Új Dunántúli Napló, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)

1993-10-13 / 280. szám

Szerencse fel, szerencse le, ilyen a bányász élete - hangzott szívszorítóan a bányászhimnusz megrendítően szép dallama Va­sasbányán 1993. szeptember 30-án, a bányából kihozott utolsó csille szén mellett. A so­káig reménykedők könnyező szemmel vették tudomásul a kegyetlenül szigorú döntés végső állomását. Vasasbánya szerencséje leáldozott, kihunyt az utolsó pislákoló bányász­lámpa, elhallgattak a hűségesen dübörgő gépek, kihullt az acélökölből a csákány. A sze­mekben mélységes szomorúság tükröződött. Naponta néztek farkasszemet a veszélyei, s pontos munkával óvták egymás életét. Az egy­másrautaltság, az összetartozás, az azonos sors kapcsolta egybe a bányászközösséget a veszé­lyes mélyben ugyanúgy, mint a bányásznapi majálison vagy a hősi halottak gyászos temeté­sén. A bányásztelepülés lakossá­gának összetétele a hetvenes évektől fokozatosan megválto­zott, amikor a vasasi bányá­szoknak Kertvárosban adtak la­kást. Ugyanakkor buszok soka­sága hordta Baranya falvaiból Vasasra a bejáró dolgozókat. Talán ez volt az első jelentős rossz döntés, amelyet a vasasiak nélkül hozta meg a vasasi érde­kek ellenére. S Vasas - bár ontotta a nép­gazdaságnak akkor még nélkü­lözhetetlen fekete szenet -, ettől kezdődően fokozatosan elma­radt, hátrányos peremterületté vált. S ma, amikor a település el­vesztette egyetlen jelentős munkahelyét, komoly gondok­kal küszködünk. Vasason rosz- szak az utak, nincs járdarend­szer, nincs gáz és szennyvízcsa­torna. Még a mindannyiunk ál­tal szép emlékeket őrző, kedves Bányászotthon sorsa is kétsé­ges. Igen sok a nyugdíjas, a be­tegség miatt rehabilitált, az idő előtt nyugdíjazott megkesere­dett ember. A bánya bezárása élesen veti fel a gondokat: ho­gyan tovább? Kik, mikor és ho­gyan képviselhetik hathatósan a település érdekeit? Míg 1985. és 1990 között két tanácstag te­vékenykedett és elöljáróság se­gítette a közigazgatási munkát, jelenleg egyetlen képviselőt ka­pott három, hajdan önálló tele­pülés, Vasas, Hird és Somogy. Mi módon lehet eredményeser változtatni a jelenlegi felhalmo­zódott kudarchelyzeten? Miképpen lehet levezetni a megjelenő szociális feszültsé­geket s enyhíteni a mindinkább megmutatkozó szegénységet? A döntést meghozták és vég­rehajtották: a bánya bezárt, tíz millió tonna szén a mélyben pi­hen. De nekünk vasasiaknak felelnünk kell a kihívásokra, mert sokasodó gondjainkat el­sősorban magunknak kell meg­oldanunk. Elő kell vennünk a bányászoktól örökölt igazi kö­zösségi szellemet, a veszély- helyzetben megmutatkozó fel­ismerő képességet és a határo­zott cselekvést. Tóth Mihályné iskolaigazgató Ki ellenőrizné? Az állami vállalatok átalaku­lásával és az állami tulajdon privatizálásával összefüggő munkavállalói beleszólást a 119/1991. (IX. 12.) Korm. ren­delet tartalmazza. A rendelet ér­telmében a munkavállalókat tá­jékoztatni kell mindazon kérdé­sekről, amelyek a privatizáció következményeként a munka- vállalók foglalkoztatását, kere­seti és bérviszonyait, munkafel­tételeit, szociális ellátását, a munkavállaló tulajdonszerzés lehetőségeit rögzítik. Nem tudom, hogy a privati­zációval megbízott szervezetek a rendeletet elolvasták-e, mert legtöbb esetben a munkaválla­lók különösen a címnélküliek a minimális tájékoztatást sem kapják meg. A miértre, könnyű válaszként a Kurír 1993. szep­tember 22-i számát kell elol­vasni, amelyben a főprivatizá­ciós Szabó Tamás tárcanélküli miniszter azt a választ adta egy kérdésre, hogy a dolgozókat szerény mértékben kell a tulaj­donlásba bevonni. Ha az alapelmélet ez, akkor érthetővé válik a dolgozók ki­szorítása. A munkavállalók ne­vében önjelölt szervezőbizott­ságok, vezetők szerveznek, a vállalati vagy cca 5% értékéért ma született szervezetek átalakí­tanak, értékesítenek, legke­vésbé azoknak, akik a vagyont létrehozták. Kovács Endre Az 56-os forradalom mártírjai Az 1956-os forradalom és szabadságharc harminchetedik évfordulójára készülünk. Sajnos csak 10 napig tartott a dicsőség, mert a szovjet tankok és a ma­gyarországi AVH lehengerel­ték, megbuktatták a forradal­mat. Pécsett a rövid 10 nap alatt nem volt vérfürdő, egyetlen emberen sem álltak halálos bosszút, bár nagyon sok meg­kínzott embernek erre komoly oka lett volna. 1956. november 4-e után a szabadságharcosok egy része a Mecseken folytatta teljesen ki­látástalan harcát. A harcokban ismereteink szerint tizenöt személy halt hősi halált: Ábra­hám László 14 éves tanuló, Ba­logh Antal 40 éves Zsolnay gyári munkás, Bóhurg Gyula 44 éves komlói munkás, Kin­cses József 25 éves honvéd hadnagy, Kovács János 19 éves munkás, Málics Ottó 30 éves bányász, Petrus Józsefet 1958-ban halálra ítélték és fel­akasztották, 36 éves volt, Rá­bai Rudolf 25 éves cipész, Sá­tor Imre 19 éves fogatos, Schwab György 16 éves bá­nyász, Varga Gábor 52 éves munkás, Vérségi Jenő 19 éves munkás Székesfehérvárott se­besült __ meg, Zab Ferenc 20 éves, ÁVH-osok ölték meg. És végül egy ismeretlen mártír, akiről semmi adatunk nincs. Mint minden évben, idén is a pécsi dóm mögötti kopjafánál gyászünnepségen kívánunk megemlékezni mártírjainkról. Ők azok ellen harcoltak, akik nem ismertek hazát, embert, de az emberi becsületről sem volt fogalmuk, ellenségként kezel­tek mindenkit, aki nem vált talpnyalóvá. Ez a diktatúra lé­nyege. Ebben az évben még ünnye- pélyesebbé kívánjuk tenni a gyászemlékezést. Ä kopjafánál, mely a mártírok jelképes sírhe­lye, a katolikus, a református és az evangélikus egyház kíván gyászszertartást végezni. Erre a megemlékezésre, mely előre­láthatólag október 23-án dél­után 3 órakor lesz, minden pécsi honfitársunkat ezúton is tiszte­lettel meghívunk. Dr. Berényi István A kormány által a nyáron el­fogadott „tömeges privatizá­ciós” program kimondott célja az állami tulajdon gyorsított privatizációja a magyar állam­polgárok mind szélesebb köré­nek tulajdonhoz juttatása ré­vén. Ennek érdekében minden 18. évet betöltött magyar állampol­gár számára 100 ezer Ft-os egyéni részvényvásárlási keret járna, hitelképességi vizsgálat s a személyes vagyon kockázta­tása nélkül, az igénybevett hitel kamatmentessé tételével. A tömeges privatizációról Egy ilyen privatizációs tech­nika bevezetése szolgálhat poli­tikai, szociálpolitikai vagy köz- hangúlatjavító eszközként, de egy jól működő magángazdaság kialakulását nem segíti elő. Mindenfajta osztogatásos priva­tizációnak az a végeredménye, hogy vagy az értékpapírok má­sodlagos piacán (lásd magyar kárpótlási jegyek, cseh és szlo­vák kuponok), vagy a tömeges tönkremenetel után olcsó föld vásárlásokkal tőkeerős befekte­tési csoportokhoz, ügyes és a tűzhöz közelálló nagyvállalko­zókhoz, s külföldiekhez kerül az állami vagyon. Ugyancsak a problémának a másik oldala, hogy ma Magyar- országon alig található olyan ál­lami vállalat, amely kisrészvé­nyesek számára legalább közép­távon jövedelmező befektetési lehetőséget jelente. FIDESZ, Gazdasági kabinet Milliók megdöbbenten figyelnek Vannak más megoldások is / / Állásfoglalás a MÁV átszervezése ellen A munkavállalók, a nyugdí­jasok milliói döbbenten figye­lik a TB Önkormányzatnak azokat az intézkedéseit, ame­lyek nem a betegellátás javítá­sára, hanem döntően az üzleti szempontok figylembevételére irányul. Ilyen intézkedése: ezentúl nem a kezelőorvos szaktudása, hanem a gyógyszer olcsósága az irányadó a gyógyszer al­kalmazásánál. A legújabb TB önkormány­zati intézkedés pedig a táppénz igénybevételének jelentős szűkítésére irányul, teljesen figyelmen kívül hagyva az egészség biztosítottságára vo­natkozó alapvető emberi jogot. Ugyancsak figyelmen kívül hagyják: hogy a munkaválla­lók és a nyugdíjasok nagy többsége vásárlóerejét folya­matosan és jelentősen csök­kentik, a betegségek száma nő. így több gyógyszerre és táp­pénzre van szükség. Ugyanakkor nemcsak a TB önkormányzat ellen, hanem a megvalósítása érdekében sza­vazók is megdöbbentően ész­lelték, a TB és a Nyugdíj ön- kormányzatok első tényke­dése a saját tevékenységük je­lentős díjazása volt. Látni­való, hogy mennyire szüksé­ges a tényleges demokráciá­nak megfelelő jogszabály al­kotás, amely a nép akaratát, a néphatalmat nemcsak a sza­vazás pillanataira korlátozza, hanem azt folyamatosan biz­tosítja az ellenőrzés és a visz- szahívhatás útján. Ugyancsak közérdekből és a dolgozók egyetemes szolidari­tási kötelességéből eredően szükséges, hogy állást foglal­junk a MÁV olyan átszerve­zése ellen, amely dolgozóinak jelentős számú elbocsátását tervezi. Nagyon sajnálatos, hogy gazdaságunk átszervezése szinte minden területen dön­tően a munkahelyek igen je­lentős leépítését, ugyanakkor a régi és új vezetők jövedelmé­nek igen jelentős növekedését jelenti és egyúttal az ország gazdasága fokozódó műkö­désképtelenségét eredmé­nyezi. Véleményünk szerint a leépítés helyett a gazdasági szükségességet és hasznossá­got - országunk közgazdasági érdekeit - kell figyelembe venni, a kiváltságosok pilla­natnyi, mindenáron maximális nyereségének biztosítása he- lyett. A MÁV szakszervezeti vé­leménnyel ellentétes leépítés nemcsak a nehéz és túlterhelt munkát végző vasutas dolgo­zókra lenne igen sérelmes, ha­nem az ilyen megoldás az or­szág reális alapvető gazdasági érdekével is ellentétes. Ugyanis Magyarország fek­vésénél fogva legmegfelelőbb hidat képezi Európa külön­böző részei között, és így a bi­zonyosan bekövetkező rend­kívül jelentős tranzitforgalom megkívánja, hogy már most meginduljon a kellő fejlesztő munka. A tervezett és eddig megva­lósított, a teherárunak köz­utakra való terelése összefüg­géseiben és következményei­ben nemcsak gazdaságtalan, hanem az egészséget súlyosan károsító és szinte kizárná az ugyancsak szükséges idegen- forgalom kellő mértékű növe­lésének a megvalósíthatóságát. A MÁV jelenlegi gazdaság- talanságát jelentős mértékben a következő körülmények ala­kítják ki: a nyugati országok­kal szemben igen alacsony az állami segítség annak ellenére, hogy igen nagy utazási ked­vezmény adásra kötelezett. A teheráru jelentős része a közutakra terelődött. Nemcsak a vasút jövedel­mezőségét, de országunk le­vegőjének az egészségre káros szennyezettségét is erősen csökkentené, ha egy távolsá­got, pl. 100 km-t meghaladó teherautó szállításának a lebo­nyolítása vasúton lenne köte­lező. Látható, vannak a munka- vállalók nagymértékű elbo­csátásával szemben más, az ország közgazdaságára ked­vező hatást gyakorló megol­dások is. Dr. Vejkey Kálmán az MSZDP OEB alelnöke A Szabad Demokraták Szö­vetsége a választások előtt azt hirdette, hogy a létező folyama­tokra támaszkodva, az ismert válságtünetek feloldására töre­kedve kell az agrárium átalakí­tását végrehajtani. Négy pont Az SZDSZ programja négy pontban foglalta össze a legfon­tosabb teendőket: 1. Meg kell könnyíteni mind­azok földszerzését, akik a földön gazdálkodni akarnak. Ennek módozatai:- ha örökösei a földnek, kár­pótlási jegyek révén;- ha bérlői, de megvenni nem tudják, akkor meg kell könnyí­teni, hogy lízinggé alakíthassák a földbérletet, s ezzel jussanak a tulajdonhoz;- ha téeszből akarnak kiválni, akkor lehetővé kell tenni, hogy földdel együtt váljanak ki, s úgy kezdhessenek gazdálkodni. 2. A téeszek esetében a tulaj­don nevesítésével kell hozzájá­rulni a szervezeti átalakuláshoz, azaz:- segíteni kell az egyes üzlet­ágak önállósulását. 3. Az élelmiszeripari vállala­tok privatizációjánál tulajdon- részt kell biztosítani a terme­lőknek, ezzel is segítve a terme­lési vertikumok menetén szerve­ződő vállalkozások kialakulá­sát. 4. Olyan bankrendszert kell létrehozni, amely- elősegíti a hitelszövetkezeti hálózat kialakulását, s így az agrárszféra önálló hitelezési hátterének a megteremtését;-elősegíti a vertikális inte­grációt szolgáló láncolatos hi­telezést végző szervezetek létre­jöttét. Új válság Ezt mondták a szabad de­mokraták 1990-ben. Nem lett volna könnyű, de a feladatok mentén, az ideológiai csatákat kikerülve s a mezőgazdaság belső törvényeire támaszkdova kifejthető lett volna az a min­denki számára áttekinthető s így biztonságos menetrend, amelyet követve az ágazat válsága fel­oldható lett volna. De menet­rend helyett új típusú strukturá­lis válság lett, amit a földhasz­nálat és a földtulajdon szélsősé­ges szétválasztása okozott. S ez (társulva a piaci koordináció szétesésével) önmagában is ké­pes előidézni az agrárágazat to­vábbi hanyatlását:- hatmillió hektár termőterü­letnek várhatóan 2-2,5 millió tu­lajdonosa lesz;- az állami gazdaság és a té- esz földek 57%-ára jelentettek be kárpótlási igényt, míg a téesz tagoknak mindössze egytizede vált ki;- a földterület 90-95%-át nem azok művelik, akiknek a nevén van a birtok;- a föld azé lett, aki nem mű­veli, s így fennáll a jövedelem (az ágazatból való) kiszivattyú­zásának fokozott veszélye. Az eredmény: a földek parla­gon hagyása, a tenyészállatok megtizedelése és a nagyüzemi berendezések feladatvesztése tovább csökkenti, leértékeli az ágazat vagyonát. A födlbérlet túlsúlya a rövidtávú haszon- szerzésre, a termőképesség