. Félek, hogy újsütetű vérvarlóság-bizottmány alakulhat - volt már erre precedens i, ozgalmas magyar históriánkban - élén néhány politikult íróval, művésszel, ki tudja kivel, sámáni elhivatottsággal feljogosítva megfellebbezhetetlen döntési joggal. Még hontalanná is válhatok a honban. Tudom, ez rémálom de váltak már rémálmok valósággá, főleg, ha nem ébredtünk fel időben. Pedig ideje lenne feltenni az obiigát kérdést a melldöngetőknek, mi mindenben voltak ,jó fiúk” az elmúlt időkben, más előjelű inkvizíto- rok előtt, hogy közben díjakat, állást, becsülést is kaszirozva talpon állva, immáron tógát és tunikát váltva, fürdővízzel korábbi bábjukat, „imágójukat” is kidöntve, milyen jogalapon formálnak just a bírói pulpitusra? Qui custodit custodes - ki őrzi az őrzőket -, így a latin bölcsesség. Ha végig gondolom, ez nemcsak az én gondom, legalább is nemcsak az enyém kellene, hogy legyen. Dr. Hegedűs Sándor Egyeztessünk! Segítsük a földek kimérését, megművelését Az 1993. október 12-i lapjukban tájékoztatást adtak a pártok véleményéről „Ki hogyan gyorsítaná a földtulajdon rendezését" címmel. A vélemények olvasása közben döbbentem rá, hogy a véleményt adók sajnos nem ismerik az állami földmérés szervezetét, és azt csak a földhivatalokkal azonosítják. A feladat ismeretében számomra egyértelmű volt, hogy az egész országot érintő föld- rendezési, földtulajdonlási feladatot a földhivatalok a ténylegesen feladatukat képező hatósági és szolgáltatási feladataik mellett nem tudják elvégezni. A földmérési, térképészeti munkák 95%-át a volt MÉM., illetve a Földművelésügyi Minisztérium irányítása (felügyelete) alatt szakvállalatok végezték, végzik. Szükséges megjegyeznem, hogy a földmérés mindig a költségvetés mostohagyereke volt, és a térképek minősége és készítése nem a szakmai, hanem a pénzügyi feltételek függvénye volt. Ezt bizonyítja az is, hogy az egységes országos térképrendszer földmérési altérképei elkészítése már 1983-ban megkezdődött, de a mai napig nem fejeződött be. A technikai fejlődés a korszerű digitális földmérési térképek készítése irányába hat, de ma egy új térképrendszerre való áttérés a legfontosabb tényezőt, az időtényezőt, ez által a földek kimérését , megművelését kedvezőtlenül befolyásolná. Valószínű, hogy félreértésről van szó. Tisztelt Szerkesztőség! Az elmúlt időszakban önök a témakörben több véleményt tettek közzé, javasolom egy szakmai fórum összehívását, ahol a vélemények egyeztetése, ütköztetése lenne a cél, ami esetleg, elősegítené a legfontosabbat, a földek kimérését és megművelését. Csepregi István s __ P écsett is megalakult a Magyar Igazság és Elet Pártja Nemzetépítő államot! Mint ismeretes, az MDF a választási ígéreteinek a többségét nem tartotta be. Az e ténynyel elégedetlen választói életre hívták a Magyar Út Körök Mozgalmat. Ennek élére állt a MIÉP, amely következetesen megvalósítani kívánja a teljes rendszerváltást; a rendet, az igazságot, a minden kivételezés megszüntetését, a korrupció letörését és a teljes esélyegyenlőséget (munkához jutásban, vállalkozás-kezdésben, hitelhez jutásban, tulajdonszerzésben és vélemény nyilvánításban). A MIÉP nemzetépítő államot akar. Ennek keretében gondoskodni kíván:- az oktatás, az egészségügy és a népjólét törvényes rendjéről,-a munka és a belső piac védelméről,- a mezőgazdaság és az ipar felvirágoztatásáról,- az igazságos jövedelem, nyugdíj és adórendszerről,- közbiztonságról és hatékony bűnüldözésről,-erős, korszerű honvédség és rendőrség kiépítésérők A MIÉP minden erejével harcol;- az új alkotmány megteremtéséért,- az erkölcsrend és jogrend helyreállításáért,- igazságos, pártatlan tömegtájékoztatásért,- a múlt rendszer politikai bűnöseinek felelősségre vonásáért,- a politikai üldözöttek anyagi és erkölcsi rehabilitásá- ért,- az összlakosság életszínvonalának emeléséért,-az ipari és mezőgazdasági munkásság érdekvédelméért,- az anyagi és szellemi környezetszennyezés megszüntetéséért,-harcol minden magyarel- lenesség ellen,-nemzetidegen eszmék erjesztése ellen,- idegen bevándorlás ellen,- világnézeti és erkölcsi zül- lesztés ellen,- a nemzeti tradíciók lerom- bolói ellen,- a nemzeti történelmünk meghamisítói ellen,- a mindennemű idegen uralmak ellen,- fellép minden valláselle- nességgel szemben. Aki egyetért e célkitűzésekkel, az álljon be sorainkba. Magyar Igazság és Élet Párt Pécsi Szervezete Költségvetés - csak a jövő héten Váratlanul kimaradt az Országgyűlés e heti plenáris ülésének tárgysorozatából a jövő évi költségvetésről szóló kormányelőterjesztés tárgyalása. Napirend előtt ugyanis Király Zoltán független képviselő javasolta: tekintettel az írásos kormányjavaslat és a szóban is előterjesztett „költségvetés-változat” különbségeire, addig ne tárgyalják a jövő évi büdzsét, amíg a kormány meg nem teszi az írásos kiegészítéseket. A képviselők közül 101— en voksoltak amellett, hogy a jövő évi költségvetés ne szerepeljen az e heti tárgysorozatban.
