Új Dunántúli Napló, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)
1993-10-27 / 293. szám
1993. október 27., szerda Korunk üj Dunántúli napló 11 Kurblis segélyhívótól a képtelefonig Hadüzenet a végleteknek A távközlés viharos tempójú fejődése szinte naponta szolgál meglepetésekkel, a legcsodálatosabb eszközök bevetéséről szóló híreket hallunk. Egyre több autóban van már nálunk is rádiótelefon, mind gyakoribb, hogy magyar cégek műholdak közbeiktatásával továbbítják információikat, közlendőiket üzletfeleikhez, hivatalos szervekhez. Ugyanekkor Magyarország többszáz településén még ma is megáll az élet, ha délután négykor bezár a postahivatal. Ezután már csupán segélykérő telefont lehet vészhelyzetben igénybe venni. A Berkeley egyetem professzora L. O. Chua és a magyar Roska Tamás professzor közösen megalkották az ún. bionikus szemet. A két professzornak egy olyan Chipet sikerült alkotniuk, amellyel különféle képfeldolgozási funkciókat lehet elvégezni. A képen: Roska Tamás a Chip elvi vázlatával. Felfedezők és felfedezések Megszületik az elektromágneses tér Kiáltó végletek ezek, felszámolásuk nem tűr halasztást. De mi erről a véleménye a fejlesztésben legérdekeltebb és ezt a munkát irányító szakembernek? Erről beszélgettünk ifj. Frischmann Gáborral, a Matáv fejlesztési igazgatójával. 4-5 évre van szükség-Egyetértek azzal, hogy ez így tarthatatlan. A feltételek ismeretében kijelenthetem, hogy négy-öt éven belül kedvező változás következik be az ország egész területén. A jelek szerint a század végére el tudjuk érni a közepes európai szintet. Amikor 1991 elejére elkészült a Matáv fejlesztési terve, amely tartalmazza a távközlés elmaradottságának felszámolását, a szakmabeliek közül is akadtak, akik hitetlenkedve fogadták. Nem csodálom, hiszen hároméves fejlesztési programunk még a nemzetközi mércét tekintve is szokatlan tempót diktál és az ütemet szeretnénk tartani a továbbiakban is. A vállalkozás nehézségét pont az a sajátságos helyzet növeli, amit már érintettünk. Vagyis, hogy egyszerre kell a súlyos elmaradottságot felszámolni, az alapigényeket kielégíteni a legkorszerűbb rendszerek, technikai eljárások bevezetésével a speciális igényeknek megfelelni. Az a stratégiai cél, hogy 2000-re a kor technikai szintjén kielégíthessük a társadalom széleskörű, specializálódott igényeit.-Mi szükséges ehhez és hol tartunk most? 100 milliárd az induláshoz- Mindenekelőtt sok-sok pénzre van szükség. Terveinket ugyanis állami támogatás nélkül, saját erőből, valamint külföldi tőkével és a lakossági hozzájárulással valósítjuk meg. A fejlesztés első szakaszára vonatkozó beruházások, az 1991-es árakon számítva közel 100 milliárd forintra rúgnak. Ennek felhasználásával 1993 végére az^irszág telefonellátottsága szembetűnően javul: a 100 főre eső telefonok száma az 1990-es helyzethez mérten 9,6-ről közel 15-re emelkedik. Közismert, hogy az ország különböző térségeiben igen eltérő az ellátottság mértéke. Például a nyugati országrészben a telefonellátottság általában jobb, mint a tiszántúli térségekben. Ezért ezeken a területeken gyorsabb ütemű fejlesztést kell megvalósítani. Megemlítem az egyik legmostohább helyzetű körzetünket, Kisvárdát, ahol ma még 3 állomás sem jut 100 főre, de 1996-ra, a tervek szerint ötször annyi telefon áll majd rendelkezésre, mint most. A feszített ütemmel eléljük, hogy 1993 végére 1,5 millió lesz Magyar- országon a bekapcsolt állomások száma, ebből 600 ezer a fővárosban. Három évvel később 2,5-2,8 millióra szaporodik ez az állomány, és ebből a vidék részesedése 1,5-1,8 millió állomás lesz.- Hallani a Matáv faluprogramjáról. Mi ennek a lényege?-Azt akarjuk elérni, hogy a több, mint ezer korábban csak nappal hívható helységet éjjel-nappal működő telefonnal lássuk el. Ez legalább 20 ezer állomás korszerűsítését és 25 ezer új állomás létesítését jelenti. A faluprogram azt is tartalmazza, hogy az érintett községekben legalább egy, hazai és nemzetközi távhívásra is alkalmas, visszahívható készüléket szerelünk fel. Ahol műszaki lehetőségek hiányában nincs mód erre, oda normáltarifával működő rádió- telefont telepítünk, s a többlet- költségeket a Matáv vállalja. De ez csak a kezdet. A fejlesztés gerince a digitális rendszer teljes kiépítése, ez a bázisa az évtizedes elmaradottság felszámolásának. A közelmúltban kiírt koncessziós pályázatok szerint e nagy fejlesztéseknek 1997-ig meg kell történniük mindenütt.- Mit nyújthat a jövő? Megpezsdíti a világot A korszerű távközlés használatával szinte elképzelhetetlen távlatok nyílnak előttünk. Csupán Ízelítőként: A betegellátásban megvalósulhat, hogy a községi orvos az általa kezelt beteg biztos gyógyulása érdekében sürgős segítséget kérjen a legközelebbi, de elég messze lévő kórháztól. A betegre vonatkozó információkat betáplálja a számítógépébe és a telefon közvetítésével eljuttatja azokat szinte percek alatt a kórházi szakorvosok csoportjához. Onnan, rövid idő múltával megkérkezik a községi orvos számítógépére a válasz a gyógyítással kapcsolatos teendőkre, ami nyomán megkezdődhet a gyógyítás. A betegnek azonban sehova sem kellett elutaznia. Ha mégis, akkor a betegség pontos ismeretében a legrövidebb idő alatt a megfelelő kórházba vihetik. Egyre több nagyvállalat a tervezők tucatjait foglalkoztatja úgy, hogy azok a saját otthonukban dolgoznak. A távközlés és a számítógépes tervezés mai eljárásával végzik munkájukat és eközben egymással és a központjukkal is állandó a kapcsolatuk, mert a megfelelő távközlés köti össze őket. A cég vezetése csak időnként találkozik a tervezőkkel személyesen, a központban, a munka mégis kiváló. A közlekedésben is új helyzetet teremtett a műholdas információtovábbítás. A polgári tengerhajózásban ez már évek óta bevált gyakorlat, a hajók és a kikötők, a cégek és járműveik között állandó kapcsolat tartható fenn. Az USA után máshol is kezd elterjedni a közúti fuvarozásban a műholdas közvetítéssel egybekapcsolt számító- gépes irányítás. A nagyértékű szállítóeszközök így a leggazdaságosabban működhetők, menetközben irányíthatók. Ez a módszer segít abban is, hogy az ellopott kamionokat mielőbb megtalálják. A Földet körbevevő műholdak segítségével néhány év múlva megvalósul, hogy egy mellényzsebben elhelyezhető készülék által, a világ bármely pontján és időben bárhonnan elérhetjük a beszélgető partnerünket. Ma már realitás az is, hogy képtelefonon beszélhetünk egy kissé borsos áron vásárolt készülékeken. Biztos profit-Milyen erők mozgatják ezt az ágazatot és mi a magyarázata a gyors fejlődésnek?- Nincs mögötte semmi különös, hiszen nyílt titok, hogy e befektetési terület biztos és hosszú távon is magas profitot hozó vállalkozás. A távközléssel kapcsolatos befektetés ezért nálunk is vonzó, de ennek haszonélvezője az egész ország. Maris János Michael Faraday, a XIX. század legnagyobb kísérletező fizikusa Cambridge-ben oktatott az 1860-as évek elején. A könyvkötő inasból lett profesz- szor hadilábon állt a matematikával, nem is nagyon merészkedett az elméleti fizika területére. Azért szeretett az elméleti problémákon gondolkodni, foglalkoztatta őt az elektromos és a mágneses kölcsönhatás mibenléte. Elgondolta, hogy talán a vákuum nem is üres, hogy az a valami, ami kitölti, felelős a töltések közti kölcsönhatásért. Ezt a valamit ő mezőnek nevezte, de akkoriban annyira fantasztikus, merész elgondolásnak tűnt, hogy senkinek nem mert róla beszélni. Ma már minden elemi iskolás tudja, hogy létezik elektromágneses tér, elektromos és mágneses mező, de Faraday idején ez teljesen abszurd elképzelésnek tűnt. Egyszer aztán meghívtak egy Waterstone nevű fizikust az egyetemre, hogy tartson előadást a saját felfedezéseiről. Waterstone tömegfóbiában szenvedett, félt a nagy tömegtől, és főként félt sok ember előtt beszélni. Amikor megtudta, hogy nem csupán egy baráti beszélgetésre hívták az egyetem oktatói, hanem 200 hallgató előtt kell előadást tartania, kiverte a veríték, kitalált valami ürügyet és elrohant. Ott várt a 200 diák, Faraday mit tehetett mást, bement előadást tartani. Csakhogy semmiféle kísérleti eszköz,szemléltető dolog nem volt bent, lévén hogy nem kísérleti fizikaórára készítette elő a termet a segéderő. Faraday gondolt egy nagyot és előadta mezőelméletét, gondolva, hogy a hallgatók úgy sem fogják megérteni. így is lett, ám akkor még az volt a szokás, hogy az előadások anyagát hivatásos gyorsíró le- íija, majd pedig nyomtatásban is megjelenik, és bekerül az egyetemi könyvtárba. Egyszer James Clark Maxwell, a földbirtokosból lett fizikaprofesszor, jó svádája miatt a nők kedvence, az egyetemi könyvtárban sétált és kezébe került Faraday előadásának anyaga. Megtetszett neki, elolvasta és megpróbálta matematikai formába önteni. így született meg az a négy egyenlet, amelyből később kinőtt az egész modem világ. Megszületett az elektromágneses térelmélet, amely már magában foglalta a szabad térben tovahaladó elektromágneses hullámokat is, vagyis az elektromos és a mágneses tér szabályos váltakozását. Valójában a négy Max- well-egyenlet még nem differenciálegyenlet formájában íródott, hanem egy azóta már elavult matematikai apparátus (az ún. quatemiók) segítségével. Majd Gibbs írja föl őket a ma ismert formájukban. Ebből a négy egyenletből nőtt ki a rádió, a televízió, a villamoserőmű, a villanykörte, stb. Maxwell azonban ezt nem érte meg. Az elektromágneses hullámokat csak elméleti konstrukciónak tartotta, nem jött rá arra, hogy a fény is ilyen természetű. Az ő halála után fedezte csak föl Herz az elektromágneses hullámokat. Aki viszont szintén csak elméleti jelentőséget tulajdonított neki, és nem érte meg a rádió megszületését. Gazdag László Egyre több utcai készüléket cserélnek ki korszerű kártyásra Fotó: Szundi György A szürkeállomány exodusa A „brain drain”-ről rendezett három napos konferenciát Budapesten az Európa Tanács. Negyven ország képviselői talán nem egészen véletlenül tárgyaltak éppen Budapesten az agyelszívásról, a szellemi tőke, kiművelt emberfők átáramlásá- ról a fejlett ipari országokba. A szakértők úgy tudják, hogy a magyar tudományos kutatók körübelül 30 százaléka jelenleg is külföldön dolgozik. Abban a kérdésben már eltér a véleményük, hogy a közel egyharmados agykiáramlás a legtehetségesebbeket érinti-e elsősorban, vagy inkbáb a „második vonal” károsodik, ahova az újítókat, a műszerek kezeléséhez is értő kutatómérnököket számítják, tehát olyan szakembereket, akik között Einstein nem igen akad, de akik a nyugati bérekhez képest alacsony gázsiért működtetik az agyukat. Lotz Károly képviselő, az ET gazdasági bizottságának alelnöke például úgy látja, hogy a legkiválóbbak mennek el, hiszen „eleve a legjobbakat, a krémet ismerik meg, ők kapnak ösztöndíjat, s így őket hívják vissza a nyugati cégek.” Bratinka József képviselőnek (MDF), aki az Európa Tanácsban résztevő magyar delegáció vezetője, ezzel szemben az a véleménye, hogy kevés az olyan tudós, vagy kutató, aki a végleges letelepedés céljával vállal nyugaton munkát. „Néhány évig kint vannak, aztán visszajönnek. Meghonosítják az idegenben tanultakat, s ezzel a hazai kutatások, az ország hasznára válnak. Ez a mobilitás a demokráciának köszönhető. Nem kell túldramatizálni a helyzetet, aki tehetséges, itthon is érvényesül.” Bratinka József úr szerint a magyar „agyak” fele a jobb műszerellátásért megy külföldre, a másik fele a magasabb fizetésért. A legnagyobb kiáramlás a műszaki, illetve a természettudományos szférákban figyelhető meg. Nemzetközi összehasonlításban a Magyarországot érintő „agyelszívás” nem tűnik olyan súlyosnak, mintha önmagá- banvizsgáljuk. Sokkal nagyobb az agy-elvándorlás például Oroszországból és a FAK-ból. Mészáros Péter, aki az ET parlamenti közgyűlésében a tudományos technológia bizottság elnöke, egy tavasszal Ira- elben megtartott „brain drain” konferencián szerzett tapaszta- taltairól elmondta: az orosz, azerbajdzsán, grúz kivándorlók nagy része magasan kvalifikált szakember, és szinte kizárt, hogy új hazájában álláshoz jusson. Egyes szakterületeken, mint például az orvosok és a mérnökök, a jelentkezők száma többszöröse a meghirdetett pályázatoknak. De aki aztán álláshoz jut, például a We- iszmann Intézetben, az néhány hónap alatt keres annyi pénzt, amelyből aztán otthon évekig megélhet. Ezért különböző programokat dolgoztak ki a további bevándorlás „lestoppolására”, illetve a már Izraelben élők békés hazatelepítésére. Kutatási eszközöket és pénzt küldenek például azoknak az orosz vállalatoknak, amelyek visszafogadják a korábban kivándorolt szakembereket. Nálunk a helyzet nem ilyen drámai, mégis használni tudjuk az izraeli tapasztalatokat. Létrejött a Szellemi Erőforrás Alapítvány, melynek egyik alapítója az említet Mészáros Péter. Az alapítvány céljáról elmondta, hogy különböző pro- jectekkel kívánják segíteni a magyar egytemek fejlesztését, hogy jobb munkakörülményeket biztosítsanak a hazatérő kutatók számára. Egyébként nálunk a belső agyelszívás is egyre erősebb: a nagyobb fizetés reményében egyre több kutató hagyja ott tanult foglalkozását . .. A budapesti „brain drain” konferencián szó esett arról is, hogy Magyarország úgynevezett donorként vesz részt a fejletlenebb országok, Fekete-Af- rika, Ázsia, agy éppen Oroszország megsegítésében. Ott ugyanis még nagyon sok Cser- nobil-típusú atomreaktor működik, és a nyugati szakemberek már nem ismerik ezeket a változatokat. A magyarok ellenben igen, és így közreműködhetnek az atomerőmű modernizálásában. A konferenciák elmúlnak, a problémák megmaradnak. A verseny óriási, s aki kihagy egy-két évet, nem veszi meg a legújabb technikát, az végleg lemarad. Sajnos, ez történt a hazai orvostudománnyal is. Egyetlen szervezet sem tud annyi pénzt szerezni, amennyi megállíthatná a magyar szürkeállomány exodusát. De valami azért már történik. A Szellemi Erőforrás Alapítvány kongresszust rendez a Műegyetemen, melynek kifejezetten az a célja, hogy összehozza a felhasználókat (például a Gyáriparosok Szövetségének tagjait) az egyetemi oktatókkal és a kutatókkal. A művelődési minisztériummal együttműködve pedig alternatív fejlesztési és kutatási programokat írnak ki. A cél mindkét esetben a hazai agyak hazai foglalkoztatása. Mészáros Péter szerint ez a tevékenység nem eredménytelen. „Igaz, hogy nincs annyi pénz, mint régen, - mondja - de az egyetemeken pályázati alapon komoly fejlesztések indultak, melyek egyes tanszékeken lökésszerű átalakulást eredményeztek. Már most is az egyetemeken dolgozik a kutatók 80%-a és csak a maradék az Akadémián”. Gáspár Ferenc V
