Új Dunántúli Napló, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)
1993-10-22 / 289. szám
1993. október 22., péntek Kultúra üj Dunántúli napló 15 II. János Pál pápa tizedik enciklikája „Az igazság ragyogása” Búcsú és emlékezés Az újságíró megkérdezte a pápát, melyik lenne az evangéliumnak az a mondata, amelyet akkor választana, ha csak egyetlen egyet hagyhatna örökül. A kérdezett habozás nélkül válaszolt: „Az igazság szabaddá tesz titeket.” A pápa II. János Pál, az újságíró pedig a Francia Akadémia „halhatatlanja”, André Frossard. Számtalan újságírónak azonban ez a könyvben is megörökített válasz nem jutott eszébe, amikor az új en- ciklika közzététele kapcsán saját gondolatait a közvélemény visszhangjaként papírra vetette. Az október 5-én közzétett en- ciklikáról a nyugati sajtóban már hónapok óta cikkeztek a hiteles szöveg ismerete nélkül, és a sajtóvisszhang hullámai a napokban a napokban magasra csaptak. II. János Pál első, 1978-as megnyilatkozását - „Nyissátok meg a határokat! ...” Az akkori szabad világ hírközlő szervei harsány hangon ünnepelték. Most, II. János Pál pápaságának 10. enciklikáját, az abban foglaltakat számosán vitatják - miközben a csendes többség magát a dokumentumot tanulmányozza, hogy a benne foglaltakról önmaga alkosson véleményt. Miért oly hangos a negatív visszhang? A választ minden olvasó megfogalmazhatja magának hamarosan, ha magyarul is kézbe veheti a pápai megnyilatkozás szövegét, melynek fordítása már folyamatban van. Addig egy rövid összefoglalás segíthet a tárgyilagos tájékozódásban. Nem igényli a tévedhetetlenséget Mi az enciklika? Olyan körlevél, amelyet a Péter-utód pápa küld a katolikus Egyház valamennyi püspökének, és benne az Egyház hitéletét, erkölcsi normáit érintő kérdésekről kifejti hivatalos álláspontját. Ez az egyházkormányzat modem módszerének tekinthető, mert az első enciklikát XIV. Benedek pápa 1740-ben írta, és a legutolsó e sorozat 245. tagja. Érdemes megemlíteni, hogy a századforduló pápája, XIII. Leó 25 éves pápasága alatt 45 enciklikát tett közzé, köztük a híres Rerum No varum kezdetűt, amely a munkásság helyzetével foglalkozott. Az enciklikák nevét a kezdő szavak adják, eredeti nyelvük latin. A szóban- forgó enciklika hivatalos neve: Veritatis Splendor. A pápa rendszerint nem egyedül, hanem munkacsoport segítségével készíti el a szöveget. A jelenlegi, alapvető erkölcsi kérdésekkel foglalkozó enciklika készültét II. János Pál pápa hat évvel ezelőtt jelentette be és a 180 oldal terjedelmű szöveg gondos mérlegelés eredménye. Az enciklika a munkatársak közreműködése ellenére teljes mértékben a pápának tulajdonítható. Nem igényli magának a „tévedhetetlenséget” - a pápák ezzel csak a legritkább esetben élnek -, mégis, az Egyházhoz tartozók az Örök igazságokra nyitottan, pozitív hozzállással kell, hogy fogadják a Tanítóhivatal megnyilatkozását. Az enciklika címzettjei Ez annál is inkább így van, mert az enciklika a kétezer éves kereszténység erkölcsi tanításának néhány, az ember természetével, cselekedeteivel kapcsolatos alapigazságát fejti ki a jelen kor kérdéseivel, kételkedéseivel, tagadásaival szemben. Számos tárgyalt alapigazság a kereszténységen túlmenően az egész emberiség öröksége, az emberi és személyi jogok nélkülözhetetlen fundamentuma. A pápai tanítás olyan egyetemes módon fogalmazza meg mondanivalóját, hogy minden ember az enciklika címzettjének érezheti magát, noha hivatalosan a katolikus Egyház püspökei a címzettek. A pápa azért tartotta szükségesnek a keresztény tanítás további elmélyítését, és annak közzétételét, mert számos szellemi irányzat már nem néhány erkölcsi normát vont kétségbe, hanem az erkölcsi örökség egészét próbálja relatívvá tenni. Az enciklika elsősorban nem a tévedések lajstromba vétele és valamiféle dörgő hangú elítélése, hanem a keresztény szabadság üzenetének meghirdetése: a felelős, emberhez méltó szabadság a felkutatott, megismert és elfogadott igazság fényében/ra- gyogásában segíti az embert a kiteljesültséghez, az igazi boldogsághoz. Erkölcs, szabadság és igazság Az enciklika három részre oszlik. Az elsőben a pápa - rá jellemző módon - szentírási alapon kezdi meg az emberi cselekedet erkölcsiségének a tárgyalását. „Mit kell tennem?” - kérdezte a gazdag ifjú Jézust (Máté evangéliuma, 19, 16-22). Éz a kérdés minden emberben fölmerül, ám gyakran rossz helyen kutatnak a válasz után. A keresztény erkölcs lényegében Jézus válaszán nyugszik, kifejtése viszont mindig az adott kor nyelvén történik. Eszerint az emberi cselekvés Istennek alárendelt, mert ő „egyedül jó”. Az emberi cselekedet erkölcsi jósága az örök élettel kapcsolatban van, és a tökéletességre törekszik. A második rész alapeszméje: a szabadságot az igazságtól néni lehet elválasztani. Az ember kötelessége az igazság keresése. A szabadság csak az igazság fényében nyeri el értelmét, különben szabadosságba, sőt szolgaságba torkollik. A jelenlegi kultúra elfelejtkezik az emberi természetről, ami minden emberben közös. Ezért mindenki a maga „alternatív” igazságát keresi, ami különbözik a többiekétől. Innen származnak a társadalmi élet feszültségei egyének és csoportok között, majd az értetlenségek, s végül az erőszak. Az erkölcsi értékek viszonylagossá tétele, mintha azok érvényessége, igazsága elfogadottságuk vagy elutasítottságuk statisztikai mutatói szerint változna, mindez olyan jelenség, amit a keresztények nem fogadhatnak el. A történelemben most fordul elő először, hogy az erkölcsi alapelveket a közvélemény állásfoglalásától igyekeznek függővé tenni, és ez az egész emberiség számára mérhetetlenül súlyos következményeket tartogat. Az egyházi vezetők felelőssége A pápa a harmadik részben az illetékes egyházi vezetők felelősségét hangsúlyozza. Megjegyzendő, hogy a katolikus hittől és tanítástól már régóta eltávolodott teológusok ezt a felelősségteljes intést igencsak zokon vették. „Az igazság szabaddá tesz titeket” - A pápai enciklikát, amely a kétezer éves keresztény tanításon alapszik, ennek fényében kell tanulmányozni. Az esetleges, tetszőleges, viszonylagos igazságként felvillanó eszmék kergetése helyett annak kell örülni, hogy "az igazság ragyogása" az új évezred küszöbén sem veszít fényéből, erejéből. II. János Pál szavaival: „a pápa nem azért van, hogy megváltoztassa, hanem hogy megőrizze mindazt, amit kapott”. Dr. Török József teológus Megkésett búcsú LŐ- RINCZE LAJOStól, és emlékezés életére. Aligha akad ebben a harmadnyi kis hazában olyan újságot olvasó, rádiót hallgató, tévét néző, öreg vagy fiatal hazánkfia, aki nem tudta volna, hogy kicsoda ő. Ha valakinek családi körben, munkahelyén vagy bárhol, ahol a helyes magyar nyelvhasználat szóba kerülhetett, kétsége támadt, s a vitatott kérdésben nem sikerült a többiekkel közös véleményt kialakítani, gyakran hangzott el a javaslat: Kérdezzük meg Lőrin- czét! A legkülönfélébb kérdéseket intézték hozzá a nyelvtan, a magyar nyelv története, a szókészlet, a szavak eredete, a szólások és közmondások, a földrajzi és személynevek, de talán a legtöbbet a népnyelv, a magyar nyelvjárások köréből. És szinte észre se vette maga sem, ő lett az élő magyar nyelvművelés, a legnemesebb értelemben vett tudományos nyelvi ismeretterjesztés, az Édes Anyanyelvűnk apostola. Nyelvész kollégái jól tudják, mit alkotott a magyar nyelvtudomány különféle területein. Önálló kötetek, tanulmánygyűjtemények, szakfolyóiratok, szaklapok híven őrzik ezeket. Életművének legcsillogóbb gyémántja mégsem a szigorúan tudományos teljesítmény, hanem az, amit így nevezhetnénk: az anyanyelvi köztudat és öntudat megteremtése, fejlesztése és fönntartása. A háború utáni bénultságából többek között ő ébresztette nyelvünket. A nacionalizmus, a narodnyikizmus súlyos vádját is vállalva bátran szót emelt a magyar nyelvért. Nemcsak megmaradásáért, hanem gazdagításáért, szépítéséért, jobbításáért. Az ő nevéhez fűződik az a forradalmi változás, amely a magyar nyelvművelésben végbement, s amit az ő szavaival pozitív nyelvművelésnek nevezzünk. Az előzőnek negatív voltát az jelentette, hogy a nyelvhasználat útjai mellé sűrűn tűzdelték le a tilalomfákat: ez se helyes, így se szép, úgy se jó. Ennek következtében még a nyelv legavatottabb használói, művészei is elnémultak baráti társalgás közben (Illyés ír erről) attól való szorongásukban, hogy partnerük fejükre olvassa nyelvi botlásaikat. A pozitív nyelvművelő Lőrincze mindenkit bátorított, beszélésre, írásra biztatott, s közben arra tanította a nép apra- ját-nagyját, hogyan kerülheti el a buktatókat, a nyelvi botlásokat. Ajánlásait, javaslatait bámulatos gazdagsággal adatolta, támogatta meg a magyar irodalomból, a régi magyar nyelvből, a nyelvjárásokból, de mindenekelőtt a Bibliából vett példákkal. Életem egyik nagy ajándékának tekintem, hogy ismerhettem őt, barátja lehettem egyrészt életsorsunk, származásunk sok rokon vonása okán, majd érdeklődésünk azonossága révén, sok-sok ünnepélyes vagy meghitt, bensőséges találkozás, együttlét által. Fájdalom, mindez már emlék, de maradandó emlék. Egyetértésünk bizonyságául a róla készült protréfilm utolsó mondatát idézem: ő így mondta: „Hit és meggyőződés nélkül nem lehet semmit se igazán véghezvinni.” Rónai Béla II. János Pál pápa október 6-án a Szent Péter Bazilikában kezet fog a szokásos kihallgatáson megjelent hívőkkel. Ez volt első nyilvános megjelenése a Veritatis Splendor átnyújtása után. Az ezredforduló legátfogóbb hazai ismerettára Magyar Nagylexikon Egy ifjú huszárkapitány felállt az országgyűlésen és magát mentegetve, hiszen neki itt szava is alig lehet még, felajánlotta birtokainak egy évijövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására. Az ifjú huszárkapitányt Széchenyi Istvánnak hívták. A nevezetes nap dátuma: 1825. november 3. Az Akadémiai Kiadó igazgatója ezt a napot választotta ki, hogy most, 1993 november 3-án bemutassa országnak, világnak a Magyar Nagylexikon első kötetét. / * Hosszú és meglehetősen göröngyös út vezetett idáig. Az utolsó magyar nagylexikon, a Révai (az eredeti és nem az utánnyomás) második pótkötete is több mint fél évszázaddal ezelőtt, 1935-ben jelent meg. 1954-ben határoztak úgy, hogy a Nagy Szovjet Enciklopédia mintájára közzéteszik a Nagy Magyar Enciklopédiát is. Elkezdődött a szócikkek íratása, de 1956-ban leállt a munka és végül, a használhatónak vélt , anyagokból, 1957-61-ben megjelent a 6 kötetes Új Magyar lexikon. Nemcsak a szakemberek, a laikusok is érezték, gyengécske, alig használható ez a kiadvány. Ezért az Akadémiai Kiadó úgy határozott, hogy mielőtt a nagy fába vágnák a fejszéjüket, előbb szaklexikonokat adnak ki. Meg is jelent szép egymásutánban a Film, az Irodalmi, a Művészeti, a Néprajzi, a Műszaki, a Természettudományi és egyéb lexikonok hosszú sora. 1970-ben született azután döntés arról, hogy most már mégis csak itt az ideje a Nagylexikon megjelentetésének, de hol a szerkesztőbizottság változása, a szerzői-lektori munka nem kielégítő színvonala, a határidős fegyelemmel volt probléma, hol a pénzhiány akadályozta a munkát, s most a politikai természetű átírási kötelezettségekről még nem is beszéltünk. 1991-ben az Akadémia tudós testületé úgy határozott, hogy átadja az egészet a Kiadó kompetenciájába. Ekkortól számítható igazán a megvalósuló Nagylexikon története. A korábbi számítógépes problémák - kicsi volt az első gépek kapacitása -, egy új korszerű rendszer munkába állításával megoldódtak, s végül Élesztős László főszerkesztő és Rostás Sándor főszerkesztőhelyettes vezetésével összeállt az első kötet anyaga. A debreceni Alföldi nyomdában már elkészült a szép bordó kötéses A-tól Anc-ig (kék velurbársony kötésben és dísztokban kapják a drágább luxuskiadást a megrendelők), mintegy 50 ezer példányban.- Egy lexikon szerkesztőinek, még a címszavak megiratása előtt, el kell dönteni egy sor fontos kérdést. Mik voltak tehát az alapelvek, amelyek nyomán a megbízásokat kiadták - kérdezem Élesztős László főszerkesztőt.-Először is döntöttünk abban, hogy ez nem enciklopédia, itt a címszavak rövid, tömör megfogalmazására vállalkozunk. Aztán azt is el kellett dönteni, hogy a külföldi - elsősorban földrajzi - nevek átírásakor milyen elvet követünk. Mi a - közismereti jelleget fontosnak tartva - a fonetikus átírást választottuk. Mindig nagy gond, hogy az élő emberek közül ki kerüljön be a lexikonba és ki ne. Nos, a művészekkel, írókkal egy kicsit bőkezűbbek voltunk, de pl. az egyes tudományágak szaktudósai közül azt az 5-10 vitathatatlan személyiséget választottuk ki, akiket a szakma és adott esetben a közvélemény is a legfontosabbnak tart.- Ebből keletkeznek mindig a lexikonbotrányok.-így van, főként terjedelmi okokból mégis úgy döntöttünk, hogy mostanában már elég sok Ki kicsoda jelenik meg, mi nem vállalkozunk arra a teljességre, ami azoknak szükségszerű igénye. Jelzem, mennyire naprakészek szerettünk volna lenni, már a kézirat nyomdába adása idején halt meg a belga király és mi ugyan szerettük volna az utódját is megnevezni, de mire Albertet megválasztották, addigra a mi nyomdai filmünk már elkészült, és így azon nem tudtunk változtatni. Majd benne lesz az első pótlásban.- Arra akkor bizonyára sokat kell várni.- Remélem, hogy nem. A tizenhat kötet megjelentetését 2000-ben szeretnénk befejezni. Bízunk benne, hogy a kezdeti, szükségszerűen lassúbb tempó után, később évente 2-3 új kötettel tudunk előállni. A pótköteteket viszont nem akarjuk a legvégére hagyni. Terveink szerint minden 4-5 kötet végén kiegészítésként összeállítjuk, ami az első kötetekből kimaradt illetve ami a megjelenése óta változott ...- Tizenhat kötet, összesen mintegy 150-160 ezer, kötetenként tehát mintegy 9-10 ezer címszó. Minden oldalon átlagosan egy, de inkább két illusztráció, ami összesen mintegy 1000 színes illetve fekete-fehér képet és 40 térképet jelent. Ez a hivatalos „mérlege" a Magyar Nagylexikonnak. A szerkesztője mégis mire a legbüszkébb?- Ha már a képek is szóba kerültek, annak is nagyon örülünk, hogy a többsége eredeti, máshol még nem, vagy alig publikált. A legbüszkébbek azonban arra vagyunk, hogy ez a lexikon nem külföldi átvétel, nem fordítás hanem minden sorában a magyar kultúra és műveltség szempontjaira különösen figyelő eredeti magyar munka. Bernáth László i I 4 i
