Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)
1993-09-21 / 259. szám (258. szám)
1993. szeptember 21., kedd üj Dunántúlt napiö 7 A közeljövőben lebontják a 6-os útat átívelő kötélpálya hidat Fotó: Löffler A rekultiváció ütemét a pénz diktálja A meddőhányóktól a kötélpályáig Társadalomtan nyolcadikosoknak így nézünk ki az iskolapadból Hogy a bányászkodásnak milyen látható nyomai vannak szorosabb környezetünkben, aligha kell olvasóinknak bemutatni. Magyarázatul azonban hozzá lehet fűzni: a bányászkodás mindig is sebhelyekkel járt, a táj jelezte - bárhol a világon -, hogy a mélyben, jobban láthatóan a felszínen, milyen munka folyik. Köztudott, a szénbányászat a pécsi és a komlói medencékben visszaszorulóban van. A kérdés sokakban vetődik fel: mi lesz az említett sebhelyekkel? Vajon a „szénkorszak” lezárása, a bányák felszámolása során jut-e elegendő figyelem és pénz a rekultivációra, a bányászattal járó berendezések, meddőhányók „eltüntetésére”? Maradjunk először a figyelemnél. Átfogó elképzelés van a Mecseki Szánbányák FA Vagyonhasznosítási Központban, ez pedig az 1992-2000. közötti évekre vonatkozó bányabezárási, bányakár és tájrendezési terv. Az idei esztendőre vonatkozó részletes tervet egyeztették a Szénbányászati Szerkezetátalakítási Központtal (SZÉ- SZEK). Érdemes azonban itt beleolvasni az 1993. májusában hatályba lépett új bányatörvénybe. E szerint a bányászati tevékenység megszűnte után a kötelezettség az érintett környezet újrahasznosításra alkalmassá tételéig, vagy a természeti környezetbe illő kialakításáig terjed. E jogszabály alapján tehát nem lehet elvárni, követelni, hogy például a meddőhányókra letakarás után növényzetet telepítsenek. Az említett, 1993-ra vonatkozó terv a környezetvédelmi feladatok körében három projektet tartalmaz. Az első a pécs-mecsekszabolcsi bányatelekre, a másik a veszélyes hulladékok őrzésére, a harmadik a felhagyott meddőhányók tájrendezésére vonatkozik. Részletesebben az elképzelés megvalósulásáról a Vagyonhasznosítási Központ előkészítési osztályán érdeklődtünk. Az első projekt szerint ebben az évben feladatuk az István III. akna monitoring-rendszerének tervezése, illetve kivitelezése, közel 1 millió forintért. Ez az összeg azonban csak a tervezés díját jelzi, s Farkas Sándor osztályvezető szerint a betervezett pénzből maradt is, mert az aknát nem kell tömedékelni, csak vízzel elárasztani. Ha a terveket a Bányakapitányság jóváhagyja, itt egy vízszintet és vízminőséget ellenőrző pont lesz, részeként a monitoring-rendszernek. A megfigyelés az egész Pécs-Mecseksza- bolcsi medencét átfogja. Ugyancsak az első projekt része az István-akna-Újhegy közötti kötélpálya felszámolásának megkezdése. A munkát elkezdték, a tartó- és vonóköteleket már leszerelték. Hogy a pálya teljes hosszában mikorra lesz „eltüntetve”, még nem tudni. Miután a nyomvonalhoz köze van a Baranya Megyei Közlekedési Felügyeletnek - utakat keresztez -, a teljes felszámolás előtt velük is engedélyeztetni kell a tervet. A szénbánya a tervet már beadta, a Felügyelet kiegészítéseket kért. Ezen túl még sokakkal kell egyeztetni ezt a munkát - érint a kötélpálya zártkerti részt, kül- és belterületet egyaránt -, ettől pedig függ a befejezés. Farkas Sándor úgy véli, a kivitelezői pályáztatást követően a jövő év végére sikerülhet a kötélpálya teljes lebontása. A veszélyes hulladékok tárolása, kezelése, megsemmisítése a szénbányák esetében is titkok és sejtések mögé húzódott a korábbi években. Most a feladat teljes súlyával szakadt a Vagyonhasznosítási Központ szakembereire, s mint Pados Judit környezetvédelmi szakági főmérnöktől, a vállalat környezetvédelmi felelősétől hallottuk, rendkívül bonyolult munkával kell megbirkózniuk. A központ a veszélyes hulladékok feltárására, felmérésére, meghatározására, megsemmisítésére pályázatot írt ki. A nyertes vállalkozó még szeptemberben megkezdi a komplex felmérést. Tudni kell: a szénbányák különböző üzemei saját hatáskörükben döntöttek a veszélyes hulladékok tárolásáról, eladásáról. Ez már önmagában bonyolulttá teszi annak felderítését: hol és mennyi környezetre veszélyes anyag van. Éz a felmérés több mint 600 000 forintba kerül, ezt követően lehet számítani az árajánlatra. Egyébként a projekt a veszélyes hulladékok tárolásának, megsemmisítésének megoldására 1993-ra 10 millió forintot irányzott elő, kiugróan a legtöbbet a többi feladatra szánthoz képest. A pénz azonban - mint mindig - meghatározó. A tervek megvalósításának ritmusa nem itt, Pécsett, a Vagyonhasznosítási Központban dől el. A szükséges összegek forrása a SZÉ- SZEK. A Szerkezetátalakítási Központnak azonban nem csak a baranyai bányákra kell figyelnie, nem csak itt várják tőlük a pénzt, hanem az ország más vidékein is. A SZÉSZEK pénztárcájának vastagsága pedig a költségvetéstől függ. Röviden: a tervek önmagukban nem sokat mondanak, csak a végrehajtásukhoz szükséges fedezettel együtt van „fajsúlyúk”. Korábban a mecseki bányavállalatnál gondoltak egy veszélyeshulladék-tároló építésére - ezt elvetették, mert drága. A megsemmisítés is sokba kerül Dorogon, mint ahogy a végleges lerakás is Aszódon. A dilemma tehát a pályázatot elnyerő vállalkozó ajánlatával dőlhet majd el. Az eredeti elképzelések szerint három felhagyott meddőhányó szerepelt a tájrendezési tervben: a gyükési, a vasasi déli, illetve a komló-mecsekjánosi központi. Időközben ez változott, mégpedig azért, mert a szakemberek úgy látták okosnak, ha a sorrendben a lakott helyekhez legközelebbi meddők kerülnek előre. Gyükés tervezése már folyamatban van, a tájrendezés 1994-ben kezdődhet - ha a SZÉSZEK-től megérkezik az ehhez szükséges pénz. A vasasi helyett „beugrott” a pécsújhe- gyi, rekultivációjának tervezését ugyancsak megkezdték. A harmadikként említett komló-mecsekjánosihoz talán - a tervezés szintjén - a jövő évben tudnak hozzáfogni. Mészáros Attila Szeptember 2-ától új szabályok szerint folynak majd a csőd- és felszámolási eljárások és a végelszámolások. Az új szabályokról tartott szakmai fórumot a Co-Nex-Training Bt. Budapesten. A Pénzügyminisztérium felmérése szerint a csődtörvény eddigi alkalmazásától, 1992 elejétől ez év áprilisáig 4727 csődkérelem érkezett a bíróságokhoz, és ezek közül mindössze 1448-at fejeztek be. Az eljárások 60 százaléka egyezséggel, 40 százaléka felszámolási eljárással foolytatódott. A csődegyezségek száma 1993-ban mintegy 15 százalékkal csökkent, és ez a tendencia folytatódik. A tapasztalatok szerint az egyezségek mintegy egyharma- dát nem tartották be, és az eljárások elhúzódtak. A befejezési arány még rosszabb volt a felÁllampolgári ismeretek címmel új tankönyvet kap idén a nyolcadikos diákemberke. A rendszerváltás után létrejött politikai, gazdasági és társadalmi rendszerről való tudnivalókat sajátíthatja el belőle. Ahhoz képest, hogy tanulónk semmit sem tud még az interaktív technológiáról, nagyon keveset a számítógép kezeléséről, az érvényes közlekedési szabályokról, a szomszédos országokról, a helyes táplálkozásról és öltözködésről és más viszonylag egzakt dolgokról, amelyekkel ugyanúgy együtt kell élnie, mint a kevésbé megfogható társadalmi viszonyokkal, ennek a könyvnek a kiadása hajmeresztő merészség volt. E merészségért azonban dicséret illeti a kiadót és a szerzőket. Az ötlet nem teljesen eredeti. Társadalmi ismeretek címmel a politikai tudnivalók kiskátéjának összeállításával a nyolcvanas évektől kezdve többször próbálkozott a tankönyvkiadás. Ennek a tankönyvnek a szerzői tehát - profi iskolai történetírók mindketten - nem egészen járatlan utakon indultak el, s a felnőtt olvasónak aligha lehet más benyomása a könyvről, mint az, hogy valami ilyesmire az iskolában szükség van. Abban pedig Kuncze Magdolna, a könyvet megjelentető Korona Kiadó vezetője is egyetért, hogy a tansegédlet sorsa igen alapos átgyúrás lesz, minthogy a vállalkozás természeténél fogva a szerzők sosem tudnak majd lépést tartani a társadalmi dinamikával. Változékony korban élünk, de ez nem lehet ok arra, hogy kiskorú semmit sem értsen a körülötte sok színben sziporkázó társadalomból. Kérdés, milyen mértékben sikerül ebből a folyamatosan mozgó kis szociális galaktikából kihámozni az állandó elemeket és törvényszerűségeket. És itt a könyv készítőinek szánt elismerő szavaink elfogynak, mivel munkájuk - egyelőre - sok tekintetben a „hagyományos” társadalomtudományi tankönyvírás technikáját követi. „Társadalomban élünk!” - világosítja fel a nebulót az első fejezet címe. Nem valami izgató. Még akkor sem, ha a fejezetnek a családról szóló részében olyan dolgokról lehet tanulni, mint a házasság, a gyermeknevelés, az idősek ápolása, a válások és a népességszaporulat. Ezek pedig már izgalmas témák. De vajon eléggé mérhetők és értékelhe- tők-e ahhoz, hogy ismeretekként kérjék számon őket az általános iskolában? A válások számának tizévenkénti váltoszámolási eljárásoknál, az áprilisig megindult 13 002 felszámolási eljárásból mindössze 1129-et fejeztek be. Az új jogszabály egyik leglényegesebb változtatása, hogy megszűnt a kötelező öncsőd intézménye, mivel a múltban ezáltal számos esetben olyan cégek is kényszerpályára kerültek, melyek ellen a hitelezők még nem indítottak volna eljárást. Szeptember 2-ától a csődegyezséghez nem kell valamennyi hitelező hozzájárulása. A 90 napos fizetési haladék a jövőben a hitelezők egyetértésével nem 30, hanem 60 nappal hosz- szabbítható meg. Ez idő alatt a korábbiaktól eltérően az adósnak fizetnie kell az szja-előle- get, a víz- és csatornadíjakat és az áfát. A bíróság minden esetben - és nem a hitelezők kérésére - vagyonfelügyelőt rendel zása tekintetében igen, s azt is bizonyára fontos tudni már a nemi érés pillanatában, hogy a népesség egyszerű reprodukciója 2,2-2,3 gyermek „előállítását” kívánja meg a családtól. Minden esetre ezek bizonyítható tények. De az, hogy a gépkocsi a „másodrendű” szükségletek közé sorolandó, szemben a „nélkülözhetetlen” tévékészülékkel, nem a rendíthetetlen igazságok birodalmába tartozik. A családtól a társadalom felé haladva a szerzők még síkosabb terepekre érnek, s ügyesen kerülgetik a rianásokat (cigány- kérdés, vallások, pártok, foglalkozási és vagyoni csoportok a társadalomban, fiatalok és idősek, nyugdíjasok társadalmi megbecsülése), faji, vallási és szociális toleranciára intve gyermekeinket. Kifejezetten érdekes (reméljük, a megcélozott közönség számára is) a munkáról szóló fejezet, melyben a részvények árfolyamértéke és névértéke közötti különbségről, a vállalkozásokról, a kárpótlásról sok olyasmit tanulhat meg a nebuló, amiről szüleinek is kevés fogalma van. Az olyasféle szemináriumi kérdések azonban, hogy „milyen kezdeti nehézségeket kell egy kisgazdának leküzdenie” s milyen előnnyei vagy hátrányai vannak az egyéni illetve a közös gazdálkodásnak, ismét kirepítik a könyvet a kötelező tudnivalók tartományából. A kérdésekre adandó válaszok ugyanis napi mozgásban vannak. És még ez sem lenne baj, ha a gyermekeknek nem kellene annyi más, pontosabb és ezért néha fontosabb ismeretet felszívnia a nyolcadik osztályban. A könyv szerkesztőit versenyfutásra kényszerítik a fény- sebességgel változó gazdasági és adószabályozásokkal. Az Állampolgári Ismeretek című tankönyv második félévi, nem kötelező anyag. Tavasszal készült el, némi késéssel, ezért a tavalyi nyolcadikosok már nem tanulhatták meg belőle az ÁFA 1993-ban érvényes adósávjait. Jövő év elején viszont, amikor legközelebb sor kerül erre a tananyagra, ezek az adósávok már nem lesznek érvényesek. Ezzel szemben a megjelenés és a felhasználás közötti időszakban megszülettek a társadalom- biztosítási önkormányzatok, melyekről a tankönyvnek az önkormányzatokról szóló része még nem számolt be. Ezekre a dilemmákra a kiadó olyképpen kíván választ adni, hogy az Állampolgári Ismereteket minden évben átdolgoztatja. Ez esetben is minden évben ki az adós céghez, aki felügyeli a cég jogszerű gazdálkodását, és jóváhagyja a csődegyezséget. Az egyezség nélkül záruló csődeljárás csak akkor változik át felszámolási eljárássá, ha a csődkérelemmel egyidejűleg vagy a csődeljárás alatt felszámolni kérelem is érkezik. Az új törvény hatására minden bizonnyal a csődeljárások száma csökken és a felszámolási eljárások száma emelkedik. Egyértelműbben elkülönül a csőd- és a felszámolási eljárás funkciója. A csőd feladata a cég megmentése és újjászervezése, a felszámolásé a jogutód nélküli megszűnés zavartalan lebonyolítása lesz, a hitelezők teljes mértékű kielégítését pedig végelszámolással lehet megoldani. A felszámolási eljárást az lesznek kérdések, amelyekben nem tud lépést tartani a törvényhozással és a kormányzattal. Ez azonban a vállalkozás természetéből következik, s egy idő után ki fog alakulni, mely témákban van értelme ennek az aktualitás-hajszolásnak, s melyekben nincs. A szerzőknek akkor van igazi esélyük, amikor egzakt tudnivalók szolgáltatására törekednek, még olyankor is, amikor önhibájukon kívül a valóság mögött baktatnak. Ilyen esetekben a tanár korrigálni tud. De mit tegyen olyankor, amikor politikai, vagy tudományos szempontból legalábbis vitatható megállapításokat talál egy tananyagban, mely elvben közel négyezer általános^ iskolában kerül terjesztésre. Általános iskolai terjesztésre való megállapítása például a következő: „Legsúlyosabb társdalmi problémánk a magyarság létszámának csökkenése”. Aligha. Kérdezzenek meg a szerzők tíz szociológust arról, melyiket tekintik a legsúlyosabbnak olyan társadalmi problémáink közül, mint a szegénység, a gazdasági elmaradottság, a munkaerőhelyzet, az infláció,stb. Többen azt fogják állítani, hogy a magyarság létszámának csökkenése ez utóbbiaknak csak demográfiai következménye. Minél beljebb eveznek a tan- könyvszerzők a politika vizeire, annál nagyobb a hullámverés és annál nehezebb a kormányzás. Ha azt tanítjuk, hogy a Magyar Köztársaságban általános és egyenlő alapon, közvetlen és titkos szavazással választanak négy évre parlamentet, az államfőt pedig az Országgyűlés választja öt évre, akkor nem mondtuk el a teljes igazságot. Megkerültük azt a fontos és vitatott körülményt, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnökét nem közvetlenül választják, a köztársaság első közjogi méltósága, az elnök pedig egy hatpárti megállapodás eredmé- nyekéntkerült erre a posztra, melyet a parlament lényegében utólag hagyot jóvá. Megintcsak nem Bállá Árpád és Szebenyi Péter, hanem a gyorsuló idő és a feszített országgyűlési napirend a ludas abban, hogy a felhasználás időpontjáig könnyen helyesbítésre szorulhatnak a tankönyvnek a választási rendszerrel, a minisztériumok felépítésével, a rendőrség feladataival, az igazságszolgáltatással kapcsolatos egyéb ténymegállapításai is. Ebben a tantárgyban úgy látszik néha kevesebb több lenne. Jókai Géza adós is és a hitelező is kezdeményezheti. Amennyiben az adós nem nyilatkozik, a bíróság vélelmezi a fizetésképtelenséget. Ha remény van az eljáráson kívüli megegyezésre, az adós és a hitelezők közös kérésére a bíróság 6 hónapra felfüggesztheti az eljárást. A végelszámolást, a jogutód nélküli megszűnést szintén a csődtörvény szabályozza. Ennek az eszköznek az alkalmazásáról maga az adós cég dönt. Az eljárás kezdete a határozat. Ugyanekkor ki kell jelölni a végelszámolót, és 8 napon belül jelenteni kell a végelszámolás szándékát a bíróságnak. Amíg a cég nem fogadta el a zárómérleget és a vagyonfelosztási javaslatot, akár arról is dönthet, hogy mégsem hajtja végre a végelszámolást. Szakmai fórum az új csődtörvényről