ki­rablására ösztönöz, s ellehetet­leníti a hitelezést. Agrárreform S vajon nyertek-e valamit azok a leendő farmergazdák, akikre hivatkozva feláldozta a mezőgazdaságot a koalíció? Nem sokat, mert - a farmer- gazdaságok szerves fejlődését is akadályozta az „érdekükben” keltett totális bizonytalanság;-a leendő farmergazdák és régebbi kistermelők ugyan­olyan esetlegesen jutottak föld­höz, mint például bármely falu­ról elszármazott ügyvéd;- az egyéni kilépők által széthordott vagyon csak nagyon kis részben vált termelő erővé, így az ágazat összességében te­kintve ez is olyan vagyonvesz- teség, ami továbbra is földből élők helyzetét nehezíti. Ismét beigazolódott, amit mi már tudtunk, nevezetesen, hogy ideológiával nem lehet szántani. A kialakult helyzet megvitatá­sára agrárfórumot szerveztünk október 15-én 18.00 órakor Mohácson a Városháza dísz­termében. A rendezvényen Nagy Tamás országgyűlési képviselő az Agrárszövetség, Wekler Ferenc országgyűlési képviselő, az SZDSZ nézeteit ismerteti az agrárválságról. Lépések A ’94-es választások után mindenek előtt a következő lé­pésekre készül az SZDSZ: 1. A hosszú távú földbérlet ösztönzésével, a földcsere in­tézményével és a földhasználati társulási formák kialakításával stabilizálni kell az üzemrend­szert. (Meg kell előzni, hogy telje­sen irracionálissá váljon a föld- használat.) 2. Ismét közelebb kell hozni egymáshoz a földtulajdont és a földhasználatot. A bérelt földön dolgozó kistulajdonos számára is meg kell könnyíteni, hogy tu­lajdonosává válhasson a föld nek. A tulajdonosi formák le­tisztítása során - a földjelzá-- log-hitel segítségével lehetővé kell tenni, hogy a nagyvállalko­zók és a szövetkezetek megsza­badulhassanak a külső tulajdo­nosoktól, s ha berendezkedtek, hosszabb távon is biztonságo­san gazdálkodhassnak. 3. Hitelezési és támogatási technikákkal ösztönözni kell, hogy vertikális hálózatok szer­veződjenek, s serkenteni kell az élelmiszeripari és a termelők együttműködését. 4. Az agrárönkormányzatok jól tagolt rendszerét kell létre­hozni, hogy a terméktanácsok a helyi egyezségekre épülhesse­nek; legyen mindenki számára elérhető információs rendszer; s legyen színtere az együttműkö­dések kialakításának. A mezőgazdaság tőkevonzó képessége akkor javulhat, akkor lesz hitelezhető és támogatható a rendszer, ha olyan világos megrendelési rendszerben dol­gozik, amely árbiztonságot is ad, és a termelési kvótákat is rögzíti. Ennek két gyorsan kiépíthető technikája van: az egyik a nyu­gat-európai típusú vertikális szövetkezet rendszere, a másik a terméktanácsok mentén köttöt alkuk rendszere. A hitelezés lebonyolításának megintcsak kétféle intézménye jöhet szóba: az egyik a hitelszö­vetkezeti társulás, ahol a hitel- felvevők egymásért vállalnak garanciát, s ez teszi biztonságo­sabbá és így olcsóbbá a hitelt; a másik az olyan pénzügyi tech­nikák rendszere, amelyek verti­kálisan, a termelési lánc mentén közvetíti a pénzt. A szabadde­mokraták valamennyi említett technika egyidejű működteté­sére készülnek. Unger Attila SZDSZ Országos tanács tagja f Ideológiával nem lehet szántani Vasas bánya nélkül? Kik, mikor, hogyan képviselhetik Hird, Vasas és Somogy érdekeit?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom