Új Dunántúli Napló, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)

1993-10-13 / 280. szám

1993. október 13., szerda uj Dunántúli napló 11 Nagy Ferenc volt miniszterelnök Nagy Ferenc volt miniszterelnök emlékére, október 8-án a Par­lament volt székházának falán, a Semmelweis utca 1. szám alatt emléktáblát avattak. Az avatási ünnepségen felszólalt Göncz Árpád köztársasági elnök, az emléktáblát Vörös Vince, az országgyűlés alelnöke leplezte le. Van a pécsi Sétatéren egy kis palota Felélednek a hagyományok Ha valakiről el lehet mon- danki, hogy kisgazdának szüle­tett, az Nagy Ferenc. Most lenne kilencven éves. A Bara­nya megyei Bisse faluban apjá­val együtt 12 holdon gazdálko­dott. Politikai gondolkodását pályakezdése idején, az 1920-as évek második felében, alapjá­ban kormánypárti indulása hatá­rozta meg. De már korai írásai is mutatják, hogy ismerte a pa­rasztság nehéz helyzetét, célja életszínvonalának emelése, po­litikai jogainak kiszélesítése, társadalmi-kulturális fölemel­kedésének elősegítése volt. 1930. október 12-én Békésen megalakult a Független Kis­gazdapárt, főtitkára Nagy Fe­renc lett. 1932-ben az alapító tagok kívánságára átvette a pártszervezés irányítását, fel­költözött Budapestre, s attól kezdve hivatásos politikus lett. 1939-ben bekerült a képviselő­házba, s politikai súlya, szerepe megnőtt, amikor Eckhardt Ti­bor pártvezér 1941-es távozása után Tildy Zoltán került a párt élére. A világháború idején szem- befordult a háborús politikával, a parlamentben kiállt az alkot­mányosság, a demokratikus szabadságjogok biztosítása mellett, felszólalt a kezdődő zsidóüldözés ellen, bírálta a Kállay-kormány agrárpolitiká­ját. 1943. nyarán részt vett a Bajcsy-Zsilinszky Endre kez­deményezésére Kállay Miklós miniszterelnökhöz eljuttatott memorandum szövegezésében, amely sürgette a háborúból való kilépést, s a Kisgazdapárt nevében alá is írta. A német megszállás után Nagy Ferencnek is menekülni kellett. Mivel a németek csa­ládja elhurcolásával fenyege­tőztek, önként jelentkezett a pécsi Gestapónál. 1944. októ­ber 10-én a német hatóságok - másokkal együtt - átadták a Lakatos-kormánynak, amely október 15-én szabadlábra he­lyezte. 1945-ben a Nemzetgyűlés elnöke lett, miniszter, majd 1946-47-ben mini szterelnök. Még 1947-ben megírta (1948-ban angolul megjelent) emlékiratait. Ennek sorai sze­rint büszke volt rá, hogy Ma- gyarszág kormánya és politikai állapota - a szovjet felszabadí­tás, majd megszállás alatti tér­ségben - szabad választás eredményeként keletkezett. Kezdetben azt képzelte, hogy a békeszerződésig Magyarorszá­gon a népakarat érvényesülhet, a parlamentáris demokrácia ke­retei között. Az emlékirat talán legérde­kesebb fejezete a Magyar Kö­zösség nevű, úgynevezett ösz- szeesküvés menetrendjét tag­lalja. Ha szervezet volt egyálta­lán, műkedvelő, kurucos politi­kai elképzelésekre épült, si­kerre nem számíthatott. De ka­póra jött Rákosinak, hogy meg­indítsa amúgy is esedékes tá­madását a Kisgazdapárt ellen. A kommunista belügymi­nisztérium és a katonapolitikai osztály előbb a kisgazdapárti képviselőket vette célba, majd Kovács Béla, végül maga a mi­niszterelnök következett. Nagy Ferenc 1947. május 14-én több heti szabadságra Svájcba utazott. Távolléte alatt Szviridov altábornagy, a Szö­vetséges Ellenőrző Bizottság alelnöke jegyzéket nyújtott át a magyar kormánynak a már le­tartóztatott Kovács Béla, a Független Kisgazdapárt volt fő­titkára, és a köztársaság elleni összeesküvés ügyében. A jegy­zék (azóta egyértelműen ha­zugnak bizonyult) terhelő ada­tokat tartalmazott Nagy Ferenc miniszterelnök ellen is. Rákosi mint helyettes miniszterelnök, fölszólította Nagy Ferencet, hogy térjen haza és tisztázza magát. Nagy Ferenc, mint maga írja nem tudott az állítólagos össze­esküvésről. Gordon Ferenc ak­kori svájci magyar követ jelen­téséből tudjuk, hogy haza akart indulni, csak Tildy Zoltán köz- társasági elnök és Gyöngyösi János külügyminiszter kifeje­zett kérésére maradt Svájcban. De addigra nyilvánvaló lett, hogy politikai elképzelése - a népi demokrácia konszolidá­lása polgári alapon - immár le­hetetlen. A bankokat közben már államosították, Nagy Fe­renc féltette a paraszti tulaj­dont, és nem tudta volna elfo­gadni a polgári magántulajdon teljes felszámolását. Az akkor kiadott hivatalos jelentéssel el­lentétben május 30-án még nem mondott le. Kikövetelte ötéves kisfiának kiadását, s az őt a svájci határra hozó gépkocsi hűtőjén írta alá lemondását. A volt miniszterelnök az Egyesült államokban telepedett le. Az emlékirataiért kapott összegből farmot vásárolt Wa­shington közelében, gazdál­kodott, csak a hidegháború te­tőfokán, 1951-ben tért vissza a politikához. Különböző magyar és nemzetközi emigráns szer­vezetekben működött, tagja volt a Magyar Nemzeti Bizott­mány Intéző Bizottságának, amelyet 1954-55-ben félhivata­losan emigráns kormány-fél­ének tekintettek. Meggyőző­déssel szolgálta az amerikai külpolitikát. Nagy pillanata 1955-ben jött el, amikor a „harmadik világ” államai összehívták Bandungba első nemzetközi konferenciáju­kat. Nyilvánvaló volt, hogy egységesen el fogják ítélni a kolonializmust. Amerika sem­mit sem tehetett, meg sem hív­ták. Ekkor lépett elő Nagy Fe­renc, aki a Nemzetközi Parasz­tunió elnökeként már többször járt Ázsiában, jó kapcsolatot alakított ki Nehruval, Csang Kai-sekkel és japán politiku­sokkal. Azt tűzte ki célul, hogy Bandungban ne csak az amúgyis letűnőben lévő nyu­gati gyarmattartást bélyegezzék meg, hanem ítéljék el az új szovjet kolonializmust is. Köte­tet állított össze, amelyben bi­zonyította, hogy a kelet-európai országok szovjet gyarmatok, s elérte, hogy a szovjet kolonia- lizmus fogalma bevonult a vi­lágpolitikába. % Nagy Ferenc 1963 után visz- szavonult az emigráns politiká­tól, egyetemeken adott elő. 1977-ben az amerikai szenátus különbizottsága előtt kiállt a korona visszaadása mellett. 1979. nyarán a Magyarok Vi­lágszövetségének meghívására Magyarországra készült, de jú­nius 12-én szívrohamban el­hunyt. Amerikában temették el. Menczel János Rég éltek meg ilyesmit az egykori Gebauer kanonok-ház termei a volt Úttörőház, jelen­leg a Nevelők Háza épületében. (Szt. István tér 17.) Aki eljött, igen sok isme­rősre találhatott október 6-án szerdán. Városát szerető orvos, egyetemi tanár, színművésznő, régész, pap, háziasszony, jo­gász, zenész, önkormányzati képviselő, régi pécsiek - ki tudná felsorolni, ki mindenki jelent meg a Városszépítő és Városvédő Egyesület, a Janus Pannonius Társaság és a Neve­lők Háza által létrehívott Pécsi Városszeretők Szalonja össze­jövetelén. Úgy tűnik, az alapítók elkép­zelése jó volt, valóban sikerül olyan társas együttlétet terem­teni, amelyik leginkább az egy­kori kulturális szalonok formá­jára, vagy a Polgári Kör, a Pol­gári Kaszinó hagyományaira emlékeztet. A kis neobarokk palota helyi­ségeiben szamovár duruzsolt, Zsolnay-csészék vártak a teá- zókra, frissítők, poharak álltak az asztalokon. A székek elren­dezése, a beszélgető sarkok kia­lakítása alkalmat kínált mind a nagyobb lélegzetű előadásokra, mind pedig a baráti vitákra. Az összejövetel kezdetén zongora­Jó hír azoknak, akik kénye­sek ugyan a kondíciójukra, de ódzkodnak az izzadságos és időigényes témingektől: a fris­sesség megőrzéséhez nem kell a szuperatléták edzésmódszereit követniük. A dél-karolinai egyetem szakemberei egy most közzétett tanulmányban határo­zottan állítják, hogy 30 perc könnyű mozgás - elosztva egy napra - teljesen elegendő a szervezet jó kondíciójának sta­bilizálásához. Véleményük szerint ehhez a mozgásszükséglethez nem kel­szó teremtett oldott légkört a gyülekezéshez, ismerkedéshez, de az egész együtt tölttöt este meghitt, meleg hangulatú volt a résztvevők számára. Hiszen ép­pen ez hiányzott már régóta, az együttlét, a jóizű beszélgetések, maga a társasági élet, a találko­zás lehetősége, amit az épület és az alkalom most végre meg­adott. A több tervbe vett téma közül ezúttal főként a környék érde­kes, az ásatások tanúság szerint felvázolható középkori törté­nete (dr. Kárpáti Gábor diavetí­téses előadás) és a közelgő Ex­pónak a városunkat érintő sok kérdése került terítékre dr. Markos György, Sarkadi Eszter és dr. Somogyvári Attila részvé­telével. A társas együttlét szervezé­sének összefogója és a házigaz­dák nevében diszkrét irányítója dr. Olasz István tanár volt, aki a város jövőbeli terveihez kapcso­lódva a beszélgetés során meg­jegyezte, most újra az egyetemi város, iskolaváros arculat, a vá­ros kultúrája válik a legfonto­sabb tényezővé. A legközelebbi összejöve­telre november 3-án szerdára a Pécsi Városszeretők Szalonja ismételten váija vendégeit. Dr. Marton István lenek a kondi-termek, elegendő, ha napirendünkbe beiktatunk néhány egyszerű programpon­tot. Például ilyeneket: 1. Használjuk lift helyett a lépcsőt, 2. Pár percig gereblyézzünk faleveleket a parkban vagy a kertben, 3. Hagyjuk „pihenni” az au­tót - menjünk gyalog munkahe­lyünkre, a sétánál sietősebb tempóban, 4. Sétáltassunk kutyát, s ha pórázon van, időnként próbál­junk lépést tartani vele. Nem baj, ha rossz a lift 7 ál < 0 ■< < h h < <0 O * 0 2 D 1 2 í A TEKTi TEJET EL- ÖUTt A VEK ÚGY JEK~ Zl, HEG KELL WDÍ- TAfJIA. heg kell ■AlÁZJJ/A EZT A UÖT. KKMmVA SIKOUGyA MEUEKUL. t I i X 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom