Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)

1993-08-19 / 226. szám

1993. augusztus 19., csütörtök üj Dunántúli napló 7 Nem tagadják, a holland „hajózok” példája és sikere adta az ötletet Rádió tulajdonosainak, mert sztereó minőségben működtet­hetik a műsort (amire a hírek szerint Magyarországon még néhány esztendeig nem lesz le­hetőség), s jó a hallgatónak (és a hirdetni szándékozónak), hiszen kap egy olyan adást, mely 11 órán keresztül könnyűzenét és rövidhíreket adva csupán szóra­koztatni akar. Mi több, jó az újságíró társa­dalomnak is, hiszen - bár a mű­sorvezetők közt van főállású színész, s tanár is -, ha végig nézzük a DR munkatársi névso­rát, abban jó néhány, eddig munkanélkül volt kollégát is megtalálhatunk. Akiknek vi­szont nem jó: jelenlegi és a le­endő (frekvenciára váró) kon­kurencia. Pletykák, és ami mögöttük van- Vannak pletykák - mondja a főszerkesztő -, s ez természe­tesnek is tartom, miért ne len­nének. Az egyik ilyen, hogy a műsort a magyar dohány- és szeszipar szponzorálja. A dolog egész egyszerűen nem igaz. Ami viszont tagadhatatlan: a két említett ágazatnak rendkívül jól jöhet a Dráva Rádió megala­kulása. A horvát törvények ugyanis - a magyar jogszabá­lyokkal ellentétben - engedé­lyezik a dohány és a szesz kul­turált reklámozását, márpedig, ha a DR - a hazai médiumokkal ellentétben - közölheti hirdeté­seiket, előbb-utóbb minden bi­zonnyal élnek is a lehetőséggel. Balogh Zoltán sem utasítja el, hogy erre sor kerülhet:- Ugyanúgy hirdethetnek, mint bárki más. Nem árulok el titkot, ha elmondom, valóban Tucatnyian „csinálják” azt a rádió műsort, mely rövid fenn­állása óta jó néhány hazai hír­adás témája volt már. A Dráva Rádióval (DR) többször foglal­kozott már az Új Dunántúli Napló is, de felfigyelt rájuk a 168 óra, szinte a teljes központi sajtó, sőt, mint Balogh Zoltán főszerkesztő mondja, a jelenleg szerb megszállás alatt lévő Pélmonostor helyi rádióadója is. A pélmonostori főszerkesz­tőn kívül - aki horvát-magyar közös hadműveleti rádióként aposztrofálta a Dráva Rádiót - egyébként (a drávások által kö­vethetően) csupán a kormány- párti Esti Hírlap és a Kossuth Rádió pécsi munkatársa fejezte ki nemtetszését nyilvánosan is a hazai frekvencia-moratórium megfricskázása miatt. Az Eszékről sugárzó „első magyar-külföldi” kereskedelmi adás, a pécsiek által szerkesztett Dráva Rádió azonban működik, s ha minden igaz, a napokban az eddig néha recsegő „kis adóról” egy, a jelenlegihez képest öt­ször nagyobb teljesítményűre kerül át a műsor, s ezzel a „hal­lótávolságuk” is egyenes arány­ban nő. Jogilag is minden rendben Az ügy jogi része a követke­zőképpen néz ki. A DR a volt pélmonostori, de Pélmonostor szerb megszállása óta Eszéken működő Baranya Rádió keres­kedelmi adása, ami nyilvánva­lóan a horvát hatóságok meg­nyugtatása miatt van így. A DR gyakorlatilag a Baranya Rádió­tól - mely csak délután négy órától sugároz - reggel öttől 16 óráig bérli az URH-n a 91,2 megahertzes frekvenciát. Jó ez mindenkinek. Jó a Baranyának, mert valutát kap bérleti díjként. Jó a Dráva Korszerű stúdió berendezések biztosítják a kiváló hangminó'séget Dráva Rádió A telefonnál a főszerkesztő, Balogh Zoltán tárgyaltunk például a BAT (a pécsi Dohánygyár) vezetőjével, Jennings úrral. Ő is azt mondta, amit a legtöbb általunk megke­resett vállalkozás: szívesen hir­det, de előbb hallani szeretné a műsort. Teljesen természetes magatartás. A Super Market mögött A stáb a baranyai olvasók ál­tal jól ismert központi Super Market mögötti üzletsoron, egy irodaház harmadik emeletén dolgozik, közösen használva a technikát a délután négytől su­gárzó Baranya Rádióval. Há­rom kis helyiség: egy a hírszer­kesztőé, egy a technikusoké, s egy a mindenütt-szivacs süket­szobáé, ahonnan a műsorvezető beszél. Az egész nem több, mint harminc négyzetméter. Ez a há­rom piciny szoba jelenti - ahol így nyáron, nem ritka a negyven fokos hőség - egyelőre Dráva Rádiót. No, meg a pécsi, Sza­badság úti bázis, ahonnan a ha­zai kapcsolatokat szervezik. Eszéken egyébként még lát­hatók a háború nyomai. Amíg nem lesz teljes béke, a helyiek nem is nagyon fogják eltüntetni a falakról a robbanások, gránát­szilánkok nyomait - hiszen, ha újra kezdődne az egész, minek? A drávások azonban ettől nem tartanak. Műszak után a fiúk egy Németországban dol­gozó házaspártól bérelt családi házban, a hölgyek egy város­központi garzonban pihenik ki a tizenegyórás műsor fáradalmait. S gyakorolnak, nem is keve­set. Az adásról ugyanis tudni kell, profi rádiósnak egyedül a főszerkesztő tekinthető, a töb­biek most tanulják a szakmát. Balogh Zoltán nem sértődik meg, amikor megjegyzem: ezt (sajnos) a laikus, a hallgató is hamar észreveszi.- Keményen dolgozunk azon, hogy megszűnjenek a hibák. A nyelvbotlások, a két-három kol­légánál tapasztalható hadarás, s ami a legnagyobb baj: az időnkénti egyénieskedés. Persze nem haraggal mondom ezt, hi­szen erre számítani lehetett. Egy újságíró természetes, szinte ösztönös reakciója, hogy ha közlési lehetőséghez jut, feltör benne az önkifejezés vágya. Ez az viszont, amit a Dráva Rádió­nál el kell felejteni. Szigorúan a rövid, tényszerű hírekre, s per­sze az egész nap hallható igé­nyes könnyűzenére kell helyez­nünk a hangsúlyt. Csak így nyerhetünk. A példa ragadós lehet A Dráva Rádióról jót és rosz- szat mondani is igen könnyű do­log. Egy valamit azonban való­színűleg senki nem vitat: ha nemzetközileg nem is példa nélkül álló, de óriási ötlet volt. (Ismeretes holland példa: ott egy, a parti vizeken túlra hajózó uszályról közvetítettek sikeres műsort frekvenciához nem jutó vállalkozók.) Az eltelt hetek azt bizonyítják, sokan felfigyeltek a drávásokra, s nem kell nagy jós­tehetség hozzá, hogy megjö­vendöljük: hacsak a kormány végre teljesen fel nem oldja a frekvencia-moratóriumot, rövi­desen követőjük is akad. Auszt­riából, Romániából s a többi környező országból ugyanis ugyanúgy el lehet indítani egy, a Dráva Rádióéhoz hasonló mű­sort, mint ahogy ez Horvátor­szágban megtörtént. Pauska Zsolt Lehet-e állam nélkül? Miért az államé egy szelet az augusztus 20-i nemzeti ün­nepből? Ha hinni lehet C.N. Parkinsonnak, a meghökkentő törvényeiről világhíressé lett britnek, egyszerűen azért, mert az állam - a házasság mellett - az egyetlen olyan in­tézmény, amely miatt évezre­dek óta fanyalog az ember­iség, mégsem tud nélküle élni. Mire is kell a világnak oly­annyira az állam? A Larouss enciklopédia modem felfo­gása szerint azért, hogy egye­bek mellett megfelelő feltéte­leket teremtsen „meghatáro­zott társadalmi és gazdasági viszonyok fenntartására, a külső védelem biztosítására”. Ez ma nehezen vitatható, bár korántsem biztos, hogy Platon feltétlenül erre gondolt, ami­kor megálmodta az államot, örök ideákhoz igazodó filozó­fusok bölcs kormányzása mellett. Seneca Rómában an­nakidején azt remélte, hogy az állam a szellem nyugalmát és békéjét nyújtja polgárai­nak. Moms, az angol utópista nevelve és munkával közbol­dogságot akart teremteni az állam felhasználásával, a francia Voltaire pedig törvé­nyes egyenjogúságra épülő szerveződésként írta le az ál­lamot. Mi a valóság? Ki így, ki úgy ítéli meg, ahogyan az ma nálunk szokás. De az történelmi tény: Ist­ván, a szent, az első magyar király realizmusra építette az államát: a nemzet letelepíté­sére, újraszervezésére és ezzel megmentésére hozta létre. Európaivá tette a magyarsá­got, vállalva az ellenállást is. Arra intette híveit, ellenfeleit és utódait: ne álmodozzanak, hanem mindig olyannak lás­sák a magyarságot és a vi­lágot, amilyen. Ennek szelle­mében cselekedett, megalku­vás nélkül, vállalva harcot, kritikát... S mi ezért ünnepeljük máig - államalapítóként is. Kocsis Tamás Az első szint falai már elkészültek a Hungária út Petőfi út ke­reszteződésében készülő épületnek Fotó: Szundi György Irodaház - mélygarázzsal Minden helyiségnek van gazdája Hosszú évekig üresen állt Pé­csett, a Hungária út-Petőfi út kereszteződése mellett egy te­lek. Néhány hete azonban épít­kezés kezdődött, s jövő év má­jusában elkészül az a mélygará- zsos, többszintes irodaház, amelynek terveit Dévényi Sán­dor Ybl-díjas építész készítette. Nemes Csaba, a beruházó és kivitelező Kőház Kft. ügyveze­tője szerint egy tetszetős épület­tel gazdagodik a város. A ház alatt - az előírásoknak megfele­lően - mélygarázst alakítanak ki, ahol egy időben nyolc gép­kocsit lehet tárolni. Innen lift visz fel majd a felső szintekre. Az elsőn egy üzlethelyiség lesz, valamint a Szentlőrinc és Vi­déke Takarékszövetkezet fi­ókja, a második szintet ugyan­csak a szövetkezet foglalja el, az igényes belsőépítészeti terv Wunderlich Ilona munkáját di­cséri. A harmadik és negyedik szinten szintén irodákat alakíta­nak ki. Az épület érdekessége, hogy a belső válaszfalak moz­gathatók lesznek: ennek a mo­dul-rendszernek az az előnye, hogy a mindenkori igényeknek megfelelően változtatható az irodák nagysága, elrendezése. Az épület beruházásának költ­sége 70 millió forint. R. N. Vége a titkolózásnak A Árverésen a szovjet űrhajózás emlékei Van, aki kérdezi: kinek állt érdekében tönkretenni a céget? Penta Rt.: se bér, se végkielégítés Tavaly ilyenkor még biztosnak tűnt a jövő A Sotheby’s árverési cég de­cember 11-én nagy aukciót ren­dez New Yorkban a szovjet űr­hajózás örökbecsű - és harminc évvel ezelőtt műszakilag is vi­lágraszóló - emlékeiből, és a keményvaluta-bevétel a jelen­legi orosz űrkutatást támogatja. A több mint kétszáz árverési tárgy között lesznek darabok a Vosztok-1-ből, Jurij Gagarin, a világ első űrhajósa űrkabinjá­ból, és eladják a második űrha­jós, German Tyitov kakassal dí­szített kisvilláját és konzervnyi- tóját is. Ezeket használta, amikor ő volt az első a világon, aki az űr­ben evett. Értékesítenek egy harminc évvel későbbi elsőt is: Helen Sharman, az első brit űr­hajósnő űrruháját. Helen Shar­man 1991-ben járt fenn szovjet űrhajóval. Az árverési tárgyakat az űr­hajósok, családtagjaik és a szovjet űrprogramban részt vett cégek adták össze. A Sotheby’s vezetői szerint az oroszok nagyobb reklámot is szeretnének űrkutatásuk ered­ményeinek Nyugaton, s ez volna az árverés másik célja. - Övék volt az űrhajózás arany­kora, de úgy titkolództak, hogy hőstetteik és eredményeik alig tudódtak ki. A NASA teleszórta a világ múzeumait az amerikai űrkutatás tárgyaival, Oroszor­szágból pedig alig lehet bemu­tatni bármit - mondta a Sot­heby’s egyik illetékese a The Timesnek. Mészáros György A Penta Kesztyűgyár Rt.-ben tavaly ilyenkor még közel négyszázan dolgoztak, ez a szám az elmúlt hóna­pokra kb. húszra csökkent. Nemrég ugyan a cég vezetői újra felvettek vagy húsz dol­gozót, a többiek azonban a mai napig a pénzükre várnak. Volt szakszervezetisek infor­mációi szerint a ki nem fize­tett összeg meghaladhatja akár a húszmillió forintot is. Az alábbi cikkben - mivel a tulajdonost, a fővárosban élő Juhász Andrást a héten nem si­került elérnünk - a Penta alig egy esztendős vesszőfutásának nyomon követésére nem vállal­kozunk, erre majd egy későbbi, terjedelmesebb írásban kerülhet csak sor. A jelenlegi helyzetet viszont - Kirchner Zoltán és Bárics László, egykori Penta-dolgozók és szakszerve­zeti képviselők információi alapján - már csak azért is vá­zolni kell, mert az Rt. jelen pil­lanatban is több, mint száz el­bocsátott dolgozójának tartozik. S ezeknek a dolgozóknak je­lenleg kétséges a megélhetése. A nagy kérdés, hogy mi veze­tett a Penta látványos bukásá­hoz, főként, hogy tavaly ilyen­kor még teljes évre lekötött volt a kapacitásuk, s Marczi Mihály, volt ügyvezető igazgató szerint a tulajdonosváltásig nyugodtan néztek a jövő elé. A Pentát a privatizáció során két külföldi cég - egy német és egy svájci - is szívesen kivásá­rolta volna, az ÁVÜ-t képviselő budapesti Valor Kft. mégis a volt KISZ KB volt gazdaságpo­litikai titkára, a már említett Ju­hász András egyik cégének, a Váltónak adta oda. A bennfen­tesek egy része számára a mai napig rejtély, hogyan, s miért alakulhattak a dolgok így. Mint említettük, tavaly ilyenkor ugyanis még annyi megrendeléssel bírt a Penta, hogy szabad kapacitása nem is volt december végéig s úgy tűnt 1993-ban sem érheti baj a kesztyűgyáriakat. Hogy tíz hó­nap elteltével miért kellett mégis felszámolási eljárást indí­tani a Penta ellen, illetve, hogy e rövid idő alatt miért veszítet­ték el még a reményt is a kilába­lásra, ugyancsak a később meg­oldandó feladványok közé tar­tozik. Van, aki egyenesen úgy teszi fel a fenti kérdést: kinek állt érdekében tönkretenni a cé­get? Jelenleg csupán egyvalami tűnik biztosnak: mintegy 170 volt pentás a felmondási időre járó pénzek (mert hogy a cég­vezetés az utóbbi hónapokban már fizetni sem igen volt haj­landó), s a végkielégítés folyó­sításában reménykedik. Mint Kirchner Zoltánék mondják, elég kilátástalan hely­zetben várják az őket megillető összeget. A várakozási idő alatt ugyanis - munkalehetőség hiá­nyában - se elhelyezkedni, se munkanélküli járadékért folya­modni nem tudnak, s ha sejté­sük beigazolódik, s az Rt. szep­temberben öncsődöt jelent, az áldatlan állapot akár az év vé­géig is eltarthat. Miközben az elbocsátottak, s családjaik június óta nem jutnak pénzhez. (Az ügyre visszatérünk.) Pauska Zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom