Új Dunántúli Napló, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)
1993-10-02 / 269. szám
8 aj Dunántúlt napló 1993. október 2., szombat * Az Egyesült Államok volt budapesti nagykövetének emlékiratai A vonakodó csatlós „Magyarország tartott ki legtovább a német követelésekkel szemben” Bethlen István és Kánya Kálmán eszmecseréje a kormányzói fogadáson (archív fotó) „Aki keveset tud a múltról és még kevesebbet a jelenről, nem tud semmit a jövőről” J. F. Montgomery Karcsú, elegáns könyvecske hagyta el a napokban a nyomdát. A magyar könyvkiadás régi adósságát törlesztette a Zrínyi Kiadó, amikor dr. Barabás Miklós avatott tollú fordításában megjelentette - az angol hadak tábornagyával és Rommel legyőzőjével semmiképpen össze nem tévesztendő - J. F. Mont- gomerynek, az Egyesült Államok volt budapesti nagykövetének emlékiratait. A szerző 1934-1941 között képviselte hazáját Magyarországon s visz- szaemlékezéseit 1947-ben jelentette meg.1® Ahol az események formálódtak Mint egy nagyhatalom hivatásos diplomatája mindenütt megfordulhatott azokban a végzetes esztendőkben, ahol a történelem eseményei formálódtak s élesszemű megfigyelőként pontos képet tudott alkotni magának a magyarországi eseményekről. Plasztikusan ábrázolja a korszak főbb szereplőit, a szivarozó Auguszta főhercegasz- szonyt, „aki nem tudta, mikor illik hazamenni”, az „excentrikus és fegyelmezetlen” Albrecht főherceget s apját Frigyest, aki parasztnak öltözve hosszúszárú pipából pöfékelve támogatta mosoni palotája kapufélfáját, „talán arra várva, hogy egy járókelővel elbeszélgethessen”. Szentanúja volt, amikor a 72 éves kormányzó, a „szókimondó öreg tengeri medve” személyesen teremtett rendet az Operaházban, felpofozva néhány Szálasit éltető nyilas sü- völvényt. Tisztelet és megbecsülés hangján emlegeti a méltatlanul elfelejtett Kánya Kálmán külügyminisztert, aki „gyakran volt kénytelen megragasztani a porcelánt, melyet (Gömbös) miniszterelnök felelőtlen kijelentései összetörtek”. A könyv gazdag irodalmat ölel fel, nem szorítkozik kizárólag a nyugateurópai szerzőkre a túllépve a magyarfaló Seton Watson és a demokráciákban csalhatatlan látnoknak tartott doktrinér Jászi Oszkár művein, bőven merít a magyar forrásokból is. Az emlékiratban 77 munkára történik hivatkozás, köztük Andrássy, Apponyi, Bethlen, Gratz Gusztáv, Teleki Pál műveire, otthonosan mozog a magyar történetírás területén felhasználva Balanyi, Eckhart, Hóman Bálint, Kosáry Domonkos, Lukinich és Marczali könyveit. Közel állhatott hozzá a 48-as szabadságharc, olvasta Görgey és Klapka visszaemlékezéseit, az aradi vértanú Lei- ningen tábornok feljegyzéseit és naplóját, három művet Kossuth- ról és egy további tanulmányt a szabadságharc angol vonatkozásairól. A magyarság egyharmada „Mivel Németország volt az ellenség, ezért Németországnak nem volt igaza, és mert nem volt igaza, azért osztrák-magyar szövetségesének sem volt igaza” foglalja össze a bevezetőben alapelveit az 1919-20-as béketárgyalásoknak. A győztesek minden vitás kérdést a csehek, a románok és a szerbek javára oldottak meg, ott is így jártak el, ahol nem okozott volna nehézséget az igazságos döntés. A magyarságnak kb. egyharmada került idegen uralom alá, s ennek az egyharmadnak a fele szükségtelenül volt kénytelen elszenvedni a sorsát. „Ha Japán legyőzött volna bennünket és csatlósává tette volna Kanadát és Mexikót, ha Texast Mexikónak, New Englandot pedig Kanadának adta volna, ha annektálta volna Kaliforniát és Oregont, valószínűleg a nem-nem-sohához hasonló valami lángolt volna a szívünkben”. Ezért a „revizio- nizmust nem lehet azonosnak tartani az agresszióval, mint ahogyan azt el akarták velünk hitetni.” A Népszövetség soha nem is gondolt arra, hogy fontolóra vegye a magyar kívánságokat, Franciaország „rövidlátó, szűk látókörű” politikát folytatott s az angol politika „ostobasága” egymás mellé kényszerítette Mussolinit és Hitlert. Az így kialakult helyzet még a megmaradt cselekvési szabadságától is megfosztotta Magyarországot, többé nem tudott egyensúlyozni a két hatalom között. Benes gyakorlatilag Hitler kezére játszott, amikor politikája a Habsburg monarchia visszaállítását és a Duna-menti egységet súlyosabb veszélynek tekintette, mint az osztrák Anschlusst. A független Ausztria Európa stabilitásának sarokpillére volt. Magyarország „sokkal mesz- szebb látott, mint mi. Ha hallgattunk volna a magyar államférfiakra, akkor talán képesek lehettünk volna arra, hogy korlátozzuk Sztálin diadalait Hitler bukásának órájában. Mi nem ígértünk nekik semmit, mi csak fenyegetőztünk; pedig tagadhatatlan tény-Magyarország - oázis Hitler sivatagjában - tartott ki legtovább a német követelésekkel szemben.” „A magyarok sokszor megkérdezték tőlem, hogy segíthetnénk-e Magyarországon, ha a mi politikánkat követné .. .de kénytelen voltam azt válaszolni, hogy nem segíthetnénk, s nem is tudom, hogyan tudnánk segíteni.” Végsőfokon a hadbalépett Magyarország „rossz oldalon harcolt, mint Hitler szövetségese, de ugyanakkor jó oldalon is, mint Szovjetoroszország ellenfele”. A szerző 1941 tavaszán a barátság viharos megnyilvánulásai között virágtenger és ajándékok áradatával körülvéve „könnyes szemmel” hagyta el Budapestet, könyve alapján hazánk őszinte barátjának ismertük meg. Tárgyilagos barátsággal Ez a barátság azonban nem akadályozta meg a tárgyilagos kritikát. Hamar észrevette, hogy az országban a mezőgazdaságilag megművelhető földek „rosszul voltak elosztva”, a mezőgazdasági munkások nagyobb része nem tartozott a szakszervezetekhez s csak nagyon kis mértékben részesült betegségi és öregségi biztosításban. Tényleges szegénység azért volt megfigyelhető a mezőgazdasági munkásság körében, mert nem látszott elegendő munkaalkalom számára. Áttérve személyi kapcsolatokra, amíg rendkívül jó, sőt baráti viszonyt létesített Kányával s nagyrabecsülte a kormányzót, nagyon derék és tehetséges embernek tartotta fiát és vejét, de igen negatív képet rajzolt pl. Csáky külügyminiszterről, akivel egy indiszkréciója miatt minden kapcsolatot meg is szakított. Telekinek terhére rója, hogy „nem tudta, mi megy végbe a honvédségben” és a „saját bölcsességébe vetett túlzott bizalmának sok köze van mindahhoz, ami később történt”. A szerző távozása után is nyomon követte a magyarországi történéseket, itt azonban már csak írásbeli anyagra és ellenőrizhetetlen mendemondákra is támaszkodott, így például 1944 október 15. ábrázolásában álláspontja helyesbítésre szorul. Egyéb forrásokból tudjuk, hogy Montgomery aktív szerepet játszott a száműzetésben élő kormányzó megsegítésében. A szerző magyarbarátsága lehetett az oka, hogy közreműködését a háborút lezáró béke- tárgyalások során nem vették igénybe, s évtizedek során titokzatos kezek eltüntették a fent ismertetett munkájának szinte valamennyi példányát az amerikai könyvtárakból. Alig lehetett egyetlen darabját megtalálni, hogy a fordítás munkája elvégezhető legyen. Nemcsak országoknak, a könyveknek is megvan a maguk sorsa. Dr. Páva István 1@John Flournoy Montgomery: Hungary, the unwilling satellite (Magyarország a vonakodó csatlós) New-York. The Devin-Adair Company Magyarul magyarán E miatt vagy ez miatt? Gandhi Gimnázium A pécsi Gandhi Gimnázium és Kollégium pedagógiai vezetői állásának betöltésére pályázatot írt ki a Gandhi Alapítvány kuratóriuma. A cigány gyermekek különleges helyzetéhez igazodó oktatást és nevelést, valamint a továbbtanulásukhoz esélyt nyújtó intézmény élére egyetemi képesítésű tanárok pályázatát várják, akik a Gandhi Álapítvány pedagógiai koncepciójához illeszkedő részletes vezetői elképzelésüket és szakmai önéletrajzukat is benyújtják. A pályamunka elkészítéséhez szükséges és a gimnázium működésére vonatkozó részletes információk és dokumentumok személyesen vagy postai úton szerezhetők be a Gandhi Alapítvány pécsi, János utca 11. szám alatti irodájából. Ugyanoda kell címezni a pályázatokat is, melyek beérkezési határideje október harmincegyediké. „Tűzijáték” a Jupiteren? A Jupitert jövő júliusban több üstökös fogja eltalálni, amelyek egy hidrogénbomba erejével felrobbannak. A legnagyobb becsapódó darab átmérője becslések szerint tíz kilométer. A számítások szerint az összeütközések a bolygó hátoldalán következnek be, s a Jupiter atmoszférájában az utóhatások csak akkor lesznek mérhetőek, amikor a bolygó néhány órával később, a tengelye körül elfordul. Nem múlik el nap, hogy a rádióban, tévében ne hallanék efféléket: Ez mellett a jelenség mellett nem mehetünk el - Ez nélkül tétlenségre vagyunk kárhoztatva - Ez miatt lelassult a munka. Az ez mellett, ez nélkül, ez miatt és társaik nemcsak nyelvi modorosságnak minősíthetők, hanem kiejtési hibának, amely ellen a beszélők többségének egészséges nyelvérzéke tiltakozik. A hibát a határozott névelő alakváltozatainak használatával magyarázhatjuk. Szinte mindenki tudja, hogy mikor a és mikor az. Az ország és a haza, sohasem megfordítva: a ország és az haza. A régi magyar nyelvet, amelyben csak a z-s alak élt, természetesen most figyelmen kívül hagyjuk. A szabály úgy szól, hogy magánhangzóval kezdődő szavak előtt az, mássalhangzóval indulók előtt pedig a. Ez azonban nemcsak a határozott névelőkre érvényes, hanem a hozzájuk közel álló, belőlük származó mutató névmásokra is. Tehát az e mellett, e nélkül, e miatt a helyes, mert mindegyik mássalhangzóval kezdődik. A mutató névmásoknak vannak hosszabb, nyomatékosító alakjai is: ama, eme, amaz, emez. Ezeknek a helytelen használatával már nemcsak szóban, hanem írásban is gyakran találkozunk: eme ötlet, eme elvek. Ez a jelenség fordítottja az előzőnek. Az ott fölösleges z ugyanis innen hiányzik. Ha a helyesnek elfogadott köznyelvi megoldás alapját, eredetét kutatjuk, eljutunk nyelvünk hangtani arculatához, a jóhangzás, sőt a széphangzás, az eufónia jelenségéhez. E szerint ugyanis az ez miatt és az eme elvek féle szókapcsolatok használata vétség nyelvünk jóhangzása ellen. Ugyanis az egynemű vagy rokon természetű beszédhangok egymás mellé kerülése igen változatos kiejtési, hangképzési próbatétel elé állít bennünket. Ezeket a próbatételeket általában törvényszerűen oldjuk meg. Két vagy több magánhangzó egymás mellé kerülése és kiejtése sajátos feladat. Nyelvtani és helyesírási szempontból teljesen szabályosak például a következő szóalakok: fi-a-i-é-i, bolivi-a-i-é-i. Viszont amikor kimondjuk őket, akkor a magánhangzók között j féle hangokat ejtünk. Ezekkel töltjük ki a közöttük keletkező hangűrt, ahogy ezt a jelenséget a hangtan kutatói nevezik. Ugyanez figyelhető meg a dió és a fiam gyakran használt szavainkban is. A nem gyakorlott levélírók így is írják: dijó, fijam. Ez a szabály azonban nem kivétel nélküli. Nyelvünk ugyanis megtűri, hangsúlyoz- zom: megtűri az azonos és az eltérő mássalhangzók egymás- mellettiségét: beenged, kiismer, beáll, szemébe ötlik. Sőt ezekben helyteleníti a magánhangzóknak ejtéskönnyítő j-vel való összekapcsolását: bejenged, kij- ismeri, bejáll. Ha tudjuk, hogy a szóban forgó esetekben hol kell és hol nem kell az hang, nem vétünk többé a helyes kiejtés egyik szabálya ellen. Rónai Béla Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés október 11-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. emelet. A szeptember 18-i lapban közölt rejtvény megfejtése: Szerencse, hogy csak ez az egy utas késte le a gépet. A helyes megfejtők közül utalványt nyertek: Magda Gézáné, Kistamási, Fő út 11. Kosa Károly, Pécs, Erzsébet u. 8., Pál József, Magyar- egregy, Kossuth u. 7„ Vácziné Lakatos Anikó, Sásd, Akácfa u. 6., Turányi Béla, Nagyhajmás, Fő út 95. Az utalványokat postán küldjük el.
