Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)

1993-09-19 / 257. szám (256. szám)

Harmónia, humánum, egyensúly Vata Emil festményei és színházi díszlettervei a Rácz Aladár közösségi házban A festményeken nyugodt, kissé kihalt utcák, alkonyi fényben szunnyadó házak, téli tájban, hó alatt megbúvó por­ták, és csendéletek. Virágok­kal, meseszerűen élénk, napos színekkel, szemet gyönyörköd­tető gazdagságban. Tájak, kompozíciók emberek nélkül. Mégis, mindenhol ott az em­ber, ha nem is személyesen, hi­valkodva tolva magát előtérbe, hanem csak valahol hátul, hé­vül egy-egy zsalugáteres ablak mögött, nem elbújva, de nem is magamutogatón. Talán mint az alkotó, a festő és díszlettervező Vata Emil, akinek néhány napja nyílt egyéni kiállítása Pécsett, a Rácz Aladár közös­ségi házban. Ami a képeken, de főként a díszletterveken feltűnik, az a harmóniára való törekvés, a tiszta vonalakkal jelzett tér, a klasszicista szerkezet, s a távla­tokat nyitó perspektíva. De minden díszlet mást követel, mondta a tervező, akinek sok munkáját a pécsi színházba járó közönség is megismerhette az elmúlt évtizedek alatt. Vata Emil igazán olyan, mint a mesebeli téljárók, akik a világok között utaznak a titkos kapukon át.- A festés és a díszlettervezés két külön világ -kezdte. -A színpadi díszletnél anyagban, fényben gondolkodom inkább, ott a díszlet illusztráció, ami az előadásnak, de főként a darab­nak van alárendelve. A tér sok mindent kifejez, újabb értelme­zést adhat egy-egy előadásnak. Ha festek, egy másik világban élek. Nézem a színviszonyokat az utcán, figyelem, hogy mit je­lent a térben egy-egy szín. Az ember az agyával fest, ez nem kézügyesség, hanem látás kér­dése. Vata Emil nehezen tudna dönteni a festés és a tervezés között. Díszletterve legalább 300 volt már, képe sokkal több. Hogy az iparművészeti főis­kola színpad-, díszlet- és jel­meztervező szakán végzett ta­nulmányai után vidéken ma­radt, nem bánta meg. Többet kellett ugyan így dolgoznia a sikerért, de nem hiába. Pécsett, Győrött dolgozott, nemzetközi kiállításokon szerepelt, 1976-ban Jászai-díjat kapott, 1987-ben pedig Arany Pa­letta-díjjal tüntették ki Rio de Janeiroban. De a legtöbb időt a pécsi színháznál töltötte el.- Ott vagyok otthon, ahol szeretnek, ahová engem szere­tettel hívnak - mondta. - Nem mindig tűrnek jól, pedig békés és türelmes ember hírében ál­lok. Csak azt nem kedvelem, ha valaki nem végzi a dolgát, pe­dig megtehetné, csak épp a jó­akarat hiányzik belőle. Éppen most ment nyugdíjba, de ezt senki nem gondolná. Tetterős, dolgozni, festeni akar. Segíti a hite, meleg em­bersége, igazi humanista élet- szemlélete, és mellette állnak szerettei: felesége, fia, három lánya, s mára az unokák. Hodnik Ildikó Gy. Tetterős, festeni akar Fotó: Szundi György Stuttgartban felépítették a híres villányi pincesor három házának pontos mását Villányi siker a Kertészeti Világkiállításon Ezüstérmes lett a pincesor Egy bontakozó tehetség Sajátos világ tükröződik a képein Amikor a Baranya Megyei Közgyűlés küldöttsége a kö­zelmúltban a németországi test­vérmegyében járt, meglátogat­ták a Stuttgartban megrendezett kertészeti világkiállítást. A kertészeti világkiállítás impozáns látványosság. Egy­millió négyzetméteren szemet gyönyörködtető kertek, parkok, szökőkutak, mesterséges pata­kok, kis zuhatagok, s természe­tesen mindenfelé színekben tobzódó virágágyások között sé­tálhat a látogató. Nemcsak dísznövények kiállítása ez, ha­nem a kertészeti kultúra minden ága helyet kapott. Ez a stuttgarti, világraszóló kertészeti kiállítás, elismerésre méltó magyar, azon belül is ba­ranyai, villányi sikert hozott. A kiállítás területének jelentős ré­szét foglalja el az ún. nemzetek kertje. Itt 22 ország mutatja be a hagyományos kertészeti kultú­ráját, köztük hazánkat a villá­nyiak képviselték. A kertészeti egyetem rektorának ötlete volt, hogy Magyarországnak a sző­lőkertészetét, borkultúráját kell bemutatni. Mégpedig a védett, műemléki villányi pincesor és régi szüreti eszközök, valamint a régi villányi paraszti kertek bemutatásával a századeleji vil­lányi hangulatot visszaadni. Villányban két szőlőtermesztő család, Gere Attiláék és Polgár Zoltánék vállalkoztak ennek ki­vitelezésére. Felépítették a pin­cesor három házának pontos mását, amelynek eredeti, szá­zadfordulós ajtajait innen Vil­lányból szállították ki kamio­nokban Stuttgartba. Polgár Zol- tánékon kívül Erdélyi Károly és Rozner János pincetulajdono­sok voltak hajlandók megen­gedni, hogy a pincekaput ki­bontsák, s átengedjék a kiállí­tásnak. A „nemzetek kertje” között a vásárigazgatóság versenyt ren­dezett, s szakzsűri bírálta kü­lönböző szempontokból - pél­dául, mennyire eredeti, meny­nyire adja vissza az ország ker­tészeti kultúrájának egy szeletét és mennyire sikeres a vásárláto­gatók körében - s a magyar öt­let olyannyira sikeresnek bizo­nyult, hogy a 22 ország kertjei között, az egzotikus indiai, afri­kai, japán, s egyéb kuriózumok mellett az ezüstérmet nyerték el a villányiak. Az egyik legnagyobb közön­ségsikert is ők könyvelhetik el, hiszen a borkóstolót is kínáló kis pinceházak mindig dugig vannak. Itt nemcsak nézelődhet a látogató, de szíves vendéglá­tásban is része van. Sarok Zsuzsa Per Jackson ellen Egyebek között nemi érint­kezés és tettlegesség vádjával pert indított kedden egy Los Angeles-i bíróságon az a tizen­három éves kisfiú, aki azt ál­lítja, hogy a popsztár szexuáli­san molesztálta. A kereset egy sor vádpontot sorol fel: úgy mint szexuális érintkezést és tettlegességet, testi bántalma­zást, csábítást és tudatos félre­vezetést, szédítést, felelőtlen vi­selkedést és érzelmi depresszió okozását. A periratban nincs megjelölve konkrét jóvátételi igény. A világ talán legjobban fize­tett énekese - aki jelenleg Moszkvában lép fel „Dange­rous” című albuma nemzetközi bemutató kőrútjának keretében - kezdettől tagadja a vádat. Friss víz Versailles-ban Friss vizet kap rövidesen a vi­lághírű versailles-i kastély park­jának hatalmas tó- és szökőkút rendszere, amelyet lassan a kia­padás veszélye fenyegetett. A francia állam és a területi ön- kormányzatok összefogásával 150 millió frankos költséggel új csatornarendszeren juttatnak bőséges mennyiségű vizet a természetes esésű rendszerbe. A Napkirály, XIV. Lajos nem sajnálta a költséget szökőkútja­inak vízellátására: 34 kilométer hosszúságú csatornarendszerrel kötötte össze Versailles-t a tá­volabb lévő, de vízben gazda­gabb vidékekkel. Ez az ellátás évszázadokon át zavartalanul működött, de a környék meg­gyorsult építkezései, különösen egy teljesen új előváros létre­jötte megbontotta a rendszert, elvette a vizet a kastély elől. Meghökkentőek azok a ké­pek, amiket Szász János, az 506-os szakmunkásképző szo­bafestő tanulója készített egy pályázatra. Sajátos világ tükrö­ződik ji képeken, s bár techniká­jában gyerekes, (szinesceruzá- val, filctollal készültek) mégis érződik, itt egy különös tehet­ség van kibontakozóban. Szász Jánosról megtudtam, nem ép­pen az iskola dísze, rossz ta­nuló, bukás miatt évet ismétel. Nehezen indul a beszélgetés, de amikor kinyílik, érdekes dolgo­kat mond el.- Rajzolni mindig szerettem. Ez az egy volt, ami érdekelt. Az iskola? Az elsőben, amikor ne­hezen tudtunk egy páran meg­tanulni olvasni, elkülönítettek bennünket, két tanítónéni is fog­lalkozott velünk. Nagyon szigo­rúak voltak. Féltem tőlük. Azt hittem meg is vernek. Pszicho­lógushoz is vittek, azt mondták, gyenge a koncentráló képessé­gem, ezért nem tudok tanulni. Tényleg, nem is tudok sokáig odafigyelni semmire, pedig na­gyon akarok, de egyszercsak azon veszem észre magam, hogy már megint egészen má­son gondolkodom. Olyan unal­mas minden ... minden unal­mas a környezetemben .. .ezért szeretek gondolkodni. . .érde­kesekről ... rajzolni is ezért szeretek, mert az nem unalmas.-A könyvtárból haza szok­tam vinni festőkről szóló köny­veket. Salvador Dali áll hozzám legközelebb. Azt mondják róla, hogy őrült volt.. .én nem ezt látom, hanem olyan szabadsá­got, ami minden hétköznapi fel­etti ... a képein álomszerű, hömpölygő minden. Én vázla­tokat nemigen tudok csinálni, hirtelen rajzolom le, ami a fe­Szász János rajzolni mindig szeretett Fotó: Müller Andrea jemben van. Nem ismerem a különböző technikákat, nem tu­dom mikor, mit használjak, ezért marad a ceruza, zsírkréta, filctoll. A rajzoláson kívül gon­dolkodni szeretek, mindenfélén. Szász János Lantos Ferenc festőművész kurzusaira jár. Tőle kérdeztem, a szakember lát-e fantáziát a fiúban? - Érde­kes egyéniség - mondta Lantos Ferenc - mondhatnám tanítha- tatlan, de ha hagyjuk a saját vi­lágában, abban egészen kiváló. Elvittem a nyáron festőtáborba, amelyen főként főiskolások vet­tek részt. Gátlásos volt, nem volt önbizalma, ugyanakkor olyanokat csinált, amivel lekö­rözte a főiskolásokat. Nem akart tájképet festeni. Amikor rávettem, úgy jelenítette meg, mintha bebújt volna a fűszálak közé, ebből a perspektívából festette meg, egészen fantaszti­kusan. S. Zs. Van egy „kis” rádió Pesten, nem nagy hatókörrel, csak a fő­város - és tágasabb környéké­nek - lakóit szórakoztatják hí­rekkel, eseményekkel és sok szép muzsikával. A fiatalokból álló társaság ifjú vezetője nyi­latkozott egyik délelőtt az or­szágos rádiónak s többek között elmondta: ők kommentárt nem fűznek az eseményekhez és van egy olyan műsoruk is, amely­ben bárki állampolgár megszó­lalhat: csak fogja magát az em­ber, bemegy, neki akad monda­nivalója, hát tessék, itt a mikro­fon. Mindegy mit mond, miről, kiről, csak mondja el a vélemé­nyét ügyes-bajos dolgainkról. Egy feltétellel: gyűlölködésnek helye nincs. Gyűlöletkeltő, szi­dalmazó, haragot kiváltó szö­veg el nem hangozhat. Milyen igaz. Persze az óhaj, nem újke­letű, hiszen - különösen most a következő választás kezdetén - már égre-földre esküsznek a po­litikai élet személyiségei, hogy a sárdobálást mellőzni kell, akár a „népgyűléseken”, akár szó­noki emelvényeken parlament­ben, vagy vidéki pódiumokon, de még a sajtóban is. Ez utóbbit külön kihangsúlyozzák, szokás szerint, hiszen - állítják - a sajtó a főbűnös abban, hogy a marakodásnak helyt ad, a vá­daskodásra uszít. Mintha né­mely politikus nem éppen a durvaságával válna hirhedté, hogy aztán felkerüljön a lapok hasábjaira. Hála a józan belá­tásnak, egy-két képviselő már nem is kap beleegyező szavaza­tot, napirenden kívüli felszóla­láshoz. A képviselők társa­dalma - tapasztalatok alapján - már tudja, ilyenkor mire szá­míthat. De ettől még alkalmi - és el­vadult - csatározásoknak nem lehet minden esetben elejét venni. Az országgyűlésen ­többek között - a privatizáció­ról zajlik a vita és mert egyik kormánypárti képviselőnek nincs más érve - arról beszél, hogy a parasztot „beverték” a téeszbe. Annakidején. Hogy a téesz-szervezés mennyire nem volt „önkéntes” mozgalom, azt régebben is tudhattuk, ma pedig teljesen nyilvánvaló bűne a haj­dani vezető garnitúrának. De véleményét a képviselő - dü- hödten - az MSZP honatyáknak címezte. Nem érti, nem akarja megértem, hogy az MSZP, nem azonos a hajdani MSZMP-vei, a korábbi MDP-vel. De ha fe­szültséget akar teremteni a ku­pola alatt, akkor elő lehet rán­gatni régi sérelmeket, akár íté­letnapig. Soha jobbkor, mint a választások előtt. Az MSZP képviselője tisz­tességtelennek tartja azt, ha va­laki az övékétől eltérő véle­ményt nyilvánít. A kisgazda- párti képviselő tiltakozik, és ki­kéri magának, hogy őt tisztes­ségtelennek minősítsék, csupán azért, mert érvei ellentétesek. Az MSZP-s képviselő újra szót kér és megköveti a kisgazdát: elnézését kéri, valóban sértő hangot ütött meg. Hát.. .régi nézője-hallgatója vagyok a par­lamenti közvetítéseknek, de erre még nem volt példa. Hogy valaki bocsánatot kérjen. Köve­tendő példa. Lám, a kedélyek, lecsillapodtak. Nem sokáig. Mert - ugyan csak másik napi­rendnél - Dénes János függet­len képviselő is felszólal és töb­bek között ezt mondja: „Fölöt­tünk van az Alkotmánybíróság a múltból mint egy bunkó .” Az lepett volna meg, ha ezt más képviselő szájából hallom. Dénes János egy magasszintű, rangos intézményt sérteget, nyilván azért, mert felkészült­sége hiányos, nem képes elfo­gadható érveket felsorakoztatni ellenvéleménye bizonyítására. Senki sem tiltja az Alkotmány- bíróság bírálatát. Emberi, okos szóval. De hát... példákat le­hetne felhozni, nem ő az első, aki az említett intézményt alpári módon marasztalja el. Van Pesten egy „kis” rádió. Mindenki leülhet a mikrofon elé - egy feltétellel: gyűlölet és harag nélkül. Ez a rádió nem közvetít politikai rendezvé­nyekről. Utószezoni árak Jó hírrel szolgálhatunk mindenkinek, aki most indul útnak, hogy a Balaton déli partján kipihenje nyári fára­dalmait, ugyanis a SIOTOUR szeptember elsejétől már az utószezoni árakat alkal­mazza. Az utószezon jegyé­ben a vendégek igen jelentős, 35%-os kedvezménnyel számolhatnak a csúcsszezoni árakhoz képest. A lengyeltóti Kék tó kem­pingben és a siófoki Ifjúság Kempingben, a sátorhely és a szállásdíj ára 153 Ft helyett csak 100 Ft, a lakókocsihely 265 Ft-ról 173 Ft-ra csökken, az extra boxért pedig 397 Ft helyett csak 259 Ft-ot kell fi­zetni. A magasabb árkategó­riába tartozó siófoki Arany­part kemping utószezoni árai a következőképpen alakul­nak: sátorhely: 152 Ft, nor­mál lakókocsi: 243 Ft, extra box: 365 Ft, szállásdíj: 152 Ft. Gyűlölet és harag kizárva ... 4 Új VDN 1993. SZEPTEMBER 19., VASÁRNAP Rádió mellett...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom